Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-23 / 194. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 23. Anton Tkáč egykori csehszlovák pályakerékpáros augusztusban jubilált; Montrealban huszonöt évvel ezelőtt szerzett olimpiai bajnoki címet Csehszlovákia színeiben Már hatéves korában szívéhez nőtt a pedál Az újabb két év hamar eltelt, közeledett a XXII. ötkarikás játékok ideje. Hogy mire lesz képes Moszkvában a pedálvirtuóz? Hat héttel a megnyitó előtt kezdte meg a felkészülést, egy alkalommal megcsúszott és leesett a biciklijéről. Néhány edzést ki kellett hagynia, de a A világ legjobb kerékpározói Münchenben randevúztak. legjobb négy közé mégis bejutott. Az elődöntőben Cahard ellen mérte össze erejét, akinek nem más volt az edzője, mint Tkáč egykori nagy vetélytársa, későbbi barátja, Daniel Moreion. Ezúttal a franciának volt oka ünneplésre: védence jobbnak bizonyult, Tkáč már csak a bronzéremért hajthatott. Erre azonban nem maradt energiája, a szovjet Kopilowal szemben maradt alul. Csehszlovákia legeredményesebb kerékpározójának mérlege: három olimpiai részvétel - ebből egy aranyérem és két világbajnoki cím. A csúcs felé vezető út sokkal göröngyösebb volt, mint azt az eredmények sejtetik. Anton Tkáč Lozornóban született, Pozsonytól nem messze. Még kölyök volt, amikor szüleivel a fővárosba költözött. Hatévesen megnyerte a háromkerekűek versenyét. A pedál hamar a szívéhez nőtt, minden lehetőséget kihasznált, hogy rajthoz álljon. Más sportokban is megállta a helyét, az atlétikában például a rövidtávfutók mezőnyében nem akadt párja. Tonot mégis a két kerék vonzotta jobban, tizeimégy évesen jelentkezett a Slovánnál. Az edzőtől megkapta első igazi biciklijét és elkezdett hajtani, hogy elérje élete célját. Először egy kilométeren igyekezett szerencsét próbálni, de ez a táv nem ült neki. Mégis elég meggyőzően tekert ahhoz, hogy jelöljék az 1972-es müncheni olimpiára. A felkészülés utolsó fázisa táján balesetet szenvedett: 80 km/órás sebesség közben defektet kapott a motorbiciklije. Két héttel az olimpia előtt... Végülis rajthoz állt, de az injekciók és a sokk hatása nem múlt el; Tkáč korántsem felelt meg saját elvárásainak. Egyéniben a 13. helyen sprintelt a célba, a csapatversenyt a második kilométernél föladta. A játékok után kizárták a válogatottból, mire megfogadta, hogy soha többé nem ül kerékpárra. Durcás hangulata elmúlt, miután fölébredt benne a céltudatos énje. Csak azért is meg akarta mutatni, hogy képes a lehetetlenre, különösen azért, mert a balesete után az orvosok egyszer már teljesen leírták. Élet-halál harcot vívott a kórházi ágyon, de az élni és versenyezni akarás talpra állította. Ezután megfogadta, egyszer még nagy sportoló Tesz belőle, akit az egész világ csodálni fog azért, hogy visszatért. Fogadalmát teljesítette. 25 évvel ezelőtt olimpiai bajnok lett. Christian Vieri mindig kapható egy jó átigazolásra, a kérdés csak az: mennyi pénzt hajlandó érte ajánlani az érdeklődő fél. Az Inter Milano 50 millióval csábította el Gólonként másfél milliót ért a három mamutklub számára MARCEL MERČIAK Az osztrák Max Merkel kiváló edzőként szerzett magának hírnevet a német labdarúgó-bajnokságban. Még nagyobb népszerűségnek örvendett az újságírók körében, mert csípős megjegyzései mindig nagy vihart kavartak. „Manapság elég, ha valaki eltalálja a labdát. Ne'adj isten gól születik belőle, bárkiből milliókat érő futballista lehet" - jegyezte meg egyszer. Merkel szavai a 20. század vége felé egyre jobban gondolkodóba ejtik az embert. Tízmilliók röpködnek a levegőben, a határ a csillagos ég. Ezt már a FIFA sem nézheti tétlenül, olyannyira, hogy korlátozni szeretné az átigazolási díjakat. Huszonöt évvel ezelőtt óriási visszhangja volt Johan Cruyff egymilliós szerződésének, amelyet az FC Barcelonával kötött, azóta a hat nullával végződő summa a világ legtermészetesebb dolgának számít. Az idei nyáron leggyakrabban az Arsenalt elhagyó Nicolas Anelka nevét