Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-27 / 198. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 27. JEGYZET Megkopott dicsőség VRABEC MÁRIA A nyitraiak nagy örömére véget ért az Agrokomplex, megszűntek a közlekedési dugók, összepakol­tak az árusok. Az egyhetes felhaj­tás után tegnapra nem maradt más, csak a hatalmas szeméthe­gyek meg a keserű felismerés, hogy már a nagyvásár sem a régi. A traktorokat ugyan az idén is ki­fényesítették, a vitrinekben is ott lógtak a szalámirudak, és nem hiányoztak a tűző napon herva­dozó zöldségpalánták sem, de az embernek mégis az volt az érzé­se, hogy ugyanezt látta tavaly, tavalyelőtt, sőt talán már 5 éve is. Mentségükre legyen mondva, a szervezők jó időben szóltak, hogy az ágazat gondjai miatt sze­rényebb lesz a kiállítás és keve­sebb a résztvevő külföldi cég, de még ez sem elegendő ok arra, hogy a hajdan nemzetközi hírne­vű nagyvásárt ócskapiaccá deg­radálják.Ugyanis szinte fej fej mellett sorakoztak a dugókat, re­szelőket, tésztavágókat, masszí­rozó szerkentyűket, teknőben lu­bickoló műanyag békákat kínáló árusok, és portékájuk egyetlen­egy közös nevezője az volt, hogy az ég adta világon semmi közük a mezőgazdasághoz. Még az áru­soknál is nagyobb számban kép­viseltették magukat a pecsenye­sütők, szinte minden expozíció mellé jutott egy kolbászillatot árasztó bódé, sőt a rossz nyelvek ...de nem az igazi MALINAK ISTVÁN Semmi kedvem ujjongani, amiért az államfő népszavazásügyben úgy döntött, ahogyan. Ez volt ugyanis az a minimum, amit el lehetett várni tőle. Alapvető köte­lességét teljesítette: tiszteletben tartotta az alkotmányt. Tudta jól, ha kiírja a referendumot, azzal örökre kizárja magát a jobb társa­ságból, a demokratikus Európa államférfijainak sorából. A több­hetes hercehurcából az előzmé­nyek hagytak nyomot bennem igazából, ezek jellemzik ugyanis az embert. Például az a kijelenté­se, hogy személy szerint hajlana is a referendum kiírására. Meg az, hogy minden lehetséges mó­don megpróbálta másokra, szak­értőkre, alkotmánybírákra háríta­ni a felelősséget. Tény, politikai szempontból jól döntött, nem ér­heti szó a ház - pontosabban az elnöki palota - elejét. Valami mégis rettenetesen hiányzik eb­ből a döntésből, ebből az ember­ből. A formátum. Hogy érthetőbb legyen: el tudja valaki képzelni, hogy Václav Havel félt volna mindjárt az első pillanatban mar­káns véleményt mondani egy nyilvánvalóan alkotmánysértő petíciós kezdeményezésről? Igen, Havel markánsan fogalmaz (ami szerint talán minden látogatóra is. A bámészkodó jónépek szom­ja és étvágya azonban meg sem közelítette a sokéves átlagot, ami nem csoda, hiszen 10 dkg kolbá­szért 30, egy sörért pedig 25 ko­ronát kértek el tőlük. Igaz, mi­közben nyelik a mócsingot, vi­gasztalhatta volna őket az a tu­dat, hogy hazai terméket esznek, mert idén ez volt a sláger. Külön pavilont is szenteltek a témának, egy falusi élelmiszerbolt kiraka­tának esztétikai színvonalán és az 50-es évek propagandájának szellemében. Kíváncsi lennék, hány fogyasztót sikerült meg­győzniük a szervezőknek az üveg mögé dugott, fagyasztóládákba zárt élelmiszerek finomságáról, mert az valahogy senkinek sem jutott eszébe, hogy talán meg is kellene kóstoltatni azokat a po­tenciális vevőkkel. A megkopott dicsőség, és a látnivalókhoz ké­pest méregdrága belépőjegyek ellenére idén is több mint 300 ezer látogatója volt