Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-27 / 198. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 27. JEGYZET Megkopott dicsőség VRABEC MÁRIA A nyitraiak nagy örömére véget ért az Agrokomplex, megszűntek a közlekedési dugók, összepakoltak az árusok. Az egyhetes felhajtás után tegnapra nem maradt más, csak a hatalmas szeméthegyek meg a keserű felismerés, hogy már a nagyvásár sem a régi. A traktorokat ugyan az idén is kifényesítették, a vitrinekben is ott lógtak a szalámirudak, és nem hiányoztak a tűző napon hervadozó zöldségpalánták sem, de az embernek mégis az volt az érzése, hogy ugyanezt látta tavaly, tavalyelőtt, sőt talán már 5 éve is. Mentségükre legyen mondva, a szervezők jó időben szóltak, hogy az ágazat gondjai miatt szerényebb lesz a kiállítás és kevesebb a résztvevő külföldi cég, de még ez sem elegendő ok arra, hogy a hajdan nemzetközi hírnevű nagyvásárt ócskapiaccá degradálják.Ugyanis szinte fej fej mellett sorakoztak a dugókat, reszelőket, tésztavágókat, masszírozó szerkentyűket, teknőben lubickoló műanyag békákat kínáló árusok, és portékájuk egyetlenegy közös nevezője az volt, hogy az ég adta világon semmi közük a mezőgazdasághoz. Még az árusoknál is nagyobb számban képviseltették magukat a pecsenyesütők, szinte minden expozíció mellé jutott egy kolbászillatot árasztó bódé, sőt a rossz nyelvek ...de nem az igazi MALINAK ISTVÁN Semmi kedvem ujjongani, amiért az államfő népszavazásügyben úgy döntött, ahogyan. Ez volt ugyanis az a minimum, amit el lehetett várni tőle. Alapvető kötelességét teljesítette: tiszteletben tartotta az alkotmányt. Tudta jól, ha kiírja a referendumot, azzal örökre kizárja magát a jobb társaságból, a demokratikus Európa államférfijainak sorából. A többhetes hercehurcából az előzmények hagytak nyomot bennem igazából, ezek jellemzik ugyanis az embert. Például az a kijelentése, hogy személy szerint hajlana is a referendum kiírására. Meg az, hogy minden lehetséges módon megpróbálta másokra, szakértőkre, alkotmánybírákra hárítani a felelősséget. Tény, politikai szempontból jól döntött, nem érheti szó a ház - pontosabban az elnöki palota - elejét. Valami mégis rettenetesen hiányzik ebből a döntésből, ebből az emberből. A formátum. Hogy érthetőbb legyen: el tudja valaki képzelni, hogy Václav Havel félt volna mindjárt az első pillanatban markáns véleményt mondani egy nyilvánvalóan alkotmánysértő petíciós kezdeményezésről? Igen, Havel markánsan fogalmaz (ami szerint talán minden látogatóra is. A bámészkodó jónépek szomja és étvágya azonban meg sem közelítette a sokéves átlagot, ami nem csoda, hiszen 10 dkg kolbászért 30, egy sörért pedig 25 koronát kértek el tőlük. Igaz, miközben nyelik a mócsingot, vigasztalhatta volna őket az a tudat, hogy hazai terméket esznek, mert idén ez volt a sláger. Külön pavilont is szenteltek a témának, egy falusi élelmiszerbolt kirakatának esztétikai színvonalán és az 50-es évek propagandájának szellemében. Kíváncsi lennék, hány fogyasztót sikerült meggyőzniük a szervezőknek az üveg mögé dugott, fagyasztóládákba zárt élelmiszerek finomságáról, mert az valahogy senkinek sem jutott eszébe, hogy talán meg is kellene kóstoltatni azokat a potenciális vevőkkel. A megkopott dicsőség, és a látnivalókhoz képest méregdrága belépőjegyek ellenére idén is több mint 300 ezer látogatója