ragozták Európa-szerte, aki 35,7 millió dollár ellenében a Real Madridnál folytatja. Még nagyobb feltűnést keltett Christian Vieri, aki római mezét (Lazio) a milánói Interére cserélte. A csatársorban megszületett az olasz bajnokság álompárja: a Vieri-Ronaldo duó. Massimo Moratti klubelnök, aki a sikertelen idény miatt egyszer már lemondott (majd végül maradásra bírták), a president, aki három edzőcserét élt meg egy szezonban a világ legdrágább átigazolására adta Vieri lesz Lippi csapatának kulcsembere, de 19,3 millió dollár sokat változtatott a helyzeten. Az összeget az Atletico Madrid bőkezű elnöke, Jesus Gil y Gil kínálta Vieriért. „Los Colchoneros" le akarta pipálni a Real Madridot és az FC Barcelonát, s ezt a célját Vierivel akarta véghez vinni. Az olasz támadó Juninhoval remek párost alkotott, az ellenfelek védői tisztelték is őket rendesen, de Juninho lába nem bírta sokáig a strapát. Vieri 24 találattal a Primera Division gólkirálya lett, a világbajnokságon 5 meccsen 5 gólt lőtt az olasz válogatottban. Ezek után a napnál is világosabb volt, hogy nem lesz könnyű dolga az Atleticonak, ha meg akarja tartani. Gil y Gil azonban mindent megtett volna érte. Tengerparti villát, Ferrari Testarossát ajándékozott kedvencének, aki a foci vébé előtt igent mondott a szerződésújításra. De akkor jött a Lazio. A 25 éves Vieri nem tudott nemet mondani az ajánlatnak, az Atletico elnöke fájó szívvel kénytelen volt megválni tőle. A Lazio dörzsölte a tenyerét. Már Vieri előtt potom 19,7 millióért megszerezte a River Plate chilei csatárát, Marcelo Salast. Vieri és Salas munkájának közös gyümölcse egy KEK-győzelem volt, de a bajnokságot az utolsó két fordulóban elveszítették az AC Milánnál szemben. Vieri égre-földre esküdözött, hogy nem hagyja el a klubot, de a szavát ezúttal sem tartotta be. Az Inter 50 milliója elég meggyőző érv volt. Az olasz csillag utolsó három átigazolása 97,3 millió dollárt tesz ki, ez idő Salas átigazolásától is sokáig hangos volt a sajtó alatt Vieri összesen 56 gólt szerzett (az éppen aktuális) csapatának. Gólonként másfélmillió dollár. „Szükségem van arra, hogy végre megállapodjam valahol. Az Inter erre a legalkalmasabb klub" - hangoztatta, de mint tudjuk, korábban is hasonló nézetet vallott. A világ legjobb játékosainak listája megtelt, de meg kell jegyezni, mesterségesen jött létre. Az értük kiadott pénz előbb-utóbb megtérül, de a haszon nem feltétlenül jár bajnoki címmel. Ha megnézzük a legdrágább átigazolások listáját, szembe tűnik, hogy csak négy esetben szerzett az érintett csapat bajnoki cí(TA SR-felvételek) met. így járt az FC Barcelona Sony Andersonnal és Rivaldoval (1997/1998), a Manchester United Dwight Yorkkal (1998/1999), az AC Milan Gianluigi Lentinivel (1992/1993) - az ő szerződtetése nagy áttörést jelentett, az AC Torino 21,5 milliót kapott érte. A nagy üzlet mögött a minden hájjal megkent menedzserek és a tehetős klubelnökök állnak. Ú j időket élünk, amikor a siker mindennél többet jelent. Nem biztos, hogy a labdarúgás számára ez a legjobb irány. Max Merkel szavai ma már lerágott csontnak számítanak, de van bennük némi igazság. áldását. Korábban Ronaldóval megszerezte ezt a dicsőséget, a brazil csillagért 27,9 millió dollárt tett le az FC Barcelona asztalára. Aztán tavaly a sevillai Betis túltett rajta: Denilsonért 35 milliót fizetett a Sao Paulónak. Most jött Vieri, és a kék-feketék 50 milliót adtak érte. A világ húsz legdrágább átigazolásának listáján Vieri neve háromszor szerepel. Pályafutásának érdekes története van. Csapattársai és edzői Rosszcsontnak becézték, mert sosem fért a bőrébe. Áradt belőle a magabiztosság és ha balhé volt, abból biztos hogy kivette a részét. Tizenhét éves korában a harmadosztályú Pratahoz szerződött, attól kezdve évente cserélt klubot. Az ázsiója ezzel egyenes arányban növekedett. A második ligában AC Torinót, SC Pisát, US Ravennát, a Veneziát és az Atalanta Bergamót járta meg. Három évvel ezelőtt a Juventus edzőjének, Marcello Lippinek szúrt szemet a Séria B legtehetségesebb csatára és egy percig sem habozott. A friss Bajnokok Ligájagyőztes csapatban Vieri több nagy fogás mellett kapott helyet. Vele egyidőben került a torinói együtteshez Zinedine Zidane és Alen Boksics. Jól ment a Juvenak, megvédte bajnoki címét, a BL-ben a döntőig jutott, ahol aztán - egyebek mellett Vieri rövidzárlata miatt - l:3-ra kikapott a Borussia Dortmundtól. Úgy voit, hogy a következő idényben Az álompár: Christian Vieri és Ronaldo az Inter Milano szolgálatában Augusztus 17-én ünnepelte Anton Tkáč, Csehszlovákia és Szlovákia legjobb kerékpározója, pályafutása legemlékezetesebb eredményének 25. évfordulóját. A montreali, fenyőburkolatú pályán elsőként szerzett világbajnoki címet Csehszlovákiának a pályakerékpározás királyi számában, a repülőversenyben. MAREK SVÁTEK A viadal alatt inkább egy vesztes ökölvívó benyomását keltette - a vébé előestéjén, San Sebastianban háromszor leesett biciklijéről, mert szerette volna megelőzni a legyőzhetetlennek tartott francia sprintbajnokot, Daniel Moreiont. Anton a kétségbeesés helyett öszszeszorította a fogát, Montrealban pedig bebizonyította: idejében talpra állt. A huszonnegyedik születésnapja várta és egy ígéretes karrier. Két évre rá bemutatkozott a nyári ötkarikás játékokon, ugyancsak Montrealban. Anton Tkáč a második olimpiájának vágott neki, nem akármilyen tervekkel. Barátaival fogadást kötött: ha érem nékül tér haza, kopaszra nyíratja a haját. Az olimpiai városban a csehszlovák kerékpárost ismerős pálya fogadta. Csak egy kis újítást végeztek rajta: a felületet kameruni, lakkozott fával burkolták be. Szakemberek szerint ez elsősorban a robbanékony típusoknak felelt meg, márpedig Tkáč mindenképpen közéjük tartozott. Ezt igazolta a verseny is, már az első forduló után neki volt a leggyorsabb ideje. Az utolsó kétszázon elért 11,19 másodperces ideje nagy respektet váltott ki az ellenfelekből. . Smith és Barbosa nem jelentett különösebb veszélyt az 1974es világbajnokra, a nyolcaddönAz olimpiai bajnoki cím örömei tőben a hazai Singletont és a brit Gaddot rázta le könnyedén, a legjobb nyolc között a dán Niels Fredborg is hiába taposta a pedált teljes erejéből, vesztett Tkáč ellen. Hans-Jürgen Geschke, az NDK öreg, rutinos versenyzője már jól megizzasztotta az elődöntőben; olyannyira, hogy a a célfotónak kellett kimondani az „ítéletet. Tkáč számára óriási megkönnyebbülést jelentett, hogy ő jutott a fináléba. Szüksége is volt a lelki doppingra, a döntőben ugyanis a tízszeres világ-és háromszoros olimpiai bajnok francia Daniel Moreion várta. Ki nevet a végén? ez volt a nagy kérdés, a francia szupersztár, vagy a zöldfülű közép-európai éremvadász. Az első menet nem volt igazán kedvező Tkáč számára. Moreion új taktikát választott (talán életében először alkalmazta): ellenfele háta mögül beleerősített, sprintre váltott, majd több mint húszméteres előnyre tett szert. A vert helyzetben levő Tkáč nem adta olcsón a bőrét. Ő is rákapcsolt, az utolsó 200 métert 10,78 másodperc alatt tette meg, ami az első helyet jelentette. A második futamot Anton eltaktikázta, s ezt a tapasztalt MoreIon kegyetlenül kihasználta. Erre tombolni kezdett a közönség frankofon fele, kedvencüket már-már a negyedik olimpiai érmével a nyakában látva. Moreionnak másnap volt a 32. születésnapja. Nem titkolta, a legszebb ajándék az lenne, ha a dobogó legmagasabb fokán állna. 1976. július 24. azonban Anton Tkáč napja volt. A mindent eldöntő harmadik futam után diadalittasan borult Jaromír Žák nyakába: olimpiai bajnok lett. Két évvel később tovább gyarapította éremgyűjteményét. A világ legjobb kerékpározói Münchenben randevúztak. Sokak szerint Anton itt nyújtotta pályafutása legjobb teljesítményét. Hiába fente fogát az olimpii bajnokra az NDK-beli Hesslich, Drescher és Rasch, Tkáč egyszerűen felülmúlhatatlan volt. Mindenkit maga mögött hagyott és megszerezte második világbajnoki címét.