Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-11 / 234. szám, hétfő

8 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 11. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A SĽUK jubileumi gálaműsora 18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Notting Hill (am.) 15.30, 17.30 Krisztus utolsó megkísértése (am.) 19.30 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 MÚZEUM: Hullámtörés (dán) 19 CHARLIE CENTRUM: Múmia (am.) 16.30, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Miami rapszódia (am.) 20.30 A szerelem hálójában (am.) 17.30 Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) 18 A remény kikötője (am.) 18.30 III. Richárd (am.) 20.15 KASSA TATRA: Bigyó felügyelő (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Vadiúj vadnyugat (fr.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 DRUŽBA: Vadiúj vadnyugat (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Loch Ness (am.) 16.15, 19.15 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Lola az életéért fut (ném.) 17, 19 LÉVA - SLOVAN: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 19 GÚTA - VMK: Plunkett és MacLeane (am.) 18.30 CYOR LLOYD: Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 15, 17.30, 20, 22.30 CINEMA CITY: Csúcsformában 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30, 17, 19.45 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Múmia (am.) 18, 20.15 Szájkosaras kosaras (am.) 14, 16 Sztárom a párom (ang.) 14.45,17.30, 20.15 Magyar rövidfilmek és magyar zenész külföldi sikere Díjat hozott a gólya MTI-TUDÓSÍTÁS Antalya, Párizs. Magyar rövidfil­mek aratták a legnagyobb sikert a törökországi Antalyában rendezett V. Nemzetközi Rövidfilm és Video Fesztiválon. Szász János Temetés című alkotása a legjobb drámai rö­vidfilmért járó díjat, a fesztivál fődí­jának számító elismerést kapta meg. Gyarmathy Lívia A mi gólyánk című mozgóképe pedig a dokumentum­filmes kategóriában a zsűri különdí­ját érdemelte ki. Gyarmathy Lívia alkotását - amely az idei Marseille­ben rendezett dokumentumfilm­fesztiválon elnyerte a Planete-díjat japán és svéd filmforgalmazó cégek megvásárolták, illetve az igényessé­géről ismert francia Arte televízió is megvette a forgalmazási jogot. Párizs városa 3. nemzetközi orgona­versenyén Deák László magyar or­gona- és zongoraművész a második díjat nyerte el tucatnyi ország 22 versenyzője között. A tíz napon át FELHÍVÁS A pozsonyi székhelyű Kalligram Alapítvány másodszor indítja fel­vételi előkészítő oktatási program­ját. Az Ezredvég Oktatási Program (EOP) célja segíteni a szlovákiai egyetemekre jelentkező, magyar tanítási nyelvű középiskolákban érettségiző diákok felvételi vizsgá­ra való felkészülését. Jelentkezhet minden végzős kö­zépiskolai diák. Előkészítő tanfolyam indul Po­zsonyban és Kassán: történelem­ből (felkészít a történettudományi szakokra és politológiára) magyar­ból (magyar nyelvre és irodalom­ra, ill. hungarisztikára) biológiá­ból és kémiából (természettudo­mányi karon tanári és tudomá­nyos, valamint orvosi, állatorvosi és gyógyszerészeti szakra) Az 1999. októbertől 2000. májusig tartó EOP-tanfolyamok szakmai gazdái a hazai felsőfokú oktatási intézmények oktatói, akik az elő­készítőket (a magyar és hunga­risztika előkészítőt kivéve) szlovák nyelven vezetik. A szombati napra tervezett, 9 órától 17 óráig tartó foglalkozások lehetővé teszik a vi­déki érdeklődők részvételét is ok­tatási programunkban, a kiscso­portos oktatási forma (max. 15-18 Technika