Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-23 / 194. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 23 KOMMENTÁR A szürke árnyalatai TÓTH MIHÁLY Pikáns meglepetése lehet a közelgő ősznek, ha kénytelenek leszünk beismerni: igazat mondott Vladimír Mečiar, amikor országlásának utolsó évében váltig állította, fogalma sincs, ki tulajdonolja a Nafta Gbely vállalatot. Immár több mint háromnegyed éve a Dzurinda­kormány van hatalmon, és a miniszterelnök fogcsikorgatva kénytelen tudomásul venni, hogy Vladimír Poór eredményesen űzi a macska­egérjátékot, mégpedig olyan szereposztásban, amelyben kormá­nyunk nem a kandúr szerepét játssza. I logyan fordulhatott ez elő? Kizárólag úgy, hogy érvényesülnek (igaz, speciálisan, szlovák módra) a tőkés rendszer alaptörvényei. Ezek egyikének lényege az, hogy a tőke expanzióra törekszik. A má­sik törvény arról szól, hogy a tulajdonosoknak elsőrendű érdeke az ál­lamtól és a politikától való függőség minimalizálása. Erre való tekin­tettel reménykedtünk öt-hat évvel ezelőtt abban, hogy a mestersége­sen előállított nemzeti kapitalisták nem maradnak örökké Mečiar va­zallusai. Nagyon valószínű, arról van szó, hogy a Nafta Gbely már önállósította magát és tulajdonosai, noha nagyon sokat köszönhettek Mečiarnak, annyira nem szerették, hogy a vagyonkezelésről mindent elárultak volna neki. Az orránál fogva vezetett kormány elnökének halántékán újabb ősz hajtincseket vélek felfedezni. A nyomozások eredménye a nullával egyenlő, és ez felveti a miniszterek alkalmassá­gának kérdését. Nálunk is kiderült, amit az 1989 utáni „újdemok­ráciákban" már mindenütt megtapasztaltak. Dzurinda csapatának nem állt módjában a gyakorlatban elsajátítania a kormányzás fogása­it. Ez nem enyhítő körülmény, de kétségtelen, a miniszterek közül többen kénytelenek keserűen tapasztalni, hogy egy nemzetgazdasági ágazat irányítása nem téveszthető össze egy egykori hatalmas szövet­kezet, vállalat vagy más szervezetek irányításával. A tapasztalat, a tu­dás és a „szellemi eleresztettség" együttesen befolyásolja az olyan kétség kívül intellektuális tevékenység eredményességét, mint ami­lyen a kormányzás. Kicsi ez az ország, úgyszólván mindenki minden­kit ismer, így egy héten belül kiderül, hogy a korábbiakban melyik fő­hivatalnok hány pénzt ért a posztján. A miniszterkedési, államtit­kárkodási oroszlánkörmök élesítéséről azonban keveset tudunk, me­net közben tapasztaljuk meg. Mindazonáltal a tapasztalatlanság nem lehet enyhítő körülmény, különösen ha az is kiderül, hogy némely kormánytagok agyának szürkeállománya erősen feketébe hajlóan szürke és kevéssé barázdált. JEGYZET Na most, a vevők dolga az, hogy kitalálják: e három meghatáro­zás közül melyik a kakukktojás. Igaz, nem kell hozzá túl sok agy­munka, elég, ha párszor itt vásá­rol az ember, s egyértelművé vá­lik, hogy mind a három. Ajánl­hatom viszont a boltot azoknak, akik szeretik megoldani a rejté­lyeket. Eltart ugyanis egy dara­big, amíg néhány élelmiszer árát kinyomozza az ember. A napok­ban egy idős néni az iránt érdek­lődött, mennyibe kerül a szilva. Az eladó hölgy egyetlen szó nél­kül a magasban lógó táblára mu­tatott. Eszébe sem jutott, hogy nyugdíjas korban az ember rit­kán sasszemű. A magasban egy másik tábla is függött: „Ha kér­dése van, forduljon hozzánk bi­zalommal. Önért vagyunk itt." Egy „szabadpiacos" CD-boltból való a másik élményem. A pá­rommal szerettünk volna meg­hallgatni egy CD-t, amelyről csu­pán egyetlen számot ismertünk. A középkorú eladóhölgy közöl­te: csak akkor hallgatjuk meg, ha komolyak a szándékaink. Mármint a vásárlási. Honnan tudhatnánk, hogy komolyak-e a szándékaink, ha egyszer nem is­merjük a teljes lemezt, kérdez­tünk vissza. Végül is belehallgat­hattunk a CD-be, bár úgy tűnt, érvünkkel nem igazán győztük meg. Egy dologba azért ezek a kereskedők sem szólhatnak be­le: hogy legközelebb melyik bol­tot választjuk. Szerencsére. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant I .illa - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetöiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Flőfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Mindent a vevőért? MISLAY EDIT Érik még az embert, illetve a ve­vőt meglepetések. Azt hihetnénk ugyanis, hogy a fogyasztói társa­dalom (ábránd)képével kecseg­tetett (vagy riogatott - kinek-ki­nek a tetszése szerint) polgárok kegyeiért szinte versenyt futnak a kereskedők. Ugyanis hajói tu­dom, a szabad piac beköszönté­vel nekik az a legfőbb érdekük, hogy minél több vásárlót csalo­gassanak boltjukba, s azok náluk költsék a pénzt. Minél többet és minél gyakrabban. Tévedni per­sze emberi dolog, jut eszembe, valahányszor a lakóhelyem kö­zelében levő élelmiszerboltba visz az utam. Nem is olyan régen családi körben nemes egyszerű­séggel „az idő kapujának" becéz­tük ajtaját, mert amikor belép­tünk -jó pár évvel a rendszer­váltás után -, mintha az átkosba tértünk volna vissza. Üresen ásí­tozó polcok, undok eladónők, akik sértődötten szapulták az olykor kritikus megjegyzésre ve­temedő vevőt. A bolt aztán végre gazdát cserélt, de most sem fel­hőtlen az öröm. Az új tulajdonos érdekes társasjátékot játszik a vevőkkel. Az önkiszolgáló élel­miszerbolt így hirdeti magát: gyorsan, olcsón, kényelmesen. Ne hozzon elhamarkodott döntést a népszavazás ügyében, elnök úr. Inkább írjon ki népszavazást arról, hogy legyen-e népszavazás, így biztos nem hibázik. (Agócs Ernő karikatúrája) A kulisszák mögött folyik a harc a zsíros falatokért, miközben a konc egyre rágósabb Kinek jut sikerdíj? A múlt héten a kormánykoa­líción belül fellobbant a két hónapja szunnyadó parázs, az elodázott vita a nagypri­vatizációs törvény körül. TUBA LAJOS A harc a természetes monopóliu­mokért és az állami befolyás alatt álló bankokért folyik. Ennek rész­leteit és következményeit hagyjuk a következő hetek témájául. Egy­előre elégedjünk meg azzal az új­donsággal, hogy az úgyben a DBP magára maradt, vagyis ezúttal nem a már nagyon unalmas bal­jobb ellentét megnyilvánulásának vagyunk tanúi. A DBP magatartása védelmében egyetlen érvet lehet felhozni: a nagy üzletek környé­kén bizony manapság is sokszor bűzlik az eredmény. Ennek kezelé­sére viszont megvannak a hagyo­mányos módszerek. Bár az elmúlt hónapokban ebben a témában volt néhány lehangoló botrány, de azt is elmondhatjuk, hogy ezeknek kö­szönhetően sok minden megválto­zott. Sőt, lassan bízni kezdhetünk abban, hogy a legmagasabb szin­ten már kialakul egy európai pá­lyáztatási kultúra. Erre ezen a hé­ten várhatóan éppen a DBP fizet rá, hiszen ha minden igaz, érvény­telenítenek egy olyan tendert, amelyet gyanúsan a baloldali párt­hoz közel állónak tartott bank tes­tére szabtak. Márpedig az orosz ál­lamadósság energiahordozókkal történő deblokációjához kötődő jutalék nagyságát egymilliárd ko­ronára