Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-10 / 183. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 10. KOMMENTÁR Az első vezéráldozat MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda kormányfő meghozta az első vezéráldozatot, Gabriel Palacka személyében az első miniszter távozik a szivárványkormányból. A már hónapok óta sürgetett kormányátalakítást Dzurinda a legtöbb hibát elkövető miniszterrel kezdte, persze, több tárcavezető kullog a nyomában a tévedések mennyiségét illetően, s remélhetőleg a távozásban is követi a kabinet legfiatalabb miniszterét. Dzurindának valószínűleg nem lett volna könnyű ezt a döntést meghoznia, ezért maga a kiutált lépett. A kormányfő még vasárnap is úgy nyilatkozott, hogy nem lát okot Palacka leváltására, a kormányhivatal ellenőrei sem találtak semmi kivetnivalót a „telefontenderben" - igaz, az évtized kommunikációs ügyletét meg sem vizsgálták, csak a tanácsadó kiválasztásának módját, ami a miniszterelnöknek és embereinek tetszett. Rajtuk kívül senkinek sem. A kormányfő azt sem találta furcsának, ami a szlovák légiforgalmi társaság körül zajlott a miniszter vezényletével. Dzurindának egyszerűen be kellett hunynia a szemét, és nem csak a balt. Elveszítette azt az emberét, aki a kereszténydemokraták közül jóformán egyedüliként állt mellette az SZDK-ban, vállalva Čarnogurskýék megvetését és csípős nyelvét. De elveszítette a választások előtt sebtében létrehozott tömörülés pénztárosát is, persze csak a kormányban. Eltávozott a barát, az elvharcos társ. Érthetetlen azonban, hogy ha most sikerült rábeszélnie Palackát - legalábbis ez a logikus magyarázata a történteknek-, miért tartott neki egészen mostanáig, megkímélhette volna magát a rengeteg fölösleges kritikától. A miniszterelnök azonban elszalasztotta az alkalmat, magára haragítva a közvéleményt és partnereit, támadási felületet nyújtva ellenfeleinek. Három évig - ha kibírja addig - hallgathatja mostani hibáit, s nem segíthet rajta az sem, hogy nyíltan szembeszáll a kereszténydémokratákkal, hogy a maga oldalára állítsa a többi kormánypártot. Nem Palacka lesz az egyetlen, akinek mennie kell. Ľudovít Černák ügye legalább annyira gyanús és bonyolult, mint Palackáé. Főleg most, hogy bebizonyosodott: a Nemzeti Vagyonalap nem követett el hibát a Nafta-ügyben, Kaník ártatlan, mint a bárány persze ez túlzás -, Černák lelke pedig nem tiszta - persze ez enyhe kifejezés. Ezért megdöbbentő, hogy Dzurinda nem tanult hibájából, és csökönyösen ragaszkodik a Vagyonalap vezéreinek leváltásához. Černákot egyszerűen nem meri feláldozni: elveszítené egykori nagyszerű kampányfőnökét és pénzteremtőjét, de a Demokratikus Unió egyetlen feltétel nélküli SZDK-emberét is. Bukásra van ítélve a kormányfő, ha csak egyfajta kísértésnek enged. Černák miatt kár kockáztatni egy koalíciót, és kár kockáztatni a közvélemény szimpátiáját. A jelenlegi kormánypártoknak nem négy évre kell berendezkedniük, különben jön Mečiar, és négy év munkája egy éjszaka alatt semmivé foszlik. Jelcin cselcistái GÖRFÖL ZSUZSA Borisz Jelcin két közgazdásszal kezdte, Csernomirgyinnel és Kirijenkóval. Az elsőt több mint öt évig tűrte a miniszterelnöki poszton. Amikor túl népszerű lett, s már mindenki benne látta a következő orosz elnököt, simán kirúgta. Kerített egy múlt nélküli fiatal titánt, de a tejfeles szájúnak hitt kölyökről kiderült, érti a dolgát. Öt hónap múltán inkább visszahívta Csernomirgyint, de a duma megmakacsolta magát. Ekkor előállt egy kipróbált elvtárssal, Jevgenyij Primakov hírszerző főnökkel. A fél világ sokkolva volt, a duma tapsolt. Kilenc hónapig tartott az idill a törvényhozás és a Kreml között, ekkorra azonban már Primakov népszerűsége is meghaladta Jelcinét mennie kellett. Az utód ugyanabból az akolból származott: a fiatal, 47 éves Szergej Sztyepasin tábornok a belügyi csapatoknál kezdte, majd csekista lett, azaz KGB-s, kevésbé rosszízű és újabban használatos kifejezéssel hírszerző, 1994-től a hírszerzés főnöke. Egy évre rá az ő nyakába varrták a csecsenügy félrekezelését, a bugyonnovszki túszdrámát. Jelcin kicsit pihentette, de nem felejtette el: előbb az igazságügyi, majd a belügyi tárca élére állította. Amikor májusban kormányfő lett, a közvélemény meg volt róla győződve, hogy Jelcin rövidesen teljesíti, amit 1997 nyara óta ígérget: megnevezi utódját. Ezt tegnap tette meg, egy évvel elnöki mandátuma lejárta előtt. Megnevezte kívánt utódját, de nem Sztyepasin lett, mert őt még jókor reggel leváltotta. Az új kedvenc ismét egy csekista, Vlagyimir Putyin, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat eddigi vezetője, Szentpétervár egykori alpolgármestere. Amire oda kell figyelni: utódja eddigi helyettese lett. Az a Nyikolaj Petrusev vezérezredes, aki szintén a „szentpétervári lobby" oszlopos tagja. Úgy tudni, ehhez a lobbyhot húzott Sztyepasin is, aki állítólag a vele egyidős Putyin jó barátja, s menesztése napján fontosnak tartotta, hogy ismét hűséget esküdjön Jelcinnek. Ez azért érdekes, mert Sztyepasin menesztésének legvalószínűbb oka, hogy nem tudta megakadályozni Jurij Luzskov polgármester és a régiók vezetőinek választási szövetségét. Márpedig számtalan példa bizonyítja: Moszkvát csak egy ellenfél képes legyőzni: Szentpétervár. Vagy a hírszerzés. Leghamarabb a kettő együtt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A. P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kit. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ SME Július 26-án volt hét éve annak, hogy az ODS és a DSZM tárgyalásait követően Vladimír Mečiar bejelentette: 1993 január 1-től szétválik a Csehszlovák föderáció. Hat évnyi önállóság után a két ország között jelentős különbségek alakultak ki. Csehországban a munkanélüliség aránya 8,4 százalékos, szemben a 17,7 százalékos szlovákiai rátával. Ennek ellenére a cseh politikusok nem titkolták, hogy a gazdaság nincs jó helyzetben, míg szlovák kollégáik gazdasági csodáról beszéltek. Nálunk tavaly az átlagkereset 10 ezer korona volt, Csehországban meghaladta a 11 és fél ezer cseh koronát. Nyugati szomszédunknál olcsóbbak az alapélelmiszerek, alacsonyabbak a lakásárak. Míg egy prágai háromszobás lakótelepi lakás 900 ezer korona, Pozsonyban 100-200 ezerrel többe kerül. Szlovákiában viszont valószerűtlenül alacsony a bérleti díj és az energia. Ezt leszámítva Csehországban olcsóbb az élet. A leglényegesebb különbség azonban az, hogy Csehország NATO-tag, Szlovákia pedig kívül rekedt a szövetségen. A korábbi garnitúra úgy privatizált, hogy senki se vonhassa kétségbe: csak a törvény adta lehetőségekkel éltek Trükkös alagútépítés Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a múlt hétvégén kijelentette, továbbra sem tartja indokoltnak, hogy a kormány visszavonja a Nemzeti Vagyonalap vezetőinek leváltására tett javaslatát. Ha a miniszterelnök feltételezései igaznak bizonyulnak, e héten előrelépésre számíthatunk a Nafta Gbely-ügy kibogozásában, és ez szerinte a gazdasági miniszter érdeme lesz. PÁKOZDI GERTRÚD Hogy végül is az ügy kapcsán ki távozik majd a gazdasági-politikai életből, egyáltalán távozik-e valaki, továbbra is kérdés, hiszen a döntés a parlamentre vár, a kormánykoalíciós pártok véleménye pedig egyelőre megoszlik a vagyonalapi vezetők vétkességét illetően. Addig is azonban, míg ez az ügy tisztázódik, a Vagyonalap teszi a dolgát; érvényesíti a jogkörét, továbbá a július elsejével hatályba lépett szerény törvénymódosítás (az értékpapírokról szóló törvényről van szó) nyújtotta lehetőséggel élve hozzáfogott a magánosítási törvénytelenségek felszámolásához. Derült égből villámcsapásként ért jónéhány privatizált vállalatot a hír, hogy a Vagyonalap eláll a magánosítójával kötött szerződéstől. Az indok minden esetben ugyanaz: az érintett cégek nem teljesítik a privatizációs szerződés valamely feltételét. A Nemzeti Vagyonalap általi szerződés-feliilvizsgálatok egyébként indokoltan keltenek riadalmat a magánosítók körében, hiszen köztudott: a Vagyonalap működése óta kötött összes szerződés teljesíOLVASÓI LEVÉL Kórházi tolvaj Egyre többet olvashatunk, hallhatunk arról, milyen áldatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben, no meg arról, hogy egyes orvosoknak milyen méretű zsebeket varrtak a köpenyére. Én ez utóbbira nem panaszkodom. A főváros egyik legrégebbi, elég neves kórházában voltam kénytelen eltölteni három hetet. Az épület rettenetes állapotban van, viszont a személyzet - az orvosok és az ápolónők- hihetetlenül tisztességesen végzi munkáját. Ennyi idő alatt tésének felülvizsgálatáról van szó. Nem csupán a törlesztési naptárban foglaltak teljesítését vizsgálják, hanem kisebb mulasztásnak tűnő szabálytalanságokat is, hiszen nem egyszer az ilyenek takarják a nagy horderejű törvénytelenségeket. A Nemzeti Vagyonalapnak egyébként a legtöbb gondot a behajthatatlan követelések jelentik. A vételár kiegyenlítésére vonatkozó követelésekről van szó. Egyszerűbb a helyzet, ha a tartozások olyanok, amelyek esetében tárgyalásos úton, bíróságon kívüli eljárással behajtható a követelés. A Vagyonalap végrehajtó bizottságának illetékesei szerint sokkal több fejtörést okoznak azok a követelések, amelyeket például már felszámolás vagy csődeljárás alatt levő adóssal szemben kell érvényesíteni. A Vagyonalap pillanatnyilag közel három milliárd koronányi olyan követelést tart nyilván, amelynek törlesztési határideje már rég lejárt. És ami megdöbbentő: ebből 2,5 milliárd koronányi az olyan követelés, amelynek behajtási lehetősége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Sajnos, a privatizátorok javára hozott hatályos törvények az adósok számára lehetővé teszik az időhúzást, miközben a vállalatot tudatosan a csőd szélére sodorják, megfosztva ezzel a Vagyonalapot annak az esélyétől, hogy valaha is pénzt lát jogos követelései fejében. A privatizációs szerződéseket a Mečiar-éra alatt úgy kötötték, hogy azok ne a Vagyonalap (tehát az állam) javát szolgálják. Ez ma már éppoly nyilvánvaló tény, mint az, hogy a korábbi garnitúra úgy privatizált, hogy senki se vonhassa kétségbe: a magánosítók csak a törvény adta lehetőségekkel éltek. Ma már tudjuk, e formálisan szaegyszer sem tapasztaltam, hogy valakivel flegmán bántak volna, vagy sorsára hagyták volna a beteget. Sőt, amikor hálám apró jeléül egy-egy csomag kávéval szerettem volna megajándékozni az ápolónőket, elutasítottak, mondván: ők a munkájukért fizetést kapnak. Akivel azonban bajunk támadt, az az egyik betegtársunk volt. A fiatalasszony az első napokban készségesnek, kedvesnek, szolgálatkésznek látszott, a súlyosabb betegeknek segített, behozta vacsorájukat, megmaszszírozta fájó hátukat, lábukat, vidáman cseverészett mindenkivel. Nem tűnt föl senkinek, hogy bályos és törvényes szerződésekben a trükköt elsősorban az jelenti, hogy a privatizált vállalatok könyvviteli értékük húsz százalékáért keltek el. így állítottak elő mesterségesen újgazdagokat. Hallatlan kedvezmény volt, hogy az első törlesztési részlet rendszerint még az egyébként is bűnösen alacsony vételár 10 százalékát sem haladta meg. A Nemzeti Vagyonalap ilyen kilátástalan helyzetben próbál rendet teremteni, ilyen helyzetben tesz kísérletet a részvények állam javára történő visszaszerzésére. A Vagyonalap elképzelései szerint a visszaszerzett részvényeket újra a privatizációs folyamatba bocsátják. Hogy mikor és milyen feltételekkel, arról a kormány dönt. Mindenesetre remélhető, hogy ez a folyamat már átlátható, ellenőrizhető, és ami ugyancsak lényeges, az állam számára előnyös lesz. Mert még egy olyan trükkösen törvényesített rablást, mint amilyet az előző garnitúra hajtott végre, mar semmiképpen sem bírna ki az ezer sebből vérző gazdaság. Sok gondja van az egykori trükkös alagútépítőkkel, már a széke is inog bele. Ľudovít Kaník, a Nemzeti Vagyonalap elnöke (TA SR-felvétel) pénzt kér mindegyikünktől, mondván, a nagy kapkodásban otthon felejtette a pénztárcáját, de szombaton, ha eljön látogatóba a férje, visszaadja a kölcsönkért összeget. Hogy mennyit telefonált el, mennyit nem, arról fogalmam sincs, de azt alaposan megfigyelte, kérő szavára ki nyitja meg pénztárcáját, s ki az, aki sajnálkozva, szinte szégyenlősen mondja, nálam egy fillér sincs. A fiatalasszony nyolc-tíz napig nyomta az ágyat, aztán nyomtalanul eltűnt. Természetesen nemcsak bájos mosolyát, kedvességét vitte magával, hanem azoknak a szerencsétlen idős asszonyoknak a pénzét is, akik jóhiszeműen adtak neki nehezen összekuporgatott nyugdíjukból. Sőt, mint utóbb kiderült, nemcsak kölcsönkért, hanem míg a betegek kint ettek a folyosón, meglopta azokat, akiknek a pénztárcájába belekukkantott. Hát ennyit a nyájas modorról, a kedves mosolyokról, a készséges betegtársakról - no meg az emberi gyarlóságról. Valószínűleg meg lehetne tudni, hol lakik a tolvaj szarka, de úgy gondolom, a meglopottakra nézve lenne megalázó, ha nyomozásba kellene kezdeniük. Nagy Jánosné Galánta Már csak arra vagyok kíváncsi, mikor mond le az ellenzék. (Peter Gossányi karikatúrája)