Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-02 / 227. szám, szombat

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 2 Tagfelvételt hirdet az Ifjú Szivek Pozsony. Az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes tánckara tagfelvételt hirdet tizenöt-húszéves fiatalok részére. A felvétel időpontja: október 13. és 15. - mindkét nap 17-től 20 óráig. Helyszíne: námestie 1. Mája 10-12 (a Hviezda mozival szemben), (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Spartacus szombat 19 HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté sz. 19 Üvegre festve vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna sz. 19 Az oroszlán télen vasárnap 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Gadget felügyelő (amerikai) sz., v. 15.30, 17.15, 19 Lola az életéért fut (német) sz., v. 20.45 OBZOR: Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az élet szép (olasz) sz., v. 15.15, 17.30, 20 901-ES FILMKLUB: Smoke (am.) sz. 20 YMCA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A legkedvesebb bárom (am.) sz., v. 19.15, 21 Pokoli szerencse (cseh) sz., v. 17 Múmia (am.) sz., v. 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) sz., v. 19 A csillagokat az égről (szlovák) sz., v. 18 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz., v. 17.30 Kezdjük a dalt elölről (cseh) sz., v. 20.15 Vadállatok pavilonja (szl.) sz., v. 20 KASSA DRUŽBA: Angyalok városa (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20.15 TATRA: Kuckók (cseh) sz., v. 15.45,18,20.15 CAPITOL: Asterix és Obelix (francia) sz., v. 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (amerikai) sz., v. 15.45, 18.15, 20.40 IMPULZ: Loch Ness (amerikai) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Én miért nem? (fr.) sz., v. 17, 19 GALÁNTA: Csúcsformában (am.) sz. 17.30, 20 A szerelem hálójában (am.) v. 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Szerelmes Shakespeare (am.) sz. 16.30, 19.30 Ronin (am.) v. 16.30, 19.30 SLOVAN: Átkozott boszorkák (am.) sz. 19 Hihetetlen utazás v. 15 ZSELÍZ: Ronda ügy (am.) sz., v. 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) sz. 19 GYÖR LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (amerikai) sz., v. 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Taxi (francia) sz., v. 14.15 Csúcsformában (amerikai) sz., v. 11.30, 13.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) sz., v. 12, 14.30, 17, 18.30, 19.45, 21 Ötvennégy (am.) sz., v. 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Ösztön (am.) sz., v. 11.30, 14.30, 17.10, 19.50 Mátrix (am.) sz., v. 11.30, 14.30, 17.10, 19.50 A Thomas Crown ügy (am.) sz., v. 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) sz., v. 13.30, 15.45, 18, 20.15 Apafej (am.) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Múmia (am.) sz., v. 18, 20.15 Szájkosaras kosaras (amerikai) sz., v. 11.30, 14,16 Gyöngyösi Tamás kaszkadőrszakértő nemcsak filmekben, színházi előadásokban is dolgozik Sok hűhó veszélyes vívásokkal Az Evitában Antonio Banderasszal dolgozott (Kovács Nóra felvétele) Gladiátorharccal kezdett Esztergályos Károly tévé­filmjében, a Caligula hely­tartójában. Pár héttel ezelőtt Prágában, a Rendi Színház­ban Eszenyi Enikő Sok hűhó semmiért című rendezésé­ben dolgozott, ahol Bene­dek, Don Pedro és Claudio az ő koreográfiája szerint forgatják a kardot. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az aréna- és az olasz udvarházbeli jelenet között tizenhat év telt el. Gyöngyösi Tamásból, a karatézó földrajztanárból azóta elismert kaszkadőr és jeles akciórendező lett. Filip Blažek, Martin Preiss és To­máš Petn'k, a prágai előadás fősze­replői, illetve a két őr, Faszén és Lángos megformálója, Viktor Dvorák és Petr Vágner, akiknek ugyancsak látványos jelenetet komponált, nagy elismeréssel be­szélnek róla. „Kaszkadőrködni mindig izgal­mas. Volt már olyan film is, amelyben egyszerre kellett lő­nöm, verekednem, Darvas Iván­hoz beszélni, miközben öt centire az arcomtól eldördült egy fegy­ver, és feldőltek a bútorok. Hosz­szú, tíz-tizenöt másodperces jele­netsort kellett megterveznem úgy, hogy térben és időben az egész zárt legyen. A mozdulatok sorrendjét öt perc alatt kell meg­jegyezni. Hibázni nem szabad. Egy egészen