becsülik. Úgy tűnik, állami vonalon napja­inkban a sikerdíjak a pénzes bulik. Talán a héten kiderül, ki lesz eb­ben a pozícióban a kassai vasmű esetében. A hírek szerint itt a má­sik oldalról van egy ügyeletes ked­vezményezett, ami nyilván nem marad visszhang nélkül. A nagy­privatizációs törvény és a transz­parens döntéshozatal körüli viták valós kiváltó okát, a befolyási szfé­rákért folyó harcot jó lenne minél hamarabb lezárni, mert közben éppen a „menyasszonyok" lesznek egyre ráncosabbak. A múlt héten tették közzé: az Álta­lános Hitelbank (VÚB) és a Szlo­vák Takarékpénztár egyaránt olyan helyzetbe került, hogy az idei év első félévében már műkö­dési nyereséget sem volt képes produkálni. A VÚB már a kockáza­ti alapba sem tudott elvezetni sem­mit, a másfél milliárd koronás veszteséget tisztán a banki tevé­kenységből hozta össze. A takarék­pénztár helyzete azért még nem Úgy tűnik, állami vona­lon napjainkban a siker­díjak a pénzes bulik. ennyire zilált, a veszteségéből 1,3 milliárd korona a kockázatos hite­lek fedezéséül szolgáló alapba vándorolt. Egyébként „csak" 105 millió korona mínusszal zárt. Mindkét cég vezetői hangsúlyoz­ták, hogy a kormány a deklaráció­kon kívül semmit sem tett bankjuk konszolidációja érdekében. Azt már néhány hónapja tudjuk, hogy a közösből 96 milliárd koronát kell áldoznunk az állami bankokban korábbi években folytatott politi­kai hitelezések fedezésére. Arról azonban egyre kevésbé lehetünk meggyőződve, hogy a mostani ha­talmasok képesek lesznek lemon­dani erről a kényelmes pénzforrás­ról és erőt véve magukon lehetővé teszik a bankok privtizációját. Vi­szont nagyon vékony jégen mo­zognak, mert amióta a privatizáció előkészítése miatt őszintén feltár­ták az állami bankok valós helyze­tét, a lakossági betétek jelentősen csökkentek. Ha nagyon hosszúra nyúlik az átmeneti időszak, az könnyen a padlóra küldheti ezeket a pénzintézeteket. Egy másik tétel, amire a közösből a tervezettnél jóval többet kell kiad­nunk, az államadósság törlesztése. A tavaly májusban kibocsátott ál­lamkötvények kamataira az idei költségvetés 2,9 milliárd koroná­val számolt. A korona leértékelő­dése miatt viszont erre a célra 3,3 milliárd koronát kellett kifizetni. A különbözetet a pénzügyminiszté­riumnak kell kigazgdálkodnia, megtalálnia, de 253 millió korona még a mai napig fedezetlen. Kide­rült az is, hogy a kormány tovább­ra sem enged nagyobb teret a vál­lalati hiteleknek. Az ING Barings elemzése szerint az első félévben a hazai hitelforrások 68 százalékát használta fel, ilyen rossz arány csak 1997-ben volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hazai bruttó össz­termék 85 százalékát produkáló magánszektor csak a hitellehető­ségek egyharmadával rendelkez­hetett. Végezetül egy múlt héten megje­lent interjúról, amely Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter­rel készült az ősz első számú politi­kai konfliktusforrásával, a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Eb­ből kiderült, hogy az egyes minisz­tériumok eddig csak a kereteik csökkentései elleni tiltakozásra szorítkoztak, de még senki sem ter­jesztette be a leépítéssel kapcsola­tos elképzeléseit. Az adórendszer­rel kapcsolatban a pénzügyminisz­ter először utalt a tervezett csök­kentés konkrét összegére, ezek sze­rint jövőre ez öt százalék lesz, ki­egészítve a beruházásokhoz kötő­dő előnyösebb leírási politikával. TALLÓZÓ DER TAGESSPIEