Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-27 / 222. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 27. Amelyik teniszcsapatban a Williams nővérek játszanak, ott nincs sok esélye az ellenfélnek, az Egyesült Államok válogatottja simán nyerte a Szövetségi Kupát Statisztaszerep jutott az orosz lányoknak Minden válogatott sikerének kulcsa a Szövetségi Kupa ­újabban Fed Cup - 37 éves történelme során az volt, hány világklasszis játszott egy-egy csapatban. A lista rendkívül hosszú lenne, de nehezen állítanánk össze még egy olyan négyest, ami­lyen az utolsó döntő előtt ta­lálkozott. JÁN HUDOK Billie Jean Kingre, az USA csapat­kapitányára valóban nehéz feladat várt a sorsolás előtt: két játékost kellett kiválasztania. Hogyan dön­tene az olvasó, ha a világ második legjobb teniszezője, az idei wimb­ledoni győztes Lindsay Davenport, a világranglista harmadik helyén szerepelő Venus Williams, a US Open 1999 nyertese, a világrang­lista negyedik helyezettje és Szeles Mónika (WTA szerint „csak" az ötödik) állna a rendelkezésére? Férfikollégáikkal ellentétben ­akik nem nagyon tülekednek a Da­vis Kupa-csapatba - a teni­szezőnők rendes amerikaiak, még a jugoszláviai származású Szeles Mónika is elegánsan megoldotta nevezést. Egyesben Davenport és Venus Williams játszott. Az ifjabb Williams, Serena csak az utolsó párosban állt föl testvérével, holott a legutóbbi Grand Slam után, ahol a döntőben kiütötte Martina Hin­gist, elfoglalhatta volna a csapa­telső helyét. Szeles Mónika a tri­bünre szorult. Az ötszörös Grand Slam-győztes egyszerűen nem fért Davenport minden mérkőzésen nagy elszántsággal játszik az amerikai térfélre. Erős csapat állt ki az oroszok ellen, akik sta­tisztaként érkeztek. Igaz, bármi­lyen együttes lett volna az USA el­lenfele, csak ez a szerep jutott vol­na neki. Billie Jean King a sajtótá­jékoztatón amerikai módra álom­csapatnak nevezte a három lány alkotta együttest - de most nem túlzott. Az oroszoknak csupán ak­kor lett volna esélyük, ha a máso­dik vonal - Fernandez, Rubin és Szeles - ellen mérkőznek, amely 5:0-ra legyőzte Horvátországot. Az elődöntőt az olaszokkal vívták az amerikaiak, akkor már pályára lépett Serena Williams is, Rubin helyett. Konsztantyin Bogorodeckij, az orosz csapat kapitánya három Je­lenára számíthatott, az Alma Ata-i Lihovcevovára (17. a világranglis­tán), Dementyievára (68.) és Ma­karovára, aki nincs az első száz közt. Tatyana Panova, aki orosz­lánrészt vállalt a döntőbe kerülés­ből, gyomorbántalmakkal küszkö­dött. Bogorodeckij azonban sem­miképpen sem játszatta volna egyesben. Bizonyára Dementyevá­nak a US Openen elért eredménye befolyásolta a döntését. A hölgy akkor és ott a harmadik fordulóig jutott, ott tudta csak megállítani a spanyol Conchita Martinez. Anna Kurnyikova nevét is emlegették, de ez bizonyára csak annak a vágy­álma volt, aki úgy gondolta, a leg­jobb orosz játékos szereplése hoz­hat valamit a konyhára. Kurnyiko­va nyilván vonzotta volna a közön­séget, hiszen most Floridában él, de nem sok kedve volt annak az or­szágnak a mezében fellépni, amelyben felnőtt. Ezen kívül ko­molyan foglalkoztatja az amerikai állampolgárság gondolata. Szere­peltetése ellen tiltakozott a többi orosz játékos is, aki kiharcolta a döntőbejutást. A világranglista 15. helyezettje a US Open előtt lábát törte, sérülés miatt az év utolsó Grand Slam-tornáján sem vett részt, a közönség a Fed Cup döntő­jében sem láthatta. A Kurnyikova­Mindenki mosolyog és örül, de nem egyformán - balról: Szeles Mónika, a tartalék, Serena Williams, Venus Williams és Lindsay Davenport kérdés tehát magától megoldó­dott. Oroszország