Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-20 / 242. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 20. KOMMENTÁR A trafikos dolga TUBA LAJOS Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy Ľudovít Černák csapnivaló gazdasági miniszter volt. Bár az ágazat alapvető irányultságán az el­múlt egy évben nem változtatott látványosan, felső vezetői szinten olyan emberek is megjelentek a minisztériumban, akik személye re­ményt nyújthat erre. Az első próbakő a nemrég elfogadott középtávú gazdaságpolitikai koncepcióhoz csatlakozó iparpolitika lesz. Persze vannak, akik szerint fontos lépések előkészítése komoly késésben van, de ilyesmit minden miniszter fejére ráolvashatunk. Čemákkal más volt a baj. Egykori nagyipari vezetőként pontosan tudta, mit is je­lent a lobbi ereje, és ezzel élt is. Politikai pályáján így volt képes kom­munistából nemzetivé válni, onnan pedig liberálissá (ha a DU liberá­lisnak tekinthető). Az utolsó nagy fordulás azonban végzetesnek bi­zonyult - hiú ábránd maradt csupán, hogy Dzurinda vezetésével az SZDK-ból a magyarországi FIDESZ-szoftver alkalmazásával egy prag­matikus pártot alakítanak. Dzurinda egyelőre túlélte a kudarcot, két szárnysegédjének viszont távoznia kellett a kormányból. Ezúttal na­gyon indokot sem kellett keresni, hiszen Čemák a csoportérdekek ér­vényesítésének biztonságos határait túllépve bőven szolgáltatott tá­madási felületet. Ezt a közvélemény leginkább a Nafta, a deblokáció és az Ipari Bank által fémjelzett botrányok kapcsán tapasztalhatta. Szinte biztos, hogy Černák helyét egy politikai trafikos foglalja el. Nem ő lesz az egyetlen ebben a kormányban, aki korábban csak ko­csiból látta a minisztériumát. Egyszerűen hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a kormánytagság politikai pozíció kérdése is. Ez valószínűleg nem okoz tragédiát, csak éppen az utódnak hónapokig tart majd, amíg képes lesz tájékozódni a hivatalában. Sőt, talán előnye is lesz annak, hogy egy vadidegen kerül a bársonyszékbe. A gazdasági mi­nisztériumra ugyanis sokan már régóta vízfejként tekintenek, amely csak radikális diéta után tudja majd ellátni új, koordinatív szerepét. Ezt eleinte Černáktól is hallhattuk, de a folytatás nagy hallgatás lett. Ezért a politikai indíttatású kinevezés kritikája mellett legalább eny­nyi figyelmet érdemel majd az új csapat és annak teljesítménye. Fő­ként az esetleges elhatározottság, amellyel az ágazati irányításhoz szokott apparátust rákényszerítik arra, hogy ehelyett a gazdasági kör­nyezet folyamatos javításán munkálkodjon. Ehhez, persze, az is szük­séges, hogy az új miniszter a lobbiérdekek érvényesítését egy elfogad­ható szint alatt tartsa. Különben ő is olyan helyzetbe kerül, amikor már jobban megfelel a titkolózás és az áttekinthetetlenség. JEGYZET Muníció Szaddámnalc GÖRFÖL ZSUZSA Hajói emlékszem, a pápa valami­kor az év elején hirdette meg a Szentévet, s egyben bejelentette: ez alkalomból több zarándokutat is tervez. Miután a Vatikán éppen II. János Pál alatt diplomáciai kapcsolatokat létesített mind Iz­raellel, mind a palesztinokkal, s ráadásul a békefolyamat is re­ménykeltőén alakul, teljesülhet Isten földi helytartójának nagy vágya, a szentföldi zarándokút. Mert nem egyszerűen arról van szó, hogy garantált legyen a biz­tonsága, amikor Betlehembe, Je­ruzsálembe, Názáretbe látogat. A pápa ugyanis nemcsak a római katolikus egyház feje, hanem ál­lamfő is. Ami azt jelenti, hogy a diplomácia szabályai szerint min­den külföldi útja során találkozik az adott ország államfőjével is. Ebből immár nem lesz feszültség, hiszen Izrael és az alakulgató pa­lesztin állam vezetői most éppen beszélő viszonyban vannak. A zsidók és a muzulmánok pedig külön nagyra értékelik, hogy a pápa nemcsak az új-, hanem az ótestamentumi helyeket is szeret­né meglátogatni, a különböző egyházak „közös eredetének helyszíneit". Egyiptom is szívesen fogadja II. János Pált a Sínai-fél­szigeten, Mózes próbatételeinek és a tízparancsolat átadásának helyszínén, s a damaszkuszi út sem tűnik olyan nagyon kényes­nek. Más a helyzet az ősi Ur váro­sával, ahol a hagyomány szerint Ábrahám született, s amely ma a kaldeus keresztények központja. Úrral az a gond, hogy ma Irak te­rületén található. Lett is nagy öröm Bagdadban a terv hallatán, hiszen úgy kell Szaddámnak egy államfői vizit, mint az iraki gye­reknek egy falat kenyér. A nem­zetközi közösség pedig, amely évek óta bojkottálja, bünteti a diktátort, úgy tűnik, hiába hábo­rog, hiába figyelmeztet nagyon nyomatékosan: az iraki külügy­minisztérium és a Vatikán bagda­di nagykövetsége szorgalmasan szervezi a látogatást. Mit csinál ilyenkor a híres vatiká­ni diplomácia? Lehetséges, hogy nem lenne tisztában azzal, micso­da muníciót ad ezzel Szad­dámnak? Lehetséges, hogy a pá­pa olyannyira vágyakozik Urba, hogy hajlandó figyelmen kívül hagyni Abrahám népének véle­ményét is? Vagy mindent kocká­ra tesz, csakhogy lelki támogatást adjon a maroknyi kaldeusnak? Ez egy komoly érv lehetne. Feltéve, ha elment volna Erdélybe is... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Drágám, a minisztercserék inspiráltak... (Peter Gossányi karikatúrája) Már hatmilliárd ember él a Földön. A növekedés komoly feszültségforrás lehet Meddig sokasodhatunk? Az ENSZ statisztikája szerint október 12-én az emberiség összlétszáma elérte a 6 milli­árd főt. Vajon mikor áll meg a növekedés, és az milyen fe­szültségeket gerjeszthet? SIDÓ H. ZOLTÁN Az emberiség lélekszáma száza­dunkban a két borzalmas világhá­ború ellenére is soha nem látott ütemben nő: 1927-ben értük el a 2 milliárdos határt, József Attila ezt egyik versében is megörökítette; 1960-ban már 3 milliárd, 1974-ben 4 milliárd és 1987. július 11-én pe­dig 5 milliárd ember élt a Földön. Alig 11 év és 2 hónap elteltével újabb 1 milliárddal gyarapodtunk. A hihetetlenül gyors növekedés, az évi 80-90 millió fős szaporulat felve­ti a kérdést: Meddig tartható fenn ez az ütem, mikor ér el a világ népessé­ge egy megközelítőleg állandó, egyensúlyi helyzetet? Becslések sze­rint 2013-ban 7 milliárdnyian, 2028-ban pedig már 8 milliárdnyi­an leszünk, a világ népességének gyarapodása valamikor a 21. század utolsó negyedében áll le, mintegy 10-11 milliárdos lélekszámon. A le­fékeződés korántsem történik egyenletesen, hiszen Európa gya­korlatilag már a stagnálás, sőt a né­pesség mérsékelt csökkenésének időszakát éli, Ausztrália és Észak­Amerika növekedési üteme vissza­fogott, csak Afrika és Dél-Ázsia lé­lekszámának gyarapodása ad aggo­dalomra okot. A népességszám alakulásának kér­désekor két, egymástól élesen elha­tárolódó problémakört kell meg­vizsgálnunk, nagy általánosságban az egyikbe a fejlődő, a másikba pe­dig a fejlett országok tartoznak. A fejlődő államokban helyenként a lakosságszám növekedése még az élelmiszertermelés növekedési üte­mét is megelőzi, egyes országokban a 25 éven aluli lakosság adja az OLVASÓI LEVÉL Jó üzlet a szemét A természet- és környezetvédelem társadalmunk közismerten sarka­latos problémája. Kevés település található Szlovákia-szerte, ahol ne éktelenkednének illegális szemét­telepek a háztartási, ipari és kom­munális hulladék legszélesebb skáláját felvonultatva. Egyesek (genetikai szemét?!) számára azonban a legjövedelmezőbb az ún. veszélyes hulladék (vegyipari melléktermékek, rovarirtó szerek, gyógyszeripari melléktermékek stb.) elhelyezése az említett lakó­telepeken, amelynek tonnájáért össznépesség felét. India augusz­tusban például túllépte az 1 milli­árd fős határt, s néhány évtized múlva Kínát is megelőzi. 