Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-25 / 221. szám, szombat

6 GAZDASÁG ÉS FOGYASZTÓK ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 27. Az égi karambolok meglehetősen gyakoriak Ütköző galaxisok HÍRÖSSZEFOGLALÓ A Hubble űrtávcső felvételein holland csillagászok tucatnál is több ütköző galaxist fedeztek fel egy nagyon távoli galaxishalmazban. Bár hasonló folyamatokat már korábban is észleltek más, közelebbi galaxishalmazokban, a mostani megfigyelés kiemelkedik közülük az események nagy számával, és tovább erősítik azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a nagy tömegű elliptikus galaxisok kisebb galaxisok ütközéseit követő egybeolvadásának máig is tartó láncolatán keresztül jöttek létre. A Hubble űrtávcső az MS 1054-03 galaxishalmaz nyolcvanegy galaxisát vizsgálta, amelyeket a Keck távcső korábbi megfigyelései alapján választottak ki. Közülük tizenhárom bizonyult közelmúltbeli ütközés eredményének, illetőleg éppen ütköző galaxispárnak. Maga a galaxishalmaz az egyik legtávolabbi ilyen ismert objektum, 8 milliárd fényévnyire van tőlünk, azaz a belőle érkező fény a 8 milliárd évvel ezelőtti állapotát mutatja. (Naprendszerünk akkor még nem is létezett.) Mint azt a csoport vezetője, Pieter van Dokkum, a holland Groningeni és Leideni Egyetem professzora elmondta, most első ízben sikerült a folyamatot ilyen távoli galaxishalmazban megfigyelni, éppen ezért meg is lepte őket az ütköző galaxispárok nagy száma és tömege. (É. T.) A mérsékelt alkoholfogyasztás mégis egészséges Biztató hír borivóknak és sörivóknak HÍRÖSSZEFOGLALÓ Mintegy 36 ezer középkorit férfi alkoholfogyasztási szokásait és azok egészségügyi hatását vizsgálták francia táplálkozáskutatók - jelentette a Reuters. E vizsgálat igazolja, hogy a meggondolt borozás megelőzi a rákot. Korábbi vizsgálatok szerint maximum napi egy-két pohárka bor elfogyasztása csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet, a mostani vizsgálat azt mutatja, hogy az ilyen csendes iszogatok halálozási mutatói mintegy 45-48 százalékkal kedvezőbbek, mint absztinens kortársaiké. A mérsékelt sörfogyasztás szintén magasabb életkort tesz lehetővé, mintegy 42 százalékkal magasabbat, mint az antialkoholisták esetében. A vizsgálatok cáfolják a korábbi orvosi szakvéleményt, amely szerint még a mérsékelt alkoholfogyasztás is növeli a rák kockázatát. A bor, különösen a vörös, ugyanis a rák kifejlődését gátló anyagokat tartalmaz. Az orvosok azt tanácsolják, húsra igyunk vörösbort, mert a húsevők kevesebb kockázatnak vannak kitéve. (MH) A híres torinói lepel a VIII. század előtt készült? Árulkodó pollenszemek HÍRÖSSZEFOGLALÓ Legalábbis ezt állítják azok a tudósok, akik a keresztények egyik legfontosabb ereklyéjén talált pollenmaradványokat és viráglenyomatokat vizsgálták (a hagyomány szerint e lepellel takarták be a keresztről levett Jézus testét). Eredményüket az Egyesült Államokban nemrégiben megrendezett XVI. Nemzetközi Botanikai Kongreszszuson jelentették be. A közlemény nagy visszhangot keltett, mivel a C 14-es vizsgálatokkal a kutatók korábbban azt állapították meg, hogy a vászon a XIII-XIV. században készült. Korábban Avinoam Danin, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora Uri Barucchal, az Izraeli Régészeti Főfelügyelőség pollenszakértőjével együtt vizsgálta meg a leplen található pollenmaradványokat és viráglenyomatokat. Tavasszal számoltak be első eredményeikről: a leplen lévő számos növényfaj közül néhány csak a Szentföld környékén honos. Ebbői azt a következtetést vonták le, hogy a lepel a Szentföldről származik. Tavasszal azonban még hangsúlyozták: az ereklye sokat vitatott korával nem foglalkoztak, és nem is kívántak abban állást foglalni. Most azonban azt jelentették be, hogy a Gundelia tournefortii (Krisztus töviskoronáját ebből a növényből fonhatták), a királydinnye (Zygophyllum dumosum) és a szuhar (Cistus creticus) fajok, valamint azok eloszlása arra vall, hogy a lepel már a VIII. század előtt elkészült. Sőt, azt is állítják, hogy ezek a növények csak Jeruzsálem környékén virágoznak egyszerre. (É. T.) Úgy tűnik, végre előre jelezhető lesz a vulkánkitörés Figyelmeztetésnek szánt infrahangolc HÍRÖSSZEFOGLALÓ Áttörést sikerült elérni a vulkánkutatásban. A geofizikusok hamarosan előre meg tudják mondani a vulkánkitörések időpontját. Milton Garcés, a Hawaii Egyetem kutatója egy készülékkel figyeli a vulkánban mérhető zajok fizikai paramétereit (erősségét, frekvenciáját stb.). A mérések alapján véleménye szerint előre meg tudja mondani a kitörés időpontját. Ez történt a Costa Rica-i Arenal vulkán mérésekor, amikor a vulkán erősödő aktivitását figyelve észrevette, hogy közvetlenül a kitörések előtt az állandó morajlás és sistergés közé tompa dübörgő hangok vegyültek. A jelenség megértéséhez szokatlan lépésre szánta el magát a kutató: megépítette az eddig legalaposabban megismert aktív vulkán, az olaszországi Stromboli kicsinyített mását. Először is készített egy 100 méter mély, 10 méter átmérőjű kerek üreget, és feltöltötte lávaszerű anyaggal. Ezután vízgőzt és szén-dioxidot buborékoltatott át rajta. Amikor az anyag telítődött a gázokkal, akkor robbanásszerű kitörés következett be. A mesterséges kitörés előtt észrevette, hogy a folyadék felszíne egy dob membránjához hasonlóan rezegni kezdett, és rezgésbe hozta a fölötte levő levegőoszlopot is. A geofizikus készüléke 20 Hz-hez közeli frekvenciát jelzett, ami az infrahangok és a hallható hangok határán van. A kísérletet többször megismételve minden esetben észlelhető volt a kitörések előtt az infrahangok felerősödése. Az amerikai kutató ezekre a kísérletekre alapozza módszerét. Egy olyan apparátust akar kifejleszteni, amellyel előre jelezheti a láva és a hamu kilövellését. (N-g) Az utóbbi hetek pusztító földrengéseinek sorozata ismét jelzi, hogy milyen védtelenek vagyunk Ezredvégi katasztrófák sora A törökországi Izmit város közelében augusztus 17-én kipattant földrengés 7,4-es magnitúdójú volt. Ebben az évszázadban ez volt a legpusztítóbb földrengés az országnak ezen a területén. Ezt követte a görögországi, az enyhe lefolyású olaszországi, majd a pusztító erejű tajvani földrengés. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelenlegi ismereteink szerint egyetlen egységes szárazföld, a Pangea emelkedett ki a Földünk nagy részét borító óceánból. Ennek fokozatos feldarabolódása, a lemezek vízszintes irányú mozgása alakította ki - és alakítja jelenleg is - bolygónk felszínét. A földrengések nem egyenletesen oszlanak meg Földünkön. A rengések több mint 90 százaléka néhány keskeny, övszerű területet sújt. Ez azzal magyarázható, hogy a bolygónk szilárd kérgét alkotó lemezek egymáshoz képest elmozdulnak, összeütköznek, torlódnak. A lemezhatárok mentén - az elmozdulás következtében - a szilárd kőzetben feszültségek halmozódnak fel, s azok egy bizonyos határon túl a kőzet törésére vezetnek. Ez a törési jelenség maga a földrengés, amelynek során felhalmozódott energia rugalmas hullámok formájában sugárzódik szét. Északi irányú mozgása során az afrikai litoszféralemez nekiütközött az eurázsiai kontinentális táblának. Ez a több millió éve tartó folyamat hozta létre egyebek között az Alpihegységrendszert. A Földközi-tenger környéke Földünk egyik legmarkánsabb földrengéses területe. Ez a legfőbb bizonyítéka annak, hogy az ütközés jelenleg is tart. A török katasztrófáért valószínűleg az Észak-Anatóliai-törésrendszer egyik ága tehető „felelőssé". A mintegy 900 kilométer hosszú törésrendszer kiterjedésében és még sok más tekintetben is hasonlatos a kaliforniai Szent András-törésvonalhoz. Az emberiség számára megfigyelhető idő alatt a millió éves időskálán végbemenő tektonikai folyamatok nem változnak, s ezért egy-egy területen a földrengések előfordulási gyakorisága is meglehetősen állandó. Átlagosan évente húsz 7-esnél nagyobb magnitúdójú, száz 6-osnál nagyobb méretű és több mint háromezer 