picit sem. Amit fel­vesznek, azon már nem lehet kor­rigálni. Az már filmen van. Ha ak­ciórendezőként dolgozom, akkor többek tudását kell összesűríte­nem. Ha ez nem történik meg, szétesik az egész jelenet. A szín­pad másféle izgalom. A színház­ban van egy lassú, hömpölygő lendület, ami jót tesz a koreográ­fiának. Heteken át gyakorol a szí­nész, és minden este javíthat azon, amit korábban esetleg pon­tatlanul csinált. A filmben, a fel­vétel után minden lezárul. A munka mindkét esetben akkor ér­tékes, ha kortalan. Ha évekkel ké­sőbb is hiteles a jelenet. Kaszkadőr, kaszkadőrszakértő, ak­ciórendező. Az előrelépés ezen a pá­lyán is a szakmai tudás függvénye. „A rangot nálunk is az életkor, a ta­pasztalat határozza meg. De így is kényes a dolog, mert rendkívül ke­vés film készül, és nehéz munká­hozjutni, bizonyítani. Vannak kol­légáim, akik a Taxi című francia film magyar változatát is létre tud­nák hozni, de nem jutnak szóhoz. Én egyébként nem lelkesedem a A munka akkor értékes, ha kortalan. Ha évekkel később is hiteles a jelenet. nagy akciófilmekért. A francia új hullám és az olasz neorealizmus alkotásaiban észrevétlenül törté­nik meg minden akció. Hozzám ez a stílus áll a legközelebb. Ahol hangulatot teremt egy keményebb képsor. A mai akciófilmektől való­sággal irtózom. A »mutassunk mi­nél több vért, bunyót, rombolást« nem az én világom. Az ilyen mun­ka tartalmatlan számomra. Mel­lesleg az is egy akciófilm, amit a le­tűnt rendszer kommunistái művel­nek üzleti körökben. Vagy a kelet­ről beszivárgó bűnözők kalandjai. Engem viszont nem ez érdekel. Klöpfler Tiborral dolgoztam nem­rég az El Nino című filmben. Mai történet egy fiatal értelmiségi há­zaspár pénztelenségéről. Sok bo­nyolult, feszült, indulatokkal teli jelenetet kellett megkomponál­nom. Izgalmas munka volt. László Zsolt játssza a film egyik főszere­pét. Nagyon jó színész. El tudja hi­tetni velem, hogy igaz, amit csinál. Cserhalmi Györggyel, Bubik Ist­vánnal és Gáspár Sándorral szere­tek még dolgozni. Ők mindig visz­szaadják, amit beléjük álmodok, és elképesztő alázattal, intelligenciá­val dolgoznak." Prágában, a Sok hűhó...-ban nem egy jelenet viseli magán Gyöngyö­si Tamás keze nyomát. Vívásait a Kenneth Branagh rendezte Sok hűhó...koreográfusa is megiri­gyelhetné. „Á színházban van egy pont, ami­kor úgy érzem, már nem tudom to­vább csiszolni az adott jelenetet. Ilyenkor szoktam kiadni a kezem­ből. Azt mondom a színésznek, per­sze csak magamban, hogy ez már a tiéd, vigyázz rá! Fájdalmas pillanat. Általában a bemutató előtti napon következik be. Később aztán újra belenyúlnék, és ha lehetőségem van rá, apróbb változtatásokat el is követek. A korok, a viselkedési szo­kások, a jelmezek, a kellékek, a fegyverek régóta érdekelnek. A tár­Izgult már jelenet előtt. De a stressz még mindig kielégítetlen benne. gyi tudást könyvekből szerzi meg az ember, de az is elengedhetetlenül fontos, hogy nyitott szemmel járjon a világban. Igyekszem mindent megjegyezni, ami felhasználható a munkámban. Még a barátaimat is megfigyelem bizonyos helyzetek­ben, mert abból is tanulni tudok." Hogy mi a veszélyküszöbe, med­dig hajlandó elmenni, ha a saját bőrét viszi vásárra? Gyöngyösi Tamás férfiasan bevall­ja: izgult már jelenet előtt. De a stressz még mindig kielégítetlen benne. „Egyszer egy daruval kilencven méteres magasságba emeltek. Reklámfilmet forgattunk. Csak a csuklóm volt kikötve a vasrúdhoz. A rúd meg ötven métereket len­gett be oldalra, mert akkora volt a szél. Nekem pedig tériszonyom van. Rezzenéstelen arccal kellett leforgatnom az utolsó snittet is, miközben le sem mertem nézni a földre. Huszonöt éve karatézom. A fizikai állapotommal egyelőre nincs baj. Idővel persze rozsdá­sodni kezd az ember, és egyre job­ban figyel az ízületeire, de a nagy kihívásoknak még mindig nem tu­dok ellenállni." Svájci képzőművészek installációja a zsinagógában Mint kosárban a víz ÚJ SZÓ-HÍR Somorja. Új kiállítással várja az érdeklődőket a somorjai zsinagó­ga. Claudio Moser és Václav Požárek svájci képzőművészek Áll­hatatlan, mint kosárban a víz című közös installációját holnap 18 óra­kor Dušan Brozman, a kiállítás ku­rátora nyitja meg. A kiállítás másik szervezője a pozsonyi Cseh Köz­pont; székházukban ugyancsak a