Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-11 / 234. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 11. A labdarúgó UEFA Kupában egyetlen szlovák csapat maradt állva; a pozsonyi sárga-feketék az SK Tirana és a Rapid Wien után a francia FC Nantes ellen bizonyíthatnak Van esélye az Internek eloltani a gall lángokat A labdarúgás nem más, mint világőrület, szurkolók töme­geit képes lázba hozni, fel­dobni vagy letaglózni. A szlo­vákiai szurkolókra többnyire ez utóbbi jellemző, errefelé a vereségből fakadó csalódás mindennapos dolog a futball­ban. MAREK SVÁTEK Ezt az európai klubtornák is hűen igazolják, de mint látható, kivétel erősíti a szabályt. Menjünk sorban. A nyári UEFA-Intertotó Kupában két szlovák csapat próbált szeren­csét, az MŠK Žilina és a trencséni Dukla. Utóbbi már az első forduló­bankiesett, míg a zsolnaiak a máso­dik fordulóban a Metz ellen kellett vallottak kudarcot. Bár, hazai pá­lyán 2:1 arányban jobbnak bizo­nyultak, ezért nem lehet azt mondani, hogy Jozef Barmoš vé­dencei szégyent hoztak volna. Tud­juk, hol tart a francia, hol a szlovák labdarúgás. Az európai megmérettetésen a po­zsonyi Slovanhoz fűződtek a legna­gyobb remények. A Bajnokok Ligája második előselejtezőjében a ciprusi Famaguszta otthon 2:l-re nyert, ami a meglepetés erejével hatott, ám a továbbjutás reményeit illetően nem volt a legtragikusabb. Ellentét­ben a téglamezei mérkőzéssel: az l:l-es döntetlen még a hosszabbí­tásra sem volt elég. Ekkor kezdett inogni a talaj Stanislav Griga edző alatt, s ez a bajnoki találkozókon to­vább fokozódott, a csapat gyenge teljesítménye miatt távozni kény­szerült. Három reménység maradt az UEFA Kupában, az Inter és a Spartak Trnava előselejtezőt játszott, kupa­győzelmének köszönhetően a besz­tercebányai Duklát egyenesen az el­ső fordulóba sorolták. A sors(olás) érdekes ellenfeleket osztott a csapa­toknak, a párosítás a következőkép­pen alakult: Trnava-GAK, Inter­Rapid Wien, Banská Bystrica-Ajax. Az amszterdamiak mindkét mérkő­zésen 0:1-ről fordítottak, az Aréná­ban Verlaat öngólja juttatta vezetés­hez a vendégeket, majd a végered­mény 6:1 lett az Ajax javára. A visszavágón elért 3:l-gyel 9:2-es összesítéssel végződött a besztercei­ek bemutatkozása. Egyértelmű bi­zonyítvány. Grazban sem járt nagy sikerrel a szlovákiai futball, a Spartak egy osz­tállyal nyújtott gyengébb teljesít­ményt. A 0:3 arányú vereségre a ha­zai 2:1 nem volt elég. Egy csapat volt, amelyik nem kelt fel bal lábbal, a pozsonyi Inter. A jóságos szamari­tánus, aki mentett valamit az itteni foci becsületén. Marián Lalik talála­ta sokat nyomott a latba, még akkor is, ha az egygólos győzelem nem volt nagy előny a visszavágó előtt. Maier kapus még talán ma is ezzel a szabadrúgásgóllal álmodik, mint ahogy Jozef Bubenko edző is, csak ő ezt a szó jó értelmében teszi. Jó gyógyír volt az eredmény a tréner szívére, amely kis híján cserben hagyta a találkozó előtt. Bécsben az Tudjuk, hol tart a francia, hol a szlovák labdarúgás. Inter profihoz méltóan játszott, 2:1­gyel biztosította a továbbjutást és iz­gatottan várta a sorsolást. Ha azt mondanánk, hogy a világbajnok or­szágából került ki a pozsonyiak el­lenfele, az rémisztően hangzana. Az FC Nantes sokkal kevésbé ijesztő, s ezt a véleményt az Internéi is min­denki osztja. Az utóbbi időben több­ször is épp Franciaországban volt edzőtáborozni a csapat, így a játéko­sok jól ismerik az ottani körülmé­nyeket. Ugyanakkor tisztában van­nak vele: csak átlagon felüli teljesít­mény garantálhatja a továbbjutást. Nézzük csak meg, mi fán terem ez a francia csapat. Az FC Atlantique Nantes 1943-ban alakult. Két évvel később már a második divízióban szerepeltek, de