5ösnél nagyobb földrengés fordul elő. A 3-as magnitúdónál nagyobb, bizonyos körülmények között még jól érezhető földrengések megfigyelt száma évente több mint százezer. Szerencsére a rengések óriási többsége óceáni és lakatlan szárazföldi területek alatt pattan ki, ezek csak a kutatók érdeklődését keltik fel. A földrengés az emberiséget sújtó természeti csapások között a legsúlyosabbik: csupán ebben az évszázadban több mint kétmillió(l) áldozatot követelt. Századunkban mintegy 80 olyan rengés pattant ki, amely egyenként is ezernél több halálos áldozatot hagyott maga után. E rengések mintegy negyede a Földközi-tenger, Kis-Ázsia és a Kaukázus térségében pusztított. Az olaszországi Messina környékén 1903-ban 70-100 ezer áldozata volt egy 7,5 magnitúdójú földrengésnek s az azt követő szökőárnak. Hasonló méretű rengés során 1935-ben Pakisztánban 60 ezer, 1939-ben Törökországban pedig 30 ezer ember halt meg. De 1970 márciusa, 1975 szeptembere, 1978 szeptembere, 1983 októbere, 1988 decembere is mindmind olyan dátum, amikor Törökországban több tízezernyi áldozatot követelő földrengés volt. Az elmúlt hatvan év során hét olyan A rengések többsége óceáni vagy lakatlan területek alatt pattan ki. nagyméretű földrengés pattant ki az Észak-Anatóliai-törésrendszer mentén, amelynek magnitúdója elérte vagy meghaladta a 7-es értéket. A rengések általában nyugatról keleti irányban „vándoroltak" a törésvonal mentén. Ezt a jelenséget több tudományos közlemény is leírta az elmúlt években, és felhívta a figyelmet a terület különösképpen veszélyeztetett voltára. • m \ mmi BP «oa ffiSl |>Síi MMjÉÉra án.« r .4! . ,, 1 A tajvani földrengés rendkívül pusztító hatású volt (ČTK/AP-felvétel) Csupán ebben az évszázadban mintegy négymillió ember vesztette életét természeti kataszrófák során, s több mint felük földrengés következtében pusztult el. Érthető, az emberiség régi álma a földrengések előrejelzése. Ma azonban egyre inkább úgy látszik, hogy a földrengések okozta katasztrófák elkerülése vagy a károk mérséklése felé más irányban vezet az út. Bolygónknak ez a jelensége ugyanis olyan bonyolult egyensúlyi folyamatok következménye, amelyek a hétköznapi életben is felhasználható pontossággal nem jelezhetők előre. Az augusztus 17-ei törökországi földrengés során néhány másodperc alatt annyi energia szabadult fel, mint amennyi Magyarország egy-két hónapnyi energiafogyasztása I Egyre több kutató vallja, hogy a földrengések a szó klasszikus értelmében - a gyakorlatban is felhasználható pontossággal - nem jelezhetők előre. Persze, ez nem jelenti azt, hogy föl kellene adnunk a küzdelmet, csupán a természet legyőzése helyett meg kell tanulnunk együtt élni vele, más utakat keresve a földrengéses katasztrófák megelőzésére. Nem a földrengés pusztítja el az embereket, hanem az általuk alkotott létesítmények. E gondolatban gyökerezik a földrengéskárok mérséklésének útja: úgy kell építkeznünk, hogy építményeink a földrengéseket kibírják. Fokozottan érvényes ez olyan létesítményekre, amelyek ha megsérülnek, a környezetet nagymértékben károsíthatják (ilyenek például az atomerőművek, a veszélyes hulladékok tárolói, a gátrendszerek stb.). A történelmi rengések adatai, geológiai, tektonikai és egyéb földtani ismeretek alapján nagy biztonsággal meghatározó egy-egy terület földrengéskockázata. Ugyancsak rendelkezésünkre állnak olyan építési technológiák, amelyek biztosítják az épületek földrengésállóságát. Mindez pénzbe kerül: minél nagyobb a földrengés kockázata, annál nagyobb az építkezés többletköltsége. A közelmúltban bekövetkezett törökországi katasztrófa is mutatja, hogy mennyire nem fölösleges kiadás - sajnos jelenleg még csak a gazdagabb országokban - az erre fordított pénz. (É. T. nyomán) Már lázasan dolgoznak a hangsebességnél gyorsabban szálló Concorde repülőgépek utódainak kifejlesztésén Szuperszonikus albatroszok szárnyalása HÍRÖSSZEFOGLALÓ A fejlesztők intenzíven dolgoznak a hangénál nagyobb sebességű, mintegy 300 személyes, gazdaságos és környezetbarát utasszállító repülőgép prototípusán. Nyugati piacfelmérések szerint a világ légitársaságai 2020-ig 500-1200 ilyen repülőgépet vásárolnának. A világ egyetlen szuperszonikus utasszállító repülőgépe, a Concorde immárom 23 éve közlekedik menetrendszerűen, s a francia-brit együttműködésben szárnyra bocsátott deltaszárnyú még ma is korát megelőző technikai bravúrnak számít. A „szuperszonikus viharmadár" felszállástól a földet érésig átlagosan óránként mintegy 2 ezer kilométeres sebességgel hasítja át az óceán feletti légteret. A karcsú, tűhegyes orrával és kiterjesztett szárnyaival valamiféle ragadozó madárra emlékeztető Concorde népszerűbb, mint bármikor korábban. A járatok rendre megtelnek, s a tetemes üzemeltetési költségek ellenére a gép reptetése állítólag kifizetődő vállalkozás. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a 7-7 Concorde-ot üzemeltető BA és Air France légitársaságokat nem terhelik a repülő fejlesztési költségei. Holott még a hatvanas években az eredetileg 250 millió dollárra tervezett fejlesztések végül is mintegy 3 milliárd dollárra szöktek fel, és a számlát az adófizetők állták. Az égbe szökő költségek láttán az akkori brit repülésügyi miniszter, Roy Jenkins még megpróbálta földre kényszeríteni a programot. Végül a Concorde 1969-ben felszállt, de a 130 személy szállítására alkalmas gépmadár katasztrofális üzleti kudarcot hozott: a nagyra törő értékesítési programokban vizionált 300 gép helyett csupán az akkor állami tulajdonban lévő brit és francia légitársaság rendelt belőlük, mind ez idáig 14 darabot. A fejlesztés és az üzembe állítást politikai megfontolások is motiválták. A hatvanas években NyugatEurópát átjárta az „amerikai kihívás" érzete, és bizonyos értelemben a Concorde is az európai-amerikai rivalizálásnak köszönhette megszületését. Mint ahogy akkoriban de Gaulle francia elnök mondta: „Ez a repülőgép véget vet a légtér amerikai kolonizációjának." Nem egészen így történt, de most úgy tűnik, hogy a szuperszonikus repülés élményét, mindenekelőtt az interkontinentális utak rövid menetidejéért sokan hajlandók megfizetni a borsos jegyárakat. A charterjáratokat nem számítva a BA és az Air France Londonból, illetve Párizsból naponta indít szuperszonikus járatokat New YorkA szuperszonikus repülőgépek kategóriájába tartozó szovjet TU-144 teljes kudarcot vallott. (Illusztrációs felvétel) ba. Az utazóközönség többsége sietős üzletember, filmsztár, felkapott divatmodell vagy egyszerűen gazdag ember, aki megengedheti magának a hagyományosnál kétszer drágább repülést. A szakértők szerint a ma üzemben tartott repülőgépek többsége már régen a közlekedési múzeumokban pihen majd, amikor a Concorde még vígan repked. A magyarázat abban rejlik, hogy a szuperszonikus francia-brit gépek jóval kevesebb időt töltenek a levegőben szubszonikus társaiknál. Míg a Concorde esetében a repült órák száma nem haladja meg a napi hármat, addig a Boeing Jumbóké mintegy 13 óra. Egy másik figyelemre méltó vonás, hogy amikor a Concorde utazómagasságába, 16-20 ezer méter magasba emelkedik, és eléri az óránkénti 2250 kilométeres utazó sebességet, a repülő külső felülete a súrlódási hőtől felforrósodik, s ez leszárítja a belső szerkezetre rátelepedett földi nedvességet, amely idővel megindítaná a fémfelületek korrózióját. Az állapotvizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a Concorde-ok szinte korróziómentesek, és ilyen szempontból olyan idősnek számítanak, mint a hagyományos gépek 3-4 éves korukban. Ä Concorde megszületése óta sok szó esik a szuperszonikus utasszállítók második nemzedékéről, amely papíron 300 utassal a fedélzetén, leszállás nélkül több mint 6 ezer kilométeres távolságon át már 3 ezer kilométeres sebességgel száguld. Szakértők megjegyzik, hogy a polgári repülőgépipar ebbe az irányba is fejlődik, de az már bizonyos, hogy az óriás Concorde megépítése áthúzódik a következő évezredre.