Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-29 / 225. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 30. KOMMENTÁR Apulca, anyuka, Mojžiš MOLNÁR IVÁN Szeptember elejétől a hatalmas reklámplakátokról országszerte egy kislány mosolyog ránk, a kép alatt felirat:,Apuka, anyuka, jobban szeretnénk élni!" Az óhaj egy olyan országban, ahol a munkanélküliség lassan meghaladja a 20 százalékot, az árak pedig folyamatosan nőnek, bizonyára helyénvaló. És a megoldás? František Mojžiš besztercebányai nagyvállalkozó szerint „a lakosság önmagában nem érhet el semmit, csak egy megoldás létezik, össze kell fognunk, hogy közös erőfeszítéssel tegyük jobbá életünket". Az ország gazdasága talpra állítójának, a nemzeti vagyon megmentőjének, a lakosság jótevőjének szerepében tetszelgő Mojžiš elképzelései szerint ezért a legjobb megoldás az lenne, ha az ország lakosságának minél nagyobb hányada lépne be az általa megálmodott, az Önök Privatizációs Hullámának elnevezett szervezetbe. Mint minden szervezeti tagság, ez is jogokkal és kötelességekkel jár. Elsőrendű kötelességünk legalább ezer korona befizetése - a felső határ természetesen a csillagos ég. A befizetett pénzünkön aztán kötelesek leszünk megvenni azt a cégrészvényt, melyet a szervezet Mojžišsal együtt háromtagú - felügyelő tanácsa felajánl számunkra. Kötelességünk továbbá tartózkodni minden olyan cselekedettől, amely veszélyeztethetné a vállalkozás sikerességét. Ennek számít az is, ha idő előtt kilépünk a szervezetből, amiért akár pénzbüntetéssel is sújthatnak. A játékszabályok azonban menet közben is módosulhatnak, mivel a szerződés szerint ehhez elegendő a vagyon kezelőjének, a Drukos Výnos Kft.-nek a javaslata, s ezt aztán a már említett felügyelő tanács szentesítio. A kft. a részvények megszerzéséig emellett gyakorlatilag azt csinál a pénzünkkel, amit csak akar, és ha mégis sikerül eljutnunk odáig, hogy ránk erőszakolják az általuk kiválasztott részvényeket, akkor még mindig egy évet kell várnunk, hogy a megálmodott 100 százalékos nyereséghez hozzájussunk. Teljesen bizonytalan azonban, hogy a szervezet egyáltalán hozzájut-e a stratégiai vállalatok részvényeihez, mindenesetre a politikusok jelenlegi nyilatkozataiból nem erre lehet következtetni. Ha mégsem sikerül a vállalkozás, amelynek során 40 milliárd koronát szeretnének kicsalogatni pénztárcáinkból, akkor a betétekért Mojžiš és a Drukos Kft. vállal felelősséget - a szerződés szerint is. A Drukos mérlegfőösszege június végén ugyanakkor csak 4,49 milliárd koronát tett ki. A Befektetési Társaságok Szövetsége így valószínűleg nem alaptalanul óyja a lakosságot a szervezetbe való belépéstől. Ha mégis emellett döntenénk, előtte mindenképp jogásszal vizsgáltassuk meg a szerződést. Viktor Klima dühe JARÁBIK BALÁZS Bár messze hallatszik Viktor Klima üvöltése a bohunicei atomerőmű két blokkjának 2006-ban, illetve 2008-ban történő bezárásáról szóló szlovák kormánydöntés után, a kását nem eszik olyan forrón a sógoroknál sem. Jelzi ezt, hogy az Európa Unió pozitívan értékelte a döntést, mondván, Szlovákia csatlakozási tárgyalásainak útjából elhárult az utolsó akadály. Ám az osztrák kancellárnak üvöltenie kell az ilyen jellegű hírek hallatán. Ausztriában október 3-án választásokat tartanak. A tét pedig nem kicsi: megdől-e a Klima vezette szocialisták és a Wolfgang Schüssel külügyminiszter által fémjelzett néppártiak hosszú életű kormánykoalíciója? Főleg ha figyelembe vesszük, hogy a trónkövetelő a Jörg Haider dirigálta Szabadság Párt, amely finoman szólva idegengyűlöletéről híresült el szomszédunknál az évek során. A gyűlölt és