Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-03 / 203. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 3. KOMMENTÁR Madarászt Orbánról JARÁBIK BALAZS Végre van min csámcsogni szlovák kollégáinknak jutott eszembe a hétfői szlovák lapokban tallózva. A szlovák társadalom keresztmet­szetét ismerve nem kell különösen meglepődni azon sem, hogy a Slovenská republikához, a DSZM független sajtóorgánumához csatla­koztak más lapok is. Pavol Minárik ízetlen támadásához semmi ked­vem hozzászólni: megtette ezt már az MKP elnöke is. Szlovákia legin­formatívabb napilapjának a főszerkesztője annak a hisztériának az ál­dozata, amely a kisebbségi nyelvhasználat szabályozásáról szóló tör­vény óta még demokrata körökben is sikk, hát még baloldali demok­raták között. Az igazi csalódást viszont a jobboldali pragmatizmusá­ról híres SME fiatal újságírója, Maroš Nič okozta. A tehetséges fiatal­ember ugyanis éppen azokból a körökből került ki, amelyek (szlovák) társszervezőként nevüket adták a madarászi rendezvényhez, s amely­hez nagy remények fűzhetők a szlovák-magyar kapcsolatokat gátoló „baljós árnyak" leküzdésében. Ami pedig a legnevetségesebb: a szlo­vák kollégák Bugár utáni hajszájukban nem vették észre azokat a té­nyeket, amelyek hozzájárulhatnának a kétnyelvű szabadegyetem ki­váló gondolatának méltó megvalósításához. Csak elvétve jutott eszé­be valakinek az orbáni nyakkendődén és közveden kormányfői esz­mecsere egyre gyakoribb megvalósulása, a két ország közötti egyre feszélyezetlenebb kommunikáció, sőt együttműködés megemlítése, azt is észrevehették volna, hogy a szabadegyetem igazi gondolati ér­telme, a „Közösen Európába" elsikkadt. A szervezés főleg a Fidesz po­litikusait helyezte előtérbe, s a szlovák politikusok csak afféle dísz­pintyként voltak jelen a zömmel (95 százalékban) magyar hallgató­ság előtt, amit csak tetézett a miniszterelnöki találkozó „Orbán- Dzu­rinda" jellege. Lehet, hogy a szlovák társszervező becsülte alá a ma­darászi tábort, de az ügy érdekében jó lenne kiküszöbölni a hiányos­ságokat. A magyar kormányfő viszont igazi házigazdaként viselkedett „övéi" körében, s csupán egy órát várakoztatta a szlovák kormányfőt. Bugár tulajdonképpen szívességet csinált a szervezőknek, hogy a nyá­jas néphez szólva ékes magyarságával leplezte Madarász hiányossá­gait. Pedig a hasonló rendezvények pszichikai és kommunikációs ha­tása sokkal nagyobb annál, mint ahogy ezt a múlt héten sikerült meg­valósítaniuk a rendezőknek. Van úgy, hogy a fától nem látjuk az er­dőt, s a szálka sokkal többet nyom a latban, mint máshol egy gerenda. JEGYZET Miniszteri tudathasadás SÓKI TIBOR Letudtuk a szeptember másodi­kát. Volt idő, amikor még a ma­gyar szülők és diákok tüntettek ilyenkor, most a pedagógusok vonultak ki az utcára, hogy a ter­vezett elbocsátások ellen tilta­kozzanak. Merthogy az állam­polgár legvégső és néha leghatá­sosabb eszköze tiltakozása kife­jezésére a tüntetés. Ha a sok fel­szólítás, kérés, könyörgés nem hallgattatik meg, nem marad más hátra, az utcára kell vonulni, akkor talán eljut az üzenet az il­letékesek fülébe. De kik az illeté­kesek? Itt kezdődik a baj. Koráb­ban ugyanis egyszerű volt a hely­zet. Ha a pedagógusok vonultak ki, üzenetük az oktatásügyi mi­niszternek szólt. Ha a földműve­sek, akkor a földügyi tárca mi­nisztere feszenghetett bársony­székében. Igen ám, csakhogy Szlovákiában új divat van kiala­kulóban. Egyes miniszterek szí­vesen beállnak a tüntetők közé, hogy azokhoz csatlakozva kife­jezzék a... mit is? A miniszter til­takozhat a saját maga által terve­zett elbocsátások ellen? Esetleg segíthet a neki címzett kiáltvány megfogalmazásában, vagy a fel­tüzelt tömeggel együtt üvöltheti, hogy „Vesszen a kormány, vesz­szek én!" De hát nem lenne ak­kor egyszerűbb, ha inkább dol­gozna? Ezt úgy tűnik, Ftáčnik elvtárs Koncoš elvtárshoz hason­lóan még nem fogta fel. Neki még mindig jobban megfelel az olcsó demagóg marháskodás a tömegben. Koncoš is elmondta az embereknek, hogy „Marhára veletek vagyok gyerekek, csak hát ez a kormány, tuggyátok..." aztán visszament a minisztériu­mába és úgy döntött, kicserélteti két milkóért a berendezést. Tu­dom, hogy neki az a pénz nem nagy összeg, de egy parasztnak rengeteget jelenthet, ha inkább hasznosabb célra fordítják. Meg egy pedagógusnak is, ha a mi­nisztere a „veletek vagyok, kollé­gák" helyett inkább a reszort gondjainak megoldására fordítja drága idejét. Vagy mondjuk meg­próbálja meggyőzni a pénzügy­minisztert - aki szintén elvtársa -, hogy ugyan kapaijon még ösz­sze pár fillért ezeknek az éhenkó­rász tanároknak, s ne csak a saját reszortjával legyen bőkezű. Még ha a kommunistából demokrati­kussá lett baloldal pártjából van­nak is mindketten. De egyszerű is lenne minden, ha mindenki csak a saját dolgával törődne, s néha nem kellene megbeszélni, hogy ki lesz a fiú és ki a lány. Meg azt, a polgárnak az a dolga, hogy elmondja, ami a szívét nyomja, a miniszternek meg az, hogy demagóg-szocialista tünte­tés helyett dolgozzon, ahogy csak tud. Akkor nem lenne többé szükség arra, hogy a pedagógu­sok tanévnyitókor a tantermek helyett az utcára vonuljanak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), Bolemani Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - spon - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/ A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnélj valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Köszönöm, nem kérek semmit, csak irigykedni jöttem. (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Vlastimil Vicent, volt DSZM-es képviselő kedden jelezte belépési szándékát az Ivan Mjartan csehor­szági exnagykövet vezette, alig né­hány hete alakult Demokratikus Közép Pártjába. A valamikori hon­atya a napilapnak nyilatkozva el­mondta, a párt vezetésébe egyelő­re nem kíván bekapcsolódni. „Nem vágyom arra, hogy az élvonalban legyek. Elegem van életemnek ab­ból a korszakából, amit különböző paprikajancsik és balekok közelé­ben töltöttem" - jelentette ki. A pártrendszer fejlődése szempont­jából szerinte két generációnak kellene még kicserélődnie, ami hozzájárulna a kommunisták fel­váltásához. Megerősítette, hogy a Mjartan-féle pártot hajlandó anya­gilag támogatni. A lap megjegyzi, Vicent még képviselő korában kez­dett vállalkozni, és ő magá­nosította a Szlovák Papírüzemet, a ma Slovpap néven működő gyárat, felesége pedig az érsekújvári Novofruct társtulajdonosa. Az iskolalátogatás most szinte újdonságnak számít, hiszen Jugoszláviában idén már márciusban befejeződött az oktatás Tanévkezdés és mozgósítás A nyolcvan napon át tartó ju­goszláviai légi csapások során 240 tanintézményt ért kisebb­nagyobb támadás, mindenek­előtt azért (s ez máig haditi­toknak számít), mert a gyako­ri helyváltoztatásra kénysze­rülő jugoszláv hadsereg egy­ségei az iskolaépületeket is úgymond „igénybe vették". SINKOVITS PÉTER A károk helyreállítása nyomán most ezekben az iskolákban is elkezdőd­hetett az okatás. Maga a tanítás er­refelé amolyan újdonságnak számít, hiszen a diákokat még március vé­gén szabadjára engedték, így a ter­vek szerint ebben a hónapban az el­maradt tananyagot kellene pótolni. Az idei iskolaév egyébként sajátsá­gos módon és egységesen kezdő­dött: a himnusz elhangzása után a diákok egy „alkalmi, hazafias" szö­veget hallgathattak meg a NATO­bombázásokról. Mintegy száz alap­és középiskola kapui zárva marad­tak, a tanügyisek ily módon tiltakoz­nak, hogy még az áprilisi bérüket sem kapták meg. Az egész országra kiteijedően kilátásba helyezett sztrájk azonban elmaradt, az okta­tásügyi miniszter utolsó pillanatban tett ígérete szerint ugyanis a taná­rok ezentúl minden hónapban más­fél havi fizetést kapnak majd, a le­maradást behozandó. A jugoszláv központi lapok tovább­ra is nagy terjedelemben számolnak be az ellenzéki pártok taktizáló ma­nővereiről. Milosevics elnök elmoz­dítását illetően teljes az egyetértés, a módszerben azonban már nem. Leegyszerűsítve: a pártok egy része kizártnak tartja a választások meg­tartását addig, amíg a jelenlegi gar­nitúra van hatalmon, s ameddig a tájékoztatási törvényt nem változ­tatják meg. Szerintük egy átmeneti kormány megalakítása lenne a cél­szerű, amely megteremtené a felté­teleket a valóban szabad választá­sokhoz. Más ellenzéki pártok (köz­tük a Vuk Draskovics által vezetett s hangadónak számító Szerb Meg­újhodási Mozgalom) a mielőbbi népszavazáson döntenék el az or­szág sorsát, így legálisan menesztve Milosevicséket. Közben Montenegró mind határo­zottabban sürgeti a két tagköztársa­ság közötti új viszonyrendszer felál­lítását, ellenkező esetben elkerülhe­tetlennek látják az elszakadást célzó referendum kiírását. Az utóbbi na­pokban rangos jugoszláv katonai személyek mind harciasabb hangot megütve figyelmeztetnek arra, hogy az ország egységét „minden eszközzel" megvédik; riasztó jel, hogy ismét elkezdődött a mozgósí­tás, számos magyarlakta települé­sen is igen sok tartalékos kapott ka­tonai behívót. E napoktól kezdődően Koszovó tar­tományban a német márka a hivata­los fizetőeszköz. Működni kezd a vámrendszer is, mind Macedónia, Albánia mind pedig Szerbia felé. A nagyobb értékek (lakás, gépkocsi stb.) jó ideje Jugoszlávia más részé­ül is márkában cserélnek gazdát. Di­nárból kevés van forgalomban, a kormány most azt latolgatja, hogy a nyugdíjasok elmaradt járandóságuk fejében értékjegyeket kapnak, ame­lyért fát, szenet vásárolhatnak, vala­mint törleszthetik a villanyszámlát. A fizetések zuhanórepülése egyéb­ként tovább tart, a legújabb statiszti­kai adatok szerint - természetesen átszámítva - Montenegróban az át­lagkereset 150, Szerbiában pedig 80 márka. Noha egy közösség nyelve a kollektíva számára jelent felbecsülhetetlen értéket, ápolása, művelése egyéni feladat A Törvény megtartói - az anyanyelv használói TÓTH MIHÁLY Évekkel ezelőtt, a táblatörvény elfo­gadása körüli nacionalista őtjöngés napjaiban régvolt pártom (még mű­ködött a liberális MPP) országos ve­zetőségének tanácskozásán annak a véleményemnek adtam hangot, hogy az otromba magyarellenessé­get főképp az tehetné eredményte­lenné, ha mind a 600 ezer szlovákiai nemzettársunk egyénenkénti anya­nyelvműveléssel indítana ellentá­madást az ordas törekvések megfé­kezésére. A fenti gondolat alapján gyanítani lehet, mennyire kevéssé vagyok híve az akol melegében való kisebbségi darvadozásnak. Az anya­nyelv jövőjének megalapozását te­kintve pedig egyáltalán nem. Noha OLVASÓI LEVELEK Velünk mindig történik valami Úgy látszik, ez a mi kis országunk ha nem lenne, ki kéne találni. Itt mindig történik valami. A parla­mentben folyik a nagy „munka", az egymásra mutogatás, a nagy jövés­menés, az eredmény nulla. Illetve nullák. Például: villanyáramár-, gázár-, nyugdíjemelés, privatizáció. Es ez az, ami miatt írok. Megvolt a nyugdíjemelés, és megjött a végre­hajtó felhívása is. A nyugdíjas az alapnak 7 napon belül fizesse be a 750 korona adósságát, különben jön a végrehajtó „bácsi" és intézke­egy közösség nyelve a kollektíva számára jelent felbecsülhetetlen ér­téket, ápolása, művelése mindenki számára egyéni feladat. A szépíró, a publicista, a szónok - ha ad magára, és nem előre gyártott, másoktól köl­csönzött gondolatokat akar közölni - a világ legmagárahagyottabb te­remtményeként ül a papír fölött, áll hallgatósága előtt. De akkor is ha­sonló helyzetben vagyunk, amikor a patikában egy tucat aszpirint ké­rünk, netán légyotton szerelmet val­lunk, vagy előhasi üszőre alkuszunk a szomszéd gazdálkodóval. Varázsa van az anyanyelvhasználat minőségének, és a varázslás: min­dig egyéni produkció. Azóta, hogy a parlament elfogadta a nyelvhaszná­lati törvényt, titokban figyelem a dik. A szegény nyugdíjas pedig alig várja, hogy megkapja a nyugdíját, már fizet is, mert nem akar végre­hajtót. És most mi van? Sirathatja a pénzét, mert egy végrehajtási hatá­rozat alatt álló alap végrehajtója rá­ijesztett. Kinek a zsebébe ment most ez a sok 750 korona? És még megírja az igazságügyi tárca, hogy jogi úton sem kapja vissza senki. Miért nem jelezték előre az illetéke­sek, úgy mint az áremelést, hogy ne fizessenek, ha esetleg kapnak az alaptól felszólítást?! Miért akkor, amikor sokan sírva számolgatják, hogyan fognak kitartani a követke­ző nyugdíjig - ha megérik. Nem va­gyok nyugdíjas, sajnos vagy hála Is­tennek, de tudom, mit jelent, ha van 750 koronám, s mit, ha nincs. A szlovákiai magyarokat; a szomszé­domat (villanyszerelő), a másik szomszédomat (asztalos), a helyi hangszóró bemondóját, a politikust (aki a parlamentben körömszakad­táig és eredménytelenül küzdött a törvénybe iktatottnál színvonala­sabb nyelvtörvényért), néhány új­ságíró kollégámat, aki évek, évtize­dek óta vív kilátástalan küzdelmet a magyar nyelvvel és a szakmával. Már ne is sértődjék meg, akit érint, de az anyanyelvművelést illetően a „másik szomszéd" (asztalos) kapna tőlem első helyezést. Nemcsak mert magyarul (is) nevén tudja nevezni a műhelyében előforduló összes szer­számot, hanem mert a cukrászdá­ban se rest rápirítani szomszédja süldő lányára, aki - egyébként Ady sok haszontalan, nevetséges vitat­kozás helyett az ilyen gazemberek felelősségre vonásával is foglalkoz­nunk kellene. Lévai Józsefné, Izsa Tartalmas együttlét Csallóközkürt község emléknapjá­nak előestéjén kellemes szórako­zásban volt része annak, aki elláto­gatott a szép kultúrházba. Ekkor mutatták be az ifjúsági klub tagjai Rejtő Jenő Jutalomjáték c. művét. Meglepetés volt az előadás azért, mert a fiatalok bizonyították, nem­csak a tévé, a diszkó érdekli őket. Büszkék lehetnek rájuk a szüleik, nyelvét „művelve" - šľahačkát és minerálkát rendel. Attól tartok, hogy az akol langymelegére eskü­vők egy része nem fedezi fel az anyanyelv individuális művelésé­nek varázsát. Pedig nem kell hozzá több, csak a leírt, elmondott és más eszközökkel közvetített (persze, nem akárkitől származó) szövegek tudatos olvasása, hallgatása, a szó­fordulatok és mondatszerkezetek ízlelgetése, művészetének elsajátí­tása. Ha abból indulunk ki, hogy mit enged meg és mit nem a nyelvhasz­nálati törvény, anyanyelvünk kopá­sa megállíthatatlanná válik. E tekin­tetben az legyen számunkra a Tör­vény (nagy T-vel), hogy anyanyel­vünk fennmaradásáért mindannyi­an és egyénileg vagyunk felelősek. nagyszüleik, akiknek fiatalságuk egyet jelentett a színdarabok elő­adásával. Meglepetés volt az elő­adás azért is, mert a fiatalok - Gútai László vezetésével - minden külső segítség nélkül készültek az elő­adásra. Meg akarták mutatni, mire képesek a saját erejükből. Az 1848­as évforduló emlékére Petőfiről szóló jelenetet mutattak be - s bi­zony szem nem maradt szárazon, hasonlóan az édesanyákat köszön­tő műsoruk bemutatásakor. Kíván­juk, hogy a zúgó taps, a közönség szeretete adjon erőt, kedvet további munkátokhoz, tartalmas szórako­zásotokhoz. A falu önkormányzati testülete és a Csemadok helyi szer­vezete nevében: Gányovics Jolán, Csallóközkürt

Next

/
Thumbnails
Contents