Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-09 / 208. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 9. KOMMENTÁR Munkát, kenyeret TUBA LAJOS A kormányjavaslatára a parlament hamarosan tárgyal a munkanélküli-segély csökkentéséről. Ezzel ez a réteg is részt venne a megszorító intézkedések jelentette közteherviselésből. A javaslat elfogadásával várhatóan nem lesz gond, hiszen egy ideje a közhangulatot sokan igyekeznek a munkanélküliek ellen fordítani. A még állással rendelkezőket különben is eléggé elborzasztja a hír, hogy lassan már minden ötödik aktív korban levő társuk ilyen státusban van. Pedig nagy kár lenne, ha leragadnánk olyan sztereotípiáknál, melyek azt sugallják, a munkanélküli kerüli a munkát, illetve a feketemunka jobban jövedelmez. Ezek persze létező jelenségek, és felszámolásukra a bejáratott piacgazdaságok sem képesek. Ennél sokkal fontosabb kérdés az olyan rendszer kialakítása, amelynek fő célja épp az ilyen tendenciák visszaszorítása. Márpedig egyáltalán nem lehetünk elégedettek azzal, ami az elmúlt kilenc hónap során ezen a téren történt. Korábban a rendelkezésre álló eszközök közül főként a munkahelyteremtő támogatásokat használták. Azt is tudjuk, hogy ezek végül az akkori kormánypártok klientúrájának jutalmazási csatornájává silányodtak. Ma viszont odajutottunk, hogy már semmi sem jut az aktív foglalkoztatáspolitikára. Márpedig a szakemberek szerint a hosszabb távú munkanélküliség azt is nagy eséllyel leszoktatja a rendszeres munkáról, aki egyébként normális körülmények között végigrobotolná egész életét. Ezért pótolhatatlanok azok a programok, amelyek ezt a réteget igyekeznek kondícióban tartani. Elég csak elnéznünk Magyarországra, és láthatjuk, a népjóléti minisztérium és az önkormányzatok mennyiféle programot próbálnak indítani ilyen céllal. Sőt, a legjobban azok sikerülnek, amikor csak a keretet teremtik meg, a tartalmat pedig helyben találják ki hozzá. Ha azonban valaki nálunk törné ilyesmiben a fejét, bizony hiába kopogtatna különböző ajtókon. Pedig ideje lenne bevallani magunknak, hogy bármennyire borzasztó is a húsz százalék felé kúszó munkanélküliségi ráta, még ugyancsak az elején vagyunk a folyamatnak. Ha elengedik a csődtörvényt, az elkerülhetetlen csődhullám még nagyobb tömegeket vet az utcára. Csak éppen a jól működő rendszerben egy csőd után a gyártócsarnokok nem sokáig állnak üresen. A munkaerő kondícióban tartása nélkül viszont könnyen úgy járhatunk, mint azok a mai munkaadók, akik a húsz-harminc százalékos munkanélküliséggel sújtott körzetekben ma is kín-keserwel gyűjtenek össze néhány tucat megbízhatóan dolgozó beosztottat. JEGYZET Elfelejtett rokonok GÖRFÖL ZSUZSA Azt írja a New York Times, hogy a csehek már teljesen elveszítették érdeklődésüket a szlovákokkal való nyelvi és kulturális kapcsolatok iránt, csak a Nyugat érdekli őket. Ezzel szemben a szlovák értelmiség kimondottan csehorientált - mindez pedig a föderáció szétesésének következménye. Tiszta őrültek ezek az amerikaiak, mondhatnánk, hiszen a határ ugyanúgy átjárható Csehország, mint Szlovákia felől! Csakhogy másról van szó: az amerikaiaknak az tűnt fel, amit mi itt, a történés kellős közepén valahogy észre sem veszünk. Mondom: mi. Mert évtizedeken keresztül az volt a helyzet, hogy még a kisebbségi magyar is, miután megtanult szlovákul, egyszer csak azon kapta magát, hogy a cseh nyelv is ráragadt. Mert hallgatta a rádiót, nézte a televíziót, moziba ment, s ha megszorult, hát csehül is eldadogta, merre van a jobbra. A szlovákiai értelmiség pediglényegében