Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-18 / 240. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 18. A bajnokságban akadozik, az EHL-ben tündököl: a pozsonyi Slovan bajosan kezdte az évet, Bokros edzőt már Csehországba kívánták, de fordult a kocka Égszínkék álmok rózsaszín szemüveg nélkül Nem várt eredménnyel szol­gált a pozsonyi HC Slovan Harvard a jégkorong Euroli­ga (EHL) második fordulójá­ban. Az égszínkékek játéko­sai kétszeresen is meglepték a közönséget, először is, mert cseh csapatot győztek le, másodszor pedig ez a csa­pat a HC Slovnaft Vsetín volt. A cseh élvonal ötszörös baj­noka. ANDREJ MIKLÁNEK Két évvel ezelőtt épp a Vsetín je­lentett végállomást a fővárosiak számára, akkor az EHL negyed­döntőjében találkozott a két együttes. Talán emlékeznek még, hogy a Slovan az Ondrej Nepela Stadionban 6:3 arányban jobbnak bizonyult, ám cseh földön 5:0-ra kikapott. EHL-es premierén, egy évvel a vsetíni kudarc előtt szintén a negyeddöntőig jutott, akkor azonban a Dinamó Moszkva tessé­kelte ki az európai kupából. Ta­valy B-csoportban a harmadik he­lyen végzett a finn IFK Helsinki és a svéd Färjestadt mögött, ezért nem jutott tovább. Idén ennél jó­val merészebb terveket szőnek a pozsonyiak, bár ez korántsem egy­szerű, mert a cseh bajnokon (és az osztrák Villachon) kívül a tavalyi győztes Metalurg Magnyito­gorszkkal kerültek egy csoportba. Ernest Bokroš edző védencei vára­kozáson aluli stílusban vágtak neki az idénynek. A Vsetín elleni talál­kozó előtt négy vereség volt a számlájukon, ráadásul az EHL-fel­lépés előtt váratlanul remiztek a sereghajtó kassaiakkal - pedig 3:0­ra és 4:2-re is vezettek. Ez a bajno­ki mérkőzés felkészülés volt a Vse­tín ellen, éppen ezért Bokroš edző­nek komoly fejfájást okozott. Külö­nösen a durva védelmi hibákra hívta fel a játékosok figyelmét, mert ezek miatt kapták a iegtöbb gólt. A városi tamtamok már azt híresztelték, hogy a negyvenéves szakvezető rövidesen odébbáll. Az effajta találgatások és spekulációk általában „megelőzik a korukat". Állítólag Bokrosnak Vsetínben kel­lett volna aláírnia szerződését új munkaadójával, a Znojmóval. Ter­mészetesen az érintett és a főváro­si klubvezetés kategorikusan el­utasítja ezeket a „pletykákat". Egy­előre. A Vsetín háza táján sem volt min­den rendben az utóbbi hetekben. Bár közvetlenül a Slovan elleni fel­Kemény csata a korongért (TA SR-felvételek) lépés előtt a zöld-sárgák vezették a hazai bajnokságot, még mindig érezhető a kulcsembereken, hogy nem lendültek igazán formába. Persze, ha azt vesszük, hogy a Vse­tín az 1993/'94-es idényben még csak a nemzeti ligában szerepelt, szép teljesítmény, amit azóta elért. Amint fölkerült az élvonalba, baj­noki címet szerzett. Majd négy éven át egyhuzamban megismétel­ték a döntőbeli bravúrt. Az ötszö­rös cseh bajnok az idény elején jócskán meggyengült. Igaz, Ro­man Čechmánek kapus és Jirí Do­pitá, a csapat két húzóembere hű­séges maradt a klubhoz, pedig Do­A Vsetín háza táján sem volt minden rendben az utóbbi hetekben. pitát a floridai Párducok is csalo­gatták a nyáron, ő mégis nemet mondott. Pavel Búréval és Rob Ni­edermayerrel került volna egy csa­társorba, de visszautasította'Slávo Lener máspdedző ajánlatát. Amit nem tett meg Dopita, megtette öt társa. Talán azért, mert késtek a fi­zetések, elmaradtak a prémiumok, és a klub részvényeit Roman Zubík elnök akarta megvenni a Harvard­tól. Miután Jakeš a Znojmóhoz, Patera a Dallashoz, Martin Pro­cházka az Atlanta Trashershez, Tomáš Sršen az Essenhez, Demela a Spišská Nová Veshez, valamint Broš és Krátená a Spartához iga­zolt, alaposan csökkent a vsetíniek bajnoki esélye. Peter Husička is felállt a menedzseri székből, a Trinecet vonzóbbnak találta. Persze erősítést is szereztek a zöld-sárgák. Közülük Ján Pardavý, a trencséni Dukla korábbi kapitá­nya számít a legnagyobb ágyúnak, Dopitával és Bélohlawal ő a Vsetín leggólerősebb támadója. A csapat további erősségei közé sorolják azt a kilenc ifi játékost, akiket idén vá­logattak be a felnőttek közé. Idén jól mutatkozott be a Slovan az F.HL-ben: első mérkőzésén egy gól­lal többet ütött a Villachnak, mint amennyit kapott. (A Vsetín nem di­csekedhet hasonló nyitánnyal, 3:5­tel kezdett a Magnyitogorszkban.) Nem ez volt jellemző az EHL-mérkőzésen. Inkább a Slovan játszott fölényben a Vsetín ellen Kettejük találkozóját a Slovan kezdte jobban. Szokásától eltérő­en ezúttal nem játszott alárendelt szerepet, sőt, a mérkőzés első gól­ját Zdeno Cíger szerezte. A máso­dik harmadban is a pozsonyiak irá­nyítottak. Pontosan védekeztek, s bár elöl nem dolgoztak ki túl sok gólhelyzetet, a minimumból a ma­ximumot érték el. Jevgenyij Grib­ko 2:0-ra módosította az állást, és amikor Rudolf Verčík is betalált, kevesen hittek benne, hogy a Vse­tín föltámad. Kis híján megtörtént. Bélohlav hozta vissza a vendéglá­tók reményeit, majd Pardavý 2:3­ra csökkentette csapata hátrányát. A hazai szurkolók bánatára azon­ban több gól nem születet, így a három pontot a Slovan kaszálta be. A győzelem hallatán a szlovákiai hokirajongók fölkapták a fejüket, hiszen a cseh zsákmány ritka pél­dának számít. Egy európai hokitor­na mégiscsak presztízskérdés, még akkor is, ha veszély fenyegeti az életben maradását. Ma már nem ti­tok, az EHL nem jelent anyagi töb­letet a kluboknak. Ellenkezőleg. In­kább veszteséges vállalkozás. Drá­ga az útiköltség, fáradtabbak a já­tékosok, nagyobb a veszélye a sérü­lésnek. Egyszóval pluszmunka. Ez­zel magyarázható, hogy két éve a Vítkovice szinte csak ifiket állított föl a Jokerit Helsinki ellen. Idén va­lamivel jobbra fordult a helyzet. Minden résztvevő kapott támoga­tást, és az eredményekkel, pontok­kal, helyezéssel további pénzre te­hetnek szert a csapatok. A győztes 250 ezer svájci frank jutalomban részesül, amelyik klub elnyeri a Szuper Kupát (az Euroliga és a Kontinentális Kupa tálkozik egy­mássl), az 60 ezret kap. Jót tett a reform az EHL-nek. Keve­sebb a csapat, több a pénz. Így min­denki jól jár. Négyszer négy csapat, csoportonként két továbbjutó, négy döntős. A színvonalnak sem árt a létszámcsökkentés. Persze, az EHL még messze van a labdarúgó Bajnokok Ligája szintjétől, de ami késik... Itt is elsősorban presztízs­ről van szó. Ezért elégedetlenek nyugati szomszédaink, hogy az utóbbi három év alatt sem a Sparta, sem a Vsetín nem kóstolt bele a döntő ízébe. Márpedig a Jihlavától és a Vítkovicétől ezt aligha várhatta el valaki. Az EHL az egyetlen szív­fájdalma a cseh jégkorongsport­nak, mert a világbajnokságon, az olimpián és az NHL-ben már letette névjegyét. A szlovák hoki eddig még csak klubszinten bizonyított. A Slovan­nak idén jók a kilátásai. Bár az Ext­raligában nem jeleskedik, talán majd az EHL ihletet ad. Lemieux és Gretzky nyomában a Szőke Dinamit; a három Selänne testvér közül Teemu látszott a legtehetségesebbnek, ezért édesapja már ötévesen beíratta a Pa-Espooba Volt alkalma gyakorolni az ezer (befagyott) tó országában MAREK SVATEK Az NHL legutóbbi idénye az euró­pai sztárokról szólt, míg Lindros, LeClair, Karyia, Hull, Modano és társaik háttérbe szorultak. Jágr, Hašek, Jasin, Forsberg, Selänne árnyékot vetett a hazai kedvenc­kékre. A legrangosabb egyéi kitün­tetéseket is az öreg kontinens játé­kosai vitték el: a bajnokság leg­hasznosabb tagjának járó Hart Trophyt Jaromír Jágr kapta meg ­mellesleg két európai vetélytársa, Hašek és Jasin előtt. Az alapsza­kasz gólkirályának járó Richard Trophyt, amelyet idén adtak át először, Temmu Selánnenek ítélte a bizottság. Negyvenhét gólt ütött, kettővel előzte meg a cseh Jágrt. Kisebb csalódást okozott, és ez megmaradt a köztudatban, hogy a gólkirály nem érte el az ötvenes határt. Erre utoljára 1970-ben volt példa, amikor Phil Esposito 43-maI végzett a lista élén. Ugyanabban az esztendőben, július 3-án szüle­tett meg Helsinkiben Liisa és Ilmari Selänne ikerpárja, Teemu és Paavo. Van még egy testvérük, őt Panunak hívják. A trió gyerek­korától imádta a hokit. Ezer tó kö­zül elég volt, ha csak egy befa­gyott, ők rögtön ott termettek. Teemu látszott a legtehetsége­sebbnek, édesapja nem sokat teke­tóriázott, fiát ötévesen beíratta a Pa-Espoo csapatába. Nemcsak kor­társait, hanem az idősebbeket is gyakran szégyenbe hozta ügyessé­gével. Tizenhat évesen már a Joke­rit Helsinkiben szerepelt. Az 1987/88-as idényt még a junio­roknál töltötte, de itt is felhívta magára a figyelmet: 33 találkozón 43 gólt és 23 gólpasszt adott. Egy évre rá jutott szóhoz a felnőttek­nél, 34 mérkőzés után 35 gól és 33 gólpassz volt a mérlege. Tizenki­lenc éves létére nem rossz teljesít­mény. Tehetsége az NHL kémeinek is sze­met szúrt: 1988-ban a Winnipeg Jets a 10. helyről draftolta. A Jets menedzsere, Mike Smith előre 1988-ban a Winnipeg Jets a tizedik helyről draftolta. dörzsölte a tenyerét és vígan hangoztata, hogy az ő csapata vá­lasztotta ki a legjobb finn játékost. Selänne nem siette el a dolgot, egyelőre maradt a Jokeritnél. Az 1991/1992-es évadot 58 góllal és 33 gólpasszal zárta, a következő idényben 6 találattal többet ért el és őszesen 62 pontot gyűjtött és oroszlánrészt vállalt a Jokerit baj­noki címében. Feladatát teljesítet­te, ezért a nyáron odébbált. Szep­temberben kezdte meg a felkészü­lést a Winnipeg táborában. Ked­venc számát, a nyolcast a csapat veteránja, Randy Carlire viselte, ezért be kellett érnie a tizenhár­massal, amelyet korábban a Joke­Az alapszakasz gólkirálya rit és a Winnipeg erőssége, Veli­Pekka Ketola hordott. A szurkolók eleinte kétségbe von­ták, hogy egy európai játékos hoz­ná meg a szerencsét Kanadába, de hamar be kellett látniuk, tévedtek. Talán nem olvastak újságot, hiszen a sajtó kezdettől fogva pozitívan értékele a gyors lábú Szőke Din­amit teljesítményeit. Ötödik mér­kőzésén, az Edmonton Oilers ellen érte el első mesterhármasát. A má­sodik sem váratott sokáig