harmadszor került döntőbe, nehezebb utat járt végig, mint az USA. Első mérkőzését a franciákkal vívta, ekkor csak a pá­ros döntött. A második meccsen Szlovákia csapata mutatkozott be Moszkvában, és a hazaiak ismét 3:2-re nnyertek. A döntő előtt a hazai favorit már páholyban érezte magát, nem so­kat törődött a felkészüléssel. Egy nappal az egyes előtt Serena Willi­ams több időt szentelt tizenkét he­tes Bila nevű terrierjének, mint az edzésnek. Venus az amerikai csa­pat edzőjével, Zina Garrisonnal csi­szolta adogatását. Davenport sem szakadt bele az edzésbe. Mintha edzőmérkőzés előtt álltak volna. A négyezesres közönség előtt az el­ső egyesben Venus Williams és Li­hovceva mérte össze erejét, s talán ez volt a legkiegyensúlyozottabb meccs. Csakhogy Venus nem a rá jellemző módon játszott. Többször próbálta a röptét, s nem mindig koronázta siker a kísérletét. A má­sodik szettben elvesztette adoga­tását, de aztán beleerősített, s vé­gül 6:3, 6:4-re nyert, megszerezve az első pontot. Lindsay Davenport a másodikról gondoskodott. A tapasztalatlan ti­zenhét éves Dementyeva csak az első percekben tudott lépést tarta­ni vele. Davenport most is kemé­nyen, pontosan ütötte labdáit a vo­nalra, Dementyeva fel-alá futko­sott, egyre többet hibázott, és 55 perc alatt eldőlt a mérkőzés. Da­venport 6:4, 6:0-lal szinte kiütötte ellenfelét. A harmadik egyes sem végződhe­tett másként, mint Davenport sike­rével. Lihovceva hiába igyekezett, örült, hogy egyátalán vissza tudta ütni a labdát, helyezésre nem gon­dolhatott. Az amerikainak ismét elég volt két játszma: 6:4, 6:4. A mérkőzéslabda után Davenport a társaihoz rohant, és az amerikai zászlóval a kezükben körbefutot­ták a teniszpályát. A két utolsó mérkőzést már csak becsületből játszották le. Venus Williams az első győztes játszma után a végső győzelmet gálánsán átengedte Dementyevának. Az amerikai csapat csak a második pontját veszítette el a Fed Cupon. (Szeles az olasz Farinától kapott ki.) A párost pedig gond nélkül nyerte a Williams testvérpár, si­mán, 6:2, 6:l-re verte a Demen­tyeva-Makarova kettőst. Három év után - tizenhatodszor ­szerezte meg az amerikai csapat a Fed Cupot, s ha az együttesben nem lesznek radikális változások, minden esélye megvan, hogy jövő­re is győztesként számoljanak ve­le. Főként, ha mint címvédő csak a négyes fináléban kapcsolódik be a küzdelmekbe, amelyeket ismét az USA-ban rendeznek április utolsó hetében. Komoly feladatok várnak Szlovákia tízszeres bajnokára, az Euroliga győztesére, amelynek három fronton kell helytállnia az 1999/2000-es szezonban Az idén is virágozni fog a rózsahegyi női kosárlabdacsapat? JÁN PLESNÍK Nem a régi felállásban kezdi az új idényt az SCP Ružomberok női ko­sárlabdacsapata, a „Rózsa". Kassá­ra szerződött Hiráková, Polónyío­vá, Hazuchová és Huťková. Szlo­vákia tízszeres bajnoka, az Euroli­ga tavalyi győztese Andrea Kuklo­vával és a tehetséges Daniela Čikoáovával erősített. A szlovák bajnokra idén komoly feladatok várnak. Meg kell védenie hazai bajnoki címét, az Euroligában megszerzett elsőségét, ráadásul a játékosok többsége a szlovák válo­gatott tagja, amelynek a 2001-es Eb és a 2000-es sydneyi olimpiai selejtező mérkőzéseit kell abszol­válnia. A rózsahegyi csapat jelené­ről és jövőjéről beszélgettünk Jo­zef Smolekkel, a csapat főmene­dzserével. Smolek úr, milyen recept szerint születik a siker? Rendkívül nehéz és bonyolult út vezet a győzelmekig, de mi tisztá­ban vagyunk az igényekkel, ehhez mértük az idényre való felkészülés mikéntjét. Tudjuk, hogy nemcsak klubszinten, a válogatottban is ko­moly feladatok várnak ránk, ilyen értelemben kellett összehangolni