Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)
1999-09-22 / 218. szám, szerda
ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 18. G AZDASÁG ÉS F OGY ASZ TÓK - HI RDE TÉS FELHÍVÁS Különösen a prózai munkák voltak sikerültek A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége értesíti az alap- és középiskolák igazgatóit, a közigazgatásban dolgozó tanügyi szakembereket és áz érdeklődő pedagógusokat, hogy a Szövetség „szakemberképzési programja" keretében továbbképzést szervez Minőség az oktatásban címmel. A továbbképzést a magyarországi Expanzió Humán Tanácsadó kft. biztosítja Serényi János oktatáskutató vezetésével. A program 3 + 1 + 1 napot vesz igénybe (3 napos intenzív képzés októberben +1 napos győri iskolalátogatás novemberben +1 nap záródolgozat értékelése decemberben). A továbbképzés első szakaszára 1999. október 14-16. között kerül sor. A tanfolyamon részt vevők száma korlátozott, összesen 18 fő. Jelentkezési határidő 1999. október 1. Cím: SZMPSZ, P. O. BOX 49, 945 01 Komárno 1. Bővebb tájékoztatást a Szövetség területi elnökei, illetve az országos választmány irodájának (telefon: 0819/713-572) munkatársai nyújtanak. A Napút irodalmi pályázatának győztesei Sophia Loren, az olasz filmdíva hatvanöt éves. Születésnapja alkalmából Münchenben is köszöntötték tisztelői, rajongói. Képünkön a filmsztár a Pomádé című musical bemutatója után a darab két szereplője, Jodi Carmeli és Creg Kohout társaságában. (TA SR/EPA-felvétel) Beszélgetés Garaczi László íróval készülő regényéről és színdarabjáról, a kritikusokról és a pályatársakról Egy „szigeti lemúr" vallomásai A Pepsi Szigeten szinte mindennap feltűnt. Hol a kora reggeli órákban álmosan, hol egy-egy sátor félhomályában, hol pedig éppen felolvasott a Repeta színpadán. Itt a fiatal, illetve örökifjú írók, költők „mérték ki" műveiket, mondhatni nagy sikerrel. így Garaczi László is, akiről bátran állíthatjuk, hogy a jelenkori irodalmi élet egyik legnépszerűbb szereplője. TELEKI ANDREA Most a készülő könyvéből olvasott fel. Megtudhatnánk erről valami közelebbit is? Nehéz róla beszélni, mert még a közepén tartok. Egyelőre csak óriási káosz van. Megpróbálom elképzelni, ki mondja a történetet, és akiről szól, azzal mi fog történni. Mindenesetre ma játszódik. Van egy főhőse, egy 30 év körüli fiatalember, akivel mindenféle dolog megesik. A részletekbe viszont nem akarok és nem is tudok belemenni. A „Mintha élnél" és a „Pompásan buszozunk"-ban megkezdett életműíráshoz hasonló kísérlet folytatódik-e? Igen, mindenképpen szeretném folytatni. Tulajdonképpen, ha ezt a készülő könyvet befejezem, annak akarok nekiállni. Ott, ahol abbahagyta? Még mindig a gyermekkor? A gyermekkor ugyanolyan érdekes, mint bármelyik más kor. Az a furcsa, hogy amint az ember öregszik, mindig máshogy látja magát gyerekként. Más rálátása van az elmúlt időre, és arra, amit akkor átélt. Ebből a szempontból a gyermekkor a legérdekesebb, mert a legtávolabb van tőlünk. Ugyanakkor valószínűleg az egyik legmeghatározóbb korszaka is az életünknek. De az ezt követő időkről is lehet fantasztikus dolgokat írni. A kritikusok véleménye mérvadó? Nagyon sokat tanultam a kritikusoktól. Néha nem is feltétlen az adott műre vonatkozó igazságok kimondása miatt. A kritikus egészen speciális olvasó, akinek a véleménye nem biztos, hogy egyezik egy áítalános olvasóéval, de mindenesetre egy olyan szélső érték, amihez képest nagyjából meg lehet határozni, hogy a többiek hogyan „értik" a könyvet. De az is biztos, hogy én is sok mindent megtudtam tőlük magamról. Például azt, hogy bennem mi játszódott le, amikor írtam. A magyar irodalomban vannak olyanok, akik különösen közel állnak önhöz? Nagy elődök, pályatársak? Mindenkitől megpróbálok tanulni. Szerintem nagyon színes és nagyon erős a magyar irodalom és az irodalomtörténet is. Sokaktól lehet tanulni, de valamiképpen a kortársak a legizgalmasabbak, mert ugyanazzal a problémával néznek szembe, mint én. Nem akarok névsorolvasást tartani, amúgy sincsenek kiemelkedő, kultikus szerzőim. Igazából kevés olyan van, aki nem érdekel, különböző típusokat kedvelek. Akkor nézzünk a határon túlra. Kiket ismer a jelenlegi szlovákiai magyar irodalmi életből? Őszintén szólva nem sok mindenkit. Grendel Lajossal jó viszonyban Garaczi László, a jelenkori irodalmi élet egyik legnépszerűbb szereplője a Szigeten (A szerző felvétele) vagyok, szeretem az írásait. Kétszer voltam Pozsonyban felolvasni. Neveket tudnék sorolni, de nem ismerem a műveiket. Gondolom, akkor a csehek, mondjuk Hrabal... Igen, ő egyetemesen meghatározó a mai magyar irodalomban, már olyan értelemben, hogy mindenki ismeri valamilyen szinten. Egyöntetűen zseniális szerzőnek tartják. Tényleg nagy kár, hogy nem kapott Nobel-díjat, és most már nem is nagyon kaphat. Drámái is népszerűek. Ennek kapcsán nem gondolt-e arra, hogy esetleg forgatókönyvvel is próbálkozzon, mint azt most sokan teszik? Mindenféle ilyen kísérletek, megkérések zajlanak. Csak nekem elég keserű tapasztalataim vannak a magyar filmgyártásról. Őszintén meg kell mondanom, nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy belevágjak egy forgatókönyvbe, mert nem látom azokat az embereket, akikkel szívesen dolgoznék együtt. Közben persze látom, hogy van nagyon sok szimpatikus fiatal filmes. De az az igazság, hogy a színház jobban érdekel. Akkor marad a dráma? Egy darabot is írok párhuzamosan a kisregénnyel. S ennek a darabnak az írásában igazából jobban benne vagyok, mint a regényében. Azt kicsit felfüggesztettem. Gondolom, a színházak már sorban állnak. A Bárka Színházzal vagyok közelebbi kapcsolatban, bár nem feltétlenül a számukra íródik a dolog. De mivel ott ösztöndíjas voltam, előjátszási joguk van. Ha ők akarják, bemutatják, ha nem, más színházak is érdeklődhetnek. Egyelőre még nagyon messze vagyok ettől, még csak a munka közepén tartok. SZONDI GYÖRGY A Napút (a Masszi Lap- és Könyvkiadó irodalmi, művészeti és környezeti folyóirata) jeligés, műfaji megkötöttség nélküli irodalmi pályázatára közel száz (pontosan 98) olyan pályamű érkezett az ország minden részéből és a határon túlról, amely bármi módon a Magyarország területéről 1999. augusztus 11-én megfigyelhető teljes napfogyatkozás alkalmi témájával játszik el annak elébe menve. Különösen a prózai munkák derékhadában találtak a szerkesztők sok fordulatos írást: a témakezelés változatosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy pályázó gazdag hivatkozásrendszerrel majdhogynem Petőfi egész kozmogóniáját vázolta, másikuk szellemesen a Nap monológját vetette papírra, volt, aki a hétköznapi banalitásokról .jövendölt" eleven képet, meg aki a „holnapfogyatkozás" köré kanyarított épületes eszmefuttatást, s ezeket, bár tetszettek, még csak nem is méltányolhatták, mert lekerekített, valódi szépirodalmi írásműveket kerestek, és találtak is ilyeneket. A versekről, melyek középmezőnye szintén ígéretes, a Napút 6. számában a versszerkesztő jegyzete olvasható, a közlésről hajszállal lemaradt munkák tehetséges szerzőinek pedig, akiktől újabb írásokat várnak, levélben válaszol a szerkesztőség. Mindkét műfajban volt egy-egy kiugróan értékes alkotás. A folyóirat augusztus 10-én megjelent 6. száma közölte a lapalapító Masszi Péter által biztosított, 60 ezer helyett 70 ezer forint díjalapon osztozó nyertesek munkáit (négy próza, egy vers): I. díj: Kálnay Adél (Dunaújváros): A bolond Jusztin; II. díj: Pintér Lajos (Kecskemét): Holdárnyék, Novák Valentin (Budapest): A Napra lehet nézni...; III. díj: Viasz Zoltán (Sárbogárd): Időnek kútjából..., Jámborné Balog Tünde (Makó): Kőhajításnyira a világvégétől. Közli a Napút Csontváry művészetével is (halála 80. évfordulóján) foglalkozó e száma Tánczos Krisztinának (Pusztaszabolcs) a pályázatra beküldött, e témába vágó kritikáját, Bajtai András (Paks) versét, valamint (rövidítve) Makk György Baracskáról és Tóth Lívia Temerinből küldött munkáját. Későbbi közlésre szánja Földvári István (Pécs) A Nap festője című írását is, amely csak azért nem kerülhetett a díjazottak közé, mert messze túllépte a megszabott terjedelmi korlátokat. Következő két őszi számában a Napút további kilenc pályamunkát szándékozik közölni, melyek jeligéi: „Sorompó" (Budapest), „Periklész" (Iszkáz), „Harmatcsepp" (Makó), „Vérnarancs" (Budapest), „Vadvirág" (Lendva), „Hévíz" (Szombathely), „Naphal" (Budapest). A szerző a Napút folyóirat főszerkesztője A Kalligram folyóirat szeptemberi számáról Az északi fény csillagíze Harmincadik születésnapját októberben tévéfelvétellel ünnepli a brit abszurd humor úttörőcsapata Újra együtt a Monty Python csoport MTI-PANORÁMA A brit abszurd humor úttörőcsapata, a Monty Python 30 év után ismét együtt van: lázasan írnak jeleneteket októberi születésnapjuk tévéfelvételére, természetesen az általuk sokat gúnyolt BBC csatorna számára. Michael Palin, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam és Terry Jones, miután 1989-ben meghalt hatodik társulatalapító társuk, Graham Chapman, igencsak esküdöztek, hogy sohasem fognak ismét összeállni. A 30. évforduló adta alkalomnak azonban mégsem tudtak ellenállni. A tévéműsor mellett egyebek közt dokumentumfilmet készítenek jeleneteik megszületéséről, a felvételek helyszíneiről. Előállnak olyan jelenetekkel is, amelyeket 1971-ben készítettek egy német tévécsatorna számára, és amelyekről azt hitték, hogy elvesztek. A csapat egyébként már tavaly is összeállt egy amerikai komédiafesztivál kedvéért. Érdekes, hogy az Egyesült Államokban is komoly sikereket értek el filmjeikkel, élükön a Gyalog-galoppal. A társulat tagjai amúgy sikeres szólóés duókarriert futottak be. Palint és Cleese-t a „neveltetés Lennon és McCartney-jaként" emlegetik, s egy másik volt Beades-tag, George Harrison segített pénzelni filmjeiket. Gilliam filmrendezővé lépett elő - sikerműve a Brazil Jones is készített időközben néhány filmet, s mellékesen gyerekkönyveket ír, Idle pedig hollywoodi íróvá vált. POLGÁR ANIKÓ A Kalligram szeptemberi száma a lapnak a világirodalmi különlegességek felé való orientáltságát erősíti. Terjedelmében ugyanis a legkiemeltebb helyet a förjari irodalmat bemutató blokk kapta, melyet Mervel Ferenc állított össze, fordított és kommentált. Förjar a Dán Királyság része, és alig ötvenezer lakosa van. Érthető tehát, hogy a förjari irodalomnak és képzőművészetnek erős közösségi és nemzeti tudatot erősítő jellege van. A balladisztikus komorságú novellák és a lírai mélabúval átitatott förjszk versek - az ezüstös hópelyhek közül kukucskáló hold, a tajtékot túró tenger, a széllel küszködő halászhajó motívumaival az északi irodalom és létérzés toposzait variálják. Érdemes összevetni a förjszk novellák elbeszéléstechnikáját a Bán Péter fordításában közök lett és litván novellákéval. A témák ugyanis hasonlóak: a förjszk novellákban két gyermek tragikus halála (a halál titka után kutató A Plótinosz-jellemzésben is felbukkan már a nőtéma... kisfiú, akinek egy bika okozza a vesztét és az északi hóvihar áldozatául esett leány története) ugyanúgy balladisztikus jellegűek, mint a részeges vőlegénye miatt öngyilkosságot elkövető menyasszony (a lett Anna Sakse írásában), vagy a litván telefonballada hősnőjének, Orija Álénak a telefonbeszélgetések töredékeiből kirajzolódó tragédiája. A módszer azonban teljesen más: a lett és litván írásokat irónia és nagyobb kísérletező szellem jellemzi, a két förjszk novella tragikus komolyságát viszont misztikus, lírai árnyalás ellensúlyozza. Az északi műfordításblokk mellett a Kalligram több érdeklődési területről - filozófia, irodalomtudoferfan irodalom mány, képzőművészet - származó írások is helyet kaptak. Ezek közül Benyovszky Krisztián Emlékezés és narráció három modellje című, remekül átgondolt és felépített tanulmányát emelném ki elsősorban. Benyovszky három 20. századi magyar regény elemzésével három emlékezéstípus (individuális, egyéni emlékezéseket ütköztető és kollektív emlékezés) hasonlóságaira és különbözőségeire mutat rá. Hannes Böhringer Plótinoszról szóló (vagy inkább Plótinosz ürügyén írt) esszéje a filozófiát mint éíetművészetet élteti. A Plótinosz-jellemzésben is felbukkan már a nőtéma (mely a Kalligram szeptemberi számának egyik jellegzetes témaköre), itt azonban teljesen ellentétes előjellel, mint a Nietzsche írásaiból kiragadott, nőkről szóló idézetekben. Plótinosz filozófiája ugyanis az antik utalások alapján mindenekelőtt a nőkre gyakorolt hatást, és sok arisztokrata hölgy tartozott Plótinosz tanítványai közé. A legújabb Kalligram illusztrációiként a förjszk Bárdur Jákupsson rajzai szolgálnak és a 48. Velencei Képzőművészeti Biennále anyaga, melyről Hushegyi Gábor írt méltatást a lapba.
