Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-13 / 211. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ŰJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 13. Wilson Kipketer és Szabó Gabriella félmillió dollárral lett gazdagabb a berlini atlétikai viadal után; Bemard Barmasai hiába igyekezett, a sportban kockázatos csalni Az aranyat nem kell készpénznek venni Már tudja, mi várja A berlini ISTAF atlétikai viadallal véget ért a Golden League dilemmája, ki részesülhet az egymilliós jackpotból. Mint tudják, a prémiumot azok között osztják ki, akik a sorozat során mind a hét nagydíjon megnyerték saját számukat. MAREK SVÁTEK A berlini olimpiai stadionban rendezett verseny előtt két jelölt maradt a mezőnyből, a romániai magyar középtávfutó Szabó Gabriella és a férfi 800 méteres futásban érdekelt dán Wilson Kipketer. Először Szabó Gabi állt rajthoz, aki sorrendben Oslóban, Rómában, Párizsban, MonteCarlóban, Zürichben és Brüsszelben nem talált legyőzőre 3000 méteren. Berlinben két kilométerrel hosszabb távon kellett igazolnia hegemóniáját. Hogy ellenfelei lássák, kivel van dolguk, az egyes számmal állt rajthoz. Kik is voltak ezek a vetélytársak? Bár hiányzott az igazi veszélyt Egymillió dollár és két kiváló futó jelentő Fernanda Ribeir, de Tégla Loroupe és Zahra Ouaziz is elronthatta volna a napját. Bár Gabinak a berlini pálya nagyon is megfelel. Három éve nem tudják legyőzni az olimpiai stadionban, ráadásul tavaly 5 kilométeren Európa-csúcsot javított (14:31,48 perc). A rajtlövés után a várt forgatókönyv szerint zajlott a verseny. A favoritok kicsit lemaradtak, hagyták, hogy más diktálja a tempót, nekik elég volt később beleerősíteni. A 42 kilogrammos Szabó Gabi könnyedén futott, s ha hiszik, ha nem, szerény súlya ellenére nem ő volt a társaság legsoványabb tagja. Harminchéttel a marokkói Tégla Loroupe vitte a prímet. 3500 méterig Malot haladt az élen, aztán belefáradt feladatába és kezdődhetett a harc az első helyért. Már csak egy kör volt hátra, amikor Szabó, Loroupe, Ouaziz és Mikitenke megugrót. Az utolsó 200-on Gabi vette a bátorságot, elhúzott a többiektől és bejött a számítása: már nem tudták behozni. Hét szál rózsát kapott a célbaérés után, hogy ne felejtse el, ez már a hetedik viadal volt a sorban. Már csak arra várt, mi lesz a másik prémiumvadásszal, Wilson Kipketerrel. Ha a honosított dán is elsőként ér célba, osztoznak, ha nem, mind az egymillió Gabi markát üti. Kipketer idén nyolcszor indult 800 méteren, valamennyi alkalommal megnyerte a versenyt. Sevillában csak egy hajszálon múlott az aranyérem, Hezekiel Sepenget csak két századdal előzte meg. Ó tehát automatikusan veszélyt jelentett Kipketer számára, de Sepengen kívül a kenyai Kimutaira is oda kellett figyelni. A rajt után a kenyai származású dán egy ideig lesből figyelt, majd a célegyenesben magasabb fokozatra kapcsolt és másodpercek alatt maga mögött hagyta a többieket. Az utolsó ötven méteren Kimutai beleerősített ugyan, de a célfotó Kipketert igazolta. Elsőként Szabó Gabi gratulált neki. Szabó Gabi nem egész 23 évvel ezelőtt született Besztercén. A magyar határtól nem messze elterülő városban Gyöngyöss Zsolttal kezdett edzeni. Az atlétika hamar a szívéhez (TA SR-felvételek) nőtt, a végső döntés azonban akkor született meg, amikor személyesen találkozott Diona Melintevel, aki Los Angelesben 1500 méteren olimpiai bajnok lett. Közös edzéseik során Gabi sok tapasztalatot szerzett. Először 1992-ben villant fel. A szöuli junior világbajnokságon 3000 méteren másodikként ért célba. Ekkor fedezte fel és vette védőszárnyai alá a holland Jos Hermens - többek közt Haile Gebrselassie és Bemard Barmasai menedzsere. Minden kezdet nehéz, Gabinak eleinte elsősorban nyelvi nehézségei voltak. A sajtótájékoztatókra tolmács társaságában járt, később úgy beletanult az angolba, hogy ma már bárkivel szót ért. 1994-ben még mindig a juniorok közé tartozott, a lisszaboni vébén magabiztosan nyert aranyérmet 3000 méteren. Két évre rá debütált az olimpiai játékokon. Mindenáron győzni akart, ezért két számban indult, 3000 és 1500 méteren. Az utóbbi számban a kirobbanó formában levő orosz Szvetlana Maszterkova előtt kellett meghajolnia, aki 800-on is olimpiai bajnoki címet szerzett. Gabi 3000 méteren ráfázott tapasztalatlanságára - az elődöntőben kiesett. Athénban kárpótolta magát: világbajnok lett háromezren, másfél kilométeren a második helyen végzett. Formája tavaly bontakozott ki igazán. Év végén mindhárom távon (1500,3000, 5000) a legeredményesebbnek bizonyult. Idei Aranyliga-győzelme mindennek logikus következménye. Pedig akár kiváló tornász is válhatott volna belőle. Tinédzser korában ebben a sportágban is szép eredményeket ért el. Gabi számára ez már csak amolyan hobbi maradt. Wilson Kipketer 26 esztendős. Több gyermekes családból származik, Kenyában született. Mint az afrikai sportolók többsége, ó is azzal kezdte pályafutását, hogy mezítláb és futva járt az iskolába. Idővel fölfedezte saját tehetségét, és komoly edzésbe vágott. Már kilenc éve annak, hogy otthagyta Dániába költözött. 1995ben világbajnoki címet szerzett 800on. Egy évre rá az olimpián is bizonyítani szeretett volna, de állampolgársága még nem volt elintézve. (Atlantában a norvég Vebjöm Rodal szerezte meg az aranyérmet Hezekiel Sepenget megelőzve.) Egy évvel az olimpia után, az athéni vb-n megint nem tudták megelőzni Kipketert, a zürichi Weltklassen pedig 1:41,24 percre javította Sebastien Co 16 éves világcsúcsát. Tizenegy nappal később, augusztus 24-én saját rekordját döntötte meg: az új idő értéke, amelyet azóta sem múlt fölül senki: 1:41,11 perc. A tavalyi idényt azonban legszívesebben elfelejtené. Egyik kenyai látogatása során maláriát kapott és hosszú időre félre kellett tennie a futócipőt. Idén tért vissza, nem is akárhogyan. Sevillában elérte világbajnoki mesterhármasát, az Aranyligában pedig egyetlen akadályt sem tévesztett. Kipketer és Szabó Gabi párharcán kívül más érdekes pillanatnak is szemtanúi lehettünk Berlinben. Bemard Barmasai kenyai akadályfutó hat viadalon át őrizte veretlenségét, majd Zürichben a BBC-nek azt nyilatkozta: megegyezett Christopher Koskeivel, hogy hagyja nyerni. A Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség sportszerűtlennek minősítette Barmasai viselkedését és úgy határozott, a kenyai atléta nem részesülhet a jackpotból. Lett is nagy felháborodás, még Kipketer és Szabó Gabi is tiltakozott, de hiába. Barmasai menedzsere, Jos Hermens perrel fenyegetőzött, majd azzal próbálta menteni védence becsületét, hogy az nem tud jól angolul és félreértette a riporter kérdését. Az ügyet a 21 éves marokkói Ali Ezinne oldotta meg: az addig felülmúlhatatlannak hitt Barmasait az utolsó 30 méteren megelőzte, s ezzel megmentette a nemzetközi szövetséget a felesleges botránytól. A másik nagy figyelemmel kísért szám a 2000 méteres futás volt. Hicham El Guerrouj világcsúcsot ígért. Sikerült is véghez vinnie tervét, a marokkói Morceli 1996-os idején jócskán túltett. A táv megtételéhez El Guerrojnak 4:44,79 percre volt szüksége, míg Morceli három éve 4:47,88-cal számított királynak. A szurkoló türelme véges: ha nincs létszámcsökkentés, sem a bajnokság, sem a válogatott színvonala nem változik; idén nyolc csapattal rajtolt a jégkorong Extraliga (Gól)ütőképes válogatottat csak jó játékosokból lehet összehozni érvényesül az l:10-es arány. Minden tizedik fiatal hokis éri el azt a szintet, hogy az Extraligában szerepeljen (ha színvonalas bajnokságot akarunk). Minden tizedik élvonalbelijátékos tudása felel meg a nemzetközi követelményeknek, tehát lehet válogatott. Erre az elit társaságra is csak tízből egy kimagasló egyéniség jut. Csapattársaikkal ellentétben ők azok a sztárok, akikre mindig, minden helyzetben lehet számítani, attól függetlenül, ki az edző és milyen a felkészülés. Tizenkét csapat esetében nálunk ezeket a feltételeket csak akkor lehetne teljesíteni, ha 30 ezer fiatal korongozóval vágnánk neki egy-egy idénynek. Hosszú távú és megfelelő felkészüléssel (meg kell jegyezni, a szlovákiait megfelelőnek tartom), ideális gazdasági feltételek között képesek lennénk színvonalas bajnokságot létrehozni. A valóság azonban másképp fest. Jó, ha évente 18 ezer új érdeklődő jelentkezik. így aztán logikus - bár le a kalappal az ifjúságiak trénerek előtt -, hogy az Extraligába elég sok gyenge képességű játékos kerül, akiknél ráadásul fejlődésre sem lehet számítani. Ettől biztos nem növekszik a színvonal. Sem a bajnokságé, sem a válogatotté, a szurkoló türelme pedig véges. Ezért támogatom a létszámcsökkentést, még ha úgy gondolom is, nem ez a legmegfelelőbb módja." Ez az elmélet. De hogy is néz ki az új modell? Az alapszakaszban nyolcszor játszik mindenki mindenkivel, tehát 2000. március 21-ig 56 fordulóra kerül sor. Az 5.