van, volt, és lesz is. A hangzás és az előadásmód a fontos - vallja Papp László hárfaművész A hangok hangulatába zárva Harminc évvel ezelőtt Yehudi Menuhin találta ki, az UNESCO valósította meg, s az idők során, többek közt Robert Cohen és Peter Dvorský is elnyerte. A TIJI (Tribüné Internationale Jeunes Interpretes) elneve­zésű díjról van szó, amelyet évente a legjobb fiatal ze­nésznek ítél oda az UNESCO nemzetközi zsűrije. GRENDEL GÁBOR Párizs legszebb templomaiban és hangversenytermeiben tartott ve­télkedés szombat éjjel fejeződött be a döntővel, amelyben idén a hol­land Hayo Boerema lett a győztes. A tíztagú nemzetközi zsűri - eltérően az eredeti kiírástól - második díjat is megszavazott. Az ezzel járó 20 ezer frankot, valamint a legjobb kortárs mű tolmácsolásáért járó 15 ezer frankot a 33 éves magyar orgona­művésznek ítélte. A kétévenként megrendezett párizsi zenei vetélkedőn két kategóriában hirdettek versenyt: a klasszikus és jelenkori orgonaművek interpretá­lásában, illetve improvizálásban. Ez utóbbira csak négyen jelentkeztek, s bár számukra is tartottak döntőt, végül nem adtak ki számukra díjat. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Akadémián végzett Deák Lász­ló több rangos nemzetközi orgona­verseny (Chartres 1994, Pretoria 1998, Odense 1998, Biarritz 1999 stb.) győztese. Idén, a Pozsonyi Zenei Ünnepsége­ken Papp László szlovákiai hárfa­művészt is kitüntették e díjjal. Hogyan jutottál el a zenei ün­nepségekre? Tavaly decemberben jelölt a Szlo­vák Rádió. Januárban volt az első forduló, amelyen Szlovákia öt leg­jobb előadója indult. Továbbjutot­tam, az áprilisi középdöntő abból állt, hogy el kellett küldenem a bi­zottságnak egy huszonöt perces CD-felvételt. Elküldtem, beválasz­tottak az ünnepségeken induló legjobb nyolc fiatal előadó közé. Október 2-án felléptem, és elnyer­tem a díjat. A koncerteden nagyon jól meg­látszott, hogy nem elég a darab, a hangszer, meg aki a kettőt ösz­szehangolja, igazán az egyéni­ségnek van döntő szerepe. Mit érzel, amikor olyan mély átélés­seljátszol? Ezt soha nem tudnám direkt csi­nálni. A gyakorlás során alakulnak ki bennem ezek a gesztusok, és az­tán nem tudok megszabadulni tő­lük. Szeretek behunyt szemmel játszani, ami nem előny, mert nem látom a húrokat, de sokkal jobban bele tudom élni magam a darabba. A zene, az egy hangulat. Minden egyes hang más hangulatot tud éb­reszteni; kialakul benned, hogy a szép akkordnak nagyon örülsz, ha agresszív a zene, akkor meg ag­resszív vagy. Szerintem így helyes, egy jó előadónak így kellene ját­szania. Nem lehet azt mondani, hogy ez előny vagy hátrány. Ez van. És ezen nem tudsz változtat­ni. Ha én azzal foglalkoznék, hogy megváltoztassam a gesztusaimat, akkor semmi másra nem tudnék odafigyelni. A zene természetesen alakul ki. Egy darabot, amelyet most így játszok, azt harminc­negyven év múlva is így fogom ját­szani. Ugyanezekkel a gesztusok­„Minden egyes hang más hangulatot tud ébreszteni." (Dömötör Ede felvétele) kal. A darab bennem ugyanúgy marad meg. A daliam is? A dallam az más. Különbség van zene és zene közt, ezt mindenki ér­zékeli. Például egy modern darab a laikus számára káosznak tűnhet, pedig a mai felfogás szerint egy na­gyon tiszta hangzású mű. Mi szerint válogattad meg, hogy mit játszol el a versenyen? Ha ilyen lehetőség van, mint ezen a koncerten, akkor azt választom, amit a legjobban szeretek. Néha eljátszok valamit, amit muszáj. Leginkább a huszadik század eleji zenét kedvelem, főleg az impresz­szionizmust. A profi