mintegy húsz évbe telt, amíg felverekedték magukat az élvonalba. A nagy áttörésre 1963­Leginkább az európai kupatornákon mutatkozik meg, melyik országban hogyan törődnek a labdarúgással. A szlovákiai csapatok közül már csak az Inter maradt állva (TA SR-felvételek) ban került sor, innentől kezdve a legjobbak között fitogtathatták tu­dásukat. Az első idényben a nyolca­dik helyen végeztek, majd kétszer egymás után megnyerték a bajnok­ságot, negyedszerre pedig éppen hogy másodikok lettek. Igazán a '70-es évekre lehetnek a legbüsz­kébbek, ehhez az időszakhoz három bajnoki cím, három második hely és egy bronzérem fűződik. 1979-ben megnyerték a Francia Kupát. A kö­vetkező évtized sem mondható pec­hesnek, megint három ezüstérem, 1983-ban pedig bajnoki cím. Ahogy az már lenni szokott, a válság az FC Nantes-t sem kerülte el, egészen a '90-es évek közepéig: 1995-ben he­tedszer végeztek a bajnokság élén ­egyelőre utoljára. Tavaly Francia Kupát nyertek, ezért vannak most az UEFA Kupában. Az európai po­rondon nem egyszer bizonyított már a Nantes; 1980-ban az elődön­tőigjutott, miután a Cliftonville-t, a Steauát és a moszkvai Dinamót bú­csúztatta, ám a finálé előtt a Valen­cia túl kemény diónak bizonyult. A Bajnokok Ligájában 1996-ban hívta fel magára a figyelmet, továbbjutott a csoportból, amelyben az FC Porto, az Aalborg és a Panathinaikosz volt az ellenfele, a negyeddöntőben ki­ütötte a Szpartak Moszkvát, majd megint az egyszer az elődöntőben vérzett el; a Juventus miatt. Csehszlovák csapatok ellen is ját­szottak már a franciák, az 1974/75­ös idényben a Baník Ostravával ta­lálkoztak UEFA Kupa-mérkőzésen. Az első meccset odahaza megnyer­ték (1:0), a visszavágón, hosszabbí­tás után (2:0) a Baník jutott tovább. Huszonegy évvel ezelőtt a Nantes a prágai Duklán keresztül (1:1, 0:0) került a BEK második fordulójába. Reméljük, az Inter nem a Dukla, ha­nem az Ostrava példáját fogja kö­vetni. Élihez azonban a La Beaujoire stadionban is jó helytállásra lesz szükség, ahol 40 ezer szurkoló szá­mára van hely. A félmillió lakost számláló városban sokan tűzbe ten­nék a kezüket kedvenc csapatukért. Reméljük, a lángokat az Internek si­kerül eloltani. Alojz Berec edző elégedett a vágsellyei lányok hozzáállásával; a szlovákiai női kézilabdasport legeredményesebb klubcsapata megint a bajnoki címre vadászik A bajnokság és a csillagok állása derűlátásra adhat okot A vágsellyeiek közül többen a válogatottban is kulcsszerepet játszanak JÁN PLESNÍK Amikor szezon kezdetén Alojz Berec, az Inter korábbi edzője vette át a vágsellyei női kézilabdacsapatá­nak irányítását, a vezetőség azt vár­ta, visszahozza a négyszeres szlovák bajnok hírnevét. A bajnokság eddigi alakulása igazolja, nem volt indoko­latlan a derűlátás, legeredménye­sebb kézilabda-egyesületünk a leg­jobb úton halad a kitűzött cél felé. A Duslo megnyerte első négy bajnoki mérkőzését, az EHF Kupa első for­dulójában 37:17 arányban legyőzte az olasz Magnanót, gyakorlatilag zsebre tett kézzel várhatja a sorso­lást. A csapat terveiről Alojz Bereccel beszélgettünk. Milyen célokat tűzött ki maga elé az idény kezdete előtt? Alihoz, hogy az ember a maximu­mot hozhassa ki egy csapatból ­márpedig én maximalista vagyok -, a munkahelyén ideális körülmé­nyekre van szüksége. Vágsellyén ez teljesen adott, akár a felszerelésre gondolok, akár arra, hogyan törőd­nek a lányokkal és azzal, hogy a klub gond nélkül működjön. Min­den téren profi hozzáállással talál­koztam és ami külön öröm: a lá­nyok is pontosan így viszonyulnak kenyéradójukhoz. Nagy megköny­nyebbülést jelent ez egy tréner szá­mára, mert így sokkal jobban megy az együttműködés. Az edzéseket hoznám fel példának, amelyeken