Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-02 / 176. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 2. Rivaldo, az FC Barcelona kincse és a selecao tagja Sao Paulo szegényes elővárosában született, ahol a gyerekeknek egyetlen örömük van: a futball-labda Egy brazil, aki kilépett Ronaldo árnyékából Ha Rivaldo beindul, nehéz tőle elvenni a labdát; nem véletlenül lett a Copa America legjobb játékosa Polgári neve Vitor Barbosa Ferreire. Áprilisban múlt 27 éves, az FC Barcelona vigyáz rá, mint a szeme fényére. Rivaldo ma Brazília legújabb focihőse. Paraguayban, a Copa Americán végleg kilépett Ronaldo árnyékából. Ha ősszel is tartja formáját, az Aranylabda legnagyobb esélyesei közé kerül. MARCEL MERČIAK Olyan szegény dél-amerikai körülmények között nevelkedett, amit a civilizált európaiak nehezen tudnak elképzelni. Sao Paulo elővárosában született, ahol a gyerekeknek egyetlen örömük van: a labda. Tizennégy évesen fogta magát, és bement a hárommilliós városba szerencsét próbálni. A Paulista csapatánál kopogtatott. Arra sem volt pénze, hogy villamossal kimenjen a városközponttól húsz kilométerre levő stadionba. Naponta futva tette meg az utat. Hazai karrierje Sao Paulóban kezdődött. Két évet töltött a Paulistában, további kettőt a Santa Cruzban, illetve a Mogi-Mirriuban. Itt figyelt fel rá a Corinthians menedzsere, aki 1993-ban magával vitte. Ekkor már legendákat meséltek a középpályás tehetségéről. Egyre csak arra várt, hogy meghívják a válogatottba. Edzőjének, Carlos Alberto Pareirának azonban sok jó középpályása volt - Raí, Dunga, Zinho, Silva. Mellettük nem sok babér termett számára. Az 1994-es világbajnokságra gondolni sem mert. Aztán egyszer csak elkezdték ragozni a nevét. Először a Palmeirashoz igazolt, ez a csapat ugyanis intenzívebben harcolt érte, mint a védekezési taktikájáról ismert Telé Santana által vezetett FC Sao Paulo. Zinho, César Sampaio és Edmundo mellett hamar beletanult a szakmába. A csapat edzője nem volt más, mint a brazil válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Wanderley Luxemburgo. Rivaldo képességeire hamar felfigyeltek, 1996-ban a La Coruna vette meg, s ezzel útnak indult bámulatos karrierje. Mario Zagallo, a közel 70 éves szövetségi kapitány meghívta az atlantai olimpiai csapatba. A brazil álomcsapatban Rivaldo mellett helyet kapott Roberto Carlos, Ze Éliás, Savio, Juninho, Ze Maria, Conceicao és Ronaldo, de a labdazsonglőrök az első találkozón 1:0 arányban kikaptak Japántól. A maradék két csoportmeccsen sikerült összeszedni magukat, majd Ghánát is legyőzték (4:2). Következett Nigéria. A felejthetetlen elődöntőben 15 perccel a vége előtta brazilok3:l-re vezettek. Ekkor Rivaldo, egy fölösleges csel révén elveszítette a labdát, s Ikpeba szépített. Pár perc múlva Kanu egyenlített, majd a hosszabbítás negyedik percében Rivaldo megint elveszítette a labdát, és Kanu belőtte a továbbjutást jelentő gólt. A brazil középpályás lett az ország legnépszerútlenebb embere. „Azt hittem, vége, hogy Zagallo soha többé nem áll szóba velem és lemondhatok a válogatottságról." A portugálok elleni ötgólos parádé sovány vigasz volt a dél-amerikaiak számára. Zagallo mégsem neheztelt rá. A következő hónapokban a francia vébére készülő válogatott egyik kulcsembere lett. A csapatnak egyetlen feladata volt: megvédeni a világbajnoki címet. Rivaldo időközben „gazdát cserélt" - az FC Barcelona 12,5 millió dollárt tett le érte az asztalra. Pontosan annyit, mint egy éwel korábban Ronaldóért az Eindhovennek. A hosszú, ill. rövid átadásairól ismert és megbízható középpályásról ma nyugodtan elmondhatjuk, a Barcának több haszna van belőle, mint Ronaldóból volt. A 160 millió lakosú Brazíliának valamennyi világbajnokságon ugyanaz az elképzelése: az első helyen kell végezni. „A