világban vi­szont nem úgy működik a dolog, hogy amit nem szeretsz, azt nem játszod el. Mindent tökéletesen tudni kell. Ezért választottam klasszikus művet is. Az is egy kor­szak volt, kell belőle játszani. De sokkal egyszerűbb, mint egy mo­dern darab. A klasszikusnak meg­van a formája, amelyben egy dal­lam minimum ötször vissza fog térni. A modern zenében rendha­gyó technikai problémák akadnak. Hogyan fáradsz el jobban egy ilyen koncert után, testileg vagy lelkileg? A zenészekre nem igazán a fizikai fáradság jellemző. A nyomás végig rajtad van. Ül a teremben százöt­ven ember és mindenki azt figyeli, mit csinálok. Ha valamit elrontok, azt mindenki meghallja. És ha zsűri előtt kell produkál­nod? A verseny a legkeményebb „elő­adásmód". Meg a lemezfelvétel, ahol az a lényeg, hogy hiba nélkül a legjobbat nyújtsd. Attól nagyon el lehet fáradni. Két óra után teljesen kikészülsz. A verseny megint más: ott valami egyénit kell mutatni, mert valamivel ki kell tűnni. A töb­biek is ugyanúgy játszanak, sokat gyakorolnak, de valami egyénivel kell megnyerni az első helyet. Mi lehet az? A tanárnőm szokta mondani, hogy technika van is, volt is, lesz is. Az a minimum. A hangzás és az elő­adásmód a fontos. Játszottál már Csehországban, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Olaszország­ban, Franciaországban. Külföl­dön jobban megbecsülnek egy művészt, mint otthon? Nem, nem ebben van a hiba. Ott­hon ugyanúgy elismernek, csak ­és most ez materialistán fog hang­zani - külföldön jobban megfizet­nek. A napi hét óra gyakorlást, a húrok árát és minden más költsé­get csak a koncerttel tudom behoz­ni. Én még diák vagyok, ezért nem nagyon foglalkozom ezzel. Két meghatározó személy törő­dik a pályáddal: Victor Salvi és Catherine Michel. Hogyan is­merkedtél meg velük? Tavaly márciusban, Bécsben meg­nyertem egy nemzetközi versenyt. Ott találkoztam a Salvi és Lyon8iHeally hárfakészítő cég igazgatójával, Victor Salvival. Ké­sőbb felhívott, hogy szeretne tá­mogatni. Tudta, hogy nincs hár­fám... Aztán kifizetett egy nyári tanfolyamot Catherine Michelnél. ^S „Egy modern darab a laikus számára káosznak tűnhet, pedig a mai felfogás szerint egy nagyon tiszta hangzású mű." VV Három hétig nála voltam Párizs­ban. Megegyeztünk, hogy jó lenne, ha együtt dolgoznánk, ezért máig is nála tanulok. Ö a világ öt legjobb hárfása közé tartozik. Mint tanár pedig a legjobb. A diákjai az utóbbi három év alatt, amióta elkezdett tanítani, valamennyi versenyen előkelő helyezést értek el. Szlovákiában nincs, aki felkarol­jon egy tehetséges zenészt? Nem lehet azt mondani, hogy nincs. Mondjuk, nem sikerült talál­nom. A klasszikus zenének itt nincs olyan hagyománya... Exkluzív interjúk az Ifi magazin októberi számában Október 22. és 24. között ismét Dzsessznapok Film, zene, érdekesség Neves világsztárokkal fő) pedig elősegíti a tanár és diák közötti folyamatos egyéni konzul­tációt. A program színhelye: Pozsonyban: A Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete, Palisády 54, Bratislava. Kassán: A Fórum Intézet, Másiarská ul. 59 Košice. A Kalligram Alapítvány fedezi az Ezredvég Oktatási Programban résztvevők útiköltségét, a tanfo­lyam szervezésének és lebonyolí­tásának egyéb anyagi terheit is. A részvételi díj személyenként: 150 Sk/szombat, azaz 1500 Sk (10x10 óra), amit két részletben (2x750 Sk) személyesen vagy csekken le­het befizetni az alapítvány címére. Az Ezredvég Oktatási Programban való részvételre írásban vagy tele­fonon lehet jelentkezni a Kallig­ram Alapítvány címén: Nadácia Kalligram - Kalligram Alapítvány, Staromestská 6/a, 810 00 Bratis­lava 1. A jelentkezés határideje: 1999. ok­tóber 18. Minden érdeklődőt és je­lentkezőt írásban vagy telefonon értesítünk a további lépésekről. Addig is tájékoztatást az alábbi te­lefonszámon kérhetnek: 07/5441­80-72 LAPAJÁNLÓ Az Ifi októberi számában exkluzív interjúk egész sora várja az olvasó­kat. A Szerencsekerékből ismert Klausmann Viktor életmódjáról és álmairól nyilatkozik, Csáky Pál mi­niszterelnök-helyettes most egy szót sem szól a politikáról, de annál többet a zenéről, filmről és diákko­ri csínytevéseiről. Hobo Földes László a valódi kulturális értékek megőrzésének esélyeit mérlegeli. A POPMÁNIA zenei mellékletben a Bestiákkal készült utolsó interjú olvasható. A hónap témája ezúttal a Mambó, és figyelem: a slágerlis­ták aktuálitásai és az új lemezkriti­kák mellett indul a rocksuli! A lap­ban riportot találunk a Jókai Szín­házról, a galántai gimnáziumról, a francia idegenlégió rejtelmeiről, s helyszíni tudósítást olvashatunk az Omega és a Ghymes együttes szeptemberi szuperkoncertjéről is. Több régi ismerőssel is találkozha­tunk a lapban, mint pl. Catherine Zeta-Jones, az Abba vagy Orbán Viktor, de nem hiányzik a Randevú című rádióműsor oldala sem. Az Ifi látogatóban járt az 5. születésnap­ját ünneplő Új Nő szerkesztőségé­ben, feleleveníti az '56-os magyar­országi eseményeket, és szétnézett a labdarúgópályák környékén is. Még néhány cím az októberi szám­ból: Franciaország nem csak Pá­rizs, Szerelmes szívdobbanások a vérpad árnyékában, A birodalom visszavág, Szent Palócia. De nem hiányoznak a hagyományos rova­tok sem. Az Ifi ezúttal is sok érde­kes olvasnivalót kínál nemcsak a fiataloknak, hanem a család vala­mennyi tagjának. (O. N.) i«fc.„. inom h IIÉT yiLí W JÉP •k ROCK ÜÜ PW^ IP fflf sut.il • jL SMft mmr^M mm Wfg* *M STRIEŽENEC SÁNDOR Pozsony. Immár 25. alkalommal találkozhat a dzsesszt kedvelő kö­zönség a legnagyobb hazai sereg­szemlén, a Pozsonyi Dzsessznapo­kon. Ahogy azt Peter Lipa, az egyik főszervező sajtótájékoztatón el­mondta, az idén hozzávetőlegesen 5 millió koronával gazdálkodhat­nak a rendezők. Ez az anyagi for­rás jórészt szponzoroktól szárma­zik, hiszen például jegyeladásból a bevételt csupán 700 ezer koronára taksálják, ami messze nem fedezi a költségeket. A rendezvény helyszíne ezúttal is a Művelődési és Pihenőpark lesz, annak is nemrég felújított nagyter­me. Itt zajlik a főműsor, de az idén a szünetekben is szól majd a zene: a kisteremben a hazai dzsesszze­nészek legjava lép színpadra. A műsor ezúttal is sokszínű lesz. Fellép két nagy létszámú big band, egy amerikai (Tribute To Duke Ellington) és egy hazai (17' Men Big Band). Csak érintőlegesen so­rolható a dzsesszhez a kubai Cuba­nismo együttes stílusa, de a 14 énekes-táncos-muzsikus tempera­mentumos produkciója bizonyára hatalmas sikert arat majd. A ren­dezvény legnagyobb sztárjának az amerikai szaxofonos, David Sanchez ígérkezik, valamint az ugyancsak tengerentúli formáció, a Grand Slam. Ez a „márkanév" olyan egyéniségeket takar, mint Joe Lovano szaxofonos, Lewis Nash dobos, a veterán gitáros, Jim Hall és a cseh származású, elismert nagybőgős, George Mraz. Még jó néhány látni-hallanivaló lesz, pél­dául a lengyel Marek Batala, ő a progresszív énekelt dzsesszt képvi­seli vagy a dzsesszhez átpártolt egykori rockdobos, Bili Bruford. Magyar részről - a Magyar Intézet támogatásával - a fiatal Kaltenec­ker Trió mutatkozik be.

Next

/
Thumbnails
Contents