Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-27 / 222. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 27. ••Hl KOMMENTÁR Kétféle szocdem TÓTH MIHÁLY Aki nem csak elméletben vizsgálja az elszegényedést, aki nem csak pártiroda függönye mögül, minisztériumi autó üléséről szemléli a la­kosság „alsó" 50-60 százaléka életszínvonalának zuhanását, az a szakszervezeti tagok múlt hét végi tiltakozásának előkészületeiről még jobboldaliként is nagyon csínján bánt az elítélő jelzőkkel. Akibe a rendszerváltás haszonélvezői közül szorult egy mákszemnyi bölcses­ség, az tisztában van azzal, hogy nem feszíthető tovább a húr; az el­múlt hetekben végrehajtott és a közeljövőre beígért áremelések hatá­sára úgy reagálhatnak a fordulat vesztesei, hogy veszélybe kerülhet mindaz, ami a politizálásból, illetve a vagyonszerzésből eredő újgaz­dagi létet megtestesíti. Ilyen körülmények között csak politikai analfabetizmusként fogható fel, ha az ország vezető politikusai közül bárki az extrémizmus meg­nyilvánulásának tekinti a szervezett munkavállalók pozsonyi tünteté­sének levezénylését. Amíg egy tömegdemostráció szervezett keretek között megy végbe, viszonylag minden rendben van. Az igazán nagy bajt az jelentené, ha az elkeseredett tízezrek szervezetlenül, elemi erővel adnának nyomatékot elégedetlenségüknek. A fenti megállapí­tások tükrében nem lehet bölcsnek minősíteni egyetlen olyan minisz­teri nyilatkozatot sem, amelynek az a lényege, hogy „a szakszerveze­tek bezzeg nem radikalizálódtak Mečiar országlásának éveiben". Ugyanis nem várható el, hogy elnyomorodott munkavállalók nagyvo­nalú államférfiként nyilvánuljanak meg. Részint anyagi helyzetük, ré­szint alulinformáltságuk miatt nincs erre lehetőség. A szakszervezeti vezetők órák alatt elveszítenék a maradék bizalmat is, ha a mostani viszonyok között egy követ fújnának a munkaadókkal és az állammal. Bármelyik pillanatban elemi erővel kitörhetnének az elégedetlenség megnyilvánulásai. Szellemi rövidzárlat a baloldali Schmögnerovának az a mondata is, amely szerint Ivan Saktor a populizmus útjára lépett. 1989 óta még soha nem volt akkora szükség tekintélyes, a folymatokat „lecsatornázni" képes határozott szakszervezetekre, mint manapság. Legalább két szocdem irányzatú politikai erő van ma Szlovákiában. Elméletileg ezekre várna a feladat, hogy önbizalmat öntsenek a szakszervezetekbe. Számos fejlett országban semmi külö­nöset nem látnak abban, hogy a szocdemek és a szakszervezetek ter­mészetes szövetségesnek teltintik egymást. A sors iróniája, hogy a munkavállalók pozsonyi tüntetésének előkészületei során az a balol­dali erő mert, merészelt teljes mellszéleséggel kiállni a tüntetés mel­lett, amely - akárhogy nézzük is -, csak erőcskének minősíthető. Jaroslav Volf- nem nehéz kitalálni, miért - védelmébe vette az akci­ót. Pártja a népszerűségben évek óra 1 (szóval: egy) százalék körül tanyázik. Rosszul teszi a DBP, ha a szakszervezetikhez fűződő viszony kérdésében Schmögnerovára hallgat. HÍRHÁTTÉR HHI Kapcsolatteremtés KMOTRIK PÉTER Elszigetelődtek választóiktól az MKP politikusai - állapították meg Rozsnyón a Rozsnyói Futár közéleti lap által szervezett értelmiségi fó­rum résztvevői. A gondok a parlamenti választások után kezdődtek, amikor az MKP járási vezetői aprópénzre váltották a párt járásban ara­tott győzelmét, és lemondtak a járási hivatal elöljárói székéről. A Mečiar-kormányzat idején passzív kisemberekből a hatalomvágy regi­onális szintű politikusokat „érlelt". Olyan is akad, akinek neve koráb­ban a Rudé Krávo listáján bukkant fel, idén tavasszal viszont már az MKP járási konferenciáján vitte a prímet. Ók nem képesek megfogal­mazni és képviselni a régió magyar oktatásügyét és kulturális életét sújtó gondokat - olyanok is akadnak köztük, akik szlovák alapiskolába jártak, s gyermekeikkel otthon már csak szlovákul beszélnek. Azoknak