volt a kiállításnak - az ország legtávolabbi sarkaiból összesereglettt emberek türelmesen végigjárták a pavilonokat, bevásároltak a bóvliárusoknál, majd a poros parkolóban a buszok árnyékába bújva várták a hazaindulást. Ladislav Švihel, az Agrokomplex vezérigazgatója szerint, persze, a kiállítás minden igényt kielégít, színvonala évről évre emelkedik, sőt már nemzeti büszkeségünk egyik szimbólumává magasztosult. Bár lehet, hogy a csúcsszervezők, politikusok és más fontos emberek részére a malántai kastélyban rendezett pazar bankettekről beszélt. Schusterrel sosem fordulhat elő), lehet, szavai sokszor bántják a politikai etikett tánc- és illemtanárainak vájt fülét, de amit mond, az ül, az erkölcsileg feddhetetlen - az mérce. Még a nagypolitikában is, hiába vádolták őt azzal az úgynevezett profik, hogy álmodozó. Havel realista álmodozó, ezért is tapsolták őt állva az amerikai Kongresszusban (ami Schusterrel sosem fordulhat elő). Politikai hibának is lehet tekinteni, hogy a választások után Havel, aki minden parlamenti párt vezetőjével találkozott, a meglepően jól szerepelt kommunisták vezérét nem volt hajlandó fogadni. Mondhatnánk, „személyes politikai" okokból. Ami nála hozzátartozik a mércéhez. Mert mit mondott volna Havel Mečiamak, ha tőle kéri, hogy egy nappal az előre bejelentett pártelnöki kerekasztal előtt üljenek már össze sutyiban, kettecskén, egy órácskára? Tudni nem lehet, sejteni igen. De mit gondoljunk arról az emberről, aki ilyen gyanús politikai lépésről fél mondattal sem hajlandó tájékoztatni azokat, akik közvetlenül őt választották? S ha már kuss nekünk, akkor legalább maga mondja ki, ne pedig a vállrángatós emberét küldje a kamerák elé. Szóval, valami nagyon hiányzik ebből az egészből. Az egykori humorista szavaival élve: valami van, de nem az igazi! Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamin! a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Kolléga, nem tudna kölcsönadni egy százast fizetésemelésig? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ K RASZN AJ A ZVEZDA A NATÓ-belépést követő magyarországi változásokról közölt terjedelmes cikket az orosz védelmi tárca 70 ezer példányban megjelenő lapja. Az elemzésben szó esik a magyar belpolitikai helyzetről, amelynek végkövetkeztetése: „Oroszországnak és Magyarországnak változatlanul szüksége van egymásra". Figyelemre méltó, hogy a kommentár nem tett említést a jugoszláviai NATO-csapások, az orosz segélykonvoj záhonyi kényszerpihenője kapcsán a kétoldalú kapcsolatokban támadt feszültségről, a magyar külügyminiszter moszkvai látogatásának elhalasztásáról. Az euroatlanti integráció kapcsán a cikkíró úgy véli, hogy a magyar társadalom ellentmondásosan fogadja e folyamatokat. Egyes politológusok szerint a cél a szorosabb integráció a Nyugattal, míg mások szerint az ország ismét ugyanabba a történelmi csapdába esik. A legfontosabb az a törekvés, hogy Budapest mielőbb csatlakozhasson az EU-hoz, hiszen az ország gazdasága nem a legjobb időszakát éli. A nép bosszúja? Borisz Jelcin kirúgott miniszterelnökei a népszerűségi listák előkelő helyein szerepelnek Ki lesz a szomorú bohóc? Nálunk a politika kész cirkusz - mondta a Reuters tudósítójának egy moszkvai járókelő a hónap elején történt kormányfőváltás után. Az elmúlt két hétben történt még néhány érdekes