magára: 1992. december 11-én került rá sor, amikor a Winnipeg 8:6 arány­ban győzte le a Washington Capitalst. Selännenek ez volt a 38. fellépése, a Washington elleni talá­lata pedig a 30. a sorban. Február utolsó napján négyszer vette be a Minnesota kapuját. Bár két napra rá, hazai pályán 4:7-re kikapott a Jets, a Winnipeg Arena lázban volt, mert Selänne megszeretze 53. gól­ját, s ezzel megdöntötte Mike Bossy újonccsúcsát. Március 23-án már 110 pontja volt összesen, tehát Peter Šťastný is búcsúzhatott iljú­kori rekordjától. A finn bomba mérkőzésről mérkőzésre robbant. az idény végén félelmetes statiszti­kával büszkélkedett: 82 mérkőzés, 76 gól, 56 gólpassz, 132 pont. Kez­detnek nem rossz. Természetesen megkapta a legjobb újoncnak járó Calder Trophyt és beválogatták az NHL AH Star-csapatába. Lemieux, Robitaille, Chelios, Bourque és Belfour mellé. Hetvenhat találatá­val az örök ranglistán felzárkózott Gretzky, Hull és Lemieux mögé. Teemu szerint akkoriban még „könnyű" dolga volt, mert nem is­merték az elenfelek, tehát kevésbé figyeltek rá. A szekembereknek azonban nem kerülte el a figyel­mét, hogy ez a fiatal játékos nem­csak gyorsaságával, hanem milli­méterre pontos passzaival tűnik ki a többiek közül. Pontos és erős lö­vései, látványos megmozdulásai és cselei még értékesebbé tették. A későbbiekben már nem volt annyi lehetősége, a hátvédek kemény kézzel bántak vele. Az 1994-es sztrájk idején ismét jégre lépett a Jokerit színeiben, 20 meccsen 19 gólt ütött. Első komoly forduló­pontjára az 1995/96-os idény kö­zepén került sor, amikor az Anaheim Mighty Duckshoz szerző­dött. Paul Karyiával rendkívül erős párost alakított, 28 találkozón Selänne 36 pontot gyűjtött. A kö­vetkező szezonban az NHL leg­eredményesebb csatárai közé tar­tozott. Ötvenegy góllal kiemelkedő helyet foglalt el az eredményességi listán, gólpasszaival együtt 109 pontot szedett össze. Ezzel Jágr mögött a második helyen végzett. Egy évre rá Peter Bondrával oszto­zott a gólkirályi címen; mindketten 52 gólt ütöttek. A válogatottal első komoly torná­ját Albertville-ben abszolválta, az 1992-es téli olimpián. Finnország hetedik helyével komoly csalódást okozott. Bár két évre rá bronzzal tért haza a Suomi csapata, Tee­munak ebből semmi haszna nem származott, ugyanis nem szerepelt a csapatban. Egy évvel később, a svédországi vébén sem indult. Pe­dig aranyéremmel mehetett volna vissza a tengerentúlra. Naganóban kárpótolta magát a mulasztásokért. Finnország har­madikként jutott tovább a csoport­ból, a negyeddöntőben a szomszé­dos svédekkel hozta össze a sors. Selänne hajtott, mint az őrült, a finnek 2:1 arányban győztek, mindkét gól egy személytől szár­mazott, találják ki, kitől... Az elő­döntőben Oroszország várta a Suomit. Pavel Bure óriási napot fo­gott ki, ötöt ütött a finneknek, 4:7­es vereség után Selänneék csak a bronzéremért szálhattak harcba. Itt sem volt könnyű dolguk, Kana­da válogatottja világsztároktól hemzsegett. Ráadásul Teemu sé­rülés miatt csak a kispadról követ­te a eseményeket. A finn csapat nélküle is boldogult, Kanadát túl­ságosan is lesújtotta a csehektől el­szenvedett vereség, nem csoda, hogy 3:2-re kikapott, és Selänne mégis részesült a bronzéremből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents