Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-26 / 197. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 26. KOMMENTÁR Nemleges semlegesség HOLOP ZSOLT Most akár dicsérni is lehetne Rudolf Schustert, amiért nem írt ki népszavazást, de nem szokás olyan dologért vállon veregetni valakit, amit mindenképpen meg kellett tennie, és még csak választási lehetősége sem volt. Viszont a köztársasági elnök most is nagyon vigyázott arra, nehogy kiderüljön a köztársasági elnök véleménye, magatartása alibista és már-már betegesen semleges volt, mégpedig egy olyan kérdésben, mely az állam és a demokrácia alappillére kell hogy legyen, és amelyben hiteles politikusnak, közjogi méltóságnak nem szabad semlegesnek maradnia: az emberi jogok érvényesítésében. Nem mert kiállni az ország elé, és azt mondani: az emberi jogok érvényesítése nem képezheti vita tárgyát, és nem adhatunk egyes állampolgároknak olyan többletjogokat, amelyek kizárják más állampolgárok jogainak érvényesítését, és ezt a nézetemet szakértői csoportokkal is megerősíttettem. Ehelyett elbújt a szakértők háta mögé (még a Nagy van der Stoelt is megkérdezte), és onnan jelentette be, hogy nincs népszavazás. Mikor köztársasági elnökként hazalátogatott az elzálogosított városba, megkérdezte Milan Čičet, az alkotmánybíróság elnökét, mit is csinálhatna ezzel a népszavazással, majd elkeseredve jelentette be, hogy nem kapott tanácsot. Mert nem is kaphatott, és ezt előre tudnia kellett. És ezután - a kedélyeket borzolandó - olyan nyilatkozatok kerültek ki az elnöki palotából, hogy Schuster még nem tudja, mit csináljon, de inkább a népszavazás kiírása felé hajlik. A kérdés, meddig fogja azt a játékot játszani, hogy nem mondunk véleményt semmiről, viszont - mert a nép fia vagyunk - vonaton utazunk és rezsón főzünk. Az állampolgárok többsége vonaton utazik, rezsón főz, és még véleménye is van. Persze, érthető az az érv is, hogy - mivel Schuster valamennyi állampolgár elnöke kíván lenni - nem akarta kapásból elutasítani az ellenzék híveit, és nagyon helyesen szakértői véleményekre támaszkodott. Azonban ez nem állja meg a helyét, mert Mečiar híveiben úgyis csak az marad meg, hogy elutasította a népszavazást, mert a magyarok elnöke, hiszen ők választották, és ezt a tényt hatszáz szakértő sem tudja megdönteni. Mečiar egyszerűen csapdát állított, két olyan kérdésben kezdeményezett referendumot, amelyben nem lehet, hogy az utcára vihesse az embereket. Víťazoslav Móric az SZNP színeiben pedig egészen addig jutott, hogy megkérdőjelezte a Szlovák Köztársaság Alkotmányát, mivel abban - sajnos - emberi jogokról is szó esik. Azt az alkotmányt, amelyet oly büszkén szavaztak meg, amely nélkül nem jön létre az ország (és amelyet oly gyakran sértettek meg). Mert Móric szerint ötszázezer ember aláírása több, mint holmi alkotmány és az egyetemes emberi jogok. Eszerint akár arról is tarthatunk népszavazást, hogy a romák költözzenek ki Finnországba, és ha lehet, mejenek velük a magyarok is. Ha a DSZM és az SZNP kiviszi az embereket az utcára, tüntetésük erről fog szólni. JEGYZET Parlamenti fejvadászok SÓKI TIBOR Újra hadiösvényre léptek a fejvadászok. Illetve vadászösvényre. Nem is akármilyen fej „levágására" áhítoznak. Embeijogi miniszterelnök-helyettes[ kobaknál alább nem adják. Ők, akik korábban fennen hirdették a rövid udvar - hosszú ostor elvét, s akik uralkodása alatt a romajárás elkezdődött, most Csáky Pál fejét kérik, mert egy ideje ő felelős az emberi jogokért a kormányban, s a romák mégis távoznak. Azok a romák, akik közben DSZM-pólókban nyilatkoznak a televíziónak, Mečiart éltetik, és hazatoloncolásuk után azt kiabálják: „na Slovensku po slovensky", de ez már más kérdés. Meg az is, hogy a finn és más hatóságok eddig egyetlen roma panaszát sem találták indokoltnak. Vagyis nem elsősorban az emberi jogok tiszteletben tartásával van baj. Ez a DSZM parlamenti frakcióját nem érdekli. A Tóthová and the HZDS Band egyszerűen el akatja húzni valaki nótáját. Bizonyára tudták, nem sok esély van a sikerre, Csáky a helyén marad, hiszen nem ő tehet arról, hogy valakik tovább hergelik a romákat, akik a meggazdagodás reményében továbbra is szívesen utaznak. De azt is tudják, egy ilyen parlamenti vita jó alkalmat ad egy kis magyarellenes uszításra. Mert miről papolt Dušan Slobodník a tiszteletlen házban? Arról, miként sértik meg a magyarok a legeslegállamalkotóbb nemzet jogait. A romák Slobodníkot nem érdekelték, az sem, hogy épp miattuk kezdeményezték Csáky leváltását. Tóthová sem állhatta meg, hogy a romák sorsa feletti siránkozás mellett belénk ne rúgjon néhányat. Néha azt is elmondhatnák, ők mit tettek a romákért, elvégre elég sokáig voltak hatalmon ahhoz, hogy elérjenek eztazt. Igaz, a vadprivatízáció valószínűleg minden energiájukat lekötötte. Arról a déeszemes honatyák és honanyák nem akarnak tudomást venni, hogy Csáky legalább elkezdett valamit. Varázsvesszőt ugyan nem talált, amelylyel egy suhintással mindent megoldana, de lerakta az érdemi munka alapjait. Persze, a DSZMnek és egyes roma csoportoknak nem alapok kellenek, meg szorgalmas munka, hanem fej. Elvégre ők vérbeli fejvadászok. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallősi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. 0. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ SME Bugár Béla nyilatkozik a lapnak Rudolf Schuster keddi döntése kapcsán, mely szerint nem ír ki népszavazást a kisebbségi nyelvhasználat és a stratégiai vállalatok privatizációja ügyében. Az MKP elnöke az államfő határozatát megismerő Vladimír Mečiar reakciójával összefüggésben elmondta, a DSZM elnöke valamiféle demonstrációt helyezett kilátásba. Bár tételesen nem fejtette ki, de mondandóját akár úgy is lehetett értelmezni, hogy az események a volt kormányfő szerint akár előrehozott választásokba is torkollhatnak. A parlament alelnöke hozzátette, nincs értelme azon morfondírozni, mi lett volna, ha az államfő másképpen dönt, azaz, ha eleget tett volna az ellenzék követelésének. Úgy véli azonban, hogy az MKP a DSZM által kilátásba helyezett nyomásgyakorlásra akkor sem vetemedne, csupán a referendum alkotmányellenes mivoltának hatására hívta volna fel a figyelmet. Leszögezte: a parlamenti pártok vezetőinek az államfővel folytatott keddi tanácskozásán Mečiar oda nem illő hangot ütött meg. - Hölgyem, mivel elmromlott a röntgengépünk, ezzel az elemlámpával világítom át magát (Peter Gossányi karikatúrája) Az európai uniós tagság felé vezető brüsszeli vonatra körülményes vízumkényszerrel Játék - belső határok nélkül felszállni Az utóbbi hetekben a közvélemény, és főleg a Nyugatra utazók körében gyakran emlegetett fogalom az úgynevezett schengeni szerződés. ONDREJCSÁK RÓBERT Bár mostanra a „vízumveszély", úgy tűnik, megszűnt (vagy inkább elszunnyadt?), de legalábbis jelentősen mérséklődött, az Európai Unióba igyekvő közép-európai országok közül Szlovákia állampolgárai számára fontos lehet a szerződésben foglaltak megismerése. Schengen egy luxemburgi település a német-francia határ közelében (ez a tény szimbólumként is felfogható, tekintettel arra, hogy Berlin és Párizs az Európai Unió két vezető hatalma). Az egyre inkább elmélyülő európai integráció keretében az EU „kemény magja" - Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Luxemburg - 1985. június 14-én aláírta a schengeni szerződést, az ellenőrzés fokozatos megszűnéséről az aláíró országok közös határain. A szerződő felek öt évvel később, 1990. június 19-én, ugyancsak Schengenben, a már említett szerződés átültetéséről fogadtak el konvenciót, amelyben kiemelték a szerződés legfőbb mondanivalóját és egyben következményét, a polgárok szabad, minden határellenőrzés nélküli mozgását a közös határokon belül. A „könnyű határátkelés" zónája elmozdult észak felé. Az öt észak-európai ország közül Svédország, Finnország és Dánia a megfigyelői státust követően teljes taggá válhatott. Norvégia és Izland számára, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak, lehetővé vált a társult tagság elérése. Mindez lehetőOLVASÓI LEVÉL Szalonna, határnyitás 1989. augusztus 19-én Sopron térségében került megrendezésre többezres résztvevővel az a találkozó, amely páneurópai piknik néven vált ismertté a nagyvilágban. A „szalonnasütésre" politikusok, közéleti személyiségek, nagykövetek és egyházi személyek kaptak meghívót. A rendezvény szlogenje a „bontsd és vidd" arra utalt, hogy az igazi cél a határok megnyitására, a vasfüggöny lévé tette ez öt ország számára, hogy továbbra is fenntartsák az Északi Útlevél Uniót, amely megengedi a tagországok állampolgárainak szabad mozgását a közös északi határokon át. A schengeni szerződés 1995-ös életbelépése új korszakot nyitott az aláíró országok lakosságának milliói számára, és gazdasági rendelkezései is jelentősen hozzájárultak az egyes nemzetgazdaságok szorosabb összefonódásához. Az Európai Unió többi tagállama közül Olaszország 1990-ben, Görögország 1992-ben, Ausztria pedig 1995. április 28-án csatlakozott a szerződéshez. A szerződés alapján a tagállamok belső határai teljesen szabadon átjárhatóak, a külső határok csak határátkelőhelyeken és meghatározott időben léphetők át. A külső határokon a kompetens szervek elméletileg - az úti okmányokon kívül - az úti célt, valamint az út pénzügyi hátterének megfelelő biztosítását is kérhetik. Ez utóbbi például Olaszországban individuáA schengeni szerződés még nem jelentett gátat számunkra. lis utak esetében fejenként 100 000 líra egy napra. A schengeni szerződésnek része a tagországok közös vízumpolitikája és annak harmonizációja is. Eszerint a „harmadik államok", tehát a nem szerződő felek - például Szlovákia - állampolgárai számára minden tagország köteles vízumkényszert bevezetni, ha ezt bármely más aláíró megteszi. Ezt megváltoztatni csak minden tagállam közös beleegyezésével lehet. Ha valamelyik tagország úgy érzi, ez a rendelkezés bizonyos esetekbontására irányuló kísérlet volt. Európa közepén akkoriban ez bátor cselekedetnek számított, kiengedni a palackba zárt szellemet napvilágra engedni a gondolat szabadságát. Közismert, hogy Magyarország kedvelt találkozóhelye volt a nyugatnémet és az NDK-beli állampolgároknak. 1989 nyarán már több ezer keletnémet tartózkodott az országban, különböző táborokban (pl. Csillebércen) és az osztrák határ térségében. Ezek az emberek már nem szándékoztak visszatérni Németország keleti zónájába. Augusztus 19-én délután 15.00-kor pár órára megnyílt Sopronpusztán a magyar-osztrák határ, és több száz keletnémet ben ellentmond nemzeti érdekeinek, céljainak, és mindez sürgős döntést igényel, akkor visszaléphet, de ezt először köteles megtárgyalni a többi aláíró országgal is, miközben figyelembe kell vennie az ő érdekeit, véleményét is. A szerződés lehetővé teszi a tagállamok vízumainak kölcsönös elismerését is abban az esetben, ha azok közös feltételek, kritériumok alapján lettek kiadva. A dokumentum szorgalmazza közös vízumok kiadását, amelyek - az időtartamtól függően - rövid távúra (kevesebb mint három hónap) és