mutatvány az orosz porondon. GÖRFÖL ZSUZSA Lassan-lassan sok mindenre fény derül. Kezdjük a „felderítést" kicsit távolabbról. Viktor Csernomirgyin az ideális kormányfő volt a gyakorlatilag teljhatalmú Borisz Jelcin számára - meg is maradt a tisztségben jó sokáig. Bírta az ipari nagymogulok bizalmát, tehát erősíteni tudta az elnök hatalmát is. Egészen addig, amíg Jelcin egészségileg teljesen megrozzant, s az iparmágnások már inkább csak benne bíztak, nem az államfőben. Szergej Kirijenkót, a fiatal utódot Jelcin eléggé ártalmatlannak tartotta, s egyben képesnek arra, hogy rendbe tegye a zilált orosz gazdaságot. Az ifjú titán haladt is szépen, de az iparmágnások ellenszegültek, s tavaly augusztusban bekövetkezett a gazdasági összeomlás. Kirijenko kegyvesztett lett, s Jelcinnek bejött egy nagy húzás: Jevgenyij Primakov kémfőnököt nevezte ki kormányfővé, aki legott úrrá lett a válságon. Az ügyes politikai húzást a Nyugat is elismerte, bár Primakovtól amúgy lúdbőrzött. S látta azt, amit Moszkvában senki sem akart észrevenni: Primakov valójában semmit sem tett, csak learatta elődje radikális reformjainak gyümölcseit. A siker túl nagy volt, s népszerűség menesztést eredményezett. Ekkor kapott lehetőséget egy újabb kémfőnök, Szergej Sztyepasin, Jelcin elszánt híve, akinek - már kiderült - volt egy komoly hibája: igyekezett tisztességes maradni. Márpedig a Kremlben ez nem megy. Itt csak az számíthat biztos pozícióra, aki a „családért" bármit megtesz, gyarapítandó politikai hatalmát és vagyonát. Sztyepasin a gyanús pénzügyletektől eleve távol tartotta magát, ráadásul arra sem volt hajlandó, hogy Jelcin politikai hatalmának erősítésében tevőlegesen részt vegyen. Konkrétan azt várta tőle az einök, hogy nyerje el riválisa, Jurij Luzskov bizalmát, csatlakozzék a moszkvai polgármester Haza pártjához, s belülről akadályozza meg a körvonalazódó szövetséget a regionális vezetők Egész Oroszország mozgalmával. Sztyepasin azonban erre csak a választási lista első helye fejében lett volna hajlandó, s mivel azt nem ajánlották fel neki, nem tett eleget Jelcin legfontosabb elvárásának. Rövid úton ki lett rúgva, s jött a sorban már harmadik rendőrspicli, Vlagyimir Putyin, akinek változatlanul az a legfontosabb feladata, hogy szétverje vagy legalább gyengítse az immár Haza - Egész Oroszország választási szövetséget. Putyin - aki állítólag nem válogat a módszerekben - nehéz helyzetben van, hiszen időközben a szövetség élére egy igazi nagyágyú került: Jevgenyij Primakov, a jelenleg legnépszerűbb orosz politikus. Van egy különös sajátossága a december 12-re kiírt parlamenti választások előtti csatározásoknak: feltűnően megnőtt Jelcin volt kormányfőinek az ázsiója. A pártok és mozgalmak versengenek értük, mivel bíznak abban, hogy - belülről ismerve a Kreml-béli praktikákat - nagy hasznukra lehetnek nemcsak a mandátumokért vívott mostani küzdelemben, hanem majd a jövő nyári elnökválasztási csatában is. Mert az még egyáltalán nem biztos, hogy Putyin marad Jelcin kijelölt utódja, azaz a legesélyesebb jelölt. Sőt elképzelhető egy olyan decemberi választási eredmény is, amely kormányfőváltást von maga után, s éppen az új kormányfőnek lesznek a legjobb esélyei az elnöki posztra. Furcsa mód az történt, hogy Jelcin kirúgott miniszterelnökei a népszerűségi listák előkelő helyein