éppen a nagykoalíció által éveken át félreállított Haider bosszúért liheg, a választási kampány kellős közepén jól jött (volna) neki a szlovák kormány döntése. A klimai dráma csak a haiderit kívánta megelőzni, s a látszat szerint a szlovák kormány finoman szólva nem időzítette kellőképpen a döntés nyilvánosságra hozatalát. Nem elsősorban a tegnapi bejelentés, hanem még a két héttel ezelőtti kiszivárogtatás lehetett inkább szerencséden a kormány (Eduard Kukán) részéről, hiszen Ausztriában bennfentes politikusok, sőt újságírók is már a múlt héten kész tényként vették a tegnap nyilvánosságra hozott két dátumot. Csak idő kérdése volt, mikor dobta volna be a szlovák „atombombát" Jörg, a derék osztrák, így az osztrák kancellár tulajdonképpen fellélegezhetett dühkitörése előtt. A szlovák kormány pedig bizonyára tudatában volt és van annak, hogy Ausztria politikai palettája változóban van. Bécsi politikai elemzők szerint „csupán" az a kérdés, hogy győz-e Haider, vagy a második helyet szerzi meg Klimáék mögött. Bárhogy lesz is, számolni kell azzal, hogy a Szabadság Párt szerepet kap a következő osztrák kormányban. Ha így lesz, a szlovák külügyi tárca helyesen számolt azzal, hogy a magát kampányában „echte Österreicher"-ként hirdető Haiderrel sokkal inkább felforrósította volna a levegőt egy későbbi szlovák bejelentés során. Annyira, hogy a meleg helyzetet talán még Klima sem tudta volna lehűteni. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), SidóH. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313). ürbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Nem látja a szebb jövőt?! (Peter Gossányi rajza) Paul Lendvai professzor könyvet írt és dokumentumfilmet készített a magyarokról Győztesek a vereségben Paul Lendvai professzor eredeti nevén Lendvai Pál az osztrák sajtó egyik doyenje kedden este Bécsben egyszerre mutatta be könyvét és egy tévésorozat új részét HORVÁTH JÚLIA Mindkettő a magyarokat ábrázolja sok humorral, öniróniával, de egyben alapos áttekintést nyújtva az ország történetéről. A Magyarok - egy évezreden át győztesek a vereségekben című könyv bemutatója alkalmából a meghívottak megtekinthették az Osztrák Televízió egyik dokumentumsorozatának Lendvai által készített következő részét, amelynek címe: Zsenik, vesztesek, életművészek. „Már rég itt vannak köztünk - úgy hívják őket, hogy magyarok." A pénteken este 21.20-kor, a második csatornán bemutatandó filmben megszólal Orbán Viktor magyar kormányfő, George Tábori „osztrák" drámaíró, Esterházy Péter író, Teller Ede fizikus, Sir Georg Solti karmester és sokan mások, akiknek mondandójuk van a magyarok sajátosságairól. Közben a film bemutatja az ezeréves magyar történelem fő állomásait, valamint a kimagasló magyar tehetségeket Hollywood hajnalának filmeseitől egészen Soros Györgyig, akiket ismer az egész világ. A bemutatón kiadott brosúra idézi Enrico Fermi olasz Nobel-díjast, aki arra a kérdésre, hogy hisz-e a földönkívüliekben, mosolyogva azt válaszolta: „Már rég itt vannak köztünk - úgy hívják őket, hogy magyarok." Paul Lendvai filmje ebben a szellemben lebbenti fel a függönyt arról a „puszta és paprika"-képről, amelyet az osztrák bevásárló, gyógyfürdőző és fogorvosjáró turisták látnak. A könyv ismertetője szerint Lendvai a C. Bertelsmann kiadónál megjelent művében egy igazi magyarhoz méltóan sztorikkal próbálja megvilágítani a magyar nép és a magyar nemzetállam fennmaradásának történelmi rejtélyét. Paul Lendvai a filmbemutató alkalmából az osztrák hírügynökségnek adott interjújában kifejezte aggodalmát a média kelet-európai helyzete miatt. Szerinte a