második hely egyenlő az utolsóval" - vallja Carlos Alberto Pareira. Ezért fogadták olyan hűvösen a franciáktól elszenvedett 3:0-ás vereséget 1998. július 12-én. Ha mondjuk 0:0-ás állásnál Rivaldo fejese nem Barthez kezében, hanem a hálóban köt ki... A döntőbeli részvétel gyönge alibi volt Zagallo és Zico számára. Mindkettőjüknek el kellett hagyni a kispadot. Taffarel, Aldair, Bebeto, Dunga - mind, mind le lett írva. Az új szövetségi kapitány, Luxemburgo változást és győzelmeket ígért. Rivaldót azonban nem hagyta ki. Különben is, a selecao középpályása a vébé legjobb játékosai közé tatozott. Három gólt lőtt (egyet a marokkói Benzekri, kettőt a dán Schmeichel kapujába), három gólpasszt adott (mindet Ronaldónak). A 10-es számú mez nem cserélt gazdát. Cafúé, Roberto Carlosé, Denilsoné és Ze Robertoé sem. A spanyol bajnokság elmúlt idényében 24 gólt szerzett (többet csak a Real csatárának, Raúlnak sikerült, 25-öt). Honfitársaival, Andersonnal és Giovannival, valamint a rengeteg holland légióssal oroszlánrésze volt Van Gaal edző csapatának föltámadásában. Az FC Barcelona a kezdeti nehézségek után, amelyek miatt a Bajnokok Ligájából is kiesett, a 24. bajnoki címmel ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. A Copa Americán Paraguayban szintén brillírozott. Ugyanannyi gólt lőtt, mint Ronaldo, a döntőben két találattal járult hozzá az Uruguay elleni 3:0-ás győzelemhez. Brazília pontot sem vesztett, hat mérkőzésen 17:2 volt a gólaránya. A Mexikó elleni kiállítás miatt sokat bírált Rivaldót végül a torna legjobb játékosának kiáltották ki. Kívülállók szerint a brazilok ismét a tőlük megszokott látványos futballt produkáltak. A ,jogo bonito" (csodálatos játék) Rivaldónak is a vérében van. A kupával. Nagy része van abban, hogy Brazília lett az első (TA SR-felvétel) Elárasztják az európai tehetségek az észak-amerikai profi jégkorongligát; elsősorban a fiatal generáció jelent veszélyt a kanadai-amerikai játékosokra Az NHL-ben diszkriminálni akarják a kontinens felfedezőit Dominik Hašek, a kapusok koronázatlan királya MAREK SVÁTEK A cseh jégkorongozók győzelme a naganói olimpián (cseh-orosz döntő), a csehek világbajnoki címe (cseh-finn döntő) súlyos csapás volt a büszke tengerentúli hokira. Az NHL legjobb játékosának járó Hart Trophyt az újságírók szavazatai alapján Jaromír Jágr, a Pittsburgh csatára kapta meg, akivel két európai állt harcban a címért: Dominik Hašek, a Buffalo Sabres portása, valamint az orosz Alekszej Jasin, az Ottawa Senatorsból. Az NHL játékosainak szavazatai alapján is Jágr volt az év legjobbja. A Jaromír Jágr, a kanadai pontozás háromszoros győztese (TASR-felv.) tengerentúli jégkorong válságáról tanúskodik az idei draftolás is - a legjobb újonc a cseh Patrik Štefan lett, s az első öt közé mindössze egy amerikai került, Tim Conoly, aki az utolsó helyen végzett. Idén az újoncok nem villogtak úgy, mint tavaly. Hiányzott közülük egy Mario Lemieux vagy Vincent Lecavalier képességű fiatalember. Az öreg kontinens játékosai azonban megrohamozták a bostoni Fleet Centre-t. A 292 zöldfülűből 116 európai volt, az előző idényben az NHL-ben a hokisok 23 százaléka volt európai. A draft első körébe 28 játékost javasoltak, ebből 15 európait (több mint 53 százalék). Nem szólva arról, hogy az öreg kontinens reménységei az amerikai klubok értékelései alapján az első négy helyet szerezték meg. Öt orosz, három cseh (az első, illetve a negyedik helyen), két-két svéd, finn, szlovák és egy svájci került az NHL-jelöltek közé. Nem sokáig váratott magára az amerikai reakció. Elsőként Bobby Clark, a Philadelphia Flyers elnöke és főmenedzsere nyilatkozott: „Néhányan nem is edzettek szülőhazájukban. Ott csak világra jöttek, tehát nem is igazi európaiak." Ez a kijelentés elsősorban a cseh Patrik Štefanra