szerepelnek. Az orosz emberek mintha úgy okoskodnának: aki nem jó az elnöknek, az jó nekünk. Szergej Sztyepasin a héten elfogadta az egyetlen valóban liberális párt, a Jabloko ajánlatát, s Szentpétervárott igyekszik parlamenti mandátumot szerezni. Szergej Kirijenko Új Erő nevű pártszerűsége összefogott Borisz Nyemcov volt első miniszterelnök-helyettes magát ugyancsak jobboldalinak nevező pártjával. Állítólag hozzájuk kíván csatlakozni a szintén exkormányfő Anatolij Csubajsz pártja is. Olyan híreket is hallani, hogy Jelcin még mindig számít Csernomirgyinre, őt sürgeti, hogy csatlakozzon Luzskovékhoz. Mert Putyin ugyan nagyon igyekszik, de azok után, hogy Primakov lett a listavezető, nincs sok esélye. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a Primakov-Luzskov páros besöpri a mandátumok jó részét, simán megelőzheti a kommunistákat is. Rajtuk kívül a Jablokónak van esélye arra, hogy átlépi az ötszázalékos küszöböt, amely az alakulgató jobbszárnynak egyelőre még magas, a többi párt pedig gyakorlatilag esélytelen. Summa summarum: Borisz Jelcin addig tetszelgett a nagyhatalmú porondmester szerepében, hogy végül mégiscsak ő lesz a szomorú bohóc. A „fáradhatatlan" harcos. Oroszországot nehéz talpra állítani, de Jelcint sem könnyű (ČTK/EPA-felvétel) VISSZHANG: Tóth Mihály: Barnuló radikálisaink (Új Szó, 1999. aug. 21.) Vörös hályog a szemen? Az MKP elnöke a napokban intette objektivitásra és kellő körültekintésre újságíróinkat, s máris itt az újabb „renitens", kinek írása talán most ei is nyertea tetszését. Akkor meg miért a „renitens" jelző? Mert a közszolgálatiság megtartása minden témát érintően elengedhetetlen. Megértem a cikkíró felháborodását a „zsidó vicc" miatt, valóban nem a sajtóba való, de következtetéseinek zagyvaléka felett émelyegve kábulok. Hiszen a zsidóüldözés történetének „doktora" a Magyar Fórum sorai közül bizony kiolvasta a koncentrációs táborok letagadását, csak arról feledkezett el bennünket tájékoztatni - mint általában -, hogy mikor és kinek az írásából fejtette meg ezt a felvetést. Jómagam ugyanis nem találkoztam ilyenfajta cikkel, igaz „doktor" sem vagyok. Persze, azt kétszer is kihangsúlyozta - a hatás kedvéért -, hogy Popély Gyula is publikál a hetilapban. Mintha ez gyalázat és árulás lenne. Megjegyzem, hogy az Új Idők című, szintén radikális lapba ír egy Balassa Zoltán nevű kassai úr, akit a „pécézés" kedvéért említek, Tóth úrnak ajánlva. Ezzel azonban még nem merült ki az antiobjektivitás kelléktára, mert miközben firkászunk az augusztus 9-i Új Szóban a szlovák kormány két legnagyobb magyarellenes baloldali miniszterét félti Bugár Béla „káderjavaslatától" és Husák elvtárs villan az agyába, Popély egy régebbi tanulmánya felett kétkedik, elfeledve azt, hogy a történelemszemlélet kissé módosult a 90-es években. így hát a vörös lobogó árnyékából kikerülve ne csak a számunkra kiválasztott ellenséges újság mondandóját tudatosan meghamisítva tájékoztassunk, hanem rakjunk rendet saját bensőnkben, már ha ugyan ott nincs végtelen káosz. Pedig jelen esetben valami hasonlót láthat a kívülről figyelő, hiszen ahogy Tóth úr az .Auschwitz-viccből" kikövetkezteti a Duray által szorgalmazott „egypártrendszert", az még azon a káoszon is túltesz, ami Husák fejében hatott, amikor halálos ágyán (állítólag) meggyónt. Kantár Csaba Szímő