-7. helyen végzett csapatok számára befejeződik a bajnokság, az utolsó az I. ligában folytatja. A négy legjobb továbbjut az elődöntőbe, amely (a döntőhöz hasonlóan) három győztes mérkőzésig tart. Bár a HC Košice a címvédő, megint a Slovan Harvard indulhat a Euroligában. Az A-csoportban a Vsetín, a Magnyitogorszk és a Villach váija. A Kondnentális Kupára a HC Košice és a Zvolen jelentkezett. A kassaik nincsenek könnyű helyzetben, nekik volt a legnehezebb stabil keretet összeállítani. A Vasmű ismert anyagi nehézségei folytán kő kövön nem Ernest Bokroš (öltönyben) most a válogatottnál bizonyíthatja edzői képességeit maradt a klubban. Nem fizették ki a bajnoki címért igért prémiumot, nincs aki garantálja a rendszeres havi fizetést, ezért a kulcsjátékosok és az edzők szedték a sátorfájukat. A megújult keret, amelyet Jozef Lukáč és Peter Slanina irányít, leginkább Mojmír Božík kapitányra támaszkodhat. Egy célt túztek ki maguk elé a játékosok: megőrizni Kelet-Szlovákia „fővárosának" az Extraligát. A gondok ellenére bizakodva tekintenek a Kontinentális Kupa elé. „A legjobb alkalom lesz a fiatal játékosokból álló csapat számára tapasztalatot gyűjteni nemzetközi szinten" mondta a klub elnöke. Visszatérve a bajnoksághoz, az idén mintegy 30 légióst láthatunk a meccseken, közülük 13 cseh. A Slovanban a trineci Radovan Biegl és Miroslav Hlinka kap lehetőséget, utóbbi a Sparta támadója volt s nemrég visszakapta szlovák állampolgárságát. Négy cseh a Spišská Nová Vest választotta: a csatár Aleš Flašar Vítkovicéből és Patrik Rímmel Olmützből, a két támadó, Tomáš Demel Vsetínből és Petr Lipina Trinecből jött Szlovákiába. Rastislav Vlach, a Vsetín egykori kapitánya már három éve szolgál a Skalicánál, két honfitársa, Zdeňek Jurásek és Juraj Jurík is a segítségére lehet. A jihlavai Petr Vlk Liptovský Mikulášban, Martin Kovánk Zólyomban, Aleš Holík Kassán hokizik. A trencsénieket František Bombic és a kassai származású Győri Árpád erősíti, aki két éve a České Budéjovicét szolgálta. Továbbra is a Slovak International Tabak a bajnokság fő szponzora. A cseh BPA és a szlovák szövetség közti szerződés még nem köttetett meg, pedig a cseh jégkorong fő mecénásától 80 millió koronát kapott volna a szlovák hoki, ha az üzlet létrejötte előtt nem merült volna fel a vesztegetés gyanúja, és ha ezt követően nem mond le a szövetség főtitkára, Pavel Macko, aki tizenhárom éve töltötte be ezt a posztot. Jelenleg Igor Nemeček helyettesíti - a szövetségénél ő felelt a nemzetközi kapcsolatok ápolásáért. A válogatott jó nevére Ján Filc és és segítője, Ernest Bokroš vigyáz. Zdeno Cíger (jobbról) a válogatott egyik kulcsembere MAREK SVÁTEK Hatodik alkalommal kezdték meg a pontvadászatot a szlovák élvonalbeli jégkorongcsapatok a West Extraligában. Két éve tizenketten, tavaly tízen szálltak harcba a bajnoki címért, a hagyományokhoz hűen idén sem maradhatott el létszámcsökkentés. Már csak nyolc klub ékeskedhet az „élvonalbeli" jelzővel. A klubfogyatkozás célja egyértelmű: lendületet adni a bajnokságnak, javítani a színvonalat, hogy a válogatott ne csak akkor legyen ütőképes, amikor a légiósok is ráérnek. A leépítést heves vita előzte meg, főleg azok a klubok tiltakoztak, amelyek sejtették, nem kerülik el a kiesést. Elsősorban a besztercebányai, a poprádi, az epeijesi, a nyitrai és az iglói csapatra gondolunk. A barikád másik oldalán a Szlovák Jégkorong Szövetség módszertani osztálya és az edzőtanács állt. Ók sürgették legjobban a szakmai nagytakarítást, a Slovan, a Trenčín és a kassai HC támogatásával. Nem volt könnyű döntés, szakmai szempontból a legmeggyőzőbb érveket Vojtech Štulajter, a pozsonyi Testnevelési Főiskola oktatója sorakoztatta fel. „A csapat teljesítménye egyenes arányban van a játékosok képességével, ami viszont hosszú távú felkészülés és adottság kérdése, ebbe pedig nem tudunk beleszólni. Általában minden tizedik srácból lesz tehetséges játékos, ez a kiválasztás fázisa. A további lépésben lépésben ugyanígy