Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-23 / 219. szám, csütörtök

6 GAZDASÁG és FOGYASZTóK ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 27. Hatalmas siker Prágában. Eszenyi Enikő Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát vitte színre SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmina Burana, Rekviem 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik 19 KIS SZÍNPAD: A zsírosbödön 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Lola az életéért fut (ném.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Ördögsziget (izl.-nor.-dán-ném.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Ösztön (am.) 18, 20.30 Én miért nem? (fr.) 17, 18.45 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Múmia (am.) 16.30, 20.30 Hatalmas Afrodité (am.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Múmia (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Ronda ügy (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Lola az életéért fut (ném.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17, 19 LÉVA-JUNIOR: Notting Hill (am.) 16.30,19.30 SLOVAN: Emlékszel Dolly Bellre? (jug ) GYÖR LLOYD: Vadiúj Vadnyugat (am.) 18,20,22 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötvennégy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 13.30, 15.45 Csúcsformában (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia (am.) 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30,15.45, 18, 20.15 Csillagok háborúja (am.) 14.30,17,19.45 A cseheket is meghódította Pozsonyi Műtermek II. SZÍNHÁZ POZSONY Olasz udvarház valahol vidéken, a század első felében. Hatalmas birtok nyüzsgő élettel. Erkélyes ház kocsiszínnel, istállóval, pincével. Hordók, ládák, szalmabálák, búzával teli zsákok, megrakott szekér az udvaron. Túl a kapun aranyló gabonatábla, kék ég, halvány felhők. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bíró Judit szerkesztésében jelent meg a Deviációk című kötet (Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998) A Ghymes együttes a Vámbéryban Dunaszerdahely. A tizenöt éves Ghymes együttes tagjaival találkozhatnak az érdeklődők ma tizennyolc órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A zenészekkel Oriskó Norbert, az Ifi főszerkesztője beszélget, (ú) Magyar karmester nemzetközi sikere Trento. Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar állandó karmestere nyerte el az Antonio Pedrotti Nemzetközi Karmesterverseny első díját. Az olaszországi Trentóban rendezett versenyen Hamar Zsolt 40 fős nemzetközi mezőnyben diadalmaskodott, és az első helyezés mellett a Pedrotti Alapítvány különdíját is elnyerte. (MTI) Katalin kiállítását a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében. Fodor Kata és Gály Katalin alkotásai kétségtelenül a legfigyelemreméltóbbak közé sorolhatók a szlovákiai magyar kortárs képzőművészetben. Bár a „két Kata" művészete kifejező eszközeiben különbözik, az alkotások hangulatában, gondolkodásmódjukban közös az érzés, a valóság utáni szenvedélyes vágy. (ú) Pozsony. Ma délután 17 órakor Pozsonyi Műtermek II. címmel nyitják meg Fodor Kata és Gály Fodor Kata: Helyes irány, 1994 Katonák jönnek fáradtan, szerelemre éhesen. Jobbról felbőg egy tehén, balról rémülten rohan ki Héro, Leonato hamvas arcú lánya. Don Pedro, Aragónia hercege csapatával együtt beköltözik a házba. Benedek, aki szerelemről hallani sem akar, belebotlik Beatricébe. Claudio fellángol Héróért. Kezdődhet a sok hűhó. Shakespeare ugyan azt mondja, hogy semmiért, később azonban kiderül, hogy mi rejlik a „semmi" mögött. Ez hiányzik Beatricének, ettől pirul Héro, erről mesél majd Margit, amikor a Benedekcseppekhez ad használati utasítást. Eszenyi Enikő Shakespeare-t rendezett Prágában, a Rendi Színházban. „Felforgató tevékenysége" a színészválasztásnál kezdődött. Keresett a házban. Kutatott házon kívül. Meghallgatást hirdetett. Válogatott. Nem egy szerepre vendéget hívatott. Fütyült a, jól bevált" szereposztási sémákra. Nem igazodott smemi máshoz, csak Shakespeare-hez és a maga elképzeléseihez. Kifinomult színházi szimatával a legkisebb szerepet is jó kezekbe adta. S hogy minden úgy működjön körülötte, ahogy otthon, a saját csapatával álmodta színpadra az avoni hattyú talán legtökéletesebb vígjátékát. A díszlet ezúttal is Kentauré, a jelmezeket Bartha Andrea tervezte, a zenei aláfestést Presser Gábor küldte, a mozgásba, a vívásba Gyöngyösi Tamás vitt jellemrajzokat. Két éwel ezelőtt, amikor a poTomáš Petrik, Filip Blažek és Martin Preiss Hana Ševčíková és Kateŕina Winterová zsonyiak Eszenyi Enikő rendezésével, az Ahogy tetszikkel vendégszerepeltek Prágában, Presser kivételével ugyanez a csapat már elkápráztatta a cseh közönséget. A Sok hűhó...-val másodszor is bejött a siker. Kentaur színpadképét már az első próbákon ámulattal fogadták a színészek, Bartha Andrea jelmezeit úgy öltötték magukra, mintha a figura bőrébe bújtak volna, Don Pedro, Benedek és Claudio Prágában szellemesebben és izgalmasabban vívnak, mint Kenneth Brannagh filmjében. Szellemesség, ötletesség, játékosság jellemzi a rendezést is. Eszenyi minden figurát „élve boncol", egyszerre pszichológus és ideggyógyász, férfinak, nőnek, idősnek, fiatalnak a veséjébe lát. Nem magyaráz - mutat. Felfed. Leleplez. Héro és Claudio bimbózó szerelmében a hazugságot, az ármányt, a féltékenységet veszi célba. Benedek és Beatrice kapcsolatában a belső magányt, a dacot, az önfejűséget. Itt minden a szerelem körül forog. Héro epekedik Claudióért. Claudio hagyja, hogy eltérítsék tőle. Benedek égre-földre esküszik, hogy agglegény marad, Beatricétől mégsem tud szabadulni. A darab elején ugyan mindkettőjükből fröcsög a gúny, a későbbiek során mégis remegve-reszketve közelítenek egymáshoz. Az előadás nagy pillanatainak egyikében Benedek, miután lemászott a villanypóznáról, egy vizes teknőben merül alá, hogy elbújjon társai elől. Ugyanígy bukik le a szerelemben is. Gyerekes lélekkel, számára is váratlanul. A darab Eszenyi olvasatában - szól a divatról is. Pontosabban a divatmániáról. Borachio, Don Pedro társa, sok mindenre képes egy drága láncért, egy óráért, egy jó cuccért. Még cselszövésre, gonoszságra, galádságra is. Érzelmi és erkölcsi kontrasztoktól izgalmas az előadás. Eszenyi úgy ütköztet figurákat s jellemeket, a két felvonás alatt végig úgy építkezik, hogy a néző mindeközben önfeledten szórakozik. A tragédia feszültségét és a vígjáték könnyedségét mesteri eleganciával illeszti egymásba. Szívet bizsergető poétiNem is lehet meglepő, hogy a folytatás nem sokáig várat magára. kája is van az előadásnak. A szállni, repülni vágyó Fiú (Jaroslav Slánský sajátos lírájával) ugyanis a szerelem igézetét jeleníti meg. Két éwel ezelőtt, az Ahogy tetszik vendégjátéka kapcsán a cseh színészek őszintén irigyelték szlovák kollégáikat. Most fordult a kocka. A pozsonyi előadás résztvevői közül nem egy ott ült a kirobbanó sikerű prágai bemutatón. Eszenyi Enikőnek köszönhetően ők már megérték ugyanezt a nagy elismerést, most mégis úgy érzik, jó lenne részese lenni ennek az előadásnak is. Eszenyi mellett tudniillik szárnyakat kapnak a színészek. Beleszerelmesednek színészi-rendezői tehetségébe, s követik őt tűzön-vízen át. (Hana Smejkalová felvételei) Filip Blažek Benedek szerepében csupa erő, férfias báj, minden jelenetében remekelni tudó, nagyszerű játékos. Hana Ševčíková Beatriceként elragadó partnere, a Hérót játszó Kateŕina Winterová maga a szűzi ártatlanság, Margit jelmezében Sabina Králová a megtestesült női fortély. Don Pedro: Tomáš Petrík. Hercegi külsejéhez megtalálta a hercegi gesztusokat. Claudio iránt érzett szerelmének apró jeleit látjuk csupán, de ennyi is elég ahhoz, hogy a kép összeálljon. A firenzei nemest, Claudiót Martin Preiss alakítja lelkesen, a figurához illő lángolással. Emlékezetes momentuma az előadásnak Don John és Borachio (Ondrej Pavelka és Pavel Kríž), valamint Dogberry és Verges (Miroslav Donútil és Bronislav Poloczek) kettőse, s a hangban eltévelyedett Baltazár, Tomáš Racek produkciója. Leonato szerepében Alois Švehlík, Antonióként Jirí Kodét kényezteti a közönséget. De jók a többiek is: Udatný, Pospíšil, Nesvadba, Vágner, Verzichová. Viktor Dvoŕák mint Faszén feketére mázolt arcával is ragyogó tehetség. A bemutató napján állva tapsolt a közönség. A színházi rókák szerint erre sem volt már példa rég. Mint ahogy arra sem, hogy egy rendező ekkora tüzet gyújtson egy társulatban, hogy Shakespeare nyelvén ennyire érthetően és frappánsan beszéljen, s hogy megmutassa: mitől színház a színház. Ezek után már nem is lehet meglepő, hogy a folytatás nem sokáig várat magára. Eszenyit visszavárják Prágába. Titokzatos, ismeretlen világokba kalauzol Kornis Mihály és Egressy Zoltán Szép Ernő-jutalma Irodalmi díjakat adtak át a magyar dráma napján MTI-HÍR Budapest. Kornis Mihály drámaírói életművéért, Egressy Zoltán pedig Portugál című darabjáért Szép Ernő-jutalmat vett át kedden Wehner Tibortól, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetőjétől az Új Színházban tartott ünnepségen Budapesten. A magyar dráma napján tizenhatodik alkalommal osztották ki a Szép Ernő-jutalmat. A kitüntetést Szép Berta, az író húga alapította. A Színházi Dramaturgok Céhe díját másodízben adták ki. Ezúttal Kárpáti Péter Tótferi című munkájával érdemelte ki a kitüntetést. A mű a Hajónapló (a Bárka Józsefvárosi Színházi Kht. lapja) idei negyedik számában jelent meg. A teátrum ez évadban Novák Eszter rendezésében mutatja be a Tótferit. A Bálint Lajos vándorgyűrűvel Bérezés Lászlót jutalmazták, mégpedig a Bárka művészeti műhelyének létrehozásáért, a Hajónapló drámamellékleteinek szerkesztéséért és színházi tevékenységéért. Az ünnepségen Nagy András író, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elnöke bejelentette, hogy kortárs drámaközpont létrehozását kezdeményezik. NÉMETH ZOLTÁN Kultúránk részei a deviációk, írja előszavában a szerkesztő Bíró Judit, s egyúttal egy olyan „paradigmát" próbál felrajzolni a magyar olvasó előtt, amelyben a deviációk nem(csak) „ijesztőek és fenyegetőek, hanem érdekes és izgalmas jelenségek is". Mielőtt megismerkednénk válogatásának némely érdekes és gondolkodásra sarkalló feltevésével, érdemes megvizsgálnunk magának a kifejezésnek a jelentését is. A szó a latin deviatio alakból jött létre, s jelentése: elhajlás, eltérés. A magyarban olyan kifejezések őrzik a latin alapot, mint a deviáció, deviancia, deviáns. Ezekkel a kifejezésekkel olyan társadalmi csoportokat, illetve egyéneket szoktak jelölni, akik valamiképpen eltérnek a társadalmi normáktól, a normálisnak állított társadalmi szabályoktól. A társadalmi magatartás ezekkel a csoportokkal és egyénekkel kapcsolatban az elutasításban nyilvánult meg. A szociológia is főleg olyan kérdésekkel foglalkozott a deviancia kapcsán, mint hogyan lehetne visszaterelni a deviánsokat a helyes útra, hogyan lehetne elszigetelni őket a társadalomtól. A XX. század közepétől alakult ki az az angolszász iskola, amely kopernikuszi fordulatot hajtott végre a szociológiai közgondolkodásban. „Nem azért ítéljük el, mert deviancia, hanem azért deviancia, mert elítéljük" - talán ezzel a mondattal foglalhatjuk össze legtömörebben ennek az új nézőpontnak a lényegét. Innét nézve pedig alacsony tűrőképességűnek az a közösség minősül, amelyik a „kínosból károst, a másból megvetendőt, az eltérőből elferdültet, a kiszakadóból kiállót konstruál". A Deviációk kapcsán íródott recenziók általában azt kifogásolják, hogy Bíró Judit túlságosan heterogén anyagot válogatott össze. Nagyszerű, többszörös olvasásra szánt, de tematikájukban egymástól túlságosan távol eső írásokat. Bár igaz, hogy szerepel a kötetben tanulmány a csőcselékről és történelmi szerepéről, az etnográfus „közöttük lenni" pozíciójának elméleti kérdéseiről, hat amerikai indián törzs öngyilkossági szokásairól, a New York-i graffitiszerzőkről, valamint arról, hogyan „oldotta meg" a fasiszta Németország a csavargókérdést; kétségtelen, hogy akár külön tanulmánykötet, sőt sorozat jelenhetne meg a nőproblematika immár parttalanná terebélyesedő irodalmából; és ezen felül még a katolikus egyház és a szexualitás kapcsolatának kérdésköre is szerepel a válogatásban mégis, úgy érzem, van létjogosultságuk az efféle széttáró erővonalakkal rendelkező köteteknek is. Valójában ugyanis nincs másról szó, mint hogy Bíró Judit válogatásában ennek a paradigmának az olvasó azokat a lehetőségeit kapja meg, ahol működőképes a rendszer, ahol működik és hatásos a szöveg. Ezek a látszólag különálló területek éppen azáltal csábítják el az olvasót, hogy titokzatos, ismeretlen világokba vezetik el, s minden ilyen olvasói kaland gondolkodásmódunk, előfeltevéseink, egyszóval egész emberi lényünk felülvizsgálatára inspirál. Ennél többet pedig sem könyv, sem tudomány nem remélhet.