hosszú távúra (3 hónapot meghaladó idő) oszthatók. A lakosság döntő többségét érintő rövidebb időre kiadott vízumok ismét két csoportra oszthatók. Az első, az utazási vízumok, melyek egy vagy több belépésre szólnak, de a kiadás időpontjától számított fél éven belül az összes tagország területén eltöltött idő nem haladhatja meg a három hónapot. A fél év lejártával új vízumigénylés esetén ugyanúgy három hónapot lehet tartózkodni „Schengenland" területén. A három hónaptól rövidebb időre kiadott vízumok közé tartoznak az úgynevezett tranzitvízumok is. Ez utóbbi abban az esetben szükséges, ha a schengeni szerződés tagországainak területén keresztül szeretnénk eljutni egy olyan országba, amely nem írta alá a dokumentumot. Tehát, ha csak átutazunk Schengenlandon, tranzitvízumra van szükségünk. Ez akkor használható, ha a tranzit nem tart tovább öt napnál. Az említetteken kívül a tagállamok kiadhatnak saját vízumot, amely csak a saját területükre érvényes. Ennek időtartama további hat hónap lehet. Ha egy „harmadik ország" állampolgára tartózkodási engedéllyel rendelkezik bárkelt át a túloldalára, Ausztriába. A térségben lakó és dolgozó emberek a figyelmeztető lövéseket leadó határőrök esetleges erőszakos beavatkozásától tartva saját testükkel védték a menekülő embereket! Nincs szándékomban csökkenteni a korabeli magyar vezetők (Németh, Horn és társaik) határnyitással szerzett érdemeit, de mindez elsősorban csak azért volt lehetséges, mert a térségben egyre erősödött a demokratikus erők aktivitása, és nem utolsó sorban azért, mert a Szovjetunióban Gorbacsov vezetésével olyan emberek kerültek a kormányrúdhoz, akik maguk is sürgették a reformokat, nem fenyegetett 1956 októberémely tagországban, azzal három hónapig szabadon mozoghat a többi tagország területén. Kézenfekvő, mégis sokszor elfelejtett vagy figyelmen kívül hagyott szabály, hogy vízumot egyik ország sem adhat ki lejárt úti okmányok alapján. A szerződés szerint szervezett utaknál az utaztatónak kellene szavatolnia az utasok úti okmányainak és vízumainak meglétét. Ha valamely utas az érvényes rendelkezésekkel ellentétben mégis megpróbálja átlépni a határt, azért ugyancsak az előbbit terheli a felelősség. A kompetens szervnek az ilyen személyt jogában áll visszaküldeni vagy nem beengedni az ország területére. A felvázoltak SzloHa valamely állam bevezetné a vízumkényszert, megindulna a lavina. vákia állampolgárai számára mindeddig csak elméleti akadályt jelentettek, amolyan potenciális fenyegetést az átlagember üzleti utaira, városnézéseire, tengerparti üdüléseire nézve. A schengeni szerződés még nem jelentett gátat számunkra, hiszen a komolyabb ellenőrzésekért Schengenland külső határainál, kárpótoltak a „szellős" belső határok, így többé-kevésbé mi is élveztük a belőle származó előnyöket. Ha azonban valamely tagország, bármilyen okból, bevezetné a vízumkényszert a szlovák állampolgárokkal szemben, azzal megindulhatna a lavina. Végső soron sebet kaphatnának európai integrációs törekvéseink is, hiszen az európai uniós tagság felé vezető brüsszeli vonatra körülményes vízumkényszerrel felszállni. nek megismétlődése. A folytatás már közismert, következett a berlini fal, majd Prága és Bukarest. Sajnos, az eltelt 10 év keserű tanulsága, hogy nem mindenütt éltek az új lehetőségekkel, mindez hatványozottan érvényes Szlovákia esetében is. A külföldre utazni vágyó emberek előtt napjainkban új vasfüggönyök sokasága ereszkedik le Nagy-Britanniától kezdve Skandináviáig, és ezt csupán a romakérdéssel leegyszerűsíteni nem szabad, mindez nem más, mint a bársonyszékben egymást cserélő kormányok tehetetlenségének szomorú következménye. Szabó Sándor, Királyrév