a kiállításnak - az ország legtávolabbi sarkai­ból összesereglettt emberek tü­relmesen végigjárták a pavilono­kat, bevásároltak a bóvliárusok­nál, majd a poros parkolóban a buszok árnyékába bújva várták a hazaindulást. Ladislav Švihel, az Agrokomplex vezérigazgatója szerint, persze, a kiállítás minden igényt kielégít, színvonala évről évre emelkedik, sőt már nemzeti büszkeségünk egyik szimbólu­mává magasztosult. Bár lehet, hogy a csúcsszervezők, politiku­sok és más fontos emberek részé­re a malántai kastélyban rende­zett pazar bankettekről beszélt. Schusterrel sosem fordulhat elő), lehet, szavai sokszor bántják a politikai etikett tánc- és illemtan­árainak vájt fülét, de amit mond, az ül, az erkölcsileg feddhetetlen - az mérce. Még a nagypolitiká­ban is, hiába vádolták őt azzal az úgynevezett profik, hogy álmo­dozó. Havel realista álmodozó, ezért is tapsolták őt állva az ame­rikai Kongresszusban (ami Schusterrel sosem fordulhat elő). Politikai hibának is lehet tekinte­ni, hogy a választások után Havel, aki minden parlamenti párt vezetőjével találkozott, a meglepően jól szerepelt kommu­nisták vezérét nem volt hajlandó fogadni. Mondhatnánk, „szemé­lyes politikai" okokból. Ami nála hozzátartozik a mércéhez. Mert mit mondott volna Havel Mečiamak, ha tőle kéri, hogy egy nappal az előre bejelentett pártel­nöki kerekasztal előtt üljenek már össze sutyiban, kettecskén, egy órácskára? Tudni nem lehet, sejteni igen. De mit gondoljunk arról az em­berről, aki ilyen gyanús politikai lépésről fél mondattal sem haj­landó tájékoztatni azokat, akik közvetlenül őt választották? S ha már kuss nekünk, akkor legalább maga mondja ki, ne pedig a váll­rángatós emberét küldje a kame­rák elé. Szóval, valami nagyon hi­ányzik ebből az egészből. Az egy­kori humorista szavaival élve: va­lami van, de nem az igazi! Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamin! a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Kolléga, nem tudna kölcsönadni egy százast fizetésemelésig? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ K RASZN AJ A ZVEZDA A NATÓ-belépést követő magyar­országi változásokról közölt terje­delmes cikket az orosz védelmi tárca 70 ezer példányban megjele­nő lapja. Az elemzésben szó esik a magyar belpolitikai helyzetről, amelynek végkövetkeztetése: „Oroszországnak és Magyaror­szágnak változatlanul szüksége van egymásra". Figyelemre méltó, hogy a kommentár nem tett emlí­tést a jugoszláviai NATO-csa­pások, az orosz segélykonvoj záho­nyi kényszerpihenője kapcsán a kétoldalú kapcsolatokban támadt feszültségről, a magyar külügymi­niszter moszkvai látogatásának el­halasztásáról. Az euroatlanti in­tegráció kapcsán a cikkíró úgy véli, hogy a magyar társadalom ellent­mondásosan fogadja e folyamato­kat. Egyes politológusok szerint a cél a szorosabb integráció a Nyu­gattal, míg mások szerint az ország ismét ugyanabba a történelmi csapdába esik. A legfontosabb az a törekvés, hogy Budapest mielőbb csatlakozhasson az EU-hoz, hi­szen az ország gazdasága nem a legjobb időszakát éli. A nép bosszúja? Borisz Jelcin kirúgott miniszterelnökei a népszerűségi listák előkelő helyein szerepelnek Ki lesz a szomorú bohóc? Nálunk a politika kész cir­kusz - mondta a Reuters tu­dósítójának egy moszkvai já­rókelő a hónap elején tör­tént kormányfőváltás után. Az elmúlt két hétben történt még néhány érdekes mutat­vány az orosz porondon. GÖRFÖL ZSUZSA Lassan-lassan sok mindenre fény derül. Kezdjük a „felderítést" kicsit távolabbról. Viktor Csernomirgyin az ideális kormányfő volt a gyakor­latilag teljhatalmú Borisz Jelcin számára - meg is maradt a tiszt­ségben jó sokáig. Bírta az ipari nagymogulok bizalmát, tehát erő­síteni tudta az elnök hatalmát is. Egészen addig, amíg Jelcin egész­ségileg teljesen megrozzant, s az iparmágnások már inkább csak benne bíztak, nem az államfőben. Szergej Kirijenkót, a fiatal utódot Jelcin eléggé ártalmatlannak tar­totta, s egyben képesnek arra, hogy rendbe tegye a zilált orosz gazdaságot. Az ifjú titán haladt is szépen, de az iparmágnások ellen­szegültek, s tavaly augusztusban bekövetkezett a gazdasági össze­omlás. Kirijenko kegyvesztett lett, s Jelcinnek bejött egy nagy húzás: Jevgenyij Primakov kémfőnököt nevezte ki kormányfővé, aki legott úrrá lett a válságon. Az ügyes poli­tikai húzást a Nyugat is elismerte, bár Primakovtól amúgy lúdbőr­zött. S látta azt, amit Moszkvában senki sem akart észrevenni: Primakov valójában semmit sem tett, csak learatta elődje radikális reformjainak gyümölcseit. A siker túl nagy volt, s népszerűség me­nesztést eredményezett. Ekkor kapott lehetőséget egy újabb kémfőnök, Szergej Sztyepasin, Jelcin elszánt híve, akinek - már kiderült - volt egy ko­moly hibája: igyekezett tisztessé­ges maradni. Márpedig a Kreml­ben ez nem megy. Itt csak az szá­míthat biztos pozícióra, aki a „csa­ládért" bármit megtesz, gyarapí­tandó politikai hatalmát és vagyo­nát. Sztyepasin a gyanús pénzügy­letektől eleve távol tartotta magát, ráadásul arra sem volt hajlandó, hogy Jelcin politikai hatalmának erősítésében tevőlegesen részt ve­gyen. Konkrétan azt várta tőle az einök, hogy nyerje el riválisa, Jurij Luzskov bizalmát, csatlakozzék a moszkvai polgármester Haza párt­jához, s belülről akadályozza meg a körvonalazódó szövetséget a re­gionális vezetők Egész Oroszor­szág mozgalmával. Sztyepasin azonban erre csak a választási lista első helye fejében lett volna haj­landó, s mivel azt nem ajánlották fel neki, nem tett eleget Jelcin leg­fontosabb elvárásának. Rövid úton ki lett rúgva, s jött a sorban már harmadik rendőrspicli, Vlagyimir Putyin, akinek változatlanul az a legfontosabb feladata, hogy szét­verje vagy legalább gyengítse az immár Haza - Egész Oroszország választási szövetséget. Putyin - aki állítólag nem válogat a módsze­rekben - nehéz helyzetben van, hi­szen időközben a szövetség élére egy igazi nagyágyú került: Jevgenyij Primakov, a jelenleg leg­népszerűbb orosz politikus. Van egy különös sajátossága a de­cember 12-re kiírt parlamenti vá­lasztások előtti csatározásoknak: feltűnően megnőtt Jelcin volt kor­mányfőinek az ázsiója. A pártok és mozgalmak versengenek értük, mivel bíznak abban, hogy - belül­ről ismerve a Kreml-béli praktiká­kat - nagy hasznukra lehetnek nemcsak a mandátumokért vívott mostani küzdelemben, hanem majd a jövő nyári elnökválasztási csatában is. Mert az még egyálta­lán nem biztos, hogy Putyin marad Jelcin kijelölt utódja, azaz a leg­esélyesebb jelölt. Sőt elképzelhető egy olyan decemberi választási eredmény is, amely kormányfővál­tást von maga után, s éppen az új kormányfőnek lesznek a legjobb esélyei az elnöki posztra. Furcsa mód az történt, hogy Jelcin kirúgott miniszterelnökei a népsze­rűségi listák előkelő helyein szere­pelnek. Az orosz emberek mintha úgy okoskodnának: aki nem jó az elnöknek, az jó nekünk. Szergej Sztyepasin a héten elfogadta az egyetlen valóban liberális párt, a Jabloko ajánlatát, s Szentpéter­várott igyekszik parlamenti mandá­tumot szerezni. Szergej Kirijenko Új Erő nevű pártszerűsége összefo­gott Borisz Nyemcov volt első mi­niszterelnök-helyettes magát ugyancsak jobboldalinak nevező pártjával. Állítólag hozzájuk kíván csatlakozni a szintén exkormányfő Anatolij Csubajsz pártja is. Olyan híreket is hallani, hogy Jelcin még mindig számít Csernomirgyinre, őt sürgeti, hogy csatlakozzon Luzs­kovékhoz. Mert Putyin ugyan na­gyon igyekszik, de azok után, hogy Primakov lett a listavezető, nincs sok esélye. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a Primakov-Luzskov páros besöpri a mandátumok jó részét, simán megelőzheti a kommunistákat is. Rajtuk kívül a Jablokónak van esé­lye arra, hogy átlépi az ötszázalé­kos küszöböt, amely az alakulgató jobbszárnynak egyelőre még ma­gas, a többi párt pedig gyakorlati­lag esélytelen. Summa summa­rum: Borisz Jelcin addig tetszel­gett a nagyhatalmú porondmester szerepében, hogy végül mégiscsak ő lesz a szomorú bohóc. A „fáradhatatlan" harcos. Oroszországot nehéz talpra állítani, de Jelcint sem könnyű (ČTK/EPA-felvétel) VISSZHANG: Tóth Mihály: Barnuló radikálisaink (Új Szó, 1999. aug. 21.) Vörös hályog a szemen? Az MKP elnöke a napokban intette objektivitásra és kellő körültekin­tésre újságíróinkat, s máris itt az újabb „renitens", kinek írása talán most ei is nyertea tetszését. Akkor meg miért a „renitens" jelző? Mert a közszolgálatiság megtartása min­den témát érintően elengedhetet­len. Megértem a cikkíró felháboro­dását a „zsidó vicc" miatt, valóban nem a sajtóba való, de következte­téseinek zagyvaléka felett éme­lyegve kábulok. Hiszen a zsidóül­dözés történetének „doktora" a Magyar Fórum sorai közül bizony kiolvasta a koncentrációs táborok letagadását, csak arról feledkezett el bennünket tájékoztatni - mint általában -, hogy mikor és kinek az írásából fejtette meg ezt a felvetést. Jómagam ugyanis nem találkoz­tam ilyenfajta cikkel, igaz „doktor" sem vagyok. Persze, azt kétszer is kihangsúlyozta - a hatás kedvéért -, hogy Popély Gyula is publikál a hetilapban. Mintha ez gyalázat és árulás lenne. Megjegyzem, hogy az Új Idők című, szintén radikális lap­ba ír egy Balassa Zoltán nevű kas­sai úr, akit a „pécézés" kedvéért említek, Tóth úrnak ajánlva. Ezzel azonban még nem merült ki az antiobjektivitás kelléktára, mert miközben firkászunk az au­gusztus 9-i Új Szóban a szlovák kormány két legnagyobb magyar­ellenes baloldali miniszterét félti Bugár Béla „káderjavaslatától" és Husák elvtárs villan az agyába, Popély egy régebbi tanulmánya felett kétkedik, elfeledve azt, hogy a történelemszemlélet kissé mó­dosult a 90-es években. így hát a vörös lobogó árnyékából kikerül­ve ne csak a számunkra kiválasz­tott ellenséges újság mondandóját tudatosan meghamisítva tájékoz­tassunk, hanem rakjunk rendet saját bensőnkben, már ha ugyan ott nincs végtelen káosz. Pedig je­len esetben valami hasonlót láthat a kívülről figyelő, hiszen ahogy Tóth úr az .Auschwitz-viccből" ki­következteti a Duray által szorgal­mazott „egypártrendszert", az még azon a káoszon is túltesz, ami Husák fejében hatott, amikor ha­lálos ágyán (állítólag) meggyónt. Kantár Csaba Szímő

Next

/
Thumbnails
Contents