Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-16 / 239. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 16. VEN DEC KOMMENTÁR Mi hát a teendő? Jó tudni, hogy ott vagyunk az élbolyban, ugyanakkor jó, ha tudjuk, velünk sem elégedettek maradéktalanul. Az Unió kormányaként aposztrofált Európai Bizottság Magyarországot működőképes piacgazdaságnak tartja, olyannak, amely középtávon el tudja majd viselni az Unión belüli fokozott versenyképesség támasztotta nyomást, persze ehhez folytatni kell a strukturális reformokat. A makrogazdasági egyensúly fennmaradt, éppen ezért a főbizottság arra figyelmeztetett, hogy veszélyes lehet, ha nem sikerül megfékezni a folyó fizetési mérleg növekvő hiányát. A testület figyelmét nem kerülték el a nyugdíjrendszert érintő legutóbbi magyar kormánydöntések, amelyek megkérdőjelezik a nyugdíjreform melletti elkötelezettséget. Ugyanígy szorgalmazza az „országjelentés" az egészségügyi reformot is. Nem dőlhetnek hátra karosszékükben a környezetvédelem és a jog szakemberei, mert a brüsszeli értékelés szerint jelentősen lelassult a jogharmonizáció. Ejnye-ejnyét kaptunk azért is, mert lassú az uniós normák átvétele a határok őrzésében és a menekültpolitikában, dicsérték viszont az igazságügyi és belügyi intézkedéseket a szervezett bűnözés elleni harcban. Ajelentés megállapította, hogy MagyarorForró Evelyn szág sokat lépett előre az adminisztratív háttér megteremtésében, amely nélkülözhetetlen feltétele a közösségi joganyag gyakorlatba törtéjiő átültetésének. Két alapvető hiányosságot róttak a szemünkre Brüsszelben, az egyik a magyarországi romák helyzete, ez ugyan nem romlott tavaly óta, de nem is javult feltűnően, a másik pedig az, hogy még mindig nem lépünk fel kellő erővel a korrupció ellen. Kaptunk rosszpontokat médiaügyekben is, a főbizottság szó szerint úgy fogalmaz: „Magyarország tiszteletben tartja ugyan a sajtószabadságot, aggodalomra ad okot azonban az, hogy a kormány túl közvetlenül kíván beavatkozni a média működésébe, például egy napilap megvételével." (A Postabank újraállamosításával a kormány közvetve a Magyar Nemzet tulajdonosa lett.) Médiás feketepont járt azért is, hogy a „királyi", pontosabban közszolgálati televízió kuratóriumában csak kormánypárti tagok vannak, holott a törvény a helyek politikailag kiegyensúlyozott elosztását írja elő. Mindenfajta demagógia nélkül megállapítható: azért van még tennivaló a csatlakozásig. Neki lehet látni. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa JEGYZET Meg sem áll tízezerig FARKAS OTTÓ Nem kifejezetten barátságosan viselkedik a Nyugat velünk szemben. Bizonyára van rá oka; a vasfüggöny leeresztése utáni időszakban különböző - tehát számukra megfelelő, vagy az ott is inkább csak az ingyenélés művészetét gyakoroló keleti telepedett le náluk. Elsősorban persze politikai üldöztetésre hivatkozva. Tapasztalatuk tehát van bőven, de úgy vélem, egykét betelepülővel igencsak jól jártak. Mondom, érdekes a Nyugat viselkedése: ha valami nincs ínyére, megsértődik, és nyndjárt le akarja ereszteni a sorompót. Mi kis ország vagyunk, véleményünk lehet, de nem szólhatunk bele a nagyok dolgába. Itt van például a romák esete. Kíváncsi lennék rá, hogy ugyanúgy tiltakoznának-e, ha mondjuk nem a romák, hanem az ország legképzettebb rétege rohamozná meg őket. Persze, azért sem haragszanak ránk, hogy hirtelengazdagjaink náluk rejtették el milliócskáikat. A teljesség kedvéért megismétlem, amit különben is mindenki tud, a romaprobléma nem szlovákiai specialitás. Éljen bármelyik országban, ez Európa (egyik) legszegényebb rétege, és (pénzzel) könnyen befolyásolható. Mindenki tudja, hogy a romák az ősi mesterségeikben utánozhatatlanok, de más munkáért, enyhén szólva, kevesen törik magukat. Szerintem legfőképpen ez itt a bajok forrása, nincs kereset, a megélhetéshez pedig pénz kell(ene). Az anyagiakat be lehet szerezni munka nélkül is, mégis hivatalosan (is), csak egy kicsit járatosnak kell lenni a törvények között. Nyilván hal lott valamit a „legális" pénzszerzés eme módjáról az a fiatalember is, aki megkérte a szociális osztály dolgozóját, számolja ki, mennyi gyereknek kell még a családban születnie, hogy a feleségével együtt megkapják a havi tízezer koronát. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagyknpos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214. Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Alapítsunk temetkezési vállalatot. Azt hallottam, a kórháznak már nincs pénze műtétekre. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SZEVODNYA Az Egyesült Államokat tekintené „valószínűsíthető első számú ellenségnek", nem zárná ki az atomháború lehetőségét sem az orosz védelmi doktrína új tervezete, amelyet a védelmi tárca dolgozott ki, már a jugoszláviai és a csecsen válság tapasztalatai alapján. Az orosz napilap arra hívja fel a figyelmet, hogy a közelmúltban nyilvánosságra hozott tervezetet, amelyet Valerij Manyilov vezérezredesnek, a vezérkari főnök első helyettesének vezetésével dolgoztak ki, akár „válasznak" is tekinthető az IMF-nek arra a fenyegetésére, hogy a Nemzetközi Valutaalap felfüggeszti Oroszország finanszírozását, ha a katonai kiadások túlzottan megterhelik a költségvetést. A tervezet első tézise szerint „egy szuperhatalommal" áll szemben a „többpólusú világ", melyben Oroszország az egyik legbefolyásosabb központ. Ez írásos megerősítését jelentené, hogy Oroszország nemcsak hitelezőjének, hanem ellenségének is tekinti az Egyesült Államokat. Igazán az nyugtalanító, hogy az államfő, a kancellár és az alkancellár elutasította a vádakat Vajon ki beszél ostobaságot? Izraelben kb. 250 ezer a holokauszttúlélők száma, s több százezer állampolgár családtagja lett a holokauszt áldozata. Tehát alig akad család, amelyet valamilyen formában ne nyomorított volna meg a nácizmus. GÖRFÖL ZSUZSA Lehet-e tehát csodálkozni azon, hogy Izrael hevesen, minden más országnál érzékenyebben reagált az Osztrák Szabadságpárt döbbenetesen jó választási szereplésére? Hiszen a párt vezére következetesen büntetőtáboroknak nevezi a koncentrációs táborokat, dicsérte Hitler politikájának bizonyos vetületeit, sőt a Waffen SS tagjait olyan „tisztességes embereknek" nevezte, akik „a legnagyobb ellenszélben is mind a mai napig hűek maradtak meggyőződésükhöz". Ráadásul Jörg Haider egész választási hadjárata nacionalista, xenofób szellemben zajlott. így hát nem is keltett meglepetést, hogy „ostobának" nevezte Izrael fenyegetését, mely szerint hazahívja bécsi nagykövetét, ha Haider helyet kap az új kormányban. Igazán nyugtalanítónak azt kell nevezni, hogy Klestil államfő, Klima kancellár és Schüssel alkancellár-kültigyminiszter is élesen visszautasította a vádakat, mondván, Ausztria nem jobboldali nacionalista állam, s a választások demokratikusak voltak. További sántító érvük, hogy az FPÖ nem náci, hanem populista párt. Na és? Hitler talán nem volt populista, talán nem választások útján került hatalomra? S van itt még néhány „apróság". Kezdjük talán a közismert ténnyel, hogy Ausztria e századi történelme nem éppen makulátlan, s Izrael egyszer már befagyasztotta a kölcsönös kapcsolatokat, akkor, amikor kiderült Kurt Waldheim köztársasági elnök Haider választási hadjárata nacionalista, xenofób szellemben zajlott. náci múltja. A bécsi születésű Teddy Kolleknek, Jeruzsálem ma is rendkívül népszerű volt polgármesterének kijelentését, hogy az osztrákok „mindig is antiszemiták voltak", nyugodtan nevezhetjük elfogultnak. De nem tehetjük ugyanezt az ENSZ Rasszizmusellenes Bizottságának jelentésével, amely kifogásolja: Áusztria évek óta arra sem méltatja a testületet, hogy elkészítse éves jelentését az idegengyűlölet helyzetéről, miközben ismert, hogy az ország rendőrsége brutálisan bánik a külföldiekkel, politikusok, rendőrök, sőt bírók idegengyűlölő kifejezéseket használnak, nincsenek törvényes keretei a rasszista diszkrimináció elleni fellépésnek. Ez a jelentés még március végén készült, de Bécs egyszerűen agyonhallgatta, pedig a bizottság figyelmeztetett: a legszélesebb közvélemény tudomására kell hozni. Mikor volt március? Hol volt még akkor Haider? Szóval: ki beszél ostobaságokat? Vagy most segít nekik a Nyugat, vagy elképzelhető, hogy két-három hónap múlva már nem lesz kinek Olajnyomás Jugoszláviára JARÁBIK BALÁZS Meglepetést és bizakodást keltett az a Jugoszláviával kapcsolatos keddi hír, mely szerint az Európai Unió 25 ezer tonna fűtőolajat és 1500 tonna dízelolajat küld két szerbiai városnak, ahol a Milosevics-rezsimmel szembenálló polgármesterek irányítják az életet. Meglepetést főleg amerikai diplomáciai körökben, hiszen Washington ellene van a szankciók enyhítésének, mondván, először le a diktátorral, utána jöhetnek a segélyek. Bizakodást meg főleg a jugoszláv önkormányzatokban kelthetett a bejelentés. A hatalmas anyagi gondokkal küzdő önkormányzatok maradtak meg működőképes hírmondóként a jugoszláv végrehajtó hatalomból a bombázások után. Elismertségüket és fontosságukat a múlt héten elsősorban a számukra rendezett kétnapos szegedi konferencia mutatta, ahol a magyar külügyminisztérium és a Stabilitási Egyezmény rendezésében vázolhatták fel a jugoszláv önkormányzatok igényeiket, a rendező felek pedig megtehették ajánlataikat. A jelenlegi patthelyzetet ugyanis az előrehozott választások oldhatják fel. Nem véletlen, hogy a főleg ellenzékhez tartozó polgármesterek az olajszármazékok iránt érdeklődtek, amiből elmondásuk szerint hatalmas a hiány. Többen közülük megfogalmazták, hogy vagy most segít nekik a Nyugat, vagy elképzelhető, hogy két-három hónap múlva már nem lesz kinek. A jelenlegi patthelyzetet - amelyben az állami hivatalok egyszerűen nem működnek, helyüket pedig egyre inkább a növekvő fontosságú önkormányzatok veszik át - ugyanis az előrehozott választások oldhatják fel, amit újabban az ellenzéki pártok által támogatott Szövetség a Változásokért is szorgalmaz. Ha ehhez hozzátesszük, hogy valószínűleg önkormányzati választásokra is sor kerül, teljesen logikusnak hat a polgármesterek érvelése, hogy ők ihatják meg a levét a hangzatos nyugati ígéretek elmaradásának, önkormányzati előnyhöz juttatva éppen Milosevicset. A bombázási sokk után rendkívül nehéz felmérni a választópolgár hangulatát, a rezsim pedig mindent el fog követni hatalma meghosszabításáért, jelzi ezt a minap történt Draskovics-féle felettéb furcsa autóbaleset. Biztosan nem véletlen - s mindenképpen dicséret illeti Szeged városát és a magyar külügyet a magas színvonalú szervezésért -, hogy a szegedi konferencia egyik legaktívabban lobbizó résztvevője az olajtámogtást kapott Nis polgármestere volt. Ráadásul Kasza József keddi nyilatkozata - mely szerint további városok, közöttük Szabadka is a segély várományosa - egybecseng az EU új támogatási stratégiájával. Az európaiak ezzel letették a voksot az azonnali támogatás mellett. Kérdés, mi lesz a térség sorsát döntően befolyásolni tudó amerikai diplomácia válasza az „olajnyomásra". Visszhang - Mühelyplatformok kellenek, Új Szó, 1999.10.9. Az MKP tagság igénye Sokan meglepődve olvasták A. Nagy Lászlónak, az MKP alelnökének nyilatkozatát a fent jelzett cikkben. Éz a szemléletváltás lenne az ára az MKP liberális platformja megmaradásának? Érőltetettnek és indokolatlannak tűnik, ugyanis az ilyen irányszabás, mely szerint a nyilatkozó megoldásnak ítéli a párt további, csupán kétpólusú (platformú) létezésének megoldását. Váratlan, mivel az alelnök úr néhány héttel korábban még egészen más irányban nyilvánult meg. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a választási törvény adta kényszerhelyzet miatt kerültek a magyar politikai szubjektumok kész helyzetben, és elsietve terelték akkor a két nagyobb mozgalmat egy platformba, amelyet már fél év eltelte után éppen azok nevezték alkalmatlan formátumnak, akik javasolták. Igaz, hátrányait hosszan lehetne sorolni, hiszen az előző szubjektumok sajátos pozitív programpontjainak teljesítései háttérbe szorultak, sőt volt olyan is, hogy önkényes tudatossággal kirekesztésre kerültek (egyházi programrész stb.). A többi ebből eredő fölösleges személyes ütközésrőljobb nem beszélni, de az agyonhallgatásuk sem jelent megoldást. Ha viszont nincsenek hátsó szándékok, mire jók a mellébeszélések? A három sajátos jellegű, építő programú irányzat létjogosultságát méltatlanul indokolva azzal tenné kétségessé, hogy úgymond, neve sincs a harmadik irányzatnak. Anyanyelvünk szerencsére ennél jóval gazdagabb. A három önálló platform produktív „műhelymunkájának" semmi köze sincs a párt egységéhez. Sőt, könnyebb lenne bekapcsolni a tevékenységbe azokat a szaktekintélyeket, akik nem a régi típusú pozíciós kiszorítósdira törekszenek. Választóink és tagságunk döntő része joggal követeli a harmadik platform létrehozását is. Szomorú valóság, hogy bár itt-ott még divatosan megemlítik az ún. lentről történő építkezés jól hangzó fogalmát, a gyakorlatban ügyes taktikázással ez teljesen fordítva érvényesül. A fenti téma felvetése az MKP Országos Tanácsa küldöttei részéről, sajnos, megválaszolatlanok maradtak, és most olyan formábanjelent meg, amelyről szó sem volt. Sok minden önmagáért beszél. Princzkel József, Lekér