nemzetiségtől függetlenül - rengeteget olvasott csehül, mert ott hamarabb és több könyv jelent meg. Sajnos, nincs ez másképp most sem, így a szlovákiai emberek csehtudása nem kopik. De még a háziasszonyoké és a nyugdíjasoké sem, mivel a cseh televíziók több szappanoperát sugároznak, mint a szlovákok, s főleg hamarabb. Ellenben a csehek jól megvannak szlovák nyelvtudás nélkül is: a szlovák kiadók nem produkáltak az utóbbi időben olyan korszakosat, amiért érdemes lenne átlépni a keleti határt. A szlovák televíziók odaát nem foghatók, s ez nem is baj, legalább nem romlik a csehek véleménye Szlovákiáról. Ami viszont sajnálatos, hogy a föderáció idején felnőtt csehek - felmérések bizonyítják - egyszerűen el sem hiszik, hogy gyermekeik már nem értik a szlovákot, hogy az számukra idegen nyelv, Szlovákia pedig egy idegen ország. Mindent egybevetve mégis Szlovákia áll csehül. így hát azért drukkolok, hogy a csehek egyszer csak észrevegyék: keletre is Európa van. Nehogy félreértsenek, nem a föderációt sírom vissza: uniós álmokat szövögetek. Bár a visszasírás is helyénvaló lenne: például Havel csehszlovák államfőnek volt magyar tanácsadója is... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edil ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12. 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az Ú.J SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk %^/e-RA - Hiába is erőlködik, engem egy konyakért nem tud megvenni, engem csak a szlovákiai privatizőrök képesek levenni a lábamról. (Peter Gossányi karikatúrája) Az oktatás ingyenességéhez akkor se lenne szabad hozzányúlni, ha minden kötél szakad Feladhatatlan vívmány Szlovákia alaptörvénye kissé félreérthetően rendelkezik a felsőoktatási rendszerben tanulók tandíjmentességéről: „Az állampolgárok ingyenes képzésre jogosultak az alapés középiskolákon, és az állampolgár képességei, a társadalom lehetőségei szerint a felsőoktatásban is" (az SZK Alkotmányának 42. cikke). TÓTH MIHÁLY A gazdasági nehézségekkel küzdő egyetemek vezetősége minden bizonnyal a „társadalom lehetőségeinek" szűkösségére hivatkozva döntött úgy, hogy az úgymond fizetőképes hallgatók számára bevezeti a tandíjat, és egyúttal lehetővé teszi a soron kívüli beiratkozást. Ftáčnik oktatásügyi miniszter egyértelműen kinyilvánította, nem ért egyet a tandíj bevezetésével. Sejteti, hogy szerinte az esélyegyenlőség „épülete" egyik sarokkövének kimozdításáról van szó. Lévén, hogy a miniszter a demokratikus baloldaliakhoz tartozik, a jobboldal reagálása nem sokáig váratott magára. Némely kommentárokat, eszmefuttatásokat olvasva már-már az az ember benyomása, hogy ebben az országban a lakosság legalább kétharmada felajzva vátja a tandíjmentesség megszüntetését, és hogy e törekvés valóra váltását csak a baloldal ármánykodása hiúsítja meg. Persze, a tandíjmentesség legvérmesebb bírálóiba is szorult anynyi szociális érzés, hogy ajánlanak valamit azoknak, akik ugyan rátermettek, de nem fizetőképesek (magyarán szólva: szegény sorsúak); ösztöndíj-alapítványokat, előnyös diákkölcsönöket, jótékony szponzorokat kommendálnak a tandíj ellensúlyozására. A tandíjmentességet pártsemleges kérdésként kellene kezelni. Meg merem kockáztatni a jövendölést: még ebben a parlamenti ciklusban felteszi valamelyik párt a kérdést, megszüntessék-e a tandíjmentességet. Lehet, egyszer majd megvalósul az álom, és Szlovákia a jómódban maga mögött hagyja Svájcot. Ha ez bekövetkezik, teljesen indokoltan a jobboldaliság-baloldaliság ismertetőjegyének tekinthetjük, pro vagy kontra viszonyul-e valamely politikai párt a tandíjmentességhez. Amíg azonban folytatódik az elszegényedés, a tandíjmentesség megtartását pártsemleges kérdésként kellene kezelni. Az oktatás ingyenességéhez akkor se lenne szabad hozzányúlni, ha minden kötél szakad. Ma, enyhén szólva, még nem tartunk ott, hogy az egyéni vállalkozók egymást túllicitálva hoznának létre alapítványokat szegény diákok támogatására. Az állam még sokáig nem lesz olyan helyzetben, hogy a bankoknál számottevő diákkölcsön-konstrukciókat alapítana. Tizenöt-húsz év is eltelhet, amíg gazdaságilag lélegzethez jut ez az ország. Ez alatt a fizetésképtelenek egész nemzedéke számára válik megvalósíthatatlanná a társadalmi mobilitás. Sok minden helyrehozható, amit tévedésből egy rendszerváltás során elkövetnek. Az azonban helyrehozhatatlan, ha az esélyegyenlőség délibábosítása során megnyomorítottak gyermekei számára lehetetlenné teszik a tudás általi felemelkedést. A tandíjmentesség mai viszonyok között feladhatatlan és feledhetetlen vívmány. Rajtunk is múlik, mennyire tudunk élni a nyelvtörvény adta lehetőségekkel Felesleges volt aggódniuk BODZSAR GYULA Heves indulatokkal, vitákkal kísért hosszú vajúdás után született meg a szeptember l-jével hatályba lépett kisebbségi nyelvhasználati törvény. Most már rajtunk is múlik, mennyire tudunk majd élni ezzel a félresikeredett jogszabállyal a gyakorlatban. Tartok tőle, nem visszük túlzásba - több oknál fogva is - a használatát. Éppen azért nem is értettem az ellenzék kezdeményezését a törvény meghiúsítását célzó népszavazás kiírására. Véleményem szerint a törvényt ellenzők egyébként alaptalan félelme hiányos ismereteikből OLVASÓI LEVÉL Együtt a felnőttekkel A brünni Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK) olyan családi programot dolgozott ki, ahol a gyermekek együtt szórakozhatnak a szülőkkel - a családi fészek melegének hangulatában. A pati terfakad. Ha tudnák, hogy a szlovákiai magyarok, mondjam azt, 30-40 százaléka szlovák iskolába járt/jár, máris nyugodtabb lehetne a „lelkiismere-tük". Ugyanis szinte biztos, hogy ez a réteg kizárólag a szlovák nyelvet használja/fogja használni a hivatali érintkezésben. Azok az államigazgatási szférában dolgozók is, akik anyanyelvükön szereztek szakképesítést, félő, hogy egyáltalán nem, vagy nagyon felületesen ismerik csak magyarul a hivatali szakkifejezéseket. Hadd említsek erre egy számunkra elrettentő, a referendum kezdeményezőinek pedig vigaszul szolgáló példát. A minap málfürdőben találkoztam velük, és megcsodáltam a fiatal családok szórakoztató-oktató programját. Ami számomra külön értéket jelentett, hogy foglalkozás közben megfigyelhettem Pálfi Andrea tanítónő tevékenységét. A türelem, a szeretet, a tudás mellett a kézművesség alapfeltételeit játékosan, észrevétlenül csempészte az apróságok tudatába. Nem a tekintély bástyájáról dirigált, hanem sugártalálkoztain a negyvenes éveit taposó, magyar tannyelvű közgazdasági szakközépiskolában érettségizett, és azóta hivatalnokként dolgozó ismerősömmel. Munkahelyi problémáit ecsetelve „szép magyarsággal" jegyezte meg, „právnyikkal fogok poragyilni, hogy átragyilhatnak-e más munkakörbe..." Mondhatnám, hát igen, ilyen egy kisebbségi /anya/nyelvhasználata. Mindenesetre, ha rajtam múlna, szívesen megbeszélném a főnökével, helyezze őt át olyan munkakörbe, ahol még csak véletlenül sem kerül kapcsolatba magyar nyelvű beadványokkal. zott belőle az igazi pedagógia, a tapintat, a jóindulat, a kiváló munkamódszer. Ha a mi fiatal pedagógusaink ilyen tehetségesek, és ha sok ilyen Pálfi Andrea működik