Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-28 / 199. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 28. KOMMENTÁR Az ellenzék 300 napja TÓTH MIHÁLY Kötetnyi komoly kommentárt, elemzést, illetve komolytalankodónak tűnő, de annál lényegbevágóbb pamfletet közöltek az újságok a Dzurinda-kormány első 300 napjáról. Nem volt mit dicsérni, számos megfigyelő már-már feltette a kérdést: szellemileg egyáltalán alkalmas-e ez a garnitúra a tudást és képzelőerőt igénylő kormányzási teendők végrehajtására. Különösen elszomorító volt, hogy ilyen viszonyok között szinte fetisizálták a kormány perszonális stabilitását. A viszonyok örömtelenek, és ilyenkor mindig felmerül a kérdés, remélhető-e pozitív változást ígérő alternatíva az országlásban. Európa civilizáltabb országaiban ilyen helyzetben ezt mondja az állampolgár: „Majd az ellenzék!" Mindenütt így működik ez, ahol kialakult a politikai váltógazdaság. Hullarészegen sem merném, még kínomban se azt dadogni, hogy „majd, az ellenzék!" Az egypártrendszer bukását követő évtized Mečiar jegyében zajlott. Vegyük az utána következett kormány működésének 300 napja elteltével azt is szemügyre, változott-e valami a V. M. által vezérelt mozgalom magatartásában. Elvégre a volt miniszterelnök a lakosság egyharmadát tudhatja maga mögött. A mozgalom tájékoztatási rendszerében fehér folt maradt azon a helyen, ahol a lelkiismeret-vizsgálat következtetéseiről kellett volna hírt adni. Száz Panglos hirdeti Mečiarral együtt: „Minden úgy volt az elképzelhető legjobb, ahogy tettük." Abban még van némi ráció, hogy az 1998 őszi választások előtt a miniszterelnök nem borította rá az asztalt Slotára, és nyilvánosan nem rugdalta férfiasságán Luptákot, amiért mindent megtettek az ország hírbehozásáért. Vannak esetek, amikor egy miniszterelnök fogcsikorgatva ráz kezet koalíciós partnerével, és utána legott fertőtleníti a kezét. Az ilyen tudathasadásos állapot azonban csak a koalíció befejeződéséig tart. Mindeddig sem Mečiar, sem a környezetében nyüzsgő Panglosok nem nyilvánították ki, hogy ami 4 év alatt történt, abból sok minden a koalíciós partnerek nyomására történt. Egy rokonszenves ember a Dzurinda-kormány melléfogásainak lehetséges következményeiről szólva mondotta: Inkább egyszer egyek naponta, csak Mečiar ne térjen vissza. Félő, hogy minisztereink értesülnek e magatartásformáról, és még takarékosabbra állítják az „alapgázt", amelyen intézkedéseket mímelnek. JEGYZET A törvény őre TUBA LAJOS Nemrég történt, hogy Rózsa Ernő, a Magyar Koalíció Pártja elnökségi tagja az egyik Csemadok-szervezet évek óta húzódó sérelme miatt kihallgatást kért egy magyar minisztertől. A megadott időpontban azután két besztercebányai vállalkozóval érkezett, akiknek támogatást próbált intézni, mert az előző kormánytól kapott pénz nem volt elég számukra. A végén, búcsúzás előtt néhány szóval az eredeti céljára is kitért. Rózsa Ernő viselt dolgairól az elmúlt években sok szó esett már, de ha valaki nem hallott volna róluk, vesse csak fel a témát a Galántai járás bármelyik falujában. Legutóbb például a Pravda élcelődött azon, hogy annak az Oberhauser családnak az ügyeit képviseli, amelynek a Szlovák Nemzeti Párt színeiben a parlamentben ülő tagja a Tisztelt Házban sportot csinál a magyarok szidásából. A Magyar Koalíció Pártját azonban ez sem rázta meg. Annyira nem, hogy a párt elnöksége még az alapszabály-módosító bizottság vezetését is rábízta. Ennek pedig nem kisebb problémát kell megoldania, mint a pártkongresszus összehívását egy olyan helyzetben, amikor az egyesüléskor sebtében összeütött alapszabály miatt jelenleg senki sem tudja, miként lehetne ezt legitim módon megtenni. Mindezt a Magyar Koalíció Pártjának elnöksége azzal tetézte, hogy őt alkotmánybírónak is jelölte. Az egyik szlovák lap nemrég azon kesergett, hogy a kilencvenes évek elején választott szlovák alkotmánybíróságnak csak két olyan tagja van, aki már publikált az alkotmányjogi szakirodalomban. Jobb helyeken ugyanis az alkotmánybírók ezen szakterület legjobb művelői közül kerülnek ki. Ezenkívül minden bizonnyal elég magas a velük szemben támasztott erkölcsi mérce is. A jelölést nézve a Magyar Koalíció Pártja a szakmai mércét ugyancsak alacsonyra helyezte. De nem csak azt. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,82488 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ebben a nagy drágaságban már semmire sem jut pénz. férjemnek Viagrára... Nem telik a lányomnak ruhára, a fiamnak cipőre, a (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lap kommentátora a Csáky Pál elleni bizalmatlansági indítvány kapcsán ragadott tollat. Nem érti ugyanis, miért került „terítékre" a kisebbségi és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes, aki ugyan nem tévedhetetlen, de miután posztjára került, minden különösebb felhajtás nélkül hozzálátott az előző vezetés által ránk hagyott kisebbségi és emberi jogi rendszer helyrehozásához. Elfelejtette viszont, hogy a romák számára is vonzó az állami tisztségviselői poszt, elég volt, hogy a roma problémáért felelős kormánymegbízotti posztra ne a „megfelelő embert" javasolja, és elindult a lavina. Ő sem volt képes a csodákra. A roma kivándorlást csak úgy tudta volna megakadályozni, ha kiutazási pótlékot vezetett volna be. Az ellenzék azt veti a szemére, hogy legtöbbet a magyar kisebbséggel foglalkozott. Csáky csak azt tette, amit a választások előtt ígért. Bárcsak mások is követnék a példáját. Az indonéz uralom az emberi jogi szervezetek értékelése szerint szabályos népirtást hajtott végre Kelet-Timor: a nép dönthet Hétfőn Kelet-Timor 450 ezer polgára népszavazással dönt arról, hogy a szigetrész Indonézia autonóm része maradjon-e vagy függetlenné váljék. MTI-PANORÁMA A Kis-Szunda-szigetekhez tartozó Timort a portugálok 1520-ban fedezték fel, s a sziget keleti felét elfoglalva 1633-ban gyarmatosították. 1942 és 1945 között Indonéziával együtt a sziget is japán megszállás alatt állt. 1945. augusztus 17-én Indonézia kikiáltotta függetlenségét Hollandiától, a KeletTimorra visszatért portugálok viszont brutálisan leverték az önállóságot követelő lakosság felkelését. Miután 1974-ben Portugáliában megdöntötték Salazar diktatúráját, még az év őszén megkezdődtek az első indonéz-portugál tárgyalások Kelet-Timor dekolonizációjáról. A szigeten 1975 májusa és novembere között öt politikai párt alakult a függetlenség előkészítésére, közülük a FRETILIN (Kelet-Timor Függetlenségének Forradalmi Frontja) játszotta a továbbiakban a legfontosabb szerepet. 1975 augusztusában polgárháború robbant ki a teljes függetlenség hívei és az indonézbarát pártok között. A harcokból a FRETILIN került ki győztesen: 1975. augusztus 20-án Muzulmán földműveseket telepített az őslakosok helyébe. elfoglalta Dilit, a fővárost, majd az ország nagy részét, s 1975. november 28-án kikiáltotta a függetlenséget. A portugálok távozása után, 1975. december 7-én az indonéz hadsereg szállta meg a 14 874 négyzetkilométernyi szigetrészt, amelyet 1976. július 17-én 27. tartományként Indonéziához csatoltak. Az ENSZ nem ismerte el KeletTimor megszállását, s csak azt a felhatalmazást tekintette érvéOLVASÓI LEVÉL Tankönyvekről, lojalitásról A napokban elemezte az Új Szó is, hogy gond van a tankönyvek használata körül. Kevés az új tankönyv, és így, gondolom, használatban maradnak a régi, kopott, tartalminyesnek, amelyet Portugáliának adott a terület igazgatására a függetlenség megvalósításáig. Az indonéz uralom minden eszközt bevetett a tartomány pacifikálása érdekében. A nemzetközi emberi jogi szervezetek értékelése szerint szabályos népirtást hajtott végre (1975 óta több mint 200 ezren vesztették életüket az indonéz hadsereg akciói, illetve a rossz élelmezés miatt), betiltotta a politizálást, a gyülekezést, a szervezkedést. Jáváról és Báliról muzulmán földműveseket telepített az őslakosok helyébe, hogy kisebbséggé tegyék azokat saját hazájukban. A FRETILIN gerillaharcba A nemzetközi figyelem és rokonszenv megnyilvánulása volt. kezdett a megszállók ellen Jósé Xanana Gusmao vezetésével, akit 1992 novemberében elfogtak és húszévi börtönre ítéltek. Az önállóságért folytatott békés küzdelemben kiemelkedő szerepet játszott a katolikus egyház. Á KeletTimoron élő mintegy 860 ezer ember 91,4 százaléka római katolikus, míg az Indonéziában uralkodó iszlámot csupán 1,7 százalék követi. Az egyház minden alkalmat megragadott az indonéz önkényeskedések (pl. a bennszülött asszonyok szisztematikus sterilizálási programja) és a kegyetlen vérengzések elleni tiltakozásra. A segélyszervezetek által a nélkülöző lakosságnak gyűjtött összegek általában nem értek célba, többségükre a 15 ezres megszálló katonaság tette rá a kezét. A kelet-timoriak küzdelme iránti nemzetközi figyelem és rokonszenv megnyilvánulása volt, hogy a Nobel-bizottság az 1996. évi Nobel-békedíjat Carlos Belo kelet-timori püspöknek és Jósé Ramos Hortának, az ellenállás vezetőjének ítélte oda a kelet-timori konfliktus igazságos és békés rendezése érdekében tett erőfeszítéseikért. A Kelet-Timor annektálását véglegesnek nyilvánító korábbi indonéz lag is kifogásolhatóak. Hasznosnak tartom, hogy ma már használnak kiegészítő tankönyveket is az iskolákban. A sokat emlegetett lojalitásunkat segítené, ha világot láthatna olyan európai szintű mindenes segédkönyv, amelyet szlovák és magyar tankönyvírók együtt szerkesztenének. Egy ilyen mindenes könyvben a hazánkat, Szlovákiát érintő természeti és iroállamfő, Suharto helyére 1998 májusában az addigi alelnök, Jusuf Habibi került. Ő kilátásba helyezte: ha az ellenállók beszüntetik harcukat, nagyobb autonómiát biztosító különleges státussal ruházzák fel a területet. Újabb lépésként 1999. január 27-én az indonéz kormány közölte: ha a kelet-timoriak többsége népszavazáson utasítja el az autonómiatervet, Jakarta kész fontolóra venni a szigetrész függetlenségét. Mindkét bejelentés véres összecsapásokat váltott ki, melyeknek az április 21-i békemegállapodás igyekezett gátat vetni. Ezt a februárban börtönből házi őrizetbe helyezett Xanana Gusmao, az elszakadást ellenző milíciák képviseletében Domingos Soares, és Carlos Belo püspök, a kelet-timoriak szellemi vezetője írta alá. Ez év május 5-én - hatévi tárgyalássorozat után - Indonézia és Portugália New Yorkban aláírta a KeletTimor jövőjéről szóló megállapodást, amely rögzítette a terület autonómiájának tervét, a szükséges biztonsági intézkedéseket és a népszavazás mikéntjét. Az ENSZ kelettimori missziója (UNAMET) kapta feladatul a referendum előkészítését és felügyeletét 900 külföldi munkatárs (köztük 274 polgári ENSZ-rendőr), valamint a helyi biztonsági erők segítségével. Az UNAMET közvetítésével a szemben álló felek június 18-án újabb megállapodást kötöttek az erőszakos cselekmények beszüntetéséről, de miután azok folytatódtak (még ENSZirodákat is támadás ért), a világszervezet a jelenlegi időpontra halasztotta az eredetileg augusztus 8ra kitűzött szavazást. Közben megindult a fegyveresek leszerelése: június-júliusban több száz függetlenségért küzdő partizán tette le a fegyvert. Augusztus 9-én Diliben a függetlenségpárti Timori Ellenállás Nemzeti Tanácsa (CNRT) és a Domingos vezette indonézbarát BRTT megállapodott, hogy tiszteletben tartják egymás jogait, biztosítják a népszavazás békés lefolyását. Ennek ellenére további, főleg az indonézbarát csoportok számlájára írható véres cselekmények sora nyomta rá bélyegét az augusztus 14-én megindult választási hadjáratra. A függetlenség hívei csütörtökön, a kampány utolsó napján is összecsaptak a rendörökkel. (TA SR/EPA) dalmi írások, versek, szemelvények mellett helyet kaphatnának a nemzetiségek, történelmük, szokásaik. Az európai szintű könyveket egyaránt használhatnák a szlovák és a magyar tanítási nyelvű iskolák. Jó lenne már kiskortól megismerkedni egymás kultúrájával, és a történelmi eseményeket végre nem hamisan, elferdítve oktatni. Az államhoz, az ország vezetőihez minden korban írt szövegek, versek, imák, fohászok tartalmazzák mindazt, amit átélt és még átélhet az itteni nép. Bízom abban, hogy a jövő nemzedék sokkal tartalmasabb könyvekből tanulhat majd, és hamarosan országos méretben is kivonják a forgalomból a gyűlöletet árasztó, hamis tankönyveket. Hajtman Kornélia, Nána