és Pavel Bredlra vonatkozott. Igaz, a két szupertehetség az utolsó két évben már Észak-Amerikában játszott, de ez nem azt jelenti, hogy ott tanulták meg a hoki ábécéjét. Annak a játékosnak, aki tizenhat-tiznehét évesen a tengerentúlra érkezik, sokat kell tudnia ahhoz, hogy az igényes juniorbajnokságban szerepelhessen. A draftra kerülésnek ez a legjárhatóbb útja. Kétségtelen, hogy az érésnek ebben a szakaszában fontos szerepetjátszik az amerikaiakra jellemző konkurencia, de a hokiművészet alapjait korábban rakják le - akár tetszik, akár nem. Patrik Štefan, aki idén a hokipiramis csúcsára került, szülővárosában, Pfíbramban kezdett korongozni, de még serdülőként a prágai Spartába került. Ötezer koronáéit és egy csomag hokibotért. Tizenöt éves korától rendszeresen játszott a juniorok közt. Jól Iát a pályán, kiválóan paszszol, gyors és a test test elleni küzdelemben keményen megállja a helyét. Tizenhat évesen a két esztendővel idősebbek világbajnokságán szerepelt, és az 1997/98-as idényben a Sparta első csapatában is játszott. Először a 97/98-as szezon végén ruccant át Amerikába. A Long Beach-ben 25 mérkőzésen 15 pontot szerzett, és csapatával az IHL döntőjébe került. Nyáron Edmontonban javította kondícióját, tökéletesítette angolnyelv-tudását. Az Ice Dogs csapatába már egy sokkal jobb Patrik Štefan tért vissza. „Remek játékos, felelősségteljesen hokizik. Tisztában van a lehetőségeivel, és tudja, tehetsége révén egyszer még Stanley Kupa-győztes is lehet. Ha nem ismerném, nem hinném el, hogy ilyen fiatal" - nyilatkozta edzője, Van Boxmeer. Az előzetes értékelések szerint várható volt Štefan sikere, hiszen minden szavazáson ő végzett az élen, de cserbenhagyta egészsége. Hátgerinc- és fejsérülése után két hónapot kihagyott, s az idényt agyrázkódás miatt korábban be kellett fejeznie. Idén csak 33 mérkőzésen játszott, 35 pontot szerzett. „Éreztem, azon kevésjátékosok egyike lesz, akik azonnal bekerülhetnek az NHL-be" mondta róla Jacques Demers, a Tampy Bay főmenedzsere. - „Sajnos, két agyrázkódás után elképzelhető, hogy a klubok óvatosabban közelednek felé" - fűzte hozzá. A Tampa Bay szerezte meg az első játékos kiválasztásának jogát. A Kanadai Jégkorong Szövetség riadót fújt. Félnek az európai, főként ifi jégkorongozók áradatától. „Meg kell védenünk fiatal játékosainkat az idegenektől" - mondják a tengerentúli szakértők, s hozzáteszik: „Mi magunk szüntetnénk meg az ún. kanadai iskolát". Bob Nicholson, a Kanadai Jégkorong Szövetség elöke is azt vallja, „Ez nem az európaiak diszkriminációja. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a magunkét védjük, a mi hokinkat, a kanadai iskolát. Az európaiak is gyakran bírálják játékosaik ellenőrizhetetlen kivándorlását". A tervezett lépések (szigorúan meghatározni a külföldi junior játékosok létszámát) azonban nem aratnak egyöntetű elismerést. Sok amerikai szakember is diszkriminatívnak minősíti. , Az NHL a világ legnívósabb bajnoksága, logikus, hogy a világ legjobb játékosainak kell itt játszaniuk" mondta tíz éve John Ziegler, az NHL akkori elnöke. Ziegler úr azonban bizonyára nem számított arra, hogy ilyen sok európai árasztja el Amerikát. Ki hitte volna, hogy Gretzkytől és Lemieux-től európaiak veszik át a stafétabotot? Az NHL meghatározó személyisége Jaromír Jágr és Dominik Hašek. Jágr a kanadai pontozás háromszoros győztese, Hašek a kapusok koronázatlan királya. És Jágrt további európaiak követik, a finn Teemu Selänne, a svéd Peter Forsberg, az orosz Alekszej Jasin. Aztán ott van Pavol Demitra, a svéd Mats Sundin és a cseh Martin Straka. S ennek tetejébe az expardubicei Milan Hejduk volt a legeredményesebb újonc. Le a kalappal az európaiak előtt. A tengerentúliaknak bele kell nyugodniuk, hogy az egyéniségek versenyében mások viszik el a pálmát.