a civil szervezeteknek a képviselőit viszont - pedagógusokat, népmű­velőket, egyházi személyiségeket -, akik megpróbálnak cselekedni a járás magyarságáért, gyakran mellőzik Pozsonyban a magyar kor­mánypolitikusok. A hírek szerint a jövő héten a járásba látogat Csáky Pál, a szlovák kormány emberjogi és kisebbségi ügyekért felelős MKP­s miniszterelnök-helyettese. Programjában szerepel a Rozsnyó vidé­kén élő nemzetiségek helyzetének felmérése is. Az alelnök megcáfol­hatja a rozsnyói értelmiségi fórum megállapítását pártjának választói­tól való elszigetelődéséről. Meghallgathatja a Csemadok Rozsnyói Te­rületi Választmányának romhalmazán, vagy azon kívül alakult civil szervezetek, pl. a Rozsnyó és Vidéke Alapítvány, a Gombaszög Fejlesz­téséért Alapítvány képviselőit. A rozsnyói Csemadok-udvarban széke­lő járási MKP-irodából olyan hírek szivárogtak ki, hogy a Csemadok TV egyik vezetőségi tagja önjelöltként szeretne beszámolni Csákynak a vidék magyarságának helyzetéről. Az alelnökön múlik, találkozik-e a magyar kulturális élet legális képviselőivel, akik nem fukarkodnának az MKP regionális politikájának bírálatával, vagy megelégszik a ma­gyar oktatásügyet és kulturális életet közömbösen kezelő funkcionári­usok által festett Patyomkin-fálu képével. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Doktor úr, ne avatkozzon a belügyeimbei (Peter Gossányi karikatúrája) Inog a gazdasági miniszter széke, de a körülmények halasztják az ügy lezárását Jövedelemadó-csökkenés A múlt héten folytatódott a hónapok óta tartó nagy viták tisztázódása. Február óta elő­ször sikerült eldönteni, ki az úr a Kelet-szlovákiai Vasmű­ben, így végre megkezdődhet az ország legnagyobb cégé­nek rendbetétele. TUBA LAJOS Ennek afféle kis mellékbotránya volt az állami részvétel csökkenése az Ipari Bankban. Ezt a kisbankot korábban a Rezeš-birodalom része­ként tartották nyilván, és az elmúlt hónapokat csak néhány nagy állami cég pénzinjekcióinak köszönhetően élte túl. Kevés, még meglevő értékei közé éppen a vasmű tízszázalékos részesedése tartozik, ami fontos ré­szét képezte a Rezešéket ellensúlyo­zó részvénycsomagnak. Ez került veszélybe az utolsó pülanatban, amikor is a Szlovák Gázművek az előzetes megállapodás ellenére hagyta, hogy az Ipari Bankban a ma­gánbefektetők szerezzék meg a többséget. A múlt szerdai közgyűlés szempontjából végül is szerencsé­sen zárult a dolog (az új tulajdono­sok a privatizációs minisztérium ál­lamtitkárára bízták a szavazati jogu­kat), de lehet, hogy a botrány csak most van kibontakozóban. Fősze­replője ismét csak Ľudovít Černák gazdasági miniszter. Egyrész hozzá tartozik a bankon belüli állami befo­lyást elpackázó Szlovák Gázművek. Ennél sokkal nagyobbat csattanna viszont, ha igaznak bizonyulna az ötlet, amelyet a múlt héten vetett fel az egyik kommentátor, miszerint az Ipari Bank új, ismeretlen tulajdono­sai az elmúlt hónapokban több vi­tatható állami döntés főszereplőjé­nél, a Slavia Capital brókercégnél szoktak találkozgatni. Ezt ugyanis egyértelműen Černák (sőt Mikuláš OLVASÓI LEVELEK Egy és más a szentekről Sajnos már nem emlékszem, miért lógtam meg arról a történelemórá­ról, amelyen azt illett volna megta­nulnom, mi köti szent Cirillt és Me­tódot Komáromhoz, vagy Komáro­mot szent Cirillhez és Metódhoz. Pedig valami közük csak van egy­máshoz, ha most több mint ezer év után ismét vissza akarnak ide térni. Bizony, akarnának, csak az a fránya önkormányzat nem akar nekik ví­zumot adni. És amikor már végre majdnem hajlandók lettek volna eleget tenni ennek a kérelemnek, akkor a még frányább MKP lépett Dzurinda kormányfő) nevéhez kö­tik. Az biztos, hogy Černák széke na­gyon inog. Ebben az ügyben szokat­lanul aktív az MKP is, de ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a gazdasá­gi miniszter a három legnagyobb botránya közül (Nafta, deblokáció, Ipari