2025-ben a világ 20 legnépesebb állama kö­zött a fejlettek közül egyedül az USA-t és Japánt találjuk majd, mi­közben az élmezőnyben olyan re­ménytelenül szegény országok lesznek, mint Banglades, Etiópia vagy Tanzánia. A népességnöveke­dés 97-98 százaléka már ma is a fej­lődőkre esik, tehát ebben a térség­ben a túlnépesedés rémével kell szembenézni. Bár a gyermekvállalá­si kedv e térségben is csökken, ám nem kellő ütemben. Félő, hogy a né­pességszabályozás szerepét a Sza­harától délre eső afrikai országok­ban például az AIDS veszi át, ahol már most is több mint 20 millió HIV­pozitív felnőtt él. A világ fejlett fer­tályán a lakosság fokozatos elörege­désével, a lélekszám csökkenésének Ennyi embernek képte­lenség méltó körülmé­nyeket biztosítani. tényével kell szembenézni, ami pél­dátlan eseménynek számít békeidő­ben. Erre ugyanúgy nem vagyunk felkészülve, mint a túlnépesedésre. Egyelőre csak sejtjük, milyen elké­pesztő terheket róhat a népességfo­gyás a nyugdíjrendszerre, az egész­ségügyre, csupán találgathatjuk, hogy miként csapódik le e jelenség a gazdaság dinamizmusában, a társa­dalom vitalitásában. Az egymással alapvetően ellentétes két folyamat, tehát az egyik oldalon a túlnépesedés, a másik oldalon pe­dig a népességfogyás komoly fe­szültségeket gerjeszthet a fejlett és a fejlődő országok között. Ahogyan Massimo Livi-Bacci, a neves olasz történész-demográfus írja: „Bár az országok közötti kapcsolatokat el­sődlegesen politikai, kulturális és gazdasági tényezők határozzák 3500 koronát is hajlandók fizetni a „termelők" a kapzsiságtól elva­kult „asszisztenseknek". Szeren­csére a politikai csatározások sze­méttermését az illetékesek gondo­san álcázzák, szinte nyomtalanul eltüntetik, így azok legalább vizu­álisan nem csúfítják környezetün­ket. Míg Nyugat-Európa és a fej­lett világ kézzelfoghatóan komoly erőfeszítéseket tesz ez áldatlan ökológiai állapot megszüntetésé­re, addig a volt keleti blokk orszá­gai az úgynevezett harmadik vi­lággal egyetemben hátborzongató közönnyel viszonyulnak e jövőnk szempontjából rendkívül fontos kérdés megoldásához. A légkör, a termőföld és vízkészleteink szeny­meg, a relatív lakosságszám sem kö­zömbös faktor." Vajon mi lesz ak­kor, amikor az USA és Mexikó kö­zötti lélekszám különbsége elha­nyagolhatóvá válik, amikor a Föld­közi-tenger déli (arab) partvidékén már többen fognak élni, mint Euró­pa északi partvidékén, vagy a túlné­pesedett Távol-Kelet a szinte lakat­lan Ausztráliára veti szemét? Ha mindez bekövetkezik, már pedig be­következik, akkor soha nem látott migrációs hullámok kezdődhetnek, hihetetlenül súlyos kulturális és ci­vilizációs feszültségeket gerjesztve. Innen már csak egy ugrás Samuel P. Huiuington egyetemi tanár gondo­latmenetéig, aki 1993 nyarán óriási vihart kavart a civilizációk összecsa­pásáról és a világrend átalakulásá­ról vallott elméletével. E gondolat­menetet folytatva egyesek már azt is intő jelként foghatják fel, hogy a szimbolikusan kiválasztott hatmilli­árdodik ember egy európai muzul­mán. A kiválasztott Adnan Nevic bosnyák kisfiú részben azt jelképezi, hogy Európában - Izlandot és Íror­szágot leszámítva - már csak a mu­zulmánok szaporodnak a lélekszám fenntartásához szükséges ütemnél gyorsabban. Mindezt figyelembe véve nem meglepő az az állítás, hogy a szerbek Koszovót nem kato­nai, hanem demográfiai téren veszí­tették el... Földünket 6 milliárd ember lakja. Ez egyrészt öröm, mert az emberi­ség bebizonyította vitalitását, aka­dályokat leküzdő erejét. Másrészt aggodalomra ad okot, mivel nyil­vánvaló, hogy ennyi embernek képtelenek vagyunk emberhez méltó körülményeket biztosítani, továbbá félő, hogy a Föld ökoszisz­témáját szertelen életvitelünkkel túlontúl megterheljük. A történet­nek nincs happy endje, csupán annyit tehetünk hozzá: bízva a tu­dományban és a műszaki haladás­ban, a legrosszabbat elkerülve, Föl­dünket élő bolygóként adjuk to­vább utódainknak. nyezettsége már szinte meghalad­ja az elviselhetőség határát, s köz­vetlen létünket fenyegeti. Az ún. biotermékekkel argumentáló rek­lámügynökségek „ügyeskedései" ellenére tudomásul kell vennünk, hogy napi élelmiszerszükségle­tünk kielégítése folyamán - a cse­csebecsecímkék ellenére - alig ta­lálkozunk környezetártalmat nem szenvedett produktumokkal. E nemkívánatos jelenség - az embe­ri szervezet bámulatos alkalmaz­kodóképessége ellenére - a rákos megbetegedések számának roha­mos növekedésével mérhető a leg­markánsabban. Az élővilág csodá­latra méltó alkalmazkodóképessé­gének demonstrálására teoretikus TALLÓZÓ SME Abban az esetben, ha Pavol Rusko, a Markíza televízió vezérigazgatója lemond posztjáról, Vladimír Repčík, a híradó műsorvezetője lépne a he­lyébe. Ezt a televízió egy magas be­osztású munkatársa is megerősítet­te. Rusko A Markíza kulisszatitkai című műsorban megerősítette, fon­tolgatja a tévé részvényei egy részé­nek eladását. Ha erre sor kerül, Rusko egy év múlva politikai pályá­ra lép. Ezt a szándékát már a leg­utóbbi választások előtt is jelezte. A részvénycsomag új tulajdonosaként a Ruskóhoz közel álló Ján Kováčik, a Forza ügynökség igazgatója jöhet szóba. Sőt, ha tisztázódnak a televí­zió belügyei, a Nova igazgatója, Vla­dimír Železný is érdeklődik a Mar­kíza részvényei iránt. Eddig az ame­rikai CLE társaság is jelezte érdeklő­dését. Vladimír Repčík arra a kér­désre, hogy a részvények eladása és Rusko lemondása esetében vállalja­e az igazgatói posztot, annyit mon­dott, „bölcs emberek azt tartják, so­ha ne mondd, hogy soha". NOVÝ ČAS A kormányhivatal alkalmazottjának szlovéniai útját, melynek célja Mi­kuláš Dzurinda nyári szabadságá­nak előkészítése volt, az adófizetők pénzéből finanszírozták. A négyna­pos előkészítő kiruccanás 18 150 koronába került. Míg a kormányfő szóvivője kijelentette, Dzurinda sza­badsága az állampolgárok egy fillé­rébe sem került, nemrégiben elis­merte, a költségeket a hivatal állta. Martin Lengyel ezt azzal indokolta, hogy a miniszterelnök, több munka­találkozón is részt vett szlovéniai tartózkodása alatt. A kormányszóvi­vő annak idején nem volt hajlandó elárulni, hol tölti szabadságát Dzu­rinda, mivel magánszemélyként utazik oda. Dzurinda és családja két hetet töltött egy szlovéniai üdülő­központban. A luxusvillát, melyben lakott, szlovén kollégája, Janez Dr­novšek bocsátotta rendelkezésére. NÁRODNÁ OBRODA A parlamenti választások előtt a je­lenlegi koalíció pártjai a polgári szol­gálatról szóló törvény liberalizálását ígérték. Az Európai Unió és a viseg­rádi csoport államaiban ez a szolgá­lat négytől tizennégy hónapig terjed, néhol a katonai szolgálat idejének másfélszerese, vagy megegyezik an­nak idejével. Nálunk kétszerese. Igaz, a civilek jobb körülmények kö­zött szolgálnak, mint az angyalbőr­be bújt kiskatonák. A Polgári Szem aktivistái szerint a polgári szolgála­tot teljesítők éppúgy hazájukat szol­gálják, mint a hadseregbe jelentke­zők. Felmerül a kérdés, ha lerövidí­tik a polgári szolgálat idejét, kinek lesz kedve egyenruhába bújni. HELYREIGAZÍTÁS Tegnap a Nagy érdeklődés a Penta­gonból című interjúnkban a szerző tévesen használta fel az informáci­ót. A F. E. R. tervezetre nem reagált a Pentagon. Bordás Sándor ezzel kapcsolatban megjegyezte: A ter­vezet alkalmas lehet biztonságpoli­tikai megoldásra akár a Pentagon­ban is. Olvasóink szíves elnézését kérjük. A szerkesztőség kísérletet téve, ha sikerülne pl. egy 18. századi ősünket ünnepi asztalunkhoz ültetni, a táplálé­kunkban felhalmozódott, szerve­zetünkre káros anyagok következ­tében szegény a „konzervatív" im­munrendszere miatt bizonyosan egyetlen kiadós lakoma után visz­szakerülne sírjába. A háztartási és évtizedekig el nem enyésző sze­metüket árkokban, mezőkön, idil­likus erdei közegekben „felejtő" természet- és környezetbarbá­roknak ajánlatos lenne még ideje­korán tudatosítaniuk, hogy önma­guk alatt is vehemensen vágják azt a bizonyos fát. Rostás Álajos Felsőpatonyrét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents