Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-25 / 221. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 25. VENDÉGKOMMENTÁR A reklám helye Vájon mi köze az intimbetétnek a magyarság létszámának csökkenéséhez? A kérdés önmagában is abszurdnak tetszik, de ha belekeverjük a reklámokat, az öntudatot és az azonosságtudatot, akkor végképp. Mielőtt azt modanák, hogy a vendégkommentár szerzőjének agyára ment a hajókázás, tengeri beteg lett, inkább beavatom Önöket a részletekbe. Mindez, amiről mesélek, történt szeptember 22-én, szerdán, amikor is a közélet jeles képviselői, beleértve a határon túli magyarokat is, az immár intézménnyé vált Médiahajón vízre szálltak, és mint minden évben, igyekeztek megváltani a világot. Hagyomány az is, hogy Visegrádon, ahol a hajó délutánra kiköt, megrendezik a Duna televízió szervezésében a határon túli magyarok fórumát. Idén a HTMH és a Duna tévé két vezetőjének részvételével a határon túli magyar közélet legjobbjai fejtették ki véleményüket. Es itt jön a lényeg. Szó esett pénzről, támogatásról, amelyből, ugye, soha nem lehet elég, az otthont adó ország vezetéséhez való viszonyról. Volt némi kis ócsárlása az előző korForró Evelyn mánynak, jól jöhet az még, hiszen melyik kormány ne hallgatná szívesen, ha a határon túliak bennük látják az üdvözítőt, és szidják az elődöt. Itták is a szót a mostaniak. Az örök téma is szóba került, nevezetesen, hogy fogy a magyar. Az egyik felszólaló ezt egyenes öszszefüggésbe hozta azzal, hogy a tévékben, még a Duna tévében is sok a reklám. Ezenbelül is sok az intimbetétes reklám, amitől a nőknek elmegy a kedvük a szüléstől. (?) Előszedtem szerény anatómiai ismereteimet, de válasz helyett sokkal inkább társadalmi összefüggéseket találtam. Először is azt, hogy a népesedés csökkenése világjelenség. No meg azt, hogy a sok gyermek vállalása a jövőbe vetett bizalmat is jelzi, azt, hogy van miből eltartani, felnevelni. Akárhogy nézem is az intimbetétes összefüggéseket, a magasztos elvek mellett ilyen „egyszerű", földhözragadtan gyakorlati dolgok is szükségeltetnek a szüléshez, gyermekneveléshez. Remélem, nem tűnik mindez nagyon hazafiatlannak. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa. JEGYZET Nyug(díj)talan jövőkép PÉTERFI SZONYA Ha nem változik meg a helyzet - és mitől is változna? -, jövőre a Szociális Biztosító is megszegi a törvényt. Azt, amely előírja: ha a létfenntartási költségek 10 százalékkal emelkednek, valorizálni kell a nyugdíjakat. Ezzel tisztában is van az intézmény vezérkara, önmagában mégsem tehet semmit. Hiszen azért, hogy hamarosan fizetésképtelenné válik, tartalékai végleg kimerülnek, nem nagyon tehet. Hiszen nem azért nincs pénz a nyugdíjalapban, mert valakik kiszipolyozták a közszolgálati intézményt, hanem azért, mert az ország gazdasági helyzete olyan, amilyen. Évek óta kétségbeejtő. Azért (is), mert a Mečiar-kormány rablógazdálkodást folytatott, miközben óriási addósságokat halmozott fel. Köztudott, a mozgalomhű újkapitalisták nem tudtak mit kezdeni a szinte ingyen kapott ajándékgyárakkal, ezért csődbe mentek. Az alkalmazottak pedig az utcára kerültek. A tönkretett vállalatok nem adóztak, nem fizették a társadalombiztosítási illetékeket sem, tulajdonosaik mégis többmilliós házakat építettek, autókat vásároltak (maguknak). Igaz, az állami cégek sem viselkedtek másképp, a vasút például 6 milliárd koronával tartozik a Szociális Biztosítónak, a besztercebányai kórház egymilliárddal. Minderről tudott a szakszervezet régebbi és újabb vezérkara, ám érdekes módon ritkán tiltakoztak, s azt is nagyon csendben tették. Most viszont megjött a hangjuk. A biztosító igazgatótanácsában ülőknek is. Érdekes, amikor a kormány 1996 óta folyamatosan csökkentette a nem produktív lakosok esetében fizetett biztosítási díjat, nem verték félre a harangot, nem szerveztek sztrájkokat a közel 1,2 millió nyugdíjas érdekében. Csendben hallgatták a biztosító igazgatójának figyelmeztetését, hogy kimerülőben a tartalékok, és annak ellenére, hogy az állam garanciát vállal, veszélybe kerül a nyugdíjak kifizetése. Más országokban a nyugdíjasok nemzetközi évében megajándékozzák az időseket. Szlovákiában az ünneplés helyett közlik velük, hogy jövőre nem emelik nyugdíjukat. Ez van. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiőkszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények > feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk ' • l • rl r, \ l,|l| i«' '{'//f f'-. V f 1

W ľ f»»" , ,11 1

1 ci"

1/'Á" é. 1 ' V'' " , "'/I í

" - Vigyázzon, miniszterelnök úr, jön az amerikai tőke! (Agócs Ernő rajza) Közeledik a Mikuláš Dzurinda vezette kormány hivatalba lépésének első évfordulója Számvetés a javulásért Közeledik a kormány hivatalba lépésének első évfordulója. Jó szokás, hogy a társadalom ilyenkor értékeli a politika teljesítményét. Időnként a kormánytagok is elmondják, hogyan látják ők azt a valóságot, amelyben mindannyian élünk. , CSÁKY PÁL A Mikuláš Dzurinda vezette kormány tevékenységével kapcsolatban az elmúlt hónapokban több kifogás is felmerült. Érzésem szerint nem mindegyik volt megalapozott, többségüknek azonban tényleg volt valóságalapja. Meglepően sok önzés, szűklátókörűség került felszínre az elmúlt évben, s ennek alapján már most megfogalmazható, hogy ez a kaAz ország mégiscsak a demokratizálódás és Európa felé halad. binet - vélhetően - a félmegoldások kormánya lesz. Egy erkölcsileg-gazdaságilag szétzüllesztett ország irányítását vette át, ezért a múlt őszi rendszerváltásnak a Mečiar-korszakhoz viszonyítva egy kisebb rendszerváltozást kellett volna jelentenie. Ezzel szemben tény, hogy a koalíción belüli viták a kelleténél több energiát OLVASÓI LEVÉL Önmegvalósítás: örök emberi vágy Noha a munkanélküliség Középés Kelet-Szlovákiában a legmagasabb, a munkanélküli- és szociális segélyért folyamodók száma Nyugat-Szlovákia kis és nagyobb városaiban is folyamatosan emelkedik. A környező falvakban ugyancsak rendkívül magas a munkanélküliek aránya, s ami még súlyosbítja a helyzetet, zömmel olyan pályakezdő fiatalokról van szó, akiknek vagy nincs kellő szakképesítésük, vagy pedig megszerzett iskolai végzettségük iránt nem mutatkozik érdeklődés, ezért átképzés nélkül eleve esélytelenek a munkaerőpiacon. Meglehetősen magas azoknak a fiataloknak az aránya is, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak. Az áldatlan helyzet leküzdésében nagyon jelentős szerepet tudnának játszani a népfőisemésztenek fel, ami nem kedvez a felgyülemlett problémák megoldásának. A politikai alaphelyzet ennek ellenére kedvező a szlovákiai magyarság számára. Belpolitikai szempontból az MKP kormányzati szerepvállalása garanciát jelent arra, hogy bár az előrehaladás nem minden téren olyan gyors, mint szeretnénk, az ország mégiscsak a demokratizálódás és Európa felé halad. Attól sem kell tartani, hogy a hatalom durva kisebbségellenes lépéseket tenne. Magyar-szlovák viszonylatban kétségtelen, hogy a két ország közötti kapcsolatrendszer javulóban van. A jóakaratú magyarok számára Magyarországon ugyanaz a fő cél, mint a jóindulatú szlovákok számára Szlovákiában, s velük a szlovákiai magyarok számára a határ mentén: a két ország, a két nép között legyen minél jobb az együttműködés minden téren. A fő stratégiai cél is ugyanaz: mindkét ország, az egész kelet-közép-európai térség felemelkedése és mielőbbi EU-tagsága. Ahol viszont a saját portánkon is mulasztásokat tapasztalhattunk, az a szlovákiai magyarság önszerveződése. Közösségünk élete túlzottan politikaközpontú, holott nyilvánvaló, hogy jelentősebb szerepet kellene játszaniuk a polgári és gazdasági szerveződéseknek, a kulturális és regionális társulásoknak. A politika sok embert magába szippantott, s ez néhány esetben kólák. A népfőiskolák intézménye Dániában és a skandináv országokbanjelent meg a század elején, és elévülhetetlen érdemeket szerzett annak folyamatában, hogy az alacsonyabb műveltségű, ám ennek ellenére értékes kreativitással és megfelelő becsvággyal felvértezett réteget is megfelelő képesítéshez juttassa. Az intézmények értékét fokozottan kiemeli, hogy az ott folyó elméleti és gyakorlati képzés az ismeretek azonnali hasznosítására teszi képessé a hallgatókat. További előnye, hogy az intézményben folyó oktatás, képzés, rugalmasan reagál a munkaerőpiac mindenkori igényeire. Ma már mindnyájunk számára nyilvánvaló, hogy az „életfogytiglan" való tanulás szükségessége kétségbevonhatatlan. Nyelvoktatás, számítógépes képzés, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi ismereteket nyújtó képzés, gazdaképzés, a hagyományos foglalkozási ágazatok felújítására irányuló oktatás olyan gyakorlati jártassággal vértezné fel a hallgatókat, amely erősen érezteti hatását az élet más területein. Túlságosan statikus, nem eléggé rugalmas hozzáállásunk a meglevő szervezetek működtetéséhez. Rugalmatlanságunkból fakadóan nem élünk a pénzszerzés újszerűbb lehetőségeivel, miközben Túlságosan statikus, nem eléggé rugalmas hozzáállásunk. nemigen akarjuk tudomásul venni, hogy a játékszabályok országunkban is megváltozóban vannak. Nevezetesen, hogy ezen a téren sem szabad csak az állami költségvetésre várni. Kulturális, társadalmi szervezeteink is csupán akkor fejlődhetnek igazán, ha képesek lesznek megfelelni a többcsatornás finanszírozás követelményeinek. Nem elég tehát pusztán másokra várni - saját felelősségünk óriási, s a jövőben is olyan lehetőségeink lesznek, amilyeneket teremtünk magunknak. Nem utolsósorban az új, a harmadik évezred kihívásaira is életképes válaszokat adni tudó szellemiséget kell kialakítanunk magunknak. Jövőnk sikerének záloga, hogy versenyképes közösséggé tudunk-e válni. A közös felelősség mindannyiunké, azaz nem csupán az MKP, a pártvezetőség, a parlamenti képviselők vagy a kormánytagok vállán nyugszik. bátoríthatná a kis- és középvállalkozások elterjedését s a szolgáltatások színvonalának lényeges emelését ebben a szociális szempontból jelentősen sújtott régióban. A népfőiskolák révén az emberekben levő belső értékek bizonyosan megtalálnák a megvalósítás útját, s így ez az iskolatípus a munkanélküliség csökkentésének bizonyosan jelentós tényezőjévé válna. Meg kell értetni az emberekkel, hogy tanulni, képezni magunkat életünk minden szakaszában érdemes, sőt szükséges, hiszen a fejlődés üteme töretlen, s ha lépést akarunk tartani a társadalom állandóan változó igényeivel, folyamatosan gyarapítanunk kell tudásunkat. Az önművelés folyamata kockázatmentes, ugyanis a megszerzett tudás örökre a sajátunk marad, boldogulásunk