sajtó különösen azokban az országokban áll nyomás alatt, amelyekben „a régi eszközökkel folyik a harc a hatalomért". Lendvai problémákat lát a sajtóval Horvátországban, Szlovákiában, valamint Magyarországon. „Olyan alakok kerülnek hatalomra, akik egy demokráciában meg sem jelenhetnének a média színpadán" - mondta. Szavai szerint Lengyelországban a katolikus Radio Maria szélsőjobboldali eszméket terjeszt, Szerbiában pedig Szlobodan Milosevics kegyencei ellenőrzik a sajtót. Lendvai veszélyeket lát a kelet-európai sajtó számára azokban a piacon eluralkodó külföldi médiacsoportokban is, amelyek paktumokat kötnek a kormányokkal. „A korrupció nem egyirányú utca" - figyelmeztetett az interjúban. A szerző az MTI tudósítója. Paul Lendvai professzor életútja Bécs. Lendvai Pál 1929-ben született Budapesten,jogot tanult, és már újságíróskodott, mielőtt 1957 elején Bécsbe érkezett. 1959 óta osztrák állampolgár, 1960-tól 1982-ig a Financial Times című lap bécsi tudósítója volt, miközben osztrák, német és svájci lapoknak és rádióknak is írt. 1982-től 1987-ig az Osztrák Rádió kelet-európai szerkesztőségének főszerkesztője volt, 1987-től 1998-ig pedig a Radio Österreich International intendánsaként dolgozott. Ma egy tévéműsort vezet, és tanácsadói minőségben továbbra is kamatoztatja kapcsolatait az ORF számára. Eddig kilenc könyvet írt KeletEurópáról, amelyeket számos nyelvre lefordítottak. 1973 óta az Europáische Rundschau című, negyedévenként megjelenő folyóirat társkiadója-főszerkesztője. TALLÓZÓ SÜDDEUTSCHE ZEITUNG Nem lesz kivételezés az európai uniós csadakozás során - állítja a tekintélyes német lap. Günter Verheugen EB-dtkár szerint az unió első bővítése 2002 előtt biztosan nem megy végbe. A nyugat-európai államok így is nagy előnyt nyújtottak a társulni kívánó országoknak, hiszen a szakértők jóval az említett időpont után jósolták az EU keleti „terjeszkedését". A Nyugatot a koszovói tragédia ösztönözte az időpont előrehozatalára: esélyt szeretne adni a csatlakozni kívánó országoknak. A feltételek azonban nem változtak: „Sem politikai, sem más okból nem fogunk kivételt tenni. A csatlakozni kívánó államok pontosan tudják, mit kell elérniük a felvételi követelmények teljesítéséhez. Nem szabad, hogy a tagság csalódást okozzon az ÉU polgárainak fogalmazott Verheugen. - Az unióban jelenleg is folyik az intézményrendszer átalakítása, a folyamat befejezése előtt tehát semmiképp nem jöhet szóba a bővítés." Ismeretes, hogy több tagország szeretne a tervezettől többett engedni a helsinki csúcson. Verheugen ezt maga sem cáfolta meg, bár megjegyezte: az egyes országokkal való tárgyalásokon lesznek érthető különbségek. PRAVDA „Még az 1999-es év szintjén tartható a 2000. év költségvetése az Általános Egészségbiztosítónál" - jelentette ki az intézmény igazgatója, hozzátéve: az állam továbbra is csak 238 koronát fizet a „gazdaságilag nem aktív" ügyfelekért, ez persze távolról sem elég a valós költségek fedezésére. „Szeretnénk elérni, hogy az állam hatékonyabban támogassa a polgárokat. Nincs túl sok reményünk, hiszen az egészségügyi ellátás már akadozik, így sem rövid, sem hosszú távon nincsenek jó kilátásaink - jegyezte meg borúlátóan. - Lassan már mindenki mindenkinek tartozik, ráadásul az egészségügyi dolgozók bére sem túl magas. Szlovákia még a volt szocialista országokhoz viszonyítva is kevesebb támogatást nyújt az egészségügynek." /\ALADÁ. F RONT A D NES A csehek és a szudétanémetek mai viszonya szégyen, mégpedig mind a csehek, mind a szudétanémetek szégyene - állítja tegnapi kommentárjában a cseh liberális napilap. A cikJdró rámutat: a