a dolgokat. Nem akarunk a tavaly el­ért céloknál kisebbeket tűzni a csa­pat elé. Ehhez jött, hogy 2000. áp­rilis 4-6. között Rózsahegyen ren­dezik az Euroliga zárómérkőzéseit, és erről nem akarunk lemaradni. Ehhez pedig jó teljesítményre és jó eredményekre lesz szükség, hiszen az A-csoportban rendkí­vül erős ellenfelekkel találko­zunk: Bourges, Wuppertal, CO­MO, Ljubljana, Sopron, Vigo, Hasharon. Bizonyára ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy a csapat­ban változások történtek. Az új idény a szó szoros értelmében megkövetelte ezeket a változtatá­sokat. Kiderült, hogy Renáta Hirá­ková műtétjét követően a hossza­dalmas gyógykezelése után nem játszhat ilyen erős ellenfelek ellen. Olyan megoldást kerestünk, hogy fokozatosan lendülhessen a játék­ba, anélkül, hogy megerőltetné magát. Ezért Kassára került. Az ot­tani csapattal - a sportág minősé­gének a javítása érdekében - új ala­pokra helyeztük a kapcsolatunkat. A Cassovia és a Delta Management együttesben készülhetnek, kosa­razhatnak azok a lányok, akikre a jövőben számítunk, és az átigazo­lási rend szerint átveszünk. Kassán játszik az új idényben Hazuchová, Polónyiová és Huťková. Mi pedig leigazoltuk a tapasztalt Andrea Kuklovát, aki - mint azt az előké­születi mérkőzéseken bizonyította - erősségünk lesz. Természetesen nem feledkezünk meg a talentu­mokról sem, a keret tagja a szlovák női kosárlabda egyik legígérete­sebb tehetsége, Daniela Cikošová. Minden lépésünkkel javítani akar­juk konkurenciaképességünket, így megy ez világszerte, s szá­munkra a világszínvonal a mérce. Ügy tűnik, idén kialakítják eddi­gi legerősebb csapatukat - ezt jelezték az előkészületi meccsek is. Elégedett? Kissé bosszant, hogy nem vehet­tünk részt Brazíliában a Golden Cupon, amelyen már hagyomá­nyosan rendkívül színvonalas a mezőny, és az erős ellenfelek elle­ni minden meccs jó erőpróba az idénykezdés előtt. A magas-tátrai felkészülés után a franciaországi Chatearoux-ban voltunk egy tor­nán, s csak a döntőben kaptunk ki a Bourges-tól 61:72-re, Zágráb­ban és Krakkóban viszont elsők let­tünk; nagyon jól szolgálta az Eu­roligára és a bajnokságra való fel­készülésünket az olasz Família Schio elleni két meccs, mindkét­szer győztünk. Úgy érzem, a főpró­ba sikerült. Ez azt jelenti, hogy elégedett a játékosállománnyal? Úgy vélem, Natáia Hejková edzővel együtt nem panaszkodhatunk. A csapatnak azonban be kell bizonyí­tania, belső ereje is van, amivel megsokszorozhatja játéka minősé­gét, hiszen a ránk váró feladatok rendkívül megterhelőek, igényesek; egy kiegyensúlyozott társaság az edzőnek is gazdagabb lehetősége­ket kínál a taktikai felkészülésben. Nem kell, hogy minden meccsen ugyanaz az ötös játsszon, a csapat összetételét az ellenfél határozza meg. Az sem mellékes, hogy elke­rüljenek bennünket a sérülések, amelyek az előző szezonban alapo­san megkeserítették az életünket. Smolek úr, ön elsősorban igé­nyességéről ismert. Mivel a szlo­vák válogatottban is több lett a munkája, nem csökken a lelke­sedése? Ellenkezőleg. Az új kihívások új energiával töltenek fel, és mint ahogy a jtékosokat, a funkcionári­ust s motiválja az olimpián való részvétel lehetősége. Biztos, hogy ez az idény más lesz, mint az előző­ek voltak, de csak igényes közeg­ben várható minőségi javulás, ez pedig reám is serkentőleg hat. Bí­zom benne, közös erővel nemcsak eredményesek leszünk, hanem cél­jainkat is elérjük. A klubbal és a vá­logatottal egyaránt. Kontinensünk legjobb női kosárlabdacsapata, az Euroliga-nyertes szlovák bajnok (TA SR-felvételek) A győztes lányok után a trófea is megkapta a neki járó csókot

Next

/
Thumbnails
Contents