két művész alkotásai láthatók ok­tóber 4-étől. Á bázeli Claudio Moser többnyire fényképekkel dolgozik, közel áll hozzá Godard, Visconti, Wim Wenders filmjeinek, valamint az amerikai road-movie műfajának esztétikája. Moser fekete-fehér és színes alkotásai többnyire útköz­ben születnek, munkáinak közép­pontjában a városi környezet áll, ám emberek ritkán tűnnek fel raj­tuk. Václav Požárek 1968-ban emigrált Svájcba az akkori Cseh­szlovákiából. Objekteken és instál lációkon kívül egyebek között raj­zokat, kollázsokat, fotókat készít. Alkotásait elsősorban a geometri­kus elemek térbeli játéka jellemzi. Václav Požárek a legolcsóbb anya­gokkal dolgozik, mint például a fa vagy a gipsz. A somorjai és a pozsonyi kiállítás október 29-ig látható, (me) Ez a városkép is látható a kiállításon (Archívum) Szlovák Televízió Átszervezés, új stratégia Pozsony. A Szlovák Televízió új szervezési struktúrájáról és a 2005­ig tervezett stratégiáról tájékoztat­ták tegnap az újságírókat az intéz­mény vezetői. Az október 1-től mű­ködő, új irányítási rendszer beve­zetésének célja, hogy az SZTV-ben megfelelő körülmények alakulja­nak ki az igényes műsorok készíté­sére. Az intézmény műszaki felsze­relése siralmas állapotban van, en­nek modernizációjára és az új in­formációs rendszer bevezetésére az anyagi lehetőségektől függően, fokozatosan kerül sor. Az átszerve­zés miatt az intézmény most 92 al­kalmazottjától kénytelen megvál­ni. Köztudott, hogy az SZTV né­zettsége az utóbbi években jelentő­sen csökkent. A nézőket stabil mű­sorstruktúra kialakításával szeret­nék visszacsábítani a képernyők elé. Fontos helyet szánnak az ere­deti műsoroknak. E terv megvalósí­tásában is döntő szerepet játszik a pénz, amelynek előteremtése az át­szervezett marketingosztály felada­ta. Az új műsorstratégia egyik konk­rét példája: október 4-től hétfőn és pénteken „sitcom"-ot kínál a Szlo­vák Televízió. A választás a nyugati országokban nagy sikerrel futó Hét­köznapi marslakók című sorozatra esett. Ezenkívül formai változás várható a híradóban is. (me) CÉDULAJEGYZET A Borostyán a Vámbéryben DUSZA ISTVÁN (Zene és irodalom) Valaki valahol kijelentette, hogy a Vámbéry Iro­dalmi Kávéház valójában nem is kávéház, és legkevésbé irodalmi. Állítván: ott már nemcsak az iro­dalomnak van helye. Mostanság e vélemény alapján sok minden furcsa jelenségre is gondolhat az ember, de ezúttal maradjunk az irodalomnál: ugyanúgy mondhat­nám erre, hogy igaza van, mint ahogyan azt is, hogy nincs igaza. Nézőpont kérdése, mert ha az iro­dalmat a legtágabb értelemben veszem, akkor egyáltalán nem biztos, hogy e fogalmat csak a szépirodalomra kellene korlátoz­ni. így a komáromi Borostyán együttes sem zárható ki a fogalom köréből, elvégre a megzenésített vers, az énekelt vers műfajában amatőr együttesként igencsak tü­zetesen figyeli költészetünket. Az meg újra az ízlésről és a befogadói attitűdökről folytatott vita része, mennyire felel meg némely vers a vájtfülűek irodalmi ízlésének. Amit csinálnak, az amúgy is a ze­ne és a vers találkozásából szüle­tik meg, egy addig sohasem léte­zett minőségben. Legutóbbi estjü­kön is ez a minőség dominált, s a magamfajta kóborló csak sajnálni tudja, hogy kevesen hallották. Ta­A komáromi Borostyán együttes a megzenésített vers, az énekelt vers műfajában amatör együttesként igencsak tüzetesen figyeli költészetün­ket (Saláth Richárd felvétele) Ián ettől is volt más az együttes tagjaival folytatott beszélgetés. Valamifajta szégyenérzet kóvály­gott a szinte üres Vámbéryben. A kinti teraszon nehézfiúk hangos­kodtak. A benti együttes tagjai meg általam rajtuk soha nem lá­tott izgalommal muzsikáltak. Le­het, ez mindig így van, csak a színpad és a nézőtér közötti távol­ság fedi el a hallgatóság szemei elől ezeket az árulkodó mozdula­tokat. Fő, hogy a zene volt bizo­nyosság. Közelsége, szinte mellet­tünk történő felfakadása elfedte az irodalmon, a zenén és az iro­dalmi kávéházon kívül eső terasz székein ülők zavart agresszivitá­sát. Nem kevés ez, különösen, ha meggondolom, hogy minden erőlködés nélkül tette meg ezt az együttes. így hallhattuk szívünk­ben a tenger zúgását is egy csoda­szép Pilinszky-vers összetettségé­nek zenébe átültetett megszólal­tatása közben.

Next

/
Thumbnails
Contents