kitelepített szudétanémetek, illetve a beneši dekrétumok problémáját a cseh-német megbékélési nyilatkozat nem zárta, nem zárhatta le. A probléma lényege ugyanis nem az ilyen formális aktusokban, hanem a Csehország, Morvaország és Szilézia egykori, illetve mai lakói közti viszony valóságos javulásában van. Az elmúlt tíz év nem a hídépítés, hanem a lövészárkok mélyítésének ideje volt. A néhány kivétel, mint például Václav Havel bocsánatkérése, visszhang nélkül maradt. VISSZHANG A hallgatás csak növeli a bajt, Új Szó, 1999. szeptember 22. Példamutatás hiányában gondolati váltás A szerző, L. Juhász Ilona olyan problémára világít rá, mely Gömör térségében különösen érzékenyen érinti a magyar nyelvű oktatást. Több összetevője van annak, hogy miért jár a Rozsnyói járásban a magyar gyermekek majdnem ötven százaléka nem anyanyelvi iskolába (ami ezen a téren a kétes értékű első helyet jelenti számára a dél-szlovákiai járások között), viszont a kritizált pedagógusok magatartásának megvilágítása fontos elem a tényfeltárásban. Sajnos, Gömör jó ismerője és elkötelezett híve joggal aggódik a magyar oktatás jövőjéért. Bár nem vagyok gömöri, családi kapcsolataim révén meg-megfordulok ott, és tudom, hogy a pedagógusi példamutatás hiányán kívül megteszik a magukét az egyre inkább szaporodó vegyes házasságok is. Ahol a magyar gimnáziumban érettségizett férfi kisfia húsvétkor már szlovák locsolóverssel köszönt be apja egykori osztálytársához, ahol a magyar iparit végzett apuka még akkor is szlovákul adja csemetéje tudtára, hogy másnap Magyarországra utaznak, amikor kettesben vannak a focipálya közepén, a jövő eléggé behatároltnak tűnik. Az ilyenfajta (természetes?) asszimiláción kívül azonban a lelkek mélyén más folyamatok is lejátszódnak, amire - adalékul a cikkhez - hadd álljon itt egy idei „élményem". Az év első napján két fiammal a Kónyárt-fennsíkon barangoltam, amikor összefutottunk egy hasonló felállású, az erdőben magyarul hangoskodó családdal. Szóba elegyedtünk, majd miután húztam egyet alkalmi ismerősöm butykosából, könnyebben érdeklődtem, hogy hova járnak a gyerekek iskolába. Megtudtam, hogy mindketten Jolsvára: az egyik másodikba, a másik negyedikbe. (Utóbbi örömmel újságolta, hogy három nyelven tud: szlovákul, magyarul és angolul. ..) Ha a család nyelve magyar, nem lett volna jobb, ha Pelsőcre járnak magyar iskolába és az anyanyelvükön sajátítják el az ismereteket? - kérdeztem tovább. - Jobb lett volna, de most már így van, meg amúgy sincs jó közlekedés Pelsőcre - hangzott a válasz. (Ha jól emlékszem, a Rákóczi Szövetség évekkel ezelőtt megpróbálta megszervezni, hogy a gyermekeket mikrobusszal hordják a pelsőci iskolába...) Jámbor beszélgetőtársam - aki egyébként magyar iskolát végzett, akárcsak a felesége előbb egyetértett az anyanyelvi oktatás meílett felhozott érveimmel. Pár perc elteltével viszont már azt fogalmazta meg, hogy jobb lett volna, ha ő is szlovák iskolába járt volna, mert ha vizsgát kell tennie (valószínűleg szakmunkás volt), így nehezebben boldogul, hiszen a megméretés szlovákul zajlik. A saját gyermekeiket szlovák iskolába járató, a saját oktatásukban sem bízó pedagógusok romboló hatású „példamutatása" bizonyára erőteljesen hozzájárult, hogy ilyen - elkeserítő - gondolati váltás is beállhatott. Mert amikor már nemcsak a gyereke „érvényesülését" tartja szem előtt az ember, hanem a saját múltját is elpuskázottnak érzi, akkor nagyon nagy gondok vannak. Szociológiai vizsgálatok során kellene a gondolkodás ilyetén változását (is) górcső alá venni, hogy az okok ismeretében javítani lehessen a helyzeten. A. Kis Béla Alistál