Bank) az utóbbi kettőt éppen a pénzügyminisztérium MKP-s állam­titkára, Podstránsky Vladimil nya­kába igyekszik varrni. Černák levál­tását két tényező gátolhatja. Az egyik a DSZM erre vonatkozó parla­menti indítványa, amelyet ugyebár a kormánykoalíció nem szavazhat meg, azt az ügyet a saját berkeiken belül kell rendezniük. Ezt azzal ke­rülték el, hogy Ivan Miklošt megbíz­ták az Ipari Bank körüli események kivizsgálásával, és ez nyilvánvalóan nem zárul le keddig, amikor a par­lament megtárgyalja a DSZM indít­ványát. A másik felvetés szerint az EU decemberi, Szlovákia szem­pontjából sorsdöntő csúcsértékez­Érdekes lesz figyelni Mikuláš Dzurinda kor­mányfő viselkedését. létéig már nem szabadna az ország esélyeit rontani a kormány meg­bontásával. Érdekes lesz figyelni Mikuláš Dzurinda kormányfő visel­kedését. Korábban ugyanis ő számí­tott Černák legfőbb szövetségesé­nek. Az önálló SZDK álmának szer­tefoszlása óta azonban mind a ket­ten visszatértek anyapártjukba, va­gyis ez a védszövetség értelmét vesztette. Ráadásul Dzurinda ezen a vonalon is komoly kihívás elé néz. A parlament a jövő héten folytató­dó ülésén tárgyal a Nemzeti Va­gyonalap két vezetőjének leváltásá­ról, amit ő erőszakolt a törvényho­zás elé. Márpedig Kaník teljes siker­rel zárta le a Nafta-ügyet, és bizony közbe. Megtiltotta a vízumot. Erre Cirill és Metód következett. Meg­bízták csamoguri szent Jánost, és jól tették. Jobb követet nem vá­laszthattak. Az eredmény: volt EDU, nincs EDU. MKP-sek, kellett nektek bicikli? No, azért nem kell búsulni. Mindenre van megoldás. Én megtaláltam a receptet. Kell hozzá egy komáromi polgármester és egy pozsonyi főpolgármester. Ez a két mester „behabar" egy szerző­dést, mely szerint a komáromi mes­ter biztosítja Cirillnek és Metódnak, hogy ott állhatnak Komárom váro­sában, ahol csak akarnak, viszont a pozsonyi mester szavatolja Árpád vezérnek, hogy az elkövetkező év­ezredben addig ülhet fehér lován a dévényi várban, amíg azt (mármint a lovat) el nem adja. Persze, még Dzurinda őt is csak az ellenzék sza­vazataival tudná leváltatni. így azu­tán a legjobb megoldás az lenne, ha visszavonná az indítványát, és csendben lenyelné ezt a békát is. Feltétlenül említést érdemel, hogy a múlt héten a pénzügyminisztéri­um nyilvánosságra hozta a szemé­lyi jövedelemadó-tábla tervezett változását. Ezzel kapcsolatban még nyilvánvalóan sok lesz a vita, de egyelőre örüljünk annak, hogy vég­re precedenst teremtenek az adó­nak az inflációhoz való igazítására, így ugyanis véget ér az a szlovákiai hagyomány, amely szerint a költ­ségvetés legjobb fejőstehene a jöve­delemadó. Egy másik, fontos táblá­zatot is közzétett a pénzügyminisz­térium, ez a kisvállalkozók átalány­adóit tartalmazza. Ennek elem­zésére még szintén lesz idő, egyelő­re várjuk meg, miként egészíti ki a társadalombiztosítási járulékok fi­zetése. Mert ezt is hasonló módon kell megoldani, különben értelmét veszti a javaslat lényege: a könyve­lési kötelezettség megszűnése. Em­lítésre méltó még Elena Kohuti­ková, a jegybanki tanács tagjának nyilatkozata, amely szerint az inflá­ció nem haladja meg a 13,5-15,5 százalékot. Jövőre pedig bevezetik az ún. központi infláció fogalmát is, amely nem tartalmazza majd a rö­vid távú kormányintézkedések ha­tásait, amelyek szerintük egy éven belül megszűnnek. Az augusztusi 14,4 százalékos infláció felét éppen ezek számlájára írják. A jövő évre a jegybank tíz százalék alatti infláci­óval számol, amihez viszont arra lesz szükség, hogy az áremelést ne kompenzálják béremeléssel vagy a kamatok emelésével.' Kohutiková szerint csak ily módon változtaható meg a fogyasztás szerkezete, ame­lyet még mindig komolyan defor­mál a központilag szabályozott árak hatása. azután is ott maradhat, csak már a saját lábán állva (lóvá téve). - No tessék, ugye megoldható a problé­ma. Egy szobor itt, egy szobor ott. Mindkét nemzet fia, lánya és a ga­lambok legnagobb örömére. Pazonyi Tibor Pozsony A megbékélés hídja Szeptember 16-án hatalmas tömeg várta, hogy Mikuláš Dzurinda szlo­vák és Orbán Viktor magyar kor­mányfő a Duna közepén a Rákóczi hajón aláírja a Mária Valéria híd kö­zös felújításáról szóló egyezményt. Még nagyobb lelkesedéssel fogadta őket a sokadalom Párkányban. Rit­TALLÓZÓ LA SEGUNDA Élete legfájdalmasabb tapasztalatá­nak nevezte londoni fogvatartását egy santiagói lapnak nyilatkozva Augusto Pinochet. Chile egykori diktátora sajnálja mindazok fájdal­mát, akik szenvedtek. Reméli és sze­retné, hogy a chileiek megbékélje­nek egymással. Ami kényszerű lon­doni tartózkodását illeti (Pinochet 11 hónapja van a brit fővárosban), közölte: a helyzetet sztoikus nyuga­lommal viselte, arra gondolva, hogy az Isten szabta ki rá ezt az erőpró­bát. Pinochetet diktatúrája idején elköveti bűntények, az emberi jo­gok megsértése miatt akaiják fele­lősségre vonni Spanyolországban, s egy brit bíróság a jövő héten kezdi meg a kiadatási kérelem vizsgálatát. NÁRODNÁ OBRODA Mindhárom alkotmányos tényező csütörtököt mondott - áll a napüap szombati számában. A leglátványo­sabbra talán Mikuláš Dzurinda ku­darca sikeredett: képtelen volt irá­nyítani kormányát, a minisztereket, a kialakult ellentétekre sem talált tartós megoldást. Az államfőhöz ha­sonlóan általában mélyen hallga­tott. „Egyeztetni, elveit a gyakorlat­ba is átültetni, lecsendesíteni az egymás ellen lobbyzó csoportosulá­sokat: minderre alkalmatlan, képte­len rendet tartani" - szögezi le az Obroda. Határozott kijelentésekre csak a koalíciós tanács és a házelnök „távollétében" szánja el magát. így volt ez a lengyelországi Gdanskban, ahol már „bátran" ki merte mondani a véleményét a baloldal gazdasági ügyeiről. Ha valaki azt mondaná: Rudolf Schuster száz napja áll az or­szág élén, talán el sem hinnénk. Az elnök közvetlenül megválasztása idején a média első számú szereplő­je volt, aztán furcsán elhallgatott, akkor, amikor az első híradások megjelentek a Nafta Gbely-ügyről, a közlekedési minisztérium korrup­ciógyanús ténykedéséről, az orosz államadósság kiegyenlítéséről. Jo­zef Migaš ugyan elmondja vélemé­nyét a problémákról - ha azok érin­tik a DBP-t. „Mint a törvényhozás el­nöke, ártalmatlan" - jelenti ki a na­pilap. Schustert kényszerűségből a választók, Migašt kényszerűségből a képviselők, Dzurindát kényszerű­ségből a koalíciós négyes „együtt­működése" helyezte posztjára. KURIER Martonyi János inteijúját közölte a bécsi lap. „El vagyunk szigetelve szövetségeseinktől. Ezért üdvözöl­nénk nyugati szomszédunk NATO­csatlakozását. Nem akarjuk befolyá­solni az Ausztriában erről folyó vi­tát. Az utolsó szót nyilván a nép mondja ki." Martonyi utalt a mar­káns történelmi eltérésekre: a ma­gyarok számára az észak-atlanti szerződés „sok nyugat-európaitól eltérően mindig is a szabadságot jel­képezte". A semlegességgel pedig Magyarországnak .Ausztriával el­lentétben nem volt szerencséje". A fél évvel ezelőtti NATO-csatlakozás után a magyarok többsége még in­kább meg van győződve arról, hogy Magyarország „nem a hidegháború egyik eszközéhez, hanem egy érték­rendhez csatlakozott". kán látni ilyen fegyelmezett, békes­séget árasztó gyülekezetet. A két miniszterelnök minden szava a megbékélés gondolatát sugározta, nemcsak Párkány és Esztergom, ha­nem egész Szlovákia és egész Ma­gyarország számára. Mindezt hall­va-látva az ellenséges szándékkal érkezők sem tudtak rendet bontani (akik Trencsénből, Surányból ér­keztek). Bízunk abban, hogy az ígé­ret valóra válik, és senki nem tudja megfékezni a szlovákok és a ma­gyarok közötti jószomszédságot, a baráti együttműködést jelképező híd építését. A Mária Valéria törté­nelmi név mellé Dzurinda minisz­terelnök úr a Megbékélés hídja ne­vet is javasolta. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Thumbnails
Contents