Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-15 / 238. szám, péntek

2 GAzdaság ÉS fOgyasZtóK - HiRDeTÉS ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 14. KOMMENTÁR Távol a Nobel-díjtól TÓTH MIHÁLY Ahogy időben távolodunk a rendszerváltás napjaitól, ilyenkor, októ­ber közepe táján úgy válik egyre sajgóbbá a botrány, hogy posztkom­munista országban még nem bukkant fel ökonómus, aki érdemesnek találtatott volna arra, hogy közgazdasági Nobel-díjjal dekorálják. A botrányért nem a Svéd Királyi Akadémia felelős. A legnagyobb jóin­dulattal sem állítható, hogy ami a térségünkbeli nemzetgazdaságok­ban 1989 óta történt, az sikertörténetnek minősíthető. Biztosra ve­hető, hogy a díj odaítélésének javaslására jogosultak árgus szemek­kel figyelik, és térségünknek drukkolva óhajtják, bukkanna már föl egy nemzetgazda, aki képes kidolgozni a gazdasági átmenet ered­ményt szavatoló modelljét. Persze, voltak személyiségek, akiknek szívesen megelőlegeztük a közgazdasági Nobel-díjat. Itt volt pl. Klaus, akire milliónyian esküdtünk. Elhitette velünk, hogy csak a sokkterápia egy-két évét kell kibírnunk, majd elkövetkezik a Kánaán. Lehet, hogy így lett volna, ha lelkében a közgazdászt nem győzi le a politikus. De legyőzte. így most már soha nem derül ki, óvatosságá­nak köszönhető-e, hogy a cseh nemzetnek a szlovákokhoz viszonyít­va volt néhány derűs, munkanélküliségtől és politikai hullámveré­sektől mentes éve, vagy privatizációs álradikalizmusa hibáztatható a végül mégis bekövetkezett kudarcért. Magyarországon ott volt Bok­ros, aki baloldali kormány nevében hajtotta végre azt, amit minden közgazdaságtani és politológiai szakkönyv szerint jobboldali garni­túrának kellett volna meglépnie. Mindazonáltal sem Csehországban, sem Magyarországon nem áll oly jól a gazdaság, hogy kapitányai kö­zül bármelyik is Nobel-díjat érdemelne. A fal mellettiség jele, hogy az ember mellébeszél; Szlovákia gazdasági viszonyairól kellene ír­nia, és közben két szomszéd ország gazdasági nehézségeire tesz uta­lásokat. Bárcsak nekünk lennének olyan nehézségeink, amilyenek­kel Prága és Budapest viaskodik! Naponta tanúi lehetünk, hogy Szlo­vákia gazdasága nem attól vált harmatgyengévé, hogy jobboldali vagy baloldali ökonómus a nemzetgazdaság domináns személyisé­ge, hanem attól, hogy meghatározhatatlan az irányvonala. Túlpoliti­zált. Hónapok óta ígérgeti a kormány a gazdasági minisztériumok működésének értékelését. Közben nincs miniszter, akiről tárgyilago­san meg lehetne állapítani, hozzáértőén dolgozik-e vagy sem. Politi­kai ítéletek megfogalmazhatók, ezek azonban legfeljebb a szélirányt tanulmányozókat érdeklik. Botrány, hogy 10 év alatt a posztkommu­nista közgazdászok közül senki sem érdemelte ki a Nobel-díjat. Kornai János magyar közgazdász jutott legközelebb e kitüntetéshez. „Indulatos röpiratai" arról szólnak, miért nem volt teljesítőképes a tervgazdaság. Sohase volt pártpolitikus. Talán ezért nem bízták rá az átalakítás koncepciójának kidolgozását. Környékünkön talán ezért nincs mindmáig közgazdasági Nobel-díjas... JEGYZET Kétes népszerűség MADI GÉZA Kevés kivételtől eltekintve a köz­vélemény-kutatási eredmények általában nem a „mi" vélemé­nyünket tükrözik. A Markant ügynökség által legutóbb ismer­tetett politikusi toplista is jórészt ezt a szabályt követi. Ami a nép­szerűséget illeti, teljesen, ami a népszerűtlenséget, részben. Rendhagyó módon kezdjük ne­gatív dologgal - a népszerűtlen­ségi mutatókkal. Ebben az eset­ben „csak" az történt, hogy az el­ső helyen tanyázó Vladimír Mečiar volt kormányfőt veszélye­sen megközelítette a jelenlegi miniszterelnök, Mikuláš Dzurin­da. Jóllehet, még mindig van kö­zöttük különbség, de várhatóan tovább csökken, mivel manapság a kormányfői poszt nem „menő" Szlovákiában. Folytassuk