Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-20 / 216. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 20. KOMMENTÁR Havel vizitje után TÓTH MIHÁLY Szlovákiában most mindannyiunknak, akik tiszteljük Václav Havelt, nagyon büszkének kellene lennünk. A Cseh Köztársaság elnöke ugyanis azt mondta a minap, hogy ha különösen kedvét szegik a hazájában uralkodó politikai viszonyok, majd Szlovákiába, pontosabban Kassára jön vigasztalódni. Más szóval ez azt jelenti, hogy Csehországban sem rózsás a helyzet. így csak óvatos büszkeség tölti el V. H. szlovákiai tisztelőit. Másrészt úgy ismerjük ót, hogy öncélúan, csak udvariaskódásból soha nem fogalmazott meg gondolatot. Valószínűleg arról van szó, hogy a távolabbra került Prágából is felfedezte, amit mi Szlovákiában sokan tudunk: Kassa olyan „szigete" ennek az országnak, anelynek lakosságát az átlagosnál kisebb mértékben fertőzte meg a nacionalizmus. Bennünket, akik Csehszlovákia kettészakításának napjaiban szomorúsággal töltött el a nacionalisták 19. századot idéző virtusa, majd országlása, reménykedve tekintettünk Prága felé: a cseh politikusok majd megmutatják, hogyan kell a társadalmat kivezetni a gazdasági és erkölcsi válságból. Kiderült, Csehország se volt képes kikerüni azokat a csapdákat, amelyekbe Szlovákia nyomban az önállósulás után belezuhant. A polgárosodás híveinek Václav Klaus vezette hatalmas tábora az illúziójának maradékát is elveszítette. Csődöt mondott a demokratikus jobboldal, és eközben kiderült, hogy a szociáldemokraták alkotta demokratikus baloldal se tudja beváltani választói reményeit. Patthelyzet alakult ki, és ahelyett, hogy nagykoalíciót hoztak volna létre, Zeman és Klaus tábora felosztotta a pozíciókat. Eközben a gazdaság egyre hanyatlottt és odalett, amire Klaus évekig oly büszke volt: a szinte teljes foglalkoztatottság. Csehország megszűnt az átalakulás éllovasa lenni. A fordulat előtti két évtizedben azonos módon alakultak a szlovákiai és a csehországi viszonyok, mindkét országrészben egyforma embertípus alakult ki mind az elit, mind az általa vezetettek körében, így bizonyos értelemben az is törvényszerű, hogy Csehország odajutott, ahová korábban Szlovákia került. Csehszlovákia lakossága - Lengyelországtól és Magyarországtól eltérően - kevésbé volt felkészülve a polgári létre. Pedig 1989-ben a papírforma mást mutatott, ha pedig a történelmi előzményeket tekintenénk mérvadónak, egészen mást. A lengyel vagy a magyar újgazdagok zöme megpróbált valamit kezdeni az ölébe hullott vagyonnal. A szlovákiai újkapitalista (nagymértékben a csehországi is) alagút építésébe kezdett. Mentette a menthetőt - saját bankszámlára. Ez kimondottan ártott a politikai struktúra minőségének. Szlovákiában a nacionalizmusnak, Csehországban az óbolsevista beütésű baloldalnak sikerült tarolnia. Az emberek lakva ismerik meg egymást. Félő, hogy Havel Kassán is kiábrándulna a szlovákiai viszonyokból. JEGYZET egy entellektüel, de győzte józan paraszti ésszel, s az oroszok már csak olyanok, hogy éppen ez tetszett nekik. Külföldön ugyan nemegyszer meghökkenést keltett, főleg túlzott alkoholfogyasztása miatt, de még Bush is azt mondta róla, hogy „amúgy rendes fickó". Ma már egészen más a helyzet. Még csak az sem mondható, hogy egykori énje karikatúrája: Jelcin újabban Idsértetiesen hasonlít Leonyid Iljics Brezsnyevre, hosszú agóniája idején. S Oroszország is épp úgy agonizál, mint akkoriban a Szovjetunió, amelyet Gorbacsov még megpróbált megmenteni, de Jelcin egyetlen tolvonással megszüntette. A megmaradt föderáció viszont aktív hozzájárulásával került a tönk szélére. Jelcin hatalomvágya, sleppjének arcátlansága, a legalizált korrupció, az „alattvalók" semmibevétele, a nacionalizmus alattomos szítása, az erővel való esetenként leplezetlen fenyegetőzés, az ország nemzetközi kapcsolatrendszerének szétzilálása eredményezte azt, hogy Oroszország minden eresztékében recseg-ropog, s néhány száz iszlám fanatikus is képes megrendíteni. Pedig vannak ennek az országnak tartalékai, csak lenne, aki mozgósítja, jó irányba tereli őket. De Borisz cár meghalt, s „Leonyid" Jelcin erre már nem képes. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidő H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313). Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, NyitTa: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vww.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Borisz cár meghalt GÖRFÖL ZSUZSA Oroszországra mostanában rájár a rúd. Amikor politikusokat, újságírókat lőnek szitává, vállalkozókat robbantanak fel, a Kaukázus hegyei között kiskatonák halnak meg, alvó emberekre rárobbantják a házat, kellene valaki, aki tud segíteni, képes megtalálni a megoldást - vagy legalább megpróbálkozik vele. Isten kegyelmében bízni talán nem hiábavaló, de az ember már csak olyan földhözragadt, hogy ilyen helyzetekben azt várja, „ott fent" tegyenek valamit. S kit lát az orosz ember, ha feltekint? Egy rozzant, szinte magatehetetlen elnököt, aki csetlik-botlik, kásásán beszél, meredten bámul a kamerába, s ha elunja a gondosan összeválogatott szavak olvasását, önállósítja magát és olyanokat mond, hogy népes stábja hetekig magyarázkodhat. Mit szépítsük: Borisz cár meghalt. Nincs már az az energikus politikus, aki fáradhatatlanul tört célja felé, aki ujjat húzott a fél világ által ajnározott Gorbacsowal, aki simán levette a lábáról az oroszok háromnegyedét. Sosem volt - Hölgyem, észrevettem, hogy a férjem szexuális ajánlatokkal zaklatja. Ne izguljon, Géza képviselő, így sosem váltja be ígéreteit. (Peter Gossányi karikatúrája) Nagyprivatizációs törvény elfogadása - a viták ellenére működőképes a kormánykoalíció Nafta Gbely után, költségvetés előtt Lezárult a Nafta botrány, amely a nyáron váratlanul a kormánykoalíció legnagyobb belső konfliktusává nőtte ki magát. TUBA LAJOS A szereplők közül Ľudovít Kaníknak lett igaza, mindkét Nafta érdekeltség részvényei a Nemzeti Vagyonalap (FNM) számláján végzik. Az egésznek már csak egyetlen szépséghibája van, de ebben szerencsére már nem szerepel Vladimír Poór. Az ügyben a jelenlegi hatalom részéről fellépő másik erős társaság, a Szlovák Gázművek (SPP) egy időben azzal igyekezett átvágni a gordiuszi csomót, hogy Gasfin nevű leányvállalata a Tatra Bankától megvette az ott zálogban lévő 30 százalékos részvénycsomagot. Tulajdonába viszont nem jutott, mivel a pénzügyminisztérium a tőzsdén blokkolta a csomagot. A teljes happy endhez tehát az is hozzáA Nafta privatizálása nem zajlik le belpolitikai feszültség nélkül. tartozna, hogy a gazdasági minisztérium utasítására az SPP érvénytelenítené az üzletet. A szereplők közül a Tatra Banka várhatóan nem gördít ez elé akadályt, hiszen érdeke a helyzet gyors rendeződése. Ráadásul osztrák tulajdonosának ennél sokkal nagyobb pénze ragadt bent a Naftában. Remélhetőleg a Naftára továbbra is pályázó SPP sem akadékoskodik majd, Kaník szerint ez már egyenesen szabotázsnak minősülne. Mert az SPP szándéka ugyan halálosan komoly, de ezt már normális úton, kormánydöntés útján kell érvényesíttetnie. Biztosítéka is van, hiszen két legnagyobb vezetője a cég felügyelő bizottságában ott ül a FNM két vezetője mellett. Következő lépés a négymilliárdos adósságú és a fizetésképtelenség határán egyensúlyozó, vagyis inkább jövővel, mint mával rendelkező Nafta rendbetétele lesz. Ezután következik majd privatizációja, amely várhatóan nem zajlik le belpolitikai feszültség nélkül. Valószínű, hogy az SPP itt is megfelelő szerephez jut, de osztoznia kell majd egy tőkeerős külföldi céggel. A FNM ugyanis kénytelen valahonnan pénzt szerezni a kötvényei kifizetéséhez, ezért nem mondhat le erről a forrásról. A múlt hét legfontosabb gazdaságpolitikai színtere a parlament volt, amely a nagy nyári veszekedés után végre lezárt egy sor régóta húzódó problémát. Első helyen természetesen a nagyprivatizációs törvényt kell említeni, amellyel kapcsolatban az utolsó pillanatban született megegyezés. Határidő ugyanis az országjelentés volt, amely alapján decemberben Helsinkiben eldől, visszakerülúnk-e az EU bővítés első körébe. A nagyprivatizációs törvénynek ilyen szempontból két üzenete van: Szlovákiában zöld utat kapott a privatizáció, illetve a nagykoalíció a belső viták ellenére is működőképes. Gazdasági szempontból a parlamentben decemberig nem is várható újabb, ilyen fajsúlyú konfliktus, akkor majd a jövő évi állami költségvetés teszi próbára a társaságot. Végeredményben a nagyprivatizációs törvény módosításának a tartalma is elfogadható, bár a várható privatizációs bevételek, mint az ország rendbetételének legfontosabb anyagi forrása szempontjából nyilvánvalóan létezett volna optimálisabb megoldás is. De ezenkívül a gazdasághoz kötődő egy sor más fontos törvény is napvilágot látott, élükön a közbeszerzési törvénnyel. Az elkövetkező A nagyprivatizációs törvény az utolsó pillanatban született meg. napokban, hetekben ezek tartalmával is érdemes lesz részletesebben foglalkozni. De legalább ennyire érdekes fejleménye a múlt hétnek, hogy az illetékes kormánytanács megalakulásával beindult a regionális fejlesztés intézményrendszerének építése, sőt a harmonogramot látva bizony kapkodásra számíthatunk. Nem baj, a lényeg a munka, hiszen újabb munkahelyek kialakítására elsősorban a helyi gazdasági lehetőségek felkutatatása teremti meg a lehetőséget, erre pedig elsősorban a nálunk eddig bűnös módon elhanyagolt regionális fejlesztés teremti meg a lehetőséget. Igaz, ez a hatalom és a pénz decentralizálását jelenti, de talán a mostani garnitúra könnyebben elviseli majd, hogy nem összpontosul minden egykét kézben. TALLÓZÓ DETELEGRAAF A főként terrorcselekményekről ismert Kurd Munkáspárt (PKK) a legnagyobb titokban fiatal harcosokat képzett ki a hollandiai Groningen közelében - állítja a holland napilap. Az egyik helyi kempinget állítólag tíz napra bérelték Id 130 ember számára, összesen 9500 dollárért. A táborba kívülről nem láthattak be, a fiatalok pedig nem hagyhatták el a területet. A kiképzésre Európa minden részéből érkeztek kurd résztvevők. A hatóságok azt állítják, nem tudtak arról, mi folyik a táborban, és mivel a PKK nem tiltott szervezet Hollandiában, nem állhatták útját a táborozni kívánó fiataloknak. Korábban is előfordulhattak kiképzések, de a belügyi szervek néhány hónappal ezelőtt vizsgálatot indítottak, és azóta a kurd aktivistákat nem látták a környéken. A PKK a kurd nép függetlenségéért küzd az erőszaktól sem riadva vissza. A szervezetet Törökországban 30 ezer ember haláláért teszik felelőssé. DIE PRESSE A bécsi lap „megbízható nyugati forrásokra" hivatkozva azt írta, Ausztria a semlegesség politikája alapján hónapok óta elzárkózik attól, hogy az iraki repülési tilalalmat ellenőrző nyugati repülőgépek áthaladhassanak légterén. Ausztria azzal érvel, hogy a jelenlegi ellenőrző repüléseket már nem fedezik megfelelő ENSZ-határozatok. A lap szerint Bécs ugyanerre az érvre hivatkozott, amikor a koszovói akció során sem engedélyezte légtere használatát az amerikai repülőgépeknek. Hivatalos szinten igyekeznek az ügyről hallgatni. A külügyminisztériumban a Die Presse azt a választ kapta, hogy az utóbbi időben nem érkeztek az átrepülés engedélyezésére vonatkozó kérelmek. Ugyanakkor a NATO-államok általában nem hivatalos puhatolózások során tájékozódik, mielőtt hivatalosan kéri az engedélyt. Nyugaton azt remélik, Ausztria csendben „visszatalál az együttműködés vonalához", még mielőtt a nyugati államok nyilvánosan tiltakoznának. DER TAGESSPIEGEL Az utóbbi hetek tartományi választásain mutatott gyönge szereplés nyomán a hétvégén újult erővel törtek a felszínre a kisebbik német koalíciós pártot feszítő belső ellentétek, nyíltan szembeállítva a Szövetség 90/Zöldek két társelnökét a párt kulcsfigurájának tartott külügyminiszterrel. A berlini lap arról írt, hogy a tavaly decemberben bizalmat kapott két szóvivő (a Zöldek országos vezetőségének elnökei hivatalosan ezt a címet viselik), Gunda Röstel és Antje Radcke helyére Renate Künast berlini és Fritz Kuhn baden-württembergi politikus kerülne. Radcke még aznap cáfolta a hírt, leszögezve, hogy 2000 decemberéig szól mandátumuk, fölmentésükről csakis pártkongresszus hozhat döntést. Hogy a két hölgy trónusa mégis inog, arra újabb bizonyítékkal szolgált Joschka Fischer nyilatkozata. A Zöldek legismertebb alakja az SPD-Zöldek szövetségi kormány 1998 októberi megalakulása óta nem visel pártfunkciót. Kijelentette: hajlandó aktívabban bekapcsolódni a Zöldek tevékenységébe, ám ennek az a feltétele, hogy távozzék a két szóvivő. OLVASÓI LEVÉL Ballag a katona... A béke legrendíthetetlenebb bajnokai is elismerik, hogy napjainkban, amikor Európa határai még keresztül-kasul nem átjárhatóak, katonaságra szükség van, még ha a legtöbb esetben nem harci feladatok teljesítése érdekében is, hanem főleg polgárvédelmi feladatokra, természeti katasztrófák elhárítása, embercsempészet és drogkereskedelem megakadályozása céljából. Ugyancsak ismeretes, hogy a kormányváltást követően Szlovákia komoly erőfeszítéseket tesz a NATO-tagság elnyeréséért. Ez természetesen nem csupán politikai elhatározás, akarat függvénye, hanem tárgyi, személyi, s főleg anyagi biztosítékokat is feltételez. S ez utóbbiak tekintetében, sajnos, tapasztalatom szerint nincs minden rendben a Szlovák Hadsereg háza táján. A bakák ruházása, élelmezése, technikai és tárgyi ellátottsága nem kis problémát jelent a létszámát illetően túlduzzasztott hadsereg számára. Nem csoda tehát, hogy a katonai alakulatok a jóllaktatás reményében hétvégeken szívesen engedik szélnek az állomány jelentős hányadát. Mint gyakorló szülő, a problémával jómagam is alaposan szembesülni kényszerülök. Ismeretes, hogy gyermekeink iskoláztatása napjainkban nem olcsó feladat, azonban az elmondottak alapján az is nyilvánvalóvá válik, hogy a katonaélet egyéves időszaka legalább olyan jelentős terheket ró a gyermekeikért mindent elkövetni képes szülőkre. Ezért egyáltalán nem meglepő jelenség, hogy a katonaság élelmezését biztosító legmegbízhatóbb „hátországnak" számító szülők talán még buzgóbban tépik a „kiruccanás" utolsó szakaszátjelző „méter" centijeit, mint a farkaséhesen hazajáró, angyalbőrbe bújtatott gyermekeik. Rostás Alajos Felsőpatonyrét