Új Szó, 1999. szeptember (52. évfolyam, 201-225. szám)

1999-09-09 / 208. szám, csütörtök

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. SZEPTEMBER 9. Keresztény emlékek Érsekújvár. Ma 16 órától nyílik meg az In eternum amen című kiállítás a Zsitvamenti Múzeum Ferencesek tere 1. szám alatti kiállítótermében. A kiállításon a múzeum gyűjteményében található keresztény emlékeket és motívumokat tekinthetik meg az érdeklődők, (ú) Honti Kulturális Napok Ipolyság. A Honti Galériában ma 16.30-kor ünnepélyes megnyitóval, Michal Uhrík festményeinek és plasztikáinak kiállításával kezdődik és tíz napig, szeptember 18-ig tart a XVIII. Honti Kulturális Napok rendezvénysorozata. A Honti Múzeumban kiállítás mutatja be a Csemadok Ipolysági Alapszervezetének 50 évét. Pénteken és szombaton amatőr népművészeti csoportok lépnek fel a Fő téren, este pedig a szalkszentmártoni folklóregyüttes műsorára váiják a vendégeket a városháza színháztermébe. Vasárnap délelőtt szlovák és magyar nyelvű ünnepi szetmise lesz a Kálvárián, este dzsesszkoncertet rendeznek a Csemadok székházában. Ugyanott szeptember 14-én dr. Csáky Károllyal találkozhatnak az olvasók, (ú) Bemutatkozik az Ifi magazin Dunaszerdahely. Ma 18 órától az Ifi című ifjúsági magazin mutatkozik be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A magazint, amelynek ez év júniusától új főszerkesztője van Oriskó Norbert személyében, Batta György író, újságíró mutatja be. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Notting Hill (am.) 15.30, 18, 20.30 KERTMOZI: A nagy Lebowski (am.) 20 TATRA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18,20.30 OBZOR: Ösztön (am.) 15.30,20.30 Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 18 MLADOSŤ: Énekeljük a dalt meztelenül (cseh) 18 A legkedvesebb bárom (am.) 16, 20 ISTROPOLIS: Notting Hill (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 18, 20.30 Mátrix (am.) 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Mátrix (am.) 18, 20.30 Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 17.30,18.15 Amerikai história X (am.) 18.45, 20.30 Az erőszak vonala (am.-ném.-fr.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Ösztön (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Szökőkút Zuzanának III. (szl.) 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: Notting Hill (am.) 16, 18.15,20.30 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Asterix és Obelix (fr.) 17,19 LÉVA- JUNIOR: Asterix és Obelix (fr.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Hatalmas Afrodité (am.) 19 GYŐR LLOYD: Csúcsformában (am.) 18, 20 A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső (am.) 22 CINEMA CITY: Taxi (fr.) 14, 16, 18, 20 Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ötvennégy (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Drogosztag (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csúcsformában (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 A Thomas Crown ügy (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Szájkosaras kosaras (am.) 14,16 Göncz Árpád elmélkedéseinek és reflexióinak szlovák nyelvű válogatását jelentette meg a Kalligram Kiadó Politikusként is író maradt „Jó" sorsunk ajándéka, hogy mi, szlovákiai magyarok - a multikulturális meghatározottságaink nyomán két olyan köztársasági elnököt is magunkénak vallhattunk (vallhatunk?), akiket a világ mindvégig irodalmárként ismer. DUSZA ISTVÁN Göncz Árpád és Václav Havel sokak számára életükkel, alkotói és politikusi pályájukkal, magatartásukkal adnak érvényes erkölcsi mércét. A legújabb - Rudolf Schuster - is irodalmárkodik, de nála a politikusi pályakép eléggé zavaros. Ez a gondolat ötlött fel bennem, amikor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Rudolf Chmel irodalomtörténész bemutatta Göncz Árpád Karpaty a priľahlý vesmír című eszszékötetét. Mivel nincs tudomásom egy ilyen című Göncz-műről, s a kötetben sem találtam utalást rá, a szlovák nyelvű kötet magyar címét hevenyészve talán A Kárpátok és a mellette elterülő világmindenségnek fordítanám. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem az íróból lett köztársasági elnökök örökre írók maradnak. Ok tehetnek róla, hiszen mindegyik politikusi megnyilvánulásuk magában hordozza azt a belső erkölcsi tartást, amely nélkül nincs irodalmár, még kevésbé jó irodalmár. Göncz Árpád esetében ehhez az a csoda is hozzájárult, amit az angolszász irodalom avatott fordítójaként a hetvenes, nyolcvanas években sok olvasójának átadott. Emberré érésem idején Hemingway, Updike, Golding meg Doctorow művei az ő fordítói műhelyéből kikerülve is nyitogatták a szememet, és könyvtáramnak azóta megbecsült darabjai. Bárki a szememre vetheti, hogy miközben eltökélt szándékkal Göncz Árpád szlovák nyelvű esszékötetének recenzálását tűztem ki célomul, valamifajta magánlegendárium töredékeit morzsolgatom. így van, hiszen magyar ember először ne szlovákul ismerkedjen Göncz Árpáddal, aki a mai minden elemében agyonpolitizált világban Václav Havellal szinte párban, példaképe az irodalmárban létező homo politicusnak. így aztán mindehhez egy élményem is társul szegődik, amit Cividale de! Friuliban a Mittelfesten éltem át, amikor az észak-olasz kisvároska főRudolf Chmel és Göncz Árpád a kö terén, Göncz Árpád jelenlétében egyszerre öt nyelven adta elő öt német, olasz, szlovén, szlovák és magyar - színésznő a Magyar Medeát. Érdemes fellapozni a Politika és az irodalom című írást, amelyből megérthető, hogy a „bársonyos forradalmak" politikai idilljeinek az elmúlása után miért távoztak el a politikából az írók, a szellem emberei, s ha maradtak, torzultak bele a parlamentarizmus személytelen szürkeségébe. Sohasem az érdekelt, hogyan veszik ki az amúgy normális íróból az a többlet - tehetség, tudás, józanság, kreativitás, erkölcs, hit és Egyik példaként A „névtelen" magyar című Gönczesszét hoznám fel. humánum -, ami íróvá tette, miközben politikai pártot alapít. Nem érdekelt a „hogyan", mert a „miértet" tudtam. Mert a politika a gyengéket, a szürkéket természetéből eredően, ami nem más, mint a megszerezhető hatalom, vagy a megőrzésének a módozatai, mindig eltorzítja. Göncz Árpád nem tartozik ezek közé. Hogy ő politikai mércék szerint igazán sehová sem tartozik, mert ő az maradt, aki volt? Kétségtelenül így van. Erről szól ez a szlovákul most meglyv bemutatóján a Magyar Intézetbe jelent könyv is. Elolvasva ezeket az esszéit, ismét az a korábbi véleményem erősödött meg, hogy az államférfiúi beszédeit maga író Göncz Árpád minden alkalommal, minden helyén a világnak, egy davosi konferencián vagy a tótkomlósi szlovákok alföldi letelepedésének évfordulós ünnepségén, elsősorban íróként nyilvánul meg. És ettől nem lesz érdemtelenebb államférfi, tekintélytelen politikus. Talán éppen ezért szeretnék a politikusok közül néhányan lejáratni, leginkább azok, akik nyomába se léphetnek, s legfeljebb gyerekes dühükben árnyékát tapodhatják. Olvasgatva az író és köztársasági elnök szlovák nyelvű kötetét, fel-felidéztem a Védcölöp utcai intézet, vagyis az egyre többünk számára a „pozsonyi magyar ház"-beli könyvbemutató történéseit. Rudolf Chmel kérdését is, amelyet a szlovák-magyar vagy magyar- szlovák megbékélés elmaradását firtatva tett fel. Hangoztatta, hogy Szlovákiának és Magyarországnak olyan köztársasági elnökei vannak, s olyan kormányai, amelyektől ezt el lehet várni. Aztán a másnapi sajtóból kiderült, hogy különböző a megítélése a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvénynek, s még egy egész sor dolognak. Nem kell különösebben nagy elemzőkészség ahhoz, (Somogyi Tibor felvétele) hogy lássuk: a magyarság szlovákiai jogai ebben az időszakban politikai áruként forognak az európai pályaudvar előkelő éttermeiben, miközben mi a piszkos büfékben az egyre nagyobb késést jelző csadakozásra várunk. Amiből bizonyára mindenki számára nyilvánvalóvá lehet, hogy Göncz Árpádnak a Rudolf Chmel kérdésére adott válaszában megemlített Kettős identitás című tótkomlósi beszédét sok szlovák politikusnak el kellene olvasnia, s meg is kellene értenie. Van ebben a kötetben még más is. Olyan dolog, amelyet nekünk, magyaroknak kellene megfontolva megszívlelnünk. Egyik példaként A „névtelen" magyar cúnű Göncz-esszét hoznám fel, amelyet az indianapolisi egyetemen a díszdoktori cím átvételekor mondott el saját élete kapcsán nagyszüleink, szüleink és a mi magántörténelmünkről. Ebből talán megértenénk, hogy a sorsunk nem lehet ürügy a dacos sértődöttségre. Ez a naponta Nyíregyházától Pozsonyig tapasztalható sértődöttség annyi szellemi energia elvesztésével jár, amennyiből akár a szlovák-magyar, vagy ha valakinek így kedvesebb: a magyar-szlovák történelmi megbékélést is nyélbe üthetnénk. De addig is, mi lenne, ha akinek egyeden szlovák barátja is van, megajándékozná őt Göncz Átpád kötetével? Október tizenhetedikéig látható Frankfurtban az André Kertész műveiből készült retrospektív kiállítás Továbbra is meg kívánja őrizni függetlenségét Színházi Nyitra '99 ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Sok szempontból új fejezet kezdődik a Színházi Nyitra fesztivál történelmében, hiszen hosszú évek óta először számíthat állami támogatásra, sőt nemcsak a szlovák kultuszminiszter tiszteli meg jelenlétével, hanem a visegrádi országokból érkező kollégái is, akik valamennyien a rendezvény védnökei. A magyar, a cseh és a lengyel kulturális tárca vezetői Milan Kňažko meghívására szeptember 24-én érkeznek Nyitrára, részt vesznek a fesztivál megnyitóján, másnap pedig a kölcsönös együttműködés további lehetőségeiről tárgyalnak. Darina Kárová, a Színházi Nyitra igazgatója elmondta, az idén érkező társulatok egy-egy figyelemreméltó, új témákat boncolgató vagy merész rendezői elképzeléseket megvalósító művet hoznak. A fesztivál első napján kiosztják az előző évad legjobb színházi produkcióinak járó „Deszkák" díjakat. A legtöbb jelölést, 11-et a nyitrai Andrej Bagar Színház kapta: a Macbeth a hét kategóriából az évad felfedezésén kívül mindegyikben esélyes, a Hegedűs a háztetőn című musicalt 4 kategóriában jelölték, a Terezka című darabot pedig a legjobb színpadi A hétköznapok „fényköltője" MTI-PANORAMA zenéért. Amint Darina Kárová elmondta, bár a kormány illetékesei nem tekintenek ellenséges, rebellis rendezvényként a fesztiválra, a Színházi Nyitra továbbra is meg kívánja őrizni függedenségét, és nem válik állami rendezvénnyé. Míg az elmúlt négy évben kizárólag külföldi alapítványok támogatásaiból rendezhették meg a seregszemlét, az idén a költségvetés 45%-át, mintegy 4,5 millió koronát vállalt a kulturális minisztérium, és tavaly decemberben visszamenőleg rendezte a tavalyi fesztivál adósságait is. A biztató elmozdulás azonban még nem történt meg minden téren - a hazai kritikusok, színházi szakemberek és színészek nagy része továbbra is távol tartja magát a Színházi Nyitrától, és olyan előadások iránt sem érdeklődnek, amelyek nemzetközi viszonylatban is kivívták a szakma elismerését, (vr) André Kertésznek, aki egyike volt a fotográfia legnagyobbjainak, fotócsendéleteihez elég volt egy villa a tányér szélén, vagy a szemüveg, amelyre árnyékot vetett a fénysugár. Kis Leica gépével még az utca eseménytelen, hétköznapi képét is művészivé tudta varázsolni. Á magyar származású amerikai fotóművész (1894-1985) kivételes tehetségéről tesz tanúbizonyságot a frankfurti Nemzetközi Fotográfiai Fórumon megnyílt, október 17-ig megtekinthető retrospektív kiállítás. A „Le double ďune vie" (Egy élet mása) mottóval bemutatásra kerülő kiállításon a közönség mintegy 160 fekete-fehér és színes fotóban gyönyörködhet. A retrospektív kiállítást Frankfurton kívül másutt nem mutatják be Németországban. André Kertész 105 éve született Budapesten bankár családban. 1925ben vándorolt ki Franciaországba, majd 1936-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Már a 30-as években a világ egyik legismertebb fotóriportere volt, az avantgárd úttörői között tartották számon. A mindennapi életet megörökítő első képei 1912-ben készültek. Az első világháborúban a Monarchia hadseregében szolgált, és szabad idejét arra használta fel, hogy megörökítse bajtársainak hétköznapjait. Ezek mellett megkapó tájképeket készített. Párizsban írókkal és művészekkel került kapcsolatba, akiket - mint Marc Chagallt és Piet Mondriant lencsevégre kapott. Az ugyancsak magyar származású festőt és újságírót - a később Brassai néven ismert fotográfust -, Halász Gyulát rábírta, hogy cserélje fel kamerára az írógépet. Pártfogoltját és honfitársát - az ismert „Magnum"-fotóst és háborús fotóriportert -, Robert Cápát (eredeti nevén Friedmann Endrét) megismertette a villanófénnyel, és megszerkesztette annak a spanyol polgárháborúról szóló első könyvét. André Kertész dolgozott francia, angol és német magazinoknak is. Képeit világszerte kiállításokon mutatták be. Számos kitüntetést kapott. Egy évvel halála előtt öszszes negatívját és egész levelezését a francia államra hagyta örökül. André Kertész: Clochard-ok sziesztája