Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-23 / 219. szám, csütörtök

6 GAZDASÁG és FOGYASZTóK ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 27. Hatalmas siker Prágában. Eszenyi Enikő Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékát vitte színre SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmina Burana, Rekviem 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik 19 KIS SZÍNPAD: A zsí­rosbödön 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 TAT­RA: Lola az életéért fut (ném.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Ördög­sziget (izl.-nor.-dán-ném.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Ösztön (am.) 18, 20.30 Én miért nem? (fr.) 17, 18.45 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 19 Múmia (am.) 16.30, 20.30 Hatalmas Afrodité (am.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Múmia (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Ronda ügy (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Lola az életéért fut (ném.) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17, 19 LÉVA-JUNIOR: Notting Hill (am.) 16.30,19.30 SLOVAN: Emlék­szel Dolly Bellre? (jug ) GYÖR LLOYD: Vadiúj Vadnyugat (am.) 18,20,22 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötven­négy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 13.30, 15.45 Csúcsformában (am.) 14.30,16.30,18.30,20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia (am.) 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30,15.45, 18, 20.15 Csillagok háborúja (am.) 14.30,17,19.45 A cseheket is meghódította Pozsonyi Műtermek II. SZÍNHÁZ POZSONY Olasz udvarház valahol vidé­ken, a század első felében. Hatalmas birtok nyüzsgő élettel. Erkélyes ház kocsi­színnel, istállóval, pincével. Hordók, ládák, szalmabálák, búzával teli zsákok, megra­kott szekér az udvaron. Túl a kapun aranyló gabonatábla, kék ég, halvány felhők. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bíró Judit szerkesztésében jelent meg a Deviációk című kötet (Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998) A Ghymes együttes a Vámbéryban Dunaszerdahely. A tizenöt éves Ghymes együttes tagjaival találkozhatnak az érdeklődők ma tizennyolc órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A zené­szekkel Oriskó Norbert, az Ifi főszerkesztője beszélget, (ú) Magyar karmester nemzetközi sikere Trento. Hamar Zsolt, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar állandó karmestere nyerte el az Antonio Pedrotti Nemzetközi Karmester­verseny első díját. Az olaszor­szági Trentóban rendezett ver­senyen Hamar Zsolt 40 fős nem­zetközi mezőnyben diadalmas­kodott, és az első helyezés mel­lett a Pedrotti Alapítvány külön­díját is elnyerte. (MTI) Katalin kiállítását a Magyar Köztársaság Kulturális Intézeté­ben. Fodor Kata és Gály Katalin alkotásai kétségtelenül a legfi­gyelemreméltóbbak közé sorol­hatók a szlovákiai magyar kor­társ képzőművészetben. Bár a „két Kata" művészete kifejező eszközeiben különbözik, az al­kotások hangulatában, gondol­kodásmódjukban közös az ér­zés, a valóság utáni szenvedé­lyes vágy. (ú) Pozsony. Ma délután 17 órakor Pozsonyi Műtermek II. címmel nyitják meg Fodor Kata és Gály Fodor Kata: Helyes irány, 1994 Katonák jönnek fáradtan, szere­lemre éhesen. Jobbról felbőg egy tehén, balról rémülten rohan ki Héro, Leonato hamvas arcú lánya. Don Pedro, Aragónia hercege csa­patával együtt beköltözik a házba. Benedek, aki szerelemről hallani sem akar, belebotlik Beatricébe. Claudio fellángol Héróért. Kezdőd­het a sok hűhó. Shakespeare ugyan azt mondja, hogy semmiért, később azonban kiderül, hogy mi rejlik a „semmi" mögött. Ez hiányzik Beat­ricének, ettől pirul Héro, erről me­sél majd Margit, amikor a Benedek­cseppekhez ad használati utasítást. Eszenyi Enikő Shakespeare-t rende­zett Prágában, a Rendi Színházban. „Felforgató tevékenysége" a szí­nészválasztásnál kezdődött. Kere­sett a házban. Kutatott házon kívül. Meghallgatást hirdetett. Válogatott. Nem egy szerepre vendéget híva­tott. Fütyült a, jól bevált" szereposz­tási sémákra. Nem igazodott smemi máshoz, csak Shakespeare-hez és a maga elképzeléseihez. Kifinomult színházi szimatával a legkisebb sze­repet is jó kezekbe adta. S hogy min­den úgy működjön körülötte, ahogy otthon, a saját csapatával álmodta színpadra az avoni hattyú talán leg­tökéletesebb vígjátékát. A díszlet ezúttal is Kentauré, a jel­mezeket Bartha Andrea tervezte, a zenei aláfestést Presser Gábor küldte, a mozgásba, a vívásba Gyöngyösi Tamás vitt jellemrajzo­kat. Két éwel ezelőtt, amikor a po­Tomáš Petrik, Filip Blažek és Martin Preiss Hana Ševčíková és Kateŕina Win­terová zsonyiak Eszenyi Enikő rendezé­sével, az Ahogy tetszikkel vendég­szerepeltek Prágában, Presser ki­vételével ugyanez a csapat már el­kápráztatta a cseh közönséget. A Sok hűhó...-val másodszor is be­jött a siker. Kentaur színpadképét már az első próbákon ámulattal fo­gadták a színészek, Bartha Andrea jelmezeit úgy öltötték magukra, mintha a figura bőrébe bújtak vol­na, Don Pedro, Benedek és Clau­dio Prágában szellemesebben és izgalmasabban vívnak, mint Ken­neth Brannagh filmjében. Szellemesség, ötletesség, játékos­ság jellemzi a rendezést is. Eszenyi minden figurát „élve boncol", egy­szerre pszichológus és ideggyó­gyász, férfinak, nőnek, idősnek, fia­talnak a veséjébe lát. Nem magya­ráz - mutat. Felfed. Leleplez. Héro és Claudio bimbózó szerelmében a hazugságot, az ármányt, a félté­kenységet veszi célba. Benedek és Beatrice kapcsolatában a belső ma­gányt, a dacot, az önfejűséget. Itt minden a szerelem körül forog. Héro epekedik Claudióért. Claudio hagyja, hogy eltérítsék tőle. Bene­dek égre-földre esküszik, hogy agg­legény marad, Beatricétől mégsem tud szabadulni. A darab elején ugyan mindkettőjükből fröcsög a gúny, a későbbiek során mégis re­megve-reszketve közelítenek egy­máshoz. Az előadás nagy pillanata­inak egyikében Benedek, miután le­mászott a villanypóznáról, egy vi­zes teknőben merül alá, hogy elbúj­jon társai elől. Ugyanígy bukik le a szerelemben is. Gyerekes lélekkel, számára is váratlanul. A darab ­Eszenyi olvasatában - szól a divat­ról is. Pontosabban a divatmániá­ról. Borachio, Don Pedro társa, sok mindenre képes egy drága láncért, egy óráért, egy jó cuccért. Még csel­szövésre, gonoszságra, galádságra is. Érzelmi és erkölcsi kontrasztok­tól izgalmas az előadás. Eszenyi úgy ütköztet figurákat s jellemeket, a két felvonás alatt végig úgy épít­kezik, hogy a néző mindeközben önfeledten szórakozik. A tragédia feszültségét és a vígjáték könnyed­ségét mesteri eleganciával illeszti egymásba. Szívet bizsergető poéti­Nem is lehet meglepő, hogy a folytatás nem sokáig várat magára. kája is van az előadásnak. A szállni, repülni vágyó Fiú (Jaroslav Slánský sajátos lírájával) ugyanis a szere­lem igézetét jeleníti meg. Két éwel ezelőtt, az Ahogy tetszik vendégjátéka kapcsán a cseh színé­szek őszintén irigyelték szlovák kol­légáikat. Most fordult a kocka. A pozsonyi előadás résztvevői közül nem egy ott ült a kirobbanó sikerű prágai bemutatón. Eszenyi Enikő­nek köszönhetően ők már megérték ugyanezt a nagy elismerést, most mégis úgy érzik, jó lenne részese lenni ennek az előadásnak is. Eszenyi mellett tudniillik szárnya­kat kapnak a színészek. Beleszerel­mesednek színészi-rendezői tehet­ségébe, s követik őt tűzön-vízen át. (Hana Smejkalová felvételei) Filip Blažek Benedek szerepében csupa erő, férfias báj, minden jele­netében remekelni tudó, nagyszerű játékos. Hana Ševčíková Beatrice­ként elragadó partnere, a Hérót ját­szó Kateŕina Winterová maga a szű­zi ártatlanság, Margit jelmezében Sabina Králová a megtestesült női fortély. Don Pedro: Tomáš Petrík. Hercegi külsejéhez megtalálta a hercegi gesztusokat. Claudio iránt érzett szerelmének apró jeleit lát­juk csupán, de ennyi is elég ahhoz, hogy a kép összeálljon. A firenzei nemest, Claudiót Martin Preiss ala­kítja lelkesen, a figurához illő lán­golással. Emlékezetes momentuma az előadásnak Don John és Bora­chio (Ondrej Pavelka és Pavel Kríž), valamint Dogberry és Verges (Mi­roslav Donútil és Bronislav Polo­czek) kettőse, s a hangban eltéve­lyedett Baltazár, Tomáš Racek pro­dukciója. Leonato szerepében Alois Švehlík, Antonióként Jirí Kodét ké­nyezteti a közönséget. De jók a töb­biek is: Udatný, Pospíšil, Nesvadba, Vágner, Verzichová. Viktor Dvoŕák mint Faszén feketére mázolt arcá­val is ragyogó tehetség. A bemutató napján állva tapsolt a közönség. A színházi rókák szerint erre sem volt már példa rég. Mint ahogy arra sem, hogy egy rendező ekkora tüzet gyújtson egy társulat­ban, hogy Shakespeare nyelvén ennyire érthetően és frappánsan beszéljen, s hogy megmutassa: mi­től színház a színház. Ezek után már nem