Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-01 / 226. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 1 KOMMENTÁR A mi kutyánk kölyke TÓTH MIHÁLY Ha van fontos állami tisztség, amely leendő viselőjének kiválasztásánál a biztonsági kockázat minimalizálása az elsőrendű követelmények közé tartozik, akkor a titkosszolgálati munkát irányítók és ellenőrzők funkciója egyértelműen ezek közé sorolható. Stílusos lenne, ha most, egy nappal a SZISZ parlamenti ellenőrzésére hivatott bizottság elnökének leváltása után mind a 150 törvényhozó és az összes politikai párt valamennyi vezetője lelkiismeret-vizsgálatot tartana, és eltűnődne az eseten. Ugyanis az a körülmény, hogy Ján Slota a reá jellemző tulajdonságokkal az állami lét, a demokrácia működése és fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú titkok gazdája lehetett, úgyszólván minden negatívum miénjére választ ad. És távolról sem csak a diszkrét tevékenységek területén. Októberre ígérte a kormány a miniszterek munkájának értékelését. Ha ez úgy megy végbe, hogy minden párt maga értékeli az általa delegált kormánytagok munkáját, akkor 100 százalékos biztonsággal előre megjósolható a végeredmény. A módszert tekintve a jobbítási készség mértéke majd gyanúsan hasonlít Slota menesztésére a SZISZ-ellenőrzés környékéről. Az ellenzékből csak „mutatóban" vették át néhányan a szavazólapot, így tulajdonképpen nem történt más, mint hogy a „mégiscsak a mi kutyánk kölyke"-elv érvényesült az oppozícióban. Jó lenne látni azt a kormánypártot, amelynek vezetői készek lesznek beismerni, hogy az általuk delegált miniszter csődöt mondott. Annyira rossz az ország állapota, hogy a legtehetségtelenebb miniszter is géniusz lehet a mellébeszélésben. Gyanítható, hogy számos minisztériumban majd azzal végződik az első év munkájának értékelése, hogy menesztenek néhány embert: harmadosztályú referenseket, titkárnőket és - takarító néniket. Hogy senki se mondhassa, nálunk bebetonozódtak a káderek. Soha még ekkora szükség nem volt ebben az országban egy megkérdőjelezhetetlen tekintélyű kormányfőre és önzetlen bölcsek gyülekezetére emlékeztető törvényhozásra, mint ebben a parlamenti ciklusban. A miniszterelnök kezdetben kétségkívül népszerűségre alapozott tekintélynek örvendett, mert túljárt Mečiar eszén, és a kényszerből hirtelen összetákolt SZDK-t a leendő koalíció magvává tette. A tákolmány azonban tákolmánynak bizonyult. Építőanyagából több szilárd objektumot lehetett volna létrehozni, de erre csak a győzelmet követő első 14 nap alatt lett volna lehetőség. Ez a kormány Dzurinda miniszterelnök megalapozatlan ambíciójának esett áldozatul. Ha majd évek múlva, a kormány tagjainak értékelésekor némely miniszterek nagyon könnyűnek találtatnak, az azzal lesz indokolható, hogy a pártvezetők kádereik súlyának önzetlen és elfogulatlan mérlegelése helyett funkcióosztogatási alkalomnak tekintették a kormányzati tényezővé válást. A Slota-jelenség messze-messze túlmutat önmagán. JEGYZET Szemünk a vízórán MISI AY FDIT Nyakunkon az ősz, meg az előző évi lakásszövetkezeti elszámolás. De vajon miből sejtették, hogy alacsony a vérnyomásom, és kicsit „meg kell emelni"? A papírból ugyanis megtudhattuk, hogy közel 7000 koronás elmaradásunk van tavalyról. Az összeget 15 napon belül fizessük be. Külön érdekesség, hogy az elszámolást augusztus 2-án készítették, szeptember 2-án nyomtatták ki, még később kaptuk kézhez, s az áll benne, hogy reklamációt augusztus 31-ig fogadnak el. Lehet, hogy már nem álom az időutazás, csak mi nem tudunk róla? Áttanulmányozva a iratot, rájöttünk, hogy a meleg víz a ludas. Legalábbis a szövetkezet szerint. Merthogy tavaly rengeteget fogyasztottunk, és most fizessünk. Nem vagyunk ugyan gazdasági szakemberek, és a Gigajoule-ok világa a meleg víz ellenére is hidegen hagy bennünket, azt azonban sikerült kiszámítanunk, hogy tavaly naponta mennyi meleg vizet használtunk. A szövetkezet szerint. Szó se róla, bennünket is meglepett a napi 520 liter. Egy csapból. Kád és mosógép nélkül. Hacsak nem a szobát rendeztük át vízi parkká. Forró vízzel. De arra talán emlékeznén

