Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-15 / 214. szám, csütörtök

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 17. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.30, 18.30, 20.30 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Mondd, mi a szerelem (svéd) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: A legkedvesebb bárom (am.) 16, 20 Knockin' on Heaven's Door (am.-ném.) 18 ISTROPOLIS: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30,18,20.30 Múmia (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Ösztön (am.) 18, 20.30 Én miért nem?"(fr.) 17, 18.45 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30, 18.15 Sekalnak meg kell halnia (szl.-cseh-lengy.-fr.) 20.30 Az ördög­sziget (am.) 20.15 A segéd (szl.) 20 KASSA DRUŽBA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: A bamba nő (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 15.45, 18.15, 20.40 IMPULZ: Kámaszútra (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Ösztön (am.) 17, 19.15 LÉVA ­JUNIOR: Patch Adams (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Z, a hangya (am.) 19 GALÁNTA-VMK: Az okostojás (am.) 17.30, 20 CYÖR LLOYD: Első látásra (am.) 18 Mimic - A júdás faj (am.) 20 Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 22 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14, 16, 18, 20 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötvennégy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csúcsformában (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30,15.45,18,20.15 Szájkosaras kosaras (am.) 14,16 Az űrkommandó (am.) 18, 20.15 A lengyel nemesi köztársaság utódállamainak kutatói együtt keresték az egymást gazdagító történelmi örökséget A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban MŰSORAJÁNLÓ Szombat reggel 8 órakor a Hétről hétre című publicisztikai maga­zinnal indul a magyar adás. Az összeállításban többek között megszólal Agócs Zoltán profesz­szor, a Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának tanszék­vezetője, aki már 1968 óta foglal­kozik a Mária Valéria híd újjáépí­tésének kérdésével, majd össze­foglaló hallható a hét parlamenti történéseiről. A Hazai tükör ri­portműsorban Nagyölved község­be látogatunk el. A déli hírek után nótacsokor hallható, majd Havasi Péter riportmúsora hangzik el. 14.05-től Zenei galéria, majd Slá­germúzeum. 15 órakor kezdődik az Irodalmi mozaik, amelyben többek között a Magyarországra áttelepült Varga Imre szerzői est­jén elhangzottakból közlünk ízelí­tőt. Ezután zenei újdonságok hangzanak el, majd 16.05-kor jelentkezik a Köszöntő. Vasárnap 8.30-kor a gyermekek­nek szánt ismeretterjesztő műso­rok közül hangzik el egy epizód. 9 órától jelentkezik a Világosság egyházi műsor, amelyben Pohócz­ky Béla serkei lelkipásztor beszél a hűségről, majd beszámoló hangzik el a Firesz kerékpártúráról, az egyházzenei és értelmiségi tábor­ról. Ezután komolyzene szól. 10.05-től 14.00-ig Randevú Csen­ger Ferenccel. 14.05-kor Lanstyák István olvassa fel nyelvművelő írá­sát. 15 órától Tallózó, ezt követő­en a Hazai tájakon című néprajzi összeállításban az 1995-ben Ipoly­szalkán rögzített adást ismételjük meg a Mária-kultuszról. 16.05-kor Köszöntő, majd 18 órakor Hírösz­szefoglalóval zárja műsorát a ma­gyar adás. (szi) A közös történetírás esélyei Aligha férhet kétség hozzá, hogy az új típusú, az integrá­ció követelményeinek meg­felelő demokratikus érték­rend szellemében fogant tankönyveknek meghatáro­zó szerepe van az egymás iránti ellenérzések, az ellen­ségképek és történelmi gör­csök leküzdésében. KISS JÓZSEF De vajon nem bizonyul-e hiábava­lónak a történészek és tankönyv­írók ilyen irányú igyekezete a köz­gondolkodás könnyen getjeszthető beidegződéseivel szemben? E probléma jelenléte és ugyancsak eleven megjelenése, úgy tűnik, nem szegi kedvét a lengyel történé­szek egy olyan, szomszédos orszá­gokbeli kollégáikkal együtt a rend­szerváltás után elindított vállalko­zásának, melyet annak egyik részt­vevője országaik „közösen átgon­dolt történetének" megírására irá­nyuló törekvésnek nevezett. Áz elhatározás 1990 áprilisában született, amikor Rómában a Ke­resztény Kultúra Intézetében az egykori lengyel nemesi köztársa­ság, a Rzeczpospolita négy utódál­lamának, Lengyelországnak, Lit­vániának, Ukrajnának és Fehér­oroszországnak a történészei kö­zös szerkesztőbizottságot hoztak létre országaik közös történelmét új megközelítésben, az egymás va­lóságos vagy vélt igazát mélyeb­ben, az egymás iránti megértés és empátia szellemében megvilágító nemzeti szintézisek megírására. A szerzők reménykednek, sikerül szponzorokat találni ahhoz, hogy az egyes feldolgozások mind a négy ország nyelvén és angolul is megjelenhessenek. A Regio című, a Teleki László Alapítvány kiadá­sában megjelenő folyóirat tavalyi 4. száma egy, a történelem és az integráció kérdéseiről rendezett budapesti nemzetközi konferencia kapcsán válogatást közölt a lublini kísérletet lengyel és ukrán oldalról bemutató írásokból. Ezekhez kap­csolódik a dunaszerdahelyi Simon Attilától származó rövid közle­mény is, mely érzékletesen rávilá­gít a történetszemlélet múltbeli te­hertételeinek szlovák-magyar vi­szonylatban is meglevő párhuza­maira és hasonmásaira. Nyolc év alatt több mint harminc­szor találkozott a lublini próbálko­zásban résztvevő szerzői munkakö­zösség. A kötetlen vita sokszor vált viharos nézetütközéssé, amikor szinte késhegyik menő harcot foly­tattak egy-egy szóért, kifejezésért. A véleménycserék természetes velejá­rója volt a vitára bocsátott szöveg többszöri átírása. A szempont u­gyanis, amely a történeti értékelés nemzeti látószögét igyekezett páro­sítani egy közös, emberközpontú, toleranciát erősítő értékrend köve­A rendező, Jerzy Hoffman a „harcosok" első vonalában telményrendszerével, az egymás ér­velésének messzemenő tiszteletben tartásán alapult. A szerzők az ese­mények és folyamatok értelmezésé­ben mutatkozó eltérések és ellenté­tek okainak, gyökereinek feltárásá­ra törekedtek. „Nagyon határozot­tan alá kell húznunk, hogy nem a nézetek uniformizálásáról volt szó, sem pedig arról, hogy az egyes szer­zőket valamiféle előre kialakított ál­láspont elfogadására kötelezzük. Azt viszont alapelvvé tettük, hogy minden szerző vegyen figyelembe minden szempontot, ismerkedjen meg a többiek véleményével és ál­láspontjával, s ezek ismeretében fo­galmazza meg saját véleményét" ­Az egyes feldolgozások mind a négy ország nyel­vén megjelennek. hangsúlyozta Jerzy Kloczowski. Eb­ből nyilvánvaló, hogy a szerzők nem valamiféle, az ellentétektől meg­fosztott, küúgozott pozitív történel­mi példatár felsorakoztatásával ke­resték a négy nemzet egykori állami együttélésének közös értékeit, a­hogy ezt az elmúlt évtizedekben tér­ségünkben tapasztalhattuk - s ami ellenkező ideológiai köntösben, ma is kísért -, hanem éppen ellenkező­leg, a történelem ellentmondásos örvénylésében igyekeztek megra­gadni az egymást gazdagító törté­nelmi örökséget. A lengyel rendi állam utódjainak együttélésében nem kevés a távoli és a közeli történelmi múltból örö­költ, s egyoldalú, nemzeti kizáróla­gosságra épülő történetszemlélet által táplált konfliktusforrás. Ezek között központi helyet foglal el a „lengyelcentrizmus", mely a sok­nemzetiségű Rzeczpospolitát, ahol a 16-17. században az államfenn­tartó nemesség és főúri rend ellen­gyelesedett, a lengyel nemzeti tör­ténelemmel azonosítja. Saját bő­rünkön érezzük e probléma jelen­valóságát a soknemzetiségű törté­nelmi Magyarország népeinek együttéléséről kialakult kép torzu­lásai nyomán. Mint ahogy azt is, hogy - amint azt Hanna Dylagowa írja - „gyakran az az érzésünk tá­madhat, hogy megfordult a hely­zet: az egykori Rzeczpospolita terü­letének lengyelesítése helyett livánosítása, ukránosítása, fehér­oroszosítása folyik." A múltbeli együttélés multikultu­rális értelmezése kiváltképp érzé­keny önmeghatározási problémák­kal találkozik lengyel-litván vonat­kozásban. A lengyel romantika leg­sajátosabb vonását, a messianiz­must megtestesítő Mickiewicz Pan Tadeusz című hőskölteménye ­amely Szerb Antalt a régi Magyar­ország nemesi világára emlékeztet­te - „Litvánia, hazám" felkiáltással kezdődik. Az önálló litván állam megszületéséig ez nem okozott identitászavart. De 1918 után a kétféle öntudat közötti választás gyötrelmei - ahogy azt Czeslaw Milosz 1989-ben írta - „gyakran a lehető legközelebb álló embereket távolították el egymástól, testvért testvérrel fordítottak szembe". Szinte kibékíthetetlen történeti tu­dathasadás jellemzi az ukrán-len­gyel viszony értékelését is. Míg az ukránok számára a 17. században kirobbant lengyelellenes kozák fel­(Fotó: archívum) kelés vezetője, Bohdan Hmelnyic­kij nemzeti szabadsághős, a len­gyelek szemében a lengyel állami­ságot eláruló lázadó. S e konfliktust hordozó történelmi meghasonlás kapcsán következett be egy olyan esemény, mely ugyan­csak elgondolkodtathatja a lublini kísérlet közreműködőit a történet­szemlélet alakításának göröngyös útjáról. Vajon tudtak-e arról, hogy amikor lépésről lépésre sikerült szá­mos súlyos kérdésben megegyezés­rejutniuk, a lengyel kinematográfia nyolc és félmillió dolláros befekte­téssel Heniyk Sienkiewicz híres tri­lógiája harmadik kötetének, a Tűz­zel-vassal-nak a megfilmesítésén buzgólkodott? A hatalmas összeg előteremtésére valóságos nemzeti adakozás indult meg, s a film elké­szítése és bemutatása lengyel lapok szerint nemzeti extázist váltott ki. A bemutatón ott volt az egész lengyel politikai elit. Mint ismeretes, Sien­kiewicz regénye a lengyel nemesség köré fon dicsfényt. A mai Ukrajna öthrivnás bankjegyén viszont Boh­dan Hmelnyickij portréja ékeskedik. A Hmelnyickij alakítását elvállaló ukrán színész szerint a film az ukrán hejtmant Sienkiewiczcsel ellentét­ben azért mégiscsak árnyaltabban, kiváló hadvezérként ábrázolja. Min­denesetre úgy tűnik, a nagyszabású, hollywoodi stüű film nem okozott feszültséget, amint azt a lengyel Polityka című lap jósolta, az uk­rán-lengyel viszonyban. Sőt, Kijev­ben csempészett kazettákról vetítik. Csak az a kérdés, új szemléleti ala­pok megszilárdulása nélkül képes-e a közgondolkodás valóságosan is feloldani térségünk történelmi an­tagonizmusait. Megjelent Tom Petty Echo című új albuma. Minden felesleges hókuszpókusz nélküli rockzene az övé Dance-hez, vagy a Learning to Fly­hoz hasonló kaliberű sláger. A szín­vonal viszont végig magas, ez az ember mindent tud a szakmáról, többmillió eladott példány bizo­nyítja sikerét. Nagy valószínűség szerint ez az új album sem marad a nyakán. (Warner Music, 1999) Egyenletes színvonal rikában azt is szeretik, ha egy rocksztár botrányok nélkül éli az életét, csak a zenének szentelve magát. És Tom Petty ilyen rock­sztár. Megbízható zenekar veszi kö­rül, a Heartbreakers (Szívtiprók), akik nevükkel ellentétben diszkré­ten a háttérben maradnak a koncer­teken, ahol hattól hatvanévesig minden korcsoport megtalálható. Korábbi lemezeihez hasonlóan ez a mostani is élvezhető háttérzene­ként és fő attrakcióként egyaránt. Aki a producer nevét is meg szokta nézni a borítón, bizonyára ismerős­ként üdvözli Rick Rubint, a mágust, aki ürülékből is aranyat képes csi­nálni, hát még bizsuból! A szolid, új trendekre fittyet hányó amerikai rockzene egyáltalán nem haldoklik, még akkor sem, ha ezen a Petty-le­mezen nincs a Mary Jane's Last „Pázmány Péter középeurópai egyeteme Nagyszombatban (1635­1777)" címmel szervezett kiállítást a Fórum Társadalomtudományi Inté­zet. A megnyitóra a Nagyszombati Kulturális Napok keretében ma 16.30 órakor kerül sor a nagyszombati ortodox zsinagóga női galériájának ter­mében (a Jelenkori művészet központja). JUHÁSZ KATALIN Amerikában, ha új ismerősünket, rég látott családtagunkat CD-vel akatjuk megajándékozni, és nem is­merjük az illető zenei ízlését, egy Tom Petty-album a legbiztosabb választás. Amerikában a legtöbb ember szereti Tom Pettyt. Minden felesleges hókuszpókusz nélküli rockzene az övé, valahol a Bob Dylan és Neil Young közti légüres térben keresendő. A legszélesebb közönségnek készül, mégsem ki­módolt, agyonhangszerelt, giccs­gyanús. A dalok egy szál gitárral is működnek, ügyes dalszerzővel van dolgunk, aki ugyan nem kiemelke­dő énekes, de nem is igyekszik meg­győzni minket ennek ellenkezőjé­ről. Az átlagosnál csak valamivel jobb hangi adottságok mellett Ame-

Next

/
Thumbnails
Contents