Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-25 / 221. szám, szombat

ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 25. TÉMA: A GY

ER

MEKLÉLEK BETEGSÉGEI GL,; Az egészséges gyermeki fejlődés sem mentes kényszeres jelenségektől, ám a „rossz szokások" átmenetiek Évekig is szenvedhetnek A mentális kórképek természetéről egyre bővülő ismeretekkel rendelkezünk. A korábban győgyíthatatíannak vélt és súlyos egyéni szenvedést okozó pszichés megbetegedések korai felismerése és kezelése ma már egyre inkább lehetséges. ÖSSZEÁLLÍTÁS Gyermekkorban ennek kiemelt jelentősége van, hiszen megfelelő gyógyítással a későbbi és immár népbetegség méreteit is öltő felnőttkori pszichiátriai betegségeket is megelőzhetjük. A pszichés zavarokat a gyermekek maguk még nem ismerik fel, így nem is képesek arra, hogy orvoshoz forduljanak, segítséget kérjenek. Ez elsősorban a szülő, és a gyermekkel kapcsolatban álló felnőttek feladata, akik nem csupán a gyermek testi, hanem lelki egészségéért is felelősek. Sajnos a szülők és a pedagógusok a gyermek viselkedésében megjelenő furcsaságokat, másságot gyakran rosszaságnak, engededenségnek, butaságnak értékelik, vagy ha fel is ismerik a viselkedés kóros voltát, magukat vagy éppen egymást okolják a hibás nevelési módszerekért, az elégtelen törődésért, a rossz bánásmódért. így gyakran hosszú idő eltelik, mire felismerik, elfogadják a betegséget és szégyenérzetüket, belső gáüásaikat leküzdve szakértő segítségét kérik. Nagyon fontos, hogy a gyermekkori mentális betegségek kialakulásának okait, és a kezelés módját a felnőttek megismerjék, kérdéseikre, aggodalmaikra választ kapjanak és így gyermekük gyógyulásában hatékonyan részt vehessenek. • ' n ,1m dm-' ' H .1 B: •:•:• ojW" i' Wtm m ük élM

1 ! i > - « HL ^^^^ Tv* | a | ,jm • Ifflr iM» - WBM

f Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Mindennapi életünkben is gyakran előfordul, hogy - többnyire átmenetileg - kényszeresnek nevezhető gondolataink és cselekvéseink vannak. Ezek a sokszor zavaró és kellemetlen pszichés jelenségek mégsem akadályozzák életvitelünket, és viszonylag könnyen megszabadulhatunk tőlük. Mindenkivel előfordulhat, hogy otthonából elmenőben akár többször is visszafordul ellenőrizni, hogy bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázcsapot. Megeshet az is, hogy kínos gondolataink vagy félelmeink támadnak, melyeket nehezen tudunk kiűzni tudatunkból. Az egészséges gyermeki fejlődés sem mentes kényszeres jelenségektől. Jól ismerjük túlzott ragaszkodásukat bizonyos tárgyak vagy játékok meghatározott sorrendjéhez, a lefekvés körüli ceremóniákat, a különféle „rossz szokásnak" minősíthető átmeneti jelenségeket. Ezek az úgynevezett fejlődési kényszerek a gyermek biztonságérzésének kialakulásában fontos szerepet töltenek be, és a tanulási folyamatokat is elősegíthetik. A kényszeres pszichés jelenségek lelki működésünknek valóban szerves építőkövei, önmagukban még nem minősíthetőek kórosnak. A kényszeres jelenségek túlzott, tartós és a hétköznapi kényszereinktől nagyon eltérő, bizarr formában való megjelenése már kényszerbetegségre utalhat. Mi tehát a kényszerbetegség? Az orvosi meghatározás szerint a kényszerbetegséget az egyén akarata ellenére újra és újra megjelenő kényszergondolatok, és a belső kényszerítettség élményével vezérelt kényszercselekvések tünetei jellemzik. Betegségről akkor beszélünk, ha ezek a jelenségek tartósan fennállnak, az egyén mindennapi életvitelét nagymértékben akadályozzák, a körülményekhez való alkalmazkodást megnehezítik, és szenvedést is okoznak. A kényszerbetegség