k- Irán

v a lakásszövetkezet. A Köigy nagyó

h Kťuves. Lisak éppen nem tudja, hol lehet a hiba. Nem találja a papírokat, amelyek alapján tisztábban láthatnánk a helyzetet. Illetékes kolléganője éppen ülésezik. Ügyfélfogadási időben. Mi a szabad időnket, energiánkat, pénzünket áldozzuk a szövetkezetre (az ő hibájukból), ők még a munkaidejüket sem teljes egészében. ígéretet kapunk. Egy-két napon belül hívnak. Hívtak is. Egy hét múlva. A lakásszövetkezet szeret bennünket. Szereti, ha látogatjuk. Ezúttal sikerélményben van részünk. A felelős hölgy ott tartózkodik. Meg is találja a hibát. Bocsánatot kér. Energia- és útiköltségeinket persze nem térítik. Szerencsére, nekünk sem kell az állítólagos elmaradást. Új elszámolást is kapunk. Csak két hónapot kell rá várnunk. Mi ebből tanulság? Több is. 1. A lakásszövetkezet sem tévedhetetlen. 2. Nem minden hivatalos adat pontos. 3. Szenteljünk több időt a vízóránknak, mert lehet, hogy magányos, és így próbál a figyelem középpontjába kerülni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - g (58238312),TallósiBéla-kultúra-(58238313), UrbánGabriella- panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Józsi, vegyünk egy gyárat, hogy irigykedhessenek a szomszédok. (Peter Gossányi rajza) Oroszország hadba indul, de jogi szempontból nem tekinthető agresszornak Mazochista birodalom Oroszország már megint egy nagyon veszélyes kalandba bocsátkozott, s ha hinni lehet a kormányfő tegnapi bejelentésének, lesz ez még rosszabb is. GÖRFÖL ZSUZSA Vlagyimir Putyin Szentpéterváron elismerte, hogy az orosz csapatok már több ponton behatoltak Csecsenföld területére, hogy stratégiai fontosságú magaslatokat foglaljanak el. Ugyanakkor nagyon élesen Inlrplt n I,

tAyJ*.1 ópár". a „beható lás" kifejezések használata ellen, s nyomatékosan kijelentette: nincs határ Oroszország és Csecsenföld között, a kaukázusi köztársaság a föderáció része. Valóban, a magát függetlennek tekintető Csecsenföld szuverenitását egyetlen ország sem ismeri el, ígytisztán jogi szempontból - Moszkva nem is tekinthető agresszornak. Ebből viszont az következik, hogy az 1994-1996-os csecsen háború polgárháború volt, s most is polgárháború van készülőben. A Kreml azonban terroristákról, banditákról, mindenféle bűnözőkről és gaztetteikről beszél. Kétségtelen, a lakóházrobbantások kegyetlen gaztettek, de az, hogy Groznijnak köze van ezekhez, egyelőre csak feltételezés. Ha bizonyítást nyer, hogy a terroristák Csecsenföldről kiindulva hajtották végre a robbantásokat, az még mindig nem lesz cáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a csecsen kormány tudtával, pláne támogatásával történtek a bűncselekmények. Ennek ellenére Moszkva jelentős haderőt vont össze a csecsen határon ami, ugye, nincs is -, s kész a szakaszos, három oldalról végrehajtandó támadás részletes terve. Akkor hogy is van ez? Ha Moszkva nem egy független állam ellen tervez büntetőexpedíciót, amiért támogatta - illetve eltűrte, nem akadályozta meg - a véres terrorcselekmények végrehajtását, akkor Oroszország saját területén saját népe ellen készül hadba szállni. Mi lehet ennek a mazochizmusnak az oka? Mit akar Moszkva elérni? Miért akarja a gazdaságilag rendkívül szorult helyzetben levő ország hatalmas költségek és elkerülhetetlen emberáldozatok árán tönkretenni azt, ami még