is lehet meglepő, hogy a folytatás nem sokáig várat magára. Eszenyit visszavárják Prágába. Titokzatos, ismeretlen világokba kalauzol Kornis Mihály és Egressy Zoltán Szép Ernő-jutalma Irodalmi díjakat adtak át a magyar dráma napján MTI-HÍR Budapest. Kornis Mihály dráma­írói életművéért, Egressy Zoltán pedig Portugál című darabjáért Szép Ernő-jutalmat vett át kedden Wehner Tibortól, a Nemzeti Kul­turális Örökség Minisztériumának főosztályvezetőjétől az Új Szín­házban tartott ünnepségen Buda­pesten. A magyar dráma napján tizen­hatodik alkalommal osztották ki a Szép Ernő-jutalmat. A kitüntetést Szép Berta, az író húga alapította. A Színházi Dramaturgok Céhe díját másodízben adták ki. Ezúttal Kár­páti Péter Tótferi című munkájával érdemelte ki a kitüntetést. A mű a Hajónapló (a Bárka Józsefvárosi Színházi Kht. lapja) idei negyedik számában jelent meg. A teátrum ez évadban Novák Eszter rendezésé­ben mutatja be a Tótferit. A Bálint Lajos vándorgyűrűvel Bérezés Lászlót jutalmazták, még­pedig a Bárka művészeti műhelyé­nek létrehozásáért, a Hajónapló drámamellékleteinek szerkeszté­séért és színházi tevékenységéért. Az ünnepségen Nagy András író, a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) Magyar Központjának elnöke be­jelentette, hogy kortárs dráma­központ létrehozását kezdemé­nyezik. NÉMETH ZOLTÁN Kultúránk részei a deviációk, írja előszavában a szerkesztő Bíró Judit, s egyúttal egy olyan „paradigmát" próbál felrajzolni a magyar olvasó előtt, amelyben a deviációk nem­(csak) „ijesztőek és fenyegetőek, ha­nem érdekes és izgalmas jelenségek is". Mielőtt megismerkednénk válo­gatásának némely érdekes és gon­dolkodásra sarkalló feltevésével, ér­demes megvizsgálnunk magának a kifejezésnek a jelentését is. A szó a latin deviatio alakból jött létre, s je­lentése: elhajlás, eltérés. A magyar­ban olyan kifejezések őrzik a latin alapot, mint a deviáció, deviancia, deviáns. Ezekkel a kifejezésekkel o­lyan társadalmi csoportokat, illetve egyéneket szoktak jelölni, akik vala­miképpen eltérnek a társadalmi normáktól, a normálisnak állított társadalmi szabályoktól. A társadalmi magatartás ezekkel a csoportokkal és egyénekkel kapcso­latban az elutasításban nyilvánult meg. A szociológia is főleg olyan kérdésekkel foglalkozott a devian­cia kapcsán, mint hogyan lehetne visszaterelni a deviánsokat a helyes útra, hogyan lehetne elszigetelni őket a társadalomtól. A XX. század közepétől alakult ki az az angolszász iskola, amely koper­nikuszi fordulatot hajtott végre a szociológiai közgondolkodásban. „Nem azért ítéljük el, mert devian­cia, hanem azért deviancia, mert el­ítéljük" - talán ezzel a mondattal foglalhatjuk össze legtömörebben ennek az új nézőpontnak a lénye­gét. Innét nézve pedig alacsony tű­rőképességűnek az a közösség mi­nősül, amelyik a „kínosból károst, a másból megvetendőt, az eltérőből elferdültet, a kiszakadóból kiállót konstruál". A Deviációk kapcsán író­dott recenziók általában azt kifogá­solják, hogy Bíró Judit túlságosan heterogén anyagot válogatott össze. Nagyszerű, többszörös olvasásra szánt, de tematikájukban egymástól túlságosan távol eső írásokat. Bár igaz, hogy szerepel a kötetben ta­nulmány a csőcselékről és történel­mi szerepéről, az etnográfus „közöt­tük lenni" pozíciójának elméleti kér­déseiről, hat amerikai indián törzs öngyilkossági szokásairól, a New York-i graffitiszerzőkről, valamint arról, hogyan „oldotta meg" a fasisz­ta Németország a csavargókérdést; kétségtelen, hogy akár külön tanul­mánykötet, sőt sorozat jelenhetne meg a nőproblematika immár part­talanná terebélyesedő irodalmából; és ezen felül még a katolikus egyház és a szexualitás kapcsolatának kér­désköre is szerepel a válogatásban ­mégis, úgy érzem, van létjogosult­ságuk az efféle széttáró erővonalak­kal rendelkező köteteknek is. Való­jában ugyanis nincs másról szó, mint hogy Bíró Judit válogatásában ennek a paradigmának az olvasó azokat a lehetőségeit kapja meg, ahol működőképes a rendszer, ahol működik és hatásos a szöveg. Ezek a látszólag különálló területek éppen azáltal csábítják el az olvasót, hogy titokzatos, ismeretlen világokba ve­zetik el, s minden ilyen olvasói ka­land gondolkodásmódunk, előfelte­véseink, egyszóval egész emberi lé­nyünk felülvizsgálatára inspirál. En­nél többet pedig sem könyv, sem tu­domány nem remélhet.

Next

/
Thumbnails
Contents