gyermek- s felnőtt korban egyaránt előfordul. Gyakran hullámzó lefolyást mutat, általában hosszú ideig tart és krónikussá is válhat. A legújabb vizsgálatok szerint a korábban nagyon ritkának gondolt betegség enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos formái a felnőtt lakosság 2-2,5 százalékában megtalálható. A betegség gyakoriságáról gyermekkorban nincsenek pontos adatok, az eddigi vizsgálatok arra utalnak, hogy a felnövekvés során kb. minden kétszázadik gyereknél jelentkezhetnek a betegség tünetei. Sokan akár évekig is szenvednek a panaszoktól, ám titkolják betegségüket olyannyira, hogy még a hozzátartozók sem ismerik fel. A felnőtt betegek kórtüneteiből derül ki gyakran - majdnem minden második esetben -, hogy a kényszerbetegségre utaló jelek kora gyermekkorra nyúlnak vissza. A betegség fiúknál és lányoknál egyaránt előfordul, bár 10 éves kor előtt gyakoribb a fiúknál, viszont később a nemek közötti különbség megszűnik. A felnőtt és gyermek betegek kényszergondolatainak tartalma feltűnően hasonló Félhetnek a piszoktól, a fertőzéstől TÁJÉKOZTATÓ A kényszergondolatok (korábban rögeszméknek, vagy orvosi kifejezéssel obszesszióknak nevezték) állandó, visszatérő, többnyire kellemetlen, gyakran ostoba és zavaró gondolatok, képzetek, belső késztetések, melyektől a beteg minden erejével igyekszik megszabadulni, figyelmen kívül hagyni, vagy ezeket más gondolattal, cselekvéssel semlegesíteni. A felnőtt betegek a kényszergondolatokat önmaguktól idegennek, akaratuk ellenére tudatukba betolakodóknak ítélik. Gyermekeknél ez sokszor nem ilyen egyértelmű, hiszen az idegenség élményét nehezen tudják megfogalmazni, és gyakran játékos fantáziájukban találnak erre magyarázatot (pl. nem ő gondolja ezt, hanem egy rossz manó, aki a fejében lakik). A kényszergondolatok jellegzetes témák köré csoportosulnak. Nagyon hasonló tartalmú gondolatok jelennek meg bármely életkorban, iskolázottsági vagy kulturális körülmények között. A felnőtt és gyermek betegek kényszergondolatai csupán az ismeretanyagban, fogalmazási készségben különböznek egymástól, tartalmuk feltűnően hasonló. A leggyakoribb kényszergondolatok a piszokkal, szenynyeződéssel, fertőzéssel kapcsolatosak. A beszennyeződéstől való félelem gyakran a szülő számára csak abban ismerhető fel, hogy a gyermek a tárgyakat furcsán, óvatosan fogja kézbe, kerüli az érintkezést a papírral, asztallal, saját ruháival. Igen gyakori, hogy kifejezett undor, irtózás mutatkozik saját testnedveitől vagy a ragacsos anyagoktól. Az ún. rögeszmék témái gyakran az agresszió körül forgnak. A beteg pl. attól fél, hogy akarata ellenére kárt tesz magában vagy másokban, retteg, hogy valamely balesetért, valakinek a haláláért ő lesz a felelős. Máskor erőszakos, ijesztő fantáziák árasztják el tudatát, úgy érzi, hogy akarata ellenére obszcén, durva szavakat kell kimondania. Előfordul, hogy a kényszergondolatok szexuális tartalommal bírnak. Gyermekek esetében sokszor meglepő, hogy rögeszméiben életkorát és viselkedését messze meghaladó tartalmak, sőt, perverz fantáziák jelennek meg. A beteg gyerekeknél gyakran látható, hogy gondolkodásukban a babonák, a szerencsét vagy szerencsétlenséget jelentő számok, színek vagy szagok központi szerepet, túlzott jelentőséget kapnak. Megjelenhetnek vallásos kényszergondolatok, akadnak, akik hosszasan gyötrődnek morális kérdéseken, nem tudják eldönteni, hogy egy gondolat jónak, vagy rossznak minősíthető. Gyakoriak az aggodalmak az iskolai tudással, a teljesítménnyel kapcsolatban, de előfordul a betegségektől való túlzott félelem is. Bár egyértelmű diagnózis nincs, orvosi beavatkozás, a család összefogása nélkül a szülők nem boldogulhatnak Kínzó feszültség és alváshiány VÉLEMÉNY A betegség alapvetően megváltoztatja a gyermek viselkedését. Sokan tudatában vannak annak, hogy kényszergondolataik vagy kényszercselekvéseik környezetük számára furcsának tűnhetnek. Félnek attól, hogy „bolondnak" nézik őket, ezért tüneteiket gyakran titkolni próbálják. Ez leginkább az iskolai vagy más idegen környezetben sikerül, ám otthon nehezebb szabadulniuk a késztetésektől - ismertette a tényeket Mária Haštová pszichiáter. A szülő számára az tűnik fel először, hogy a korábban megfelelően teljesítő gyermek képtelen időben elindulni otthonról, az esti lefekvés órákrg elhúzódik, az öltözködés, étkezés egyre több időt vesz el. A táska bepakolása, ellenőrzése komoly stresszt jelent az egész család számára, mindennapos a reggeli vita, a gyerek eleve feszültséggel kezdi a napot. Az esti ceremóniák elhúzódása tartós alváshiányhoz is vezethet. Az étkezéssel, táplálkozással kapcsolatos viták, illetve a bizarr, furcsa szokások következtében a gyerek testi állapota romlik. A pszichiáter szerint ma még nincsenek olyan laboratóriumi vagy műszeres vizsgálatok, melyek alapján a kényszerbetegséget egyértelműen diagnosztizálni lehetne. Intenzív kutatás folyik a betegség központi idegrendszeri okainak feltárására, ám ezek a sokszor nagyon drága és érzékeny vizsgálati módszerek nem tartoznak a rutinhoz. - A diagnózis felállításához a gyermek közvetlen vizsgálata és viselkedésének megfigyelése mellett nagyon fontos a kórelőzmények részletes megismerése is. Ebben a szülők, illetve a beteg közelében élő felnőttek tudják információkhoz juttatni a kezelőorvost. Részetesen fel kell térképeznünk a kényszergondolatok és kényszercselekvések formáit, és emellett a betegség okozta szenvedést, a mindennapi életvitelt megnehezítő hatást is meg kell ítélni. A kényszerbetegséget nem szabad összetéveszteni a normál gyermeki fejlődéssel járó kényszeres rituális viselkedéssel, hiszen ezek a mindennapi életvitelt nem akadályozzák, és nem is okoznak szenvedést. A kényszerbetegségnek lehetnek egészen enyhe formái is, ezekben az esetekben figyelni kell a tünetek alakulását és mellőzhető a gyógyszeres vagy a pszichoterápiás kezelés. Ha a kényszeres tüneteket mutató gyermek családjában már előfordult ez a betegség, feltétlenül orvosi segítséget kell kérni. A betegség általában hullámzó lefolyást mutat, így előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a kényszerek akadályozó hatása felerősödik és orvosi beavatkozás nélkül a szülő nem boldogul. Kényszeres tünetek természetesen más, gyermekkorban kezdődő betegségnél is előfordulhatnak. A depresszió és szorongások is okozhatnak enyhébb, átmeneti rögeszmés tüneteket. Az autisztikus viselkedést mutató gyereknél megfigyelhetők a kényszeres jelenségek, elsősorban azonos cselekvéssorok ismétlődéseként, ami bizonyos hasonlóságot mutathat a kényszerbetegséggel. Más esetben a tünetek esetleg a fiatalkorban induló, súlyosabb pszichiátriai betegség kezdetét is jelezhetik. Ezért fontos a megfelelő szakorvos időbeni felkeresése. TUDNIVALÓK A KÉNYSZERBETEGSÉGRÖL Tisztálkodási kényszer A mosakodással és a tisztálkodással kapcsolatosan fordulnak elő a leggyakrabban. A betegség első jele lehet, hogy a gyerek hosszan, ismételten és nagyon gyakran mossa a kezét, a hétköznapi testápolási szokások - fürdés, fogmosás - ideje aránytalanul megnyúlik, a gyermek ragaszkodik ruháinak ismételt kimosásához, mielőtt hozzájuk nyúl, hosszan tisztogatja, pl. a