Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-09 / 182. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS KOMMENTÁR Mitől gyenge a termés? TÓTH MIHÁLY Háromnegyed év eltelte, féltucatnyi bő vérű privatizációs botrány és egy kiadós áremelés bőven elegendő volt ahhoz, hogy nagyon megroggyanjon a lakosság bizalma a kormány iránt. Annyira „mi­niszterellenes" a közhangulat, hogy a kormányelnökségen immár nem ahhoz kell kurázsi, hogy a 20 tagű kabinetben útilaput kösse­nek három, öt, netán tíz miniszter talpára, hanem ahhoz, hogy a „feszítsd meg őt!"- hangulatban Mikuláš Dzurinda megértesse a végrehajtó hatalom cselekvésképtelensége láttán felbőszült, tava­lyi rokonszenvezőivel: az állam működése feltételrendszerének gyökeres megváltoztatása nélkül hiába menesztenek minisztere­ket, hiába állítanak helyükre újakat. A feltételrendszert Mečiar garnitúrája alakította ki. Aki azonban az új kormányban vagy a parlamentben még 10 hónap után is erre hi­vatkozik, az csak akkor jár el tisztességesen, ha egyúttal beismeri: a rendszerben ezalatt nem hajtották végre a szükséges változtatá­sokat-Márpedig logikátlan, kétes elemeknek kedvező, paragrafus­görbítésre hajlamos viszonyok között nincs az az állami főhivatal­nok, aki csodákat tudna művelni. Klasszikus példa erre a háború utáni évtizedek szovjet mezőgazdasága, amelyben a szó szoros ér­telmében fogyóeszköz volt az ágazati miniszter. Lehetett az zseniá­lis agronómus, politikus és közgazda egy személyben, mindig ke­vés búza termett... És nálunk sem lesz „bő termés", amíg a pártho­vatartozás szerinti privatizálás kedvezményezettjei számára lesz­nek a gazdasági életben kiskapuk. A lakosság egy bizonyos határig türelmes. Elviseli, ha az általa megválasztott kormány a kisember (bér)adófilléreiből tervezi megmenteni, netán modernizálni az or­szágot. Viszont elviselhetetlen, ha látja, hogy a kincstárnak, a tár­sadalombiztosításnak, a bankoknak milliókkal tartozó újgazdag mercedesszel száguld át a kiskapun. Legyen most, egyelőre bátorsága a miniszterelnöknek elnapolni a leggyakrabban kritizált kormánytagok menesztését. És legyen ku­rázsija mérsékletre inteni a koalíciónak azt a pártelnökét, aki csak azért, hogy revansot vegyen pártjának egy korábbi kudarcáért, il­letve hogy bizonyítsa, nem múlatja tétlenül az időt, ideológiai buz­galmaktól vezérelve kapásból javasolta három, köztük két balolda­li kormánytag menesztését. A magyarságnak semmi haszna, de a jövőben beláthatatlan kára származhat belőle. Lévén, hogy 10 szá­zaléknyian vagyunk, nekünk mindig szükségünk lesz mások jóin­dulatára. Bugár Bélának önszántából tett káderjavaslata a Husák­éra hírhedt „gumibot törvényét" juttatja az ember eszébe. Azt is magyarral terjeszttették a törvényhozás elé, és még mindig pirul­nunk kell miatta. JEGYZET Ha nem lennék törpe, nem élnék meg a munkanélküli-segélyből (Peter Gossányi karikatúrája) Már csupán másfél hónap maradt az OECD feltételeinek teljesítéséhez A parlamentre várva A csillagokat is ellopják! ĎULA VAŠ Ha valaki eddig még nem volt tisztában azzal, hányféle módon árthat Szlovákiának az egész vi­lágot behálózó nagy magyar lobbyzmus, nemsokára szó sze­rint a saját szemével győződhet meg róla. Nemrég egy térképet _találtam asztalomon, amelyből félreérthetetlenül kiderül, az év­ezred végi utolsó európai napfo­gyatkozást eredetileg nem Ma­gyarország, hanem Szlovákia te­rületére tervezték! Ráadásul nem augusztus 11-ére, hanem szeptember 1-jére, országunk alkotmányának ünnepére. A tér­képről az is leolvasható, hogy a jelenség délelőtt 11 órakor a dé­vényi vár fölött kezdődött vol­na, rövid ünnepséggel és folk­lórműsorral. Következő állomá­sai: Pozsony, Nyitra, Zsolna és Turócszentmárton, ahol