olyan odaadással hajtanak, hogy néha korlátoznom kell az igyekeze­tüket, nehogy túlterheljék magu­kat. Más kérdés, hogy az én felada­tom ugyanezt az elszántságot belé­jük oltani a mérkőzéseken. Ez a vi­lágon mindenütt így megy, nekünk tehát nincs más választásunk, mint követni a trendet, ha lépést aka­runk tartani a legjobbakkal. Nagy előnynek tartom a lányok pozitív hozzáállását és azt hiszem, ez a legalapvetőbb különbség a klubok közt, amelyeknél eddig dolgoztam. Ha az eddig elhangzottakat össze­foglalnám, valami ilyesmi sülne ki belőlük: a Duslonál csak a legna­gyobb babérokra törünk, nincs is más lehetőségünk. A bajnoki cím és a Szlovák Kupa mellett az EHF Ku­pában legalább a negyeddöntőre vadászunk. Némi szerencsével, amiben eddig nem igazán volt ré­sze a klubnak, a sorsolásnak kö­szönhetően jobban is végezhetünk. Minden szakvezetőnek megvan a maga filozófiája, bevett módsze­re, taktikai elképzelése. Mennyi­re tudja ezeket érvényesíteni új munkahelyén? A változás mindkét oldalon pozití­van hathat. Új környezetben, ked­vezőbb feltételek mellett könnyebb dolgoznia egy edzőnek, másrész­ről, a játékosoknak sikerülhet kikü­szöbölni azokat a hibákat, ame­lyekre korábban nem figyeltek föl. Vagy ha észrevették is, nem tulaj­donítottak nekik nagy jelentőséget. Tudott, a legmagasabb szinten ap­ró részletek döntenek mindenről. Kiküszöbölni ezeket, hosszútávú feladat, és azt is figyelembe kell venni, hogy más dolog idősebbek­kel együtt dolgozni. Nekik már megvannak a betanult szokásaik ­legyen az jó vagy rossz -, amelye­ket nem könnyű módosítani. És persze megint más fiatalokkal fog­lakozni. Ilyen szempontból a vágsellyei csapat nagyon jó keret­tel rendelkezik. Bízom benne, hogy közös erővel sikerül elérnünk a ki­tűzött célokat. Fontosnak tartom a játékosok és az edző közötti kapcsolatartást, hogy a mérkőzé­sen egy hullámhosszon legyünk. Mindnyájan a közös ügyért dolgo­zunk. Mit gondol, a bajnokság kezde­tén tapasztalható magabiztos menetelés a pillanatnyi formá­nak köszönhető, vagy kitart a végsőkig és nem lesz gond a baj­noki címmel. Számítok rá, hogy a rossz kezdés után a besztercebányaiak összesze­dik magukat és ők is formába len­dülnek. Most még sok a sérült a konkurens csapatoknál. A beszter­ceiekről mindenki tudja, hogy Vik­tor Kovaljov klubelnökkel főleg a Bajnokok Ligájára összpontosíta­nak és csak a szezon végén kapcsol­nak rá a hazai élvonalban. Ilyen szempontból az előkészületi mér­kőzéseink nem sokat jelentenek, a lényeg a bajnokság végén követke­zik. Lélektanilag előnyt jelenthet, ha sokáig állunk majd a táblázat élén és a rájátszásban hazai kör­nyezetben vágunk neki a továbbju­tásnak. Ezek viszonylagos dolgok, lényeg a finálé, amely során tavaly a Banská Bystrica egy mérkőzést megnyert idegenben és ezzel min­den eldőlt. Ha a csapat olyan oda­adással fog küzdeni, mint eddig, és egészségileg is mindenki rendben lesz, megszerezhetjük az első he­lyet. Velem ellentétben a lányok többsége tudja, milyen érzés az. Szeretném már én is részese lenni a sikernek. A klubvezetés, Ján Hudák elnök­kel és Ladislav Kovács főtitkárral az élen, nemcsak a Duslóval tö­rődik, jó a kapcsolata a szövet­séggel is. Mi újság ezen a téren? Már korábban is rendeztek Vágsellyén világ- és Európa-bajno­ki selejtezőt a női válogatott szá­mára. Ez a továbbiakban is így ma­rad. Szeptemberben két mérkőzést játszott Szlovákia Svájc ellen, no­vember 20-án a Görögország elleni Európa-bajnoki selejtező követke­zik. A vezetőség munkája a honi női kézilabda fellendítését is szol­gálja, ráadásul csapatunk több já­tékosa tagja a válogatottnak, ők is hozzájárulnak a sikerhez. Semmi sem megy könnyen

Next

/
Thumbnails
Contents