megmaradt? A kérdésekre csak egy kézenfekvő válasz van. Mu:>z,kva igazi birodalmi központként viszonyul Csecsenföldhöz, amelyet mintegy kétszáz éve gyarmatosított. Vagyis saját területének, a birodalom részének tekinti, de megtagad tőle bizonyos jogokat, mivel nem lojális, nem törődik bele abba, amit az oroszok megmásíthatatlannak tekintenek. Hogy ez Moszkva igazi birodalmi központként viszonyul Csecsenföldhöz. nem fikció, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az olyan „apróságok", hogy az orosz biztonsági szervek lényegében szabad kezet kaptak, s a birodalom egész területén valóságos hajtóvadászatot folytatnak minden csecsen, minden kaukázusi ellen. Nyugodtan önkényeskedhetnek, az orosz közvélemény is mellettük áll: a propaganda megtette a magáét, lassan már az idült liberálisok is úgy vélik, veszélyben a nemzet, s a kaukázusiak képezik a veszély forrását. Az orosz sajtó, amelynek a mindig szófukar tábornokok most szinte egymás szavába vágva nyilatkoznak, már a „harmadik honvédő háborúról" cikkezik, s öles címek szítják a nacionalizmust, a nemzeti gyűlölködést. Még azok a politikusok is, akik inkább a tárgyalásos rendezést részesítik előnyben a katonai erő alkalmazásával szemben, meghökkentő érvekkel állnak elő. Szerintük meg kellene próbálni tárgyalni a „normális" csecsenekkel, akik szintén ellenzik a terrorizmust. A szárazföldi hadművelet támogatói is úgy vélik, ha beindul a katonai gépezet, a már elfoglalt területeken ellenkormányt kell létrehozni a köztársaság „egészségesebb erőiből", amplyek nem hívei a szélsőséges muzulmánoknak. Szerintük ez azzal az előnnyel is járna, hogy Moszkva így megosztaná a csecseneket: kiegyezne az „értelmesebbekkel", s azután könnyebben semmisíthetné meg az „elvetemülteket". Ilyen és hasonló nyilatkozatokkal Moszkvának egyvalamit már sikerült elérnie: jól feltüzelte az amúgy is harcias csecseneket. Az oroszok 50 ezer katonát vontak össze ugyanennyit már a csecsenek is hadba szólítottak. Az orosz vezérkar a legkorszerűbb fegyvereket akarja bevetni, a vákuumbombáktól a MiG-29-esekig - a csecsenek előnye a terepismeret és a védelmi háború adta erkölcsi fölény. S Moszkva jól teszi, ha nem hagyja figyelmen kívül a csecsen védelmi miniszter tegnapi bejelentését, hogy katonáinak tevékenységéről az orosz polgárok nem a tévéhíradókból fognak értesülni, hanem saját bőrükön tapasztalhatják majd, mi az a háború. Ha Moszkva mindezek ellenére a támadás mellett dönt, akkor annak csak egyetlen oka lehet: valakidnek a hatalma annyira megrendült, hogy kénytelen(ek) a minél rosszabb, annál jobb taktikájához folyamodni. TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A Gyermek- és Ifjúsági Alap tanácsa elnökének, Martin Kuglának az autójában ismeretlen tartalmú papírcsomagot helyezett el valaki. Feltehetően kábítószerről van szó. Az úgyet a rendőrség vizsgálja. A tanács tagjai, akik az egykori Szocialista Ifjúsági Szövetség tulajdonát kezelik, az esetet az alapokról szóló új törvénnyel hozzák kapcsolatba. Ézt a feltételezést az is alátámasztja, hogy a jogszabályt beterjesztő képviselőket telefonon fenyegették meg. A szigorító jogszabály nem feltétlenül felel meg a SZISZ egykori tulajdonába tartozó, jövedelmező épületek bérlőinek, akikkel a Gyermek- és Ifjúsági Alap Mečiar-kormány idején választott tagjai 20-30 évre szóló bérleti szerződéseket kötöttek, nevetségesen alacsony díjakra. Például a pozsonyi Junior Szállóért, melyet az alvilág egyik ismert, később meggyilkolt testvérpárja bérelt, évente 600 ezer koronát fizettek az alapnak. Ez is okozta, hogy az alap a múlt évet tízmilliós veszteséggel zárta. Az új törvény értelmében ezentúl a volt SZISZ több mint egymilliárd korona értékű vagyona állami tulajdonnak számít majd, tehát a bérlőket versenypályázat útján választják ki. PRAVDA A stratégiai fontosságú cégnek számító Szlovák Hajózási Vállalatot csődeljárás veszélye fenyegeti. A vállalat jogi képviselője a lapnak elmondta: 49,3 ezer koronás adósságról van szó, s a behajtása céljából meghirdetett eljárás abszurdnak tűnik. Szerinte a csődeljárással sor kerülhet a vállalat vagyonának eladására, melynek értéke meghaladja a 2,5 milliárd koronát. A vállalat vagyonkezelőjének az lenne a feladata, hogy vizsgálja felül a helyzetet, és ezután javasolja a bíróságnak az eljárás megkezdését. Tájainkon azonban a vagyonkezelő a vagyon eladásáért 10 százalékos részesedést kap, ezért elképzelhetetlen, hogy ellenezze a csődeljárást. Erre már csak azért sem volna szabad sort keríteni, mert stratégiai vállalatról van szó, és ilyen esetben a csődeljárást az illetékes minisztériumnak kell jóváhagynia. Az eljárás kezdeményezői valószínűleg arra számítanak, hogy a stratégiai vállalatokról szóló törvény hamarosan érvényét veszíti. A Szlovák Hajózási Vállalat vezetői szerint nincs olyan gazdasági helyzetben, mely indokolná a csődeljárást. Sőt kiderült, hogy a kezdeményező kétségbe vonható hitelezőjegyzéket adott át a bíróságnak. Bizalmas értesülések szerint a listát „senki sem látta", helytelen és valótlan adatokat tartalPRACA Január elsejétől a Fővárosi Tömegközlekedési Vállalat új tarifarendszert vezet be. Az egyszeri menetjeggyel utazók jövőre 10, 30 vagy 60 percre szóló menetjegy közül választhatnak. Az adott időn belül pedig átszállásra is lehetőségük lesz. Ugyancsak januártól a fővárost két zónára osztják fel. Az első a városközpontot, a másik a külvárost fedi le. VISSZHANG Ad: Iskola az ezredfordulón, Új Szó, 1999. szeptember 23. Hol található a „baj forrása"? Csupán szeretném kiegészíteni a szerző, Kankulya László írását. Egyértelmű, hogy a „pénztelenség" és az iskolák rendszertelen, szűkmarkú finanszírozása negatív hatással van korunk oktatási-nevelési folyamatára. Úgy gondolom (és ebben is egyetértek a cikk írójával), hogy a tudás műhelyei valóban megértek egy, az egész rendszert átfogó reformfolyamatra. A kérdés csupán az, vajon a ma pedagógusa felnőtt-e már ezekhez a változásokhoz. Fel tudná-e használni az esetleges pénz adta lehetőségeket? Tudna-e mit kezdeni a modern taneszközökkel?. Lennének-e korszerű elképzelései, módszerei? Mert hát egy kreatív, avagy humánus iskola alkotó, problémákra érzékeny nevelőket-tanítókat kíván, olyan pedagógusokat, akik hivatásuknak érzik az emberpalántákkal való közös munkát, akiknek nemcsak munkahelyük, hanem (a szó legszűkebb értelmében) munkájuk is van ebben a társadalomban. Igen. Fenti kérdéseim és kijelentéseim egy kicsit bírálják a pedagógustársadalmat. Könnyű ugyanis ujjal mutogatni az új szlovák kormányra, és korszakalkotó változásokra várni ölbe tett kézzel, mi sem egyszerűbb, mint az anyagiak hiányára fogni az emberi értékek torzulását. És sajnos, a hangosabban elkiáltott szavak még sohasem hoztak gyógyírt egyetlen problémára sem. Ajövő reménysége, az iskolák centrumában álló gyerkőc pedig mit sem ért az egészből, s csak várakozik, hogy valamikor majd rá is odafigyel valaki. Talán meg sem fordult még a fejünkben, hogy a meglevő kedvezőtlen körülményeket a leggyakrabban mi magunk formáljuk meg. Mert ha tetszik, ha nem: MI vagyunk az a bizonyos társadalom, és a dolgok orvoslása is csak nekünk áll módunkban. A nevelőkre, oktatókra ma óriási feladat nehezedik. Egyik kezükben tartják szaktekintélyüket, a másikkal pedig a neveltet kellene felkarolniuk - ez nálunk még sajnos - nem történt meg..., azaz hogy: mélyen meghajolok minden Kivétel előtt. Zalka Lóránt Konstantin Egyetem, Nyitra