pozitív dologgal - a népszerűségi muta­tókkal. Az első három helyet el­foglaló személyiségek között gyanús elméleti összefonódás lelhető fel. Vladimír Mečiar, Robert Fico és Rudolf Schuster első közös nevezője, hogy febru­ár óta mindháromnak ugrássze­rűen megnőtt a népszerűsége. Bizonyára közrejátszott ebben Schuster államfővé választása és Mečiar államfőjelöltsége, illetve a két politikus nemrég tartott zártkörű megbeszélése. Ficót va­lószínűleg kisebbségellenes kije­lentései hozták fel a harmadik helyre, és az, hogy a baloldali képviselő eltávolodott anyapárt­jától, a DBP-től, amely jelenleg a népszerűtlen intézkedésekre kényszerülő kormánykoalíció tagja. Tehát mindhárman olyan lépésre szánták el magukat, amelyre felfigyelnek a polgárok. A trió második közös nevezője azonban már nem függ össze a közvélemény-kutatásokkal, a népszerűségi mutatókkal. Lénye­gében ugyanis megállapítható, hogy fokozatosan mindhárman belevesznek a nagypolitika szür­keségébe: Schuster alig-alig sze­repel a hírekben, Mečiar vissza akar vonulni, hogy éhségsztrájk­oljon, és Fico sem sieti el új párt­jának megalapítását. Szerencsé­jükre a lakosság „emlékszik" rá­juk, ezért vihették el a népszerűt­len népszerűség pálmáját. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Miért jöttél vissza Géza, itt hagytad az adókulcsodat? (Peter Gossányi karikatúrája) Fennáll a veszély, hogy a schengeni határrendszer elszigetel bennünket szomszédainktól Nyakkendőzetlen csúcs Ma a Magas-Tátrában sor ke­rül a visegrádi négyek - azaz Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia ­miniszterelnökeinek nem hi­vatalos, „nyakkendő nélküli" találkozójára. Bár az összejö­vetel kötetlen mivoltát a szer­vezők többször is hangsú­lyozták, a kormányelnökökre laza szórakozás helyett való­színűleg komoly munka vár a hegyekben. SÓKI TIBOR Az eseményre röviddel a decemberi helsinki EU-csúcs előtt kerül sor, márpedig ettől Szlovákia sokat re­mél. Konkrétan azt, hogy az Európai Unió átsorolja az országot a csatla­kozásra várók első csoportjába ­amit az Európai Bizottság brüsszeli bejelentése is alátámasztott -, s megkezdi vele az érdembeli tárgya­lásokat, ahogy ezt szomszédaival már megtette. Márpedig a visegrádi csoportosulás annak idején, 1991­ben pontosan azért keletkezett, hogy összehangolja a magába fog­lalt országok integrációs törekvése­it. A négy ország ez év májusában hosszú stagnálás és amolyan tetsz­halott állapot után megint csak azért újította fel az együttműködést, hogy elősegítse a négy közép-euró­pai ország közös felvételét az Unió­ba. A feladat nem könnyű, mivel Szlovákia a harmadik Mečiar-kor­mány idején jelentősen lemaradt szomszédaitól. Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal már két éve elkezdődtek a konkrét csatlakozási tárgyalások, Pozsony tétova, s néha túlzottan oroszorien­tált politikája, illetve Vladimír Mečiar teljes megbízhatatlansága és diktatórikus módszerei azonban el­szigetelték Szlovákiát. Olyannyira, hogy maga a visegrádi együttműkö­dés is megszakadt. Igaz - mint arra a májusi pozsonyi találkozón Orbán Viktor magyar kormányfő rámuta­OLVASOI LEVELEK A vandalizmus kora A XX. század tele van a technika csodás vívmányaival, a telefon má­ra mindennapos szükséglet, mely segítségével a világ bármely pont­jára hívhatunk. Természetesen már beszerelhető bárhová, mégis akadnak olyanok, akik igénybe vennék az utcai fülkéket. Igen ám, de mit tehetünk, ha az a telefon tott - ehhez Václav Klaus cseh elnök különutas politizálása is kellett. Épp a csehek voltak az elsők, akik két­ségbe vonták a visegrádi együttmű­ködés értelmét, mivel azt hitték, gazdaságilag és politikailag jobban állnak partnereiknél, s egyedül előbb válhatnak az Unió tagjává. A prágai és a pozsonyi kormányváltás­sal azonban gyökeresen