alappilérét jelenti, elősegíti önbecsülésünket, és növeli önbizalmunkat. A népfőiskolákon való művelődés anyagi költségeinek jelentősebb hányadát természetesen a hallgatók állnák. Mivel TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A bradlói Stefánik-emlékmű augusztusban történt elcsúfi'tásáról közöl cikket a napilap, mely szerint a sírgyalázás valószínűleg magyarellenes provokáció lehetett. A cikk szerzője tudni véli, hogy a rendőrség Bugár Béla bejelentése nyomán vizsgálatot indított, vajon az ügy hátterében valóban egy turócszentmártoni politikus testőre áll-e. A lap értesülése szerint az akciót valószínűleg egy bizonyos Oto K. nevű volt rendőr szervezte, aki hajdanán az SZNP-s tiszteletbeli elnök, Víťazoslav Móric sofóreként-gorillájaként dolgozott. Nevezett korábban a képviselő fiának érdekeltségébe tartozó vállalattól alkatrészeket szándékozott eltulajdonítani, de az még nem tisztázott, a történtek nagyvonalú rendezése fejében Móric követelt-e valamiféle ellenszolgáltatást. Információk szerint Oto K. a H. testvéreket bízta meg azzal, hogy 50 ezer korona fejében gyalázzák meg az emlékművet, ők aztán egy galántai rendszámú Mazdával érkeztek a helyszínre. A cikk rámutat: a rendszám nincs bejegyeztetve, ezért feltehetően hamisítványról van szó, és az autó jelenleg turócszentmártoni jelzést visel. Víťazoslav Móric bár beismerte, hogyOto K. a sofőrjeként működött, de hozzátette, ő sírgyalázást nem követhetett el, mert: „A

z istenért, az emlékmű minden szlovák szent emlékhelye. Ez olyan, mintha én azt terjeszteném, hogy Bugár öntötte le benzinnel és gyújtotta meg a napokban elhunyt szőgyéni magyar fiatalembert." FUROPEAN yOICL Az Európai Unió a kelet-európai tagjelölt országokkal folytatott jövő heti csatlakozási tárgyalásokon meg fogja kérdőjelezni a belépni vágyók abbéli igényét, hogy a tagság elnyerése után még hosszú ideig zárva tartsák földpiacukat a nyugati vásárlók előtt. A kelet-európaiak túlzott átmeneti igényei lassíthatják a tárgyalásokat és magát a csatlakozást is - intenek az EU-tisztviselők. A találkozóval egyébként a könynyebb problémák után a legérzékenyebb szakaszukhoz jutnak el a tárgyalások: szó lesz az energiaügyi, fogyasztóvédelmi és a társadalombiztosítási kérdésekről is. Helyreigazítás A tegnapi szám 6. oldalán a Kapcsolatzavarás címmel megjelent hírünkbe, amelyben Peter Zajac, a Demokrata Párt alelnöke a komáromi szoborügyről nyilatkozott, sajnálatos hiba csúszott. Az idézet első mondata helyesen a következő: „Úgy vélem, a kérdést megegyezéssel kell megoldani." Az érintett és olvasóink szíves elnézését kérjük. azonban értelemszerűen a társadalom legsújtottabb rétegét alkotják, okvedenül szükség lenne az állam segítségére célirányos, középtávú, kedvező kamatozású kölcsön folyósításával, amelyet aztán a végzősök révbe érés és „lábuk megvetése" után képesek lennének törleszteni a hitelező pénzintézeteknek. Megfelelő szakértelemmel és alapossággal előkészített projektumok esetén pedig meggyőződésem szerint nem kizárt, hogy a cél érdekében az EU pénztámogatása is megpályázható lenne. A gazdaságilag fejlett skandináv országok tapasztalatai azt igazolják, hogy ez az iskolatípus jelentős szerepet tölthetne be a munkanélküliség csökkentésében, s a befektetők részéről is bizonyos jó „devizának" bizonyulna. A téma - súlyánál fogva és az ígéretes lehetőségeket illetően - feltédenül megérne egy kötetlen eszmecserét a munkaügyi és az oktatási szféra szakemberi között. Rostás Alajos Felsőpatonyrét