a hirte­len beállt sötétségre való tekin­tettel a Matica slovenská képvi­selője tartott volna nemzetéb­resztő beszédet. Utána a Nap a I lóiddal együtt pontosan déli ti­zenkét órakor tíz percre megállt volna Európa mértani közepe, Kremnické Bane település fö­lött, hogy Augustín Marián Húska, kormozott üveggel a szemén ünnepélyesen átugor­hassa saját, nem látható árnyé­kát. A két együtt álló égitest ezek után elkísérte volna Naptu­tajjal a Vágón címmel vagy más néven a Kon-Tiki II. nevű vízitúra résztvevőit. Természe­tesen további szlovákiai városok és régiók lakóinak ezrei is gyö­nyörködhettek volna a csodála­tos égi tüneményben, amíg Ungvárnál át nem lépte volna az ukrán határt.Nos, ez most már nem így lesz. A mindenütt jelen levő, mindenhová elérő magyar lobby ismét működésbe lépett, és elintézte, hogy erre az egye­dülálló természeti jelenségre ne Szlovákiában, hanem Magya­rországon kerüljön sor. Hogy ennek következtében mit veszí­tünk a turizmus, a kereskede­lem, de főleg országunk nem­zetközi presztízse terén, azt ta­lán nem kell külön hangsúlyoz­ni. Egy szó mint száz: a teljes napfogyatkozást - amely végre láthatóvá tehette volna Szlová­kiát - egyszerűen ellopták tőlünk... Az 500 millió eurós állam­kötvényből származó bevé­telnek köszönhetően finan­szírozhatók lesznek az álla­mi költségvetés őszi rendkí­vüli kiadásai. Ez megnyug­tatta a pénzpiacot, de remél­jük, nem tette kényelmessé a kormánykoalíciót. TUBA LAJOS A csúcspolitika az elmúlt hetek­ben a különféle rendkívüli esetek ellenére kitartóan szabadságolt, így azután legfeljebb a nemzetkö­zi szervezetek figyelmeztettek ar­ra, hogy a helyzet távolról sem ró­zsás. Miután az állam vezetése új­ra teljesen akcióképes, ezzel érde­mes lenne foglalkozni. A Nemzet­közi Valutaalap vezetése hazánk­ról szóló jelentésében lényegében helyesnek tartotta a kormány makrogazdasági politikáját. Fi­gyelmeztetett viszont arra, hogy a parlament több szükséges lépéssel késik, márpedig ez, illetve a má­jusban bejelentett program lazítá­sa még komolyabb megszorításo­Legnagyobb vita kétség­telenül a stratégiai válla­latok körül lesz. kat váltana ki. Közeledik szeptem­ber 30. is, ameddig az OECD tag­ság jövő évi eléréséhez teljesíteni kellene a feltételeket. Vagyis mó­dosítani a biztosításokról, a kötvé­nyekről szóló törvényt, illetve az audiovizuális és a devizatörvényt. Végezetül pedig érvényteleníteni kell a stratégiai vállalatokkal kap­OLVASÓI LEVÉL Ismét csak ígéretek A tavalyi parlamenti választások után újra felcsillant a remény, hogy mi, választók, szavazataink­kal megfordíthatjuk az ország sze­kerének rúdját, hogy végre elin­dulhatunk azon az úton, melyről a rendszerváltás után oly hamar le­tértünk, mely a fejlett európai or­szágok közösségébe vezet. A re­ményekjogosak voltak, hiszen azok a politikai erők győztek, me­lyek európai ígéreteket tettek, el­utasították az előző rendszer pa­rancsuralmi praktikáit és privati­zációs módszereit. Megalakult a koalíciós kormány. Semmi akadá­csolatos jelenlegi szabályozást. Ezek a feltételek 1996 óta ismer­tek. A korábbi, oroszbarát kor­mány szinte semmit sem tett a tel­jesítésükért, de a Dzurinda­kabinet sem aludhat nyugodtan. Pontosabban: a mostaniak meg­tették az előkészületeket, de a parlament eddig egyik törvényt sem tárgyalta meg. Legnagyobb vita kétségtelenül a stratégiai vál­lalatok körül lesz, mivel a baloldal egyenesen a törvényben szeretné látni az állami részvétel biztosítá­sát. Ezt a nézeteltérést eredetileg júniusban kellett volna tisztázni, de a nyelvtörvény miatt mostanra maradt. Márpedig, ha lekéssük a szeptemberi dátumot, akkor az OECD februári ülésén nem na­gyon várhatunk kedvező döntést, ami azután megfelelő hatással lesz az EU-val kapcsolatos ambíci­óinkra is. De úgy látszik, ez a kor­mánykoalíciót sem rázza meg iga­zán, legalábbis nem hallani arról, hogy mondjuk rendkívüli ülés ösz­szehívásával próbálnák meg be­hozni a nyelvtörvény vitája miatti késedelmet. Ha már az idő pazar­lásánál tartunk, a szabadságolás utáni első kormányülésen megint nagy teret szenteltek a Nafta ügyének. Újabb fordulatoknak le­hettünk tanúi, ezekből már annyi van, hogy értékelni inkább a vég­kifejlet után lesz érdemes. Néz­zünk azért két érdekes mozzana­tot. Most éppen a központi kérdés a Druhá obchodná tulajdonában levő, bírósági döntéssel zárolt 45 százalékos részvénycsomag elosz­tása. Viszont van olyan jogi nézet, amely szerint ezek tulajdonkép­pen nincsenek is zárolva, hiszen a stratégiai cég döntő tulajdonosá­nak székhelyeként a cégnyilván­lya, jöhet a munka, gondoltuk mi, választók. Összegezni kell az or­szág dolgainak állását, hogy meg­tudjuk, hol szorít a cipő. Elkészül­tek az összegzések, az egyes mi­nisztériumok fekete könyvei. Ezekben jelentek meg a visszaélé­sek, hiányosságok. Most már, hogy tudjuk, ki, hogyan, mennyit, merre és hová emelt el, elkezdőd­het a vagyon visszaszerzése, az előző kormány által elkövetett sé­relmek orvoslása. Ennek tudatá­ban az ország lakosságának zöme, fogcsikorgatva bár, de elfogadta a megszorító intézkedéseket. Aztán a dolgok menete megtorpant. Las­san rájövünk, hogy ez a hatalom sem különb, mint az előző volt. Éppen úgy gyártja botrányos ese­teit, mint az előző tette. Magya­rázkodnak, de egyre jobban bele­tartásban még mindig annak a bi­zonyos lakatlan pozsonyi háznak a címe szerepel, ezért nem tudták nekik hivatalosan kézbesíteni a zárolásról szóló értesítést. Persze, egy másik jogi vélemény szerint ez mindegy, és a bírósági döntés e nélkül is érvényes. A másik megjegyzés: Dzurinda kormányfő a szombati koalíciós ülés után továbbra is kitart a va­gyonalap vezetőinek eltávolítása mellett. Ez is felesleges energiapa­zailás részéről, hiszen a közhan­gulat nincs a vagyonalap vezetői ellen és a parlamentben sem lehet biztos a dolgában. Ha pedig azt a trükköt alkalmazza, hogy a Kaníkékról szóló szavazást össze­köti a személyével kapcsolatos bi­Dzurinda kitart a va­gyonalap vezetőinek el­távolítása mellett. zalmi szavazással, akkor olyan újabb lépésre ragadtatja magát, amilyenekkel az elmúlt egy hó­napban sikerült jelentősen lerom­bolnia imidzsét. Érdekes bukta volt a múlt héten a kassai vasmű­vel kapcsolatos sikertelen szerződésaláírás, pedig már emi­att a pénzügyminiszter is eluta­zott Bécsbe. Az okokról nem szi­várgott ki semmi, arra viszont már több jel is utalt az elmúlt időben, hogy a vasműt napi szinten talán már nem fenyegeti a pénzügyi összeomlás, és így az állami képvi­selők és a mostani vállalatvezetés sincs annyira alárendelt helyzet­ben, mint februárban. Minden­esetre ebben az ügyben mára ígér­tek újabb felvonást. süllyednek hazugságaikba. Ők még hisznek magukban, de mi már nem biztos, hogy hiszünk ne­kik. Vannak olyan szólisták is, akik, bár egy bizonyos párt színei­ben indultak, a kormányban vagy a parlamentben annak programjá­val ellentétesen cselekednek. Pártjuk mégis megvédi őket. Ki ér­ti ezt? Az egyszerű ember csak azt érzi, hogy július elsejétől a terhe­ket ismét az ő vállára rakták. Hogy többet fizet a vízért, a villa­nyért, az élelmiszerért és majd­nem mindenért. És akik ezeket az állapotokat előidézték, vígan él­nek, vagy éppen szabadságukat töltik tengerparti villájukban. Hogy az országban teljes a zűrza­var, ijesztő ütemben nő a munka­nélküliség? Nekik ez így jó, ezt akarják. Minél zavarosabb a hely­TALLÓZÓ FOCUS A német szövetségi ügyészség meg­erősítette azt a sajtóértesülést, amely szerint a hatóság emberei nemrég őrizetbe vettek két, az orosz titkosszolgálatnak dolgozó német személyt. A müncheni hír­magazin legújabb számában arról ad hírt, hogy a két férfi a közös eu­rópai vadászgép, az Eurofighter ra­kétarendszerével kapcsolatos több kötetnyi információt adott át az orosz „megrendelőnek". Az egyik férfi mérnök volt a német DASA cég rakétatechnikai eszközöket gyártó münchen-ottobrunni leányvállala­tánál. Ez a vállalat foglalkozik az Eurofighter rakétarendszerének ki­fejlesztésével, a vadászgépen lévő fegyverzet találati pontosságának javításával. A dokumentációkat a mérnök társa, egy hannoveri keres­kedő vitte Moszkvába. A kémduóra egy volt keletnémet állambiztonsá­gi tiszt (Stasi) hívta fel az illetéke­sek figyelmét. A bonni védelmi mi­nisztériumban megkezdték a kém­kedés okozta kár felmérését. A karlsruhei ügyészség szóvivője „klasszikus, nagyszabású kémügy­nek" minősítette az esetet. A két fér­fit még július végén őrizetbe vették. A Focus tudni véli, hogy Németor­szág moszkvai nagykövete a közeli napokban hivatalosan tiltakozni fog az ügy miatt az orosz hatósá­goknál. WE LT AM SON N TAG A hamburgi hetilap szerint a német kormány bizalmas viszonyt ápolt Szlobodan Milosevics jugoszláv el­nökkel a koszovói háború alatt. Peter Castenfelt londoni üzletember kísérelte meg, hogy nem hivatalos csatornákon keresztül kifürkéssze a fegyverszünet esélyeit. Az üzletem­ber Kari Kaisernak, a Német Külpo­litikai Társaság kutatási igazgatójá­nak közvetítésével május 26-án a bonni külügyminisztériumban bi­zalmas megbeszélést folytatott Wolfgang Ischinger államtitkárral, három nappal később Belgrádba utazott Milosevicshez. Azt egyelőre homály fedi, kinek a megbízásából. Castenfelt utazását Oroszország is támogatta. A látogatást az orosz és a szerb biztonsági erők szervezték meg, amelyek kapcsolata változat­lanul szoros. Az újság úgy tudja, Castenfeltnek kiváló kapcsolatai vannak Oroszországban: egyebek közt bevonták a Nemzetközi Valuta­alap (IMF) és Moszkva közötti hitel­tárgyalásokba. A Welt am Sonntag szerint az orosz közreműködés „fel­becsülhetetlen értékű" volt a tekin­tetben, hogy a londoni üzletember félremagyarázhatatlanul meg tudta értetni Milosevics elnökkel a Nyugat elszántságát. Döntő jelzés volt a ju­goszláv vezetőnek, hogy már nem számíthat Oroszország támogatásá­ra. A fenyegető szárazföldi háborút Moszkva csak azon az áron vállal­hatta volna, hogy nagyhatalmi tö­rekvését a porba sújtják. Castenfelt ezért olyan üzenetet továbbított, hogy Milosevicsnek egyetlen válasz­tása maradt, ha meghajol a követe­lések előtt. A finn kormány, amely szorosan nyomon követte a béketár­gyalásokat, elismerően nyilatkozott az üzletember erőfeszítéseiről. zet, annál jobban érzik magukat. Ők a hatalom visszaszerzésén fá­radoznak. Ha a jelenlegi hatalom így folytatja, akkor a régiek rövi­desen fehér lovon fognak bevo­nulni a kormánypalotába, illetve a parlamentbe. A kormány kapott még egy bizonyítási lehetőséget. A köztársasági elnök megválasztá­sakor az ország lakosságának többsége az európai értékrendet képviselőjelöltet ültette az elnöki székbe. Ezzel is jelezte a lakosság a kormánynak, hogy ne csak sza­vakban, hanem tetteiben is dekla­rálja orientálódását ez irányba. Rövidesen ezekre a kérdésekre is választ kapunk. A labda a kor­mány térfelén van. Rajta múlik, mit kezd vele! Ha átpasszolja, tényleg forró ősz elé nézünk. Németh Géza, Alistál Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: I lolop Zsolt - politika - (58238338), Sidó 1 1. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió- (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Koäická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk

Next

/
Thumbnails
Contents