Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-20 / 216. szám, hétfő

8 KULTÚRA OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 20. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Ketten 18,20 MOZI POZSONY HVIEZDA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30,18,20.30 OBZOR: Mondd, mi a szerelem (svéd) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: A legkedvesebb bárom (am.) 16,20 Knockin'on Heaven's Door (am.-ném.) 18ISTROPOLIS: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30,18,20.30 CHARLIE CENTRUM: Ösztön (am.) 18,20.30 Én miért nem? (fr.) 17, 18.45 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30, 18.15 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh-lengy.-fr.) 20.30 KASSA DRUŽBA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Asterix és Obelix (fr.-ném.-ol.) 15.30, 17.45 Ronda ügy (am.) 20 CAPITOL: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45,18.15, 20.40 DEL-SZLOVAKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szökőkút Zuzanának III. 17, 19 LÉVA SLOVAN: Kundun 19 GÚTA - VMK: Mézeskalács nagyapó 19.30 CYOR LLOYD: Első látásra (am.) 18 Mimic - A júdás faj (am.) 23.30 Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 22 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötvennégy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 13.30, 15.45 Csúcsformában (am.) 14.30,16.30,18.30, 20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30,20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30,15.45, 18,20.15 Eredeti formalátású, erőteljes szürrealista művész volt Elhunyt Rozsda Endre MTI-HIR Párizs. A francia fővárosban 86 éves korában elhunyt Rozsda Endre magyar származású neves francia festőművész, aki alkotásaival számos szürrealista kiállításon vett részt szerte a világban. Jack Lang volt francia kulturális miniszter részvétnyüvánító üzenetében kiemelte Rozsda alkotásainak eredetiségét és ritkaságát, rajzainak és festményeinek erőteljes hatását. Hangoztatta, reményei szerint befogadó országa egyszer összegyűjtve is megismeri és elismeri a festőművész értékes munkásságát. Rozsda Endre 1913-ban Budapesten született. Képei már 1936-tól rendszeresen szerepeltek a budapesti Tamás Galéria kiállításain. A nemzeti kulturális ertékek megjelenítése a tananyagban Katedra Napok 1999 ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. A nemzeti értékek megjelenítése nem lehet csupán egy-két tantárgy feladata. Ott kell lennie minden iskola pedagógiai programjában, mindennapi életében - hangsúlyozta Simon Attila, a Dunaszerdahelyi Gimnázium történelemtanára a VIII. Katedra Napok szombati zárórendezvényén, amelynek központi témája a nemzeti kulturális értékeknek a tananyagban történő megjelenítése volt. Az előadásokból kiderült; míg a reál tantárgyakat oktató pedagógusoknak elegendő utalniuk egy-egy magyar felfedezésre, magyar tudós munkásságának eredményeire, a történelemszakosokra jóval összetettebb feladat hárul. Egészséges történelemszemléletet és nemzettudatot kell kialakítaniuk tanítványaikban, párhuzamosan ismertetve a magyar és a szlovák történelmet, az egymás mellett élést értékként fogva fel. Bár nem könnyű megtalálni itt az egyensúlyt, erre is van pozirív példa. Szarka László, a budapesti Történelemtudományi Intézet főmunkatársa Finnországot említette, ahol így tanítják az iskolákban a svéd-finn közös múlt évszázadait. Szarka László hangsúlyozta: a történelem az alternatívák gazdagsága. Ezt szem előtt tartva a konfliktusok is reálisabban, objektívebben közelíthetők meg. Karol Wlachovský, a budapesti Szlovák Kulturális Intézet igazgatója a szlovák irodalom oktatásáról szóló, üdítően mítoszromboló előadásában arra a rengeteg szálra mutatott rá, amely összeköti a két nép irodalmát. Erre kell tehát helyezni a hangsúlyt, nem pedig arra, ami elválaszt. Bernáth Erzsébet és Tankó László, az Országos Pedagógiai Kutatóintézet munkatársai elgondolkoztató tényre hívták fel a mintegy 100 főnyi hallgatóság figyelmét: a multikulturális nevelés nem univerzális csodaszer. Ahogy ezt a volt Jugoszlávia területén kirobbant véres konfliktusok is bizonyítják, nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, ezért új utakat-módokat kell találni a faji, etnikai és vallási ellenségeskedés megelőzésére. Szigeti László oktatási államtitkár a Katedra Társaság oktatási reformtervezeteit bemutató új kiadványt ismertetve hangsúlyozta: itt az ideje, hogy megújuljon a szlovák oktatási rendszer, a részeredmények nem jelentenek megoldást, az okťatás egészének átfogó reformra van szüksége, (vk) A szent szűz komáromi öltőztetős szobra vagy számos egyéb ereklye esetében is a lényeg ugyanaz: a tisztelet Miért ronda egy Mária-szobor? 1938-ban Párizsba utazott, ahol ismeretséget és barátságot kötött kora meghatározó festőivel. 1943-ban visszaköltözött Budapestre, ahol a háború végét követően több festő-, szobrász- és írótársával megalakította az avantgarde Európai Iskolát. A kommunista hatalomátvételt követően elhagyta Magyarországot, és ismét Párizsba telepedett le, ahol szoros szakmai együttműködést alakított ki a szürrealistákkal. E korszakának képeiből rendezett első nagy kiállítása a Fürstenberg Galériában volt. Rozsda Endre 1970-ben francia állampolgárságot kért és kapott. Munkásságát 1964-ben Copley-díjjal ismerték el. Rozsda Endre alkotásaival rendszeresen szerepelt amerikai, svájci, franciaországi és magyarországi kiállításokon. A komáromi Szent Andrásplébániatemplom bal oldali mellékoltárán egy olyan ún. öltőztetős Mária-szobor áll, amilyennel a keresztény világban számtalan helyen találkozhatunk, s az erre vonatkozó kutatások alapján tudjuk, hogy főleg a barokk korban teijedtek el nagyobb számban. L. JUHÁSZ ILONA Sok helyen körmenetek alkalmával éppen az ilyen jellegű Mária-szobrot hordozzák körül. Olyan szoborról van szó, amelyet a hívek palástszerű ruhába öltöztetnek. Sok helyen - főleg a búcsújáróhelyeken - a Mária-szobroknak egész, a hívek által adományozott ruhatáruk van, e ruhákat váltogatják aztán a liturgia színei szerint. Példaként a Komáromhoz közeli Csatkát említhetném, ahol a Mária-szobor számára a hívek egy rendkívül gazdag ruhatárat hordtak össze, s ennek nagyobb részét saját kezűleg készítették. De kevésbé gazdag ruhatárú Máriaszobrokkai találkozunk az agyagosi kápolnában, az érsekújvári ferences templomban, valamint a csallóközcsütörtöki és dénesdi templomban is. A komáromi Mária-szobor értékét növeli az a tény, hogy a szájhagyomány szerint ez az egyetlen olyan szobor, amely túlélte az 1848. szeptember 17-i nagy tűzvészt. Tehát ezáltal a komáromiak (s nem csupán a komáromiak) számára sokkal többet jelent egy átlagos öltőztetős Mária-szobomál. E 97 cm magas szobor öltözetét világoskék selyemköpeny és egy fehér selyemruha alkotja; fején ezüstkorona van, kezében pedig jogart tart. Maga a szobor fából készült, mégpedig egy ügyes kezű mester alkotásaként, ahogyan erre az eredeti szobor maradványai utalnak. A tűzvész után a hiányzó részeket már kevésbé hozzáértő módon pótolták (ám A komáromi öltöztetős Mária-szobor ezeket a részeket ma eltakarja a ruha) , s így került vissza a templomba. Hogy pontosan mikor, azt nem tudni, ugyanis a szobor történetéről még mindig hézagosak az ismereteink. E viszontagságos sorsú, kedves arcú Mária-szobor azonban a szlovák káplánnak (ma már nem Komáromban tevékenykedik, áthelyezték) úgy látszik, nem sokat jelenthetett, mivel az egyik mise alkalmával arról prédikált híveinek, hogy el kell azt tüntetni, mert ronda, és nem való a templomba. Különös kijelentés ez Isten szolgájának a szájából, hiszen aki az egyház- és vallástörté(A szerző felvétele) netben egy kicsit is jártas (neki pedig hivatásánál fogva jártasnak kell(ene) lennie), tisztában van azzal, hogy szerte a világon milyen A szobor történetéről még mindig hézagosak az ismereteink. becsben tartják az olyan egyházi ereklyéket, amelyek valamUyen természeti csapás vagy pogány martalócok pusztításai után megmaradnak. Ennek jelentós szakirodalma van. Példaként hadd említsem meg a jeles müncheni néprajzkutató, Leopold Kretzenbacher könyvét a sérült kegyképekról (Das verletzte Kultbild, Bajor Tudományos Akadémia, München 1977). A németországi Hessen tartománybeli Frankenbergben egy olyan oltárképrészletet láthatunk, amely a templomot pusztító tűzvész után csodálatos módon megmaradt. E dombormű éppen Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja, akit Hessenben nagy tiszteletben tartanak, s kultusza Európa számos országában elterjedt. Érdekességképpen jegyzem meg, hogy hesseni tartózkodásunk idején örömmel tapasztaltam, a hesseniek - bár magukénak tartják - mégis legtöbbször úgy emlegetik, hogy „Magyarországi Szent Erzsébet" (Heilige Elisabeth aus Ungarn). Pedig II. Endre lánya (IV. Béla húga) már négyéves korában elhagyta Magyarországot. A komáromi öltőztetős Mária-szobor, a hesseni Erzsébet-oltárrészlet, vagy számos más ereklye esetében is a lényeg ugyanaz, azaz ugyanaz kellene, hogy legyen: a tisztelet. Nem értem tehát, miért bántotta annyira a szemét a komáromi káplánnak a Mária-szobor. Csak egyszerűen tudatlanság az oka, vagy netán elfogultság valami (valakik iránt)? Ez utóbbit nem szeretném hinni, mert egy lelkész, s egyáltalán a keresztényi tanítás lényegével, elveivel ugyancsak ellenkezne... Miért éppen ez a szobor bosszantotta a káplán urat ebben a helyzetben, amikor a szekták csak úgy szippantják magukba a fiatalokat, a könnyebben befolyásolható felnőtteket? Amikor a bűnözés óriási méreteket ölt, az emberek egyre közömbösebbek egymás iránt. És nem utolsósorban, amikor a komáromi Szent Andiás-templom mellett lassan életveszélyes elmenni a lehulló homokkő épületelemek miatt... Ö bizonyára tudja a kérdésre a választ, mi pedig találgathatunk... Minden, ami Julia Roberts és Hugh Grant szerelmén kívül történik a Notting Hillben, előnyére válik a filmnek Rózsaszín helyett csupán szürkés mozi LAKATOS KRISZTINA Julia Roberts nedves tekintete. Hugh Grant nedves tekintete. Jórészt ennyi történik a Notting Hill című vígjátékban. Csak így, külön, mert ha azt állítanám, hogy a két pillantás valahol találkozik, elveszne a film egyik jellegzetes vonása: az, hogy a jelenetek valahogy csakcsak követik egymást (valamilyen soványka sztorija minden filmnek van), de a két főszereplőnek nem sok köze van egymáshoz. „Beleszerethet-e egy filmcsillag egy egyszerű könyvárusba?" - olvasható a mozikban amerikaiként futó, de nagyobbrészt mégiscsak angol opus plakátján. Ez lenne hát az „eszmei mondanivaló", a nagy létkérdés, amelyre sejthetően „igen" a válasz, a várakozásunk ezek után már csak a „hogyan'Mg tetjed. Ánna Scott (Julia Roberts) minden idők legnagyobb női mozisztáija, A boldog végkifejletig számos akadályt kell leküzdeniük. William Thacker (Hugh Grant) hétköznapi, nem túl sikeres könyvárus. Hőseink egymásba botlanak, egymásba szeretnek. A boldog végkifejletig, ami első randevújuktól számítva körülbelül két év múlva következik be - már ha jól értelmeztem az idő folyására tett verbális és képi célzásokat -, számos akadályt kell leküzdeniük. Az első fázisban Anna Scott sztárbetegsége, bizalmadansága, valamint aktuális barátai állnak a közös boldogság útjában. A második fázisban William feléledő önérzete, öntudata, amúgy „nem leszek sohasem a játékszered" stílusban. A Notting HU1 fő vonalának eme egyetlen normális, indokolt, érthető elemét teszi tönkre a forgatókönyvíró - a film addigi tempójához viszonyítva méltatlanul gyorsan - a kötelező happy enddel. Minden, ami a vásznon Julia Roberts és Hugh Grant bimbózó kapcsolatán kívül történik, előnyére válik a filmnek. Ezen a mozin a mellékszereplők dobnak a legtöbbet, különösen Spike (Rhys Ifans), William walesi albérlője (persze, hogy walesi, ők Nagy-Britannia „záhorákjai"), akinek jelmezeiben, szövegében, pózaiban visszaköszön az a fajta humor, amely a forgatókönyvíró, Richard Curtis nevét ismertté tette (elsősorban Rowan Atkinson nagy sikerű tévésorozataira gondolok: Mr. Bean, Fekete vipera). A rendező, Roger Michell - amolyan „szűz kéz" a szakmában, tévés és színházi munkáiról ismert - azonban nem a Notting Hill-lel fog bevonulni a filmművészet halhatatlanjai közé. Helyenként szórakoztatóak, kedvesek a William baráti és családi körét felvonultató jelenetek; felüdülést jelent, ha a kamera nem a két főszereplőt, hanem a Portobello színes forgatagát veszi; valamint a pozitívumok közé tartozik az egészen jó zene. így leltározva a filmet, magam is meglepődöm, mennyi érdekes dolog fedezhető fel benne. S ez sok sutaságot feledtet, leszámítva az utolsó öt percet. Arra nincs mentség. Az utolsó jelenetben Hugh Grant rózsaszín inget visel. Talán ezzel jelzik az alkotók: figyelem, ez egy rózsaszín mozi, most jön a hab a tortán! És azt a csillogónak álcázott szürkés masszát le is gyűrik a torkunkon. Beleszerethet-e egy filmcsillag (Julia Roberts) egy egyszerű könyvárusba (Hugh Grant)? Ez a film nagy létkérdése. (Archív felvétel)