az iskolák berkeiben, akkor nincs ok a félelemre. Amíg ő a gyermekekkel foglalkozott, a szülők művelődtek, különféle előadásokat hallgattak. Nekem külön élmény volt dr. Mészáros Gabriella beszámolójának témája. Rövid bepülantásom TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Miután Ebed különvált Párkánytól, a város képviselői és polgármestere elveszítették mandátumukat. Párkányban és Ebeden ezért helyhatósági választásokat kell tartani, de nincs ki előkészítse azokat. Hasonló a helyzet Homonnán és Mecenzéfen is. Az eredeti jogszabály szerint elég lett volna az önállósult Ebeden polgármestert és képviselőket választani, míg Párkányban minden maradt volna a régiben. A tavaly júliusban hatályba lépett községi rendezésről szóló törvény értelmében azonban Párkányban is választást kell tartani. A képviselők az új testület megválasztásával veszítik el mandátumukat, a polgármester viszont már a szétváláskor. így tehát nincs, aki összehívja a képviselőtestületet, és előkészítse a választásokat. A belügyminisztérium ugyan engedélyezte, hogy ilyen esetekben a polgármester a választásokig hivatalában maradjon, Párkány első embere, Oravec János azonban úgy döntött, távozik posztjáról. Szakemberek szerint a problémát a községi rendezésről szóló törvény mielőbbi módosítása oldhatná meg. SME A leggazdagabb országok listáján Szlovákiát nemcsak a nyugat-európai, észak-amerikai és egyes volt szocialista államok, hanem néhány ázsiai, sőt dél-amerikai ország is megelőzi, Ausztráliáról és Új-Zélandról már nem is beszélve. A szlovákiai gazdagok és szegények közötti különbségek azonban nem érik el a brazil vagy orosz értékeket. Egyetlen megoldásnak a hosszú távú és gyors gazdasági fejlődés tűnik. A gazdasági fellendülés kemény munka nélkül elérhetetlen. A nyugati normáknak megfelelő szabadságokat és munkaidőt csak az az állam engedheti meg magának, mely márközei van a nyugati gazdagsághoz. Hogy ez Szlovákiában is beköszöntsön, keményebben kell majd dolgoznunk, és semmi esetre sem kevesebbet, mint ahogyan azt a szakszervezetek szeretnék. Ha csak úgy fogunk dolgozni, mint az EU szociális gondolkodású tagjai, 50 sőt 100 év múlva sem érjük utol a tagállamokat. Szlovákiában elképzelhetetlen, hogy a következő évtizedekben az életszínvonal és a munkafeltételek is európaiak legyenek. PRAVDA Eduard Bárány, a Szlovák Tudományos Akadémia jogi intézetének igazgatója úgy véli, a pártok támogatása terén elég hiányos a szlovák jogrend. Nem teszi ugyanis lehetővé a politikai pártoknak, hogy hosszú távú működésükhöz legális és tiszta forrásokból elegendő keretet tudjanak előteremteni. Arra kényszerülnek, hogy egyéb források után nézzenek. A pártok gazdálkodásának ellenőrzése sem elégséges. Előbb azonban biztosítani kell a szükséges eszközöket, illetve a forrásokat, és csak azután lehet ellenőrizni, hogy az egyes pártok miként használják fel azokat. A pártok finanszírozását elsősorban az állami költségvetésből kellene biztosítani. Ésszerű volna azonban egy alsó határ megállapítása, esetleg az is szóba jöhet, hogy a pártok különféle vállalkozásba fogjanak, természetesen szigorúan megszabott keretek között - véli Eduard Bárány. ideje alatt azt tapasztaltam, hogy a KAFEDIK az értelmiségi magyar családok összetartója. Érdemes lenne országos méretben is ismertebbé tenni, kibővíteni tevékenységét a régiókban, és felébreszteni, kimozdítani, szórakozva segíteni az elsápadt, munkával küszködő élteimiségi fiatalságot, családokat. Nyugodt szívvel ajánlom, keressék a KAFEDIK programajánlatát. Hajtman Kornélia, Nána