füzeteit. Kontroli-kényszer A zárakat, ajtókat, a villanykapcsolót ismételten ellenőrzi, de a táska bepakolása is azért húzódik el, mert újra és újra megyőződik arról, benne van-e minden. Előfordul, hogy azt is ellenőriznie kell, nem sértett-e meg akaratlanul is vaíakit, nem okozott-e kárt az utcán hazafelé jövet. Ettől való félelmében visszanéz, esetenként visszamegy arra a helyre, ahol úgy érzi, kárt okozott. Az ismétlési rituálék komoly akadályt jelentenek a tanulásban is. A kis betegnek olvasás közben vissza kell térnie a mondat első szavához és újra el kell olvasnia, írásnál állandóan javítgatja a leírt betűt, sokszor lyukasra radírozza a füzetet. Belső kényszert érez arra, hogy megszámolja a tárgyakat (köveket, lépcsőfokokat stb.), ám ha elvéti, elölről kezdi. Előfordulhat az is, hogy az egyébként szokásos gyűjtési szenvedély elhatalmasodik rajta: célszerűtlen, használatra nem alkalmas tárgyakat gyűjt, képtelen megszabadulni a szeméttől. Ha a szülők kidobják valamelyik tárgyát, óriási indulatai támadnak. Érintési ceremónia Gyakori eset, hogy mielőtt leül a székre, rituálisan mindkét karfáját megérinti, esetleg megpörgeti az ülőalkalmatosságot. Nem ritka, hogy minden kezébe kerülő tárggyal ezt teszi. Lelassulás A kényszerbetegség sajátos formája, amikor a cselekvéssorozatok teljes mértékben lelassulnak. A gyerek bármilyen tevékenységet nagyon nehezen indít, és kifejezetten lassan, akadozva hajt végre. Ilyenkor kényszeres lassúságról beszélünk. Öröklődési hajlam A betegség egyes családokban halmozottan fordul elő, de ez nem jelenti azt, hogy maga a betegség, hanem inkább a hajlam örökölhető. Természetesen ott is előfordulhat, ahol a hajlam nem ismert. A kényszerbeteg gyerekek családjában esetleg egyéb pszichiátriai problémák, pl. depresszió vagy szorongás is gyakrabban fordul elő. A kényszerbetegségek kezelése A korábban minden terápiás próbálkozással dacoló betegség gyógyulási kilátásai az utóbbi évek orvosi-biológiai, pszichiátriai és pszichoterápiás kutatásainak köszönhetően ugrásszerűen javult. A gyógykezelés lényegét a viselkedésterápia, és az agyban bizonyos idegi ingerületátvivő rendszerre ható antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása, illetve a kettő kombinálása képezi. A gyermekek és a serdülők kezelésénél a szülő és a közeli hozzátartozók, lehetőség szerint az egész család (családterápia) részvételére van szükség. Az iskolában is felmerülő nehézségek esetén elengedhetetlen a pedagógus együttműködése. A kényszergondolatokkal függ össze Magyarázat nélkül A kényszercselekvés (kompulzió) célirányos, és gyakran azonos formában ismétlődő cselekedet, melyet a beteg gyakran kényszergondolatai hatása alatt végez. A cselekménysor célja általában a kényszegondolatok által keltett feszültség, félelem valamilyen vélt vagy valós veszély elhárítása, semlegesítése. A felnőttek többnyire felismerik, hogy cselekvéseik túlzottak és ésszerűtlenek, mégsem tudnak ellenállni belső késztetésüknek. A kényszercselekvés ésszerűtlenségének megítélése kisgyermekkorban gyakran hiányzik, és bár képtelen elmondani, miért végez bizonyos dolgot annyiszor, mégsem érzi értelmetlennek. Ha a cselekvés kivitelezésében megakadályozzuk, nagymértékű félelem, szorongás jelentkezik. A kényszerbetegség oka ismeretlen, a legújabb agykutatások a központi idegrendszer bizonyos területein az ingerületet átadó, ún. hírvivő molekulák kémiai egyensúlyának zavarát jelezték. A szerotonin termelődésében, sejtekből való felszabadulásában és kötődésében hibás funkció mutatható ki. Az oldalt összeállította: Péterfi Szonya