megválto­zott a helyzet. A csehek számára el­jött a kijózanodás ideje. Rá kellett ébredniük, hogy egyedülálló pozíci­ójuk csak ábránd volt. Sőt Ján Figeľ, szlovák külügyi államtitkár nemré­giben azt mondta, a csatlkozásra vá­ró országok nem hivatalos rangso­rában Magyarország áll az első he­lyen, s Csehországot a lengyelek is megelőzik. Prága tehát rádöbben­hetett, az együttműködésből igen­csak sok haszna lehet. Pozsony esetében ez egy pillanatig sem lehet kétséges. Mivel 1998-ban Budapesten már csak a lengyel, a Szlovákia a harmadik Mečiar-kormány idején lemaradt szomszédaitól. cseh és a magyar miniszterelnök ta­lálkozott, a Dzurinda-kabinet szá­mára már az is előrelépést jelent, hogy májusban a szlovák főváros­ban sikerült visszatérnie a visegrádi kvartett soraiba. Azóta úgy tűnik, az együttműködés reneszánszát éli. A kormányfőkön kívül többször talál­koztak a négy állam miniszterei, ál­lamtitkárai, gazdasági szakemberei is. A közös munkában tehát a hang­súly a politikai nyilatkozatokról kezd a konkrét lépésekre terelődni. Szeptemberben a belügyi államtit­károk találkozóján például olyan döntés született, hogy állandó ta­pasztalatcserét folytatnak a négy or­szágban folyamatban levő közigaz­gatási reformról, de megvitatták a menekültpolitika kérdéseit is. A V4 keretén belül egyre intenzíveb­bé válik a határ menti együttműkö­süket? Hiába vették a fáradságot a Szlovák Távközlési Vállalat alkal­mazottai, hogy a város több pont­jára kihelyezték az érmés és kár­tyás fülkéket, sajnos arra már sen­ki sem kíváncsi, működnek-e. A vandalizmus virágkorát éli, ez el­len semmit sem lehet tenni. Egy ál­lami alkalmazott szavát idézve: „Hiszen közterületen van". Ja ké­rem, akkor ki lehet fosztani, szét lehet törni a „közterületen" álló automata gépeket. Tehát, kedves hölgyek és urak, ha netán sürgős segítségre szorulnának, ne szé­dés és a régiófejlesztés. Ez azért is előnyös lehet, mert a régiók szere­pére az Európai Unióban is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, s mert néhány további ország csatla­kozásával közép-európának ez a ré­sze a kontinens egyik legdinamiku­sabb, legkiegyensúlyozottabb térsé­ge lehet. A visegrádi csoport nem hi­vatalos bővítése máris küszöbön áll, hiszen Ausztriát a magyar-szlo­vák-cseh-osztrák együttműködés révén máris szoros kapcsolatok fű­zik a csoporthoz, s egyes területe­ken Szlovénia is felvette a kapcsola­tot a négyekkel. A csoport tudomá­nyért és technikáért felelős minisz­tereinek és szakértőinek találkozó­jára szlovén kollégáikkal épp a Ma­gas-Tátrában került sor ez év szep­temberében. A mostani tátrai találkozóról május­ban Pozsonyban egyezett meg a négy kormányfő: Mikuláš Dzurin­da, Orbán Viktor, Miloš Zeman és Jerzy Buzek. A szlovák EU-remé­nyek és törekvések támogatása mel­lett várhatóan terítékre kerül a „vi­segrádi identitás" kialakítását szol­gáló közös kulturális projektumok támogatása, s a határ menti együtt­működés további kérdései is. Ez utóbbi téma márcsak azért is fontos, mert a biztató jelek ellenére egyálta­lán nem biztos, hogy Szlovákiával Helsinkiben valóban megkezdik az érdemi csatlakozási tárgyalásokat. Ez esetben a másik három ország jó­val korábban válna az Unió tagjává, s fennállna a veszély, hogy a schengeni határrendszer, melyet az új EU-tagoknak be kell vezetniük, elszigetelne bennünket szomszéda­inktól. Ezt - mint arra Orbán Viktor magyar miniszterelnök már rámu­tatott - csak úgy lehet kivédeni, ha a térségben kialakítunk egy olyan tí­pusú régiót, amilyen Skandináviá­ban már régóta működik, s amely lehetővé tette, hogy bár Norvégia nem lépett be az EU-ba, svédországi és finnországi határai ugyanolyan „szellősek", átjárhatók maradtak, mint amilyenek korábban voltak. gyelljék megerőltetni a hangszála­ikat, esetleg könyörögjenek a szomszédjuknak (akinek van tele­fonja), vagy ha már semmi sem se­gít, imádkozzanak a jó Istenhez! Denisa Dobrovodská Komárom Méltó megemlékezés Kopjafaavatással emlékeztek meg lllésházán (Nový Život) az aradi vértanúkról októberben. Az ünne­TALLOZO DOMINO FÓRUM Ján Slota kitűnő menedzser - álla­pítja meg pártja volt elnökéről Vít'azoslav Móric, hozzátéve: „Soha nem bíráltam sem Anna Malíkovát, sem Ján Slotát. A pártelnöki hivatalt mindig tiszteletben tartom." Ugyan­így kitérő választ adott a miért iszik Slota kérdésre is. Az új elnök e te­kintetbenjobb, hiszen őt még Móric sem látta részegen. Az SZNP képvi­selője terjedelmes interjúban a ma­gyarokról és a cigányokról is be­szélt. Az utóbbiakhoz fűzött véle­ménye szerint nem elég a „hosszú ostor, kis udvar" elve. „Egy óriási udvar és a legnagyobb ostor kell: hadd szaladjanak oda, ahova akar­nak. Például Kamcsatkára" - érvelt. A magyarok irányában ismét elsü­tötte a sokszor használt kiszólását: „Szerintem Szlovákiában csak szlo­vákokvannak. Valakik azonban ma­gyarul beszélnek. Ez az ő bajuk" ­mondta Móric. Hogy miért vannak neki útban annyira a magyarok? „Szétverik az országot. Az SZNP tudja, hogy a magyarok célja a déli területek elszakítása" - jelentette ki. DIE PRESSE A konzervatív bécsi lap kommentár­ban vetette az oslói Nobel-díj Bizott­ság szemére, hogy mindeddig „megfeledkezett" Kelet-Európáról, azoknak az személyiségeknek az el­ismeréséről, akiknek jelentős részük volt a térség tíz évvel ezelőtti politi­kai fordulatában. Dél-Afrika belső békéje veszélyben van, a paleszti­nok önkormányzatáról szóló tár­gyalások akadoznak, Észak-íror­szágban nem fegyverezték le a fél­katonai szervezeteket, de e térségek élharcosai már régen büszkén visel­hetik a Nobel-békedíjat. Az idei díj mai átadása talán az utolsó esély ar­ra, hogy a hiányt pótolják, legalább most, amikor az 1989-es esemé­nyek 10. évfordulója erre alkalmat ad. A bizottság eltöprenghetne, hogy a Mihail Gorbacsovnak átadott egyetlen díjjal valóban megfelelő el­ismerésben részesítette-e a szerep­lőket, kitüntetését már régen követ­nie kellett volna a régi hatalmasokat békés eszközökkel elsöprő erőknek ítélt díjaknak: ilyet érdemelt volna Horn Gyula vagy Václav Havel, aki­ket már többször jelöltek a kitünte­tésre - említ néhány példát a lap. Ugyanakkor emlékeztet, a bizottság többnyire személyiségeket keres, márpedig a változások alulról indul­nak, de nehéz lenne kitüntetni a sok százezer lipcsei tüntetőt vagy a balti emberlánc résztvevőit. MLADÁ FRONTA DNES „A csehek egy év alatt szinte semmit sem tettek azért, hogy visszatérje­nek Európába. Ennek nem az az oka, hogy nem tudnának, hanem az, hogy képtelenek megegyezni" ­írja a liberális napilap. Áz országér­tékelés is megmutatta, a cseh politi­kai erők között lehangolok a kap­csolatok. „Nem is annyira konkrét problémákról van szó, mint például az ellenzéki szerződés, hanem arról, hogy a legfőbb politikai pártok kép­telenek párbeszédre egymással, s képtelenek megegyezni olyan lépé­sekben, amelyek nemcsak az ÉU­csatlakozás szempontjából fonto­sak" - véli az újság, s leszögezi: az országértékelést ezért nem a kor­mány bírálataként kell felfogni - bár kétségtelen, a legnagyobb felelőssé­get a kabinet viseli -, hanem mint az egész cseh politikai elit bírálatát. pi összejövetelen a helyi alapiskola diákjain kívül jelen voltak a falu polgárai is. Egyenes Gáspár, az is­kola igazgatója ünnepi beszédé­ben méltatta a hősöket, akik életü­ket áldozták a nemzet szabadságá­ért. Utána következett a barátság fájának elültetése, majd felléptek az alapiskola diákjai, akik érzel­mekre ható kultúrprogrammal szórakoztatták a jelenlevőket. Az ünnepi összejövetel a Szózat el­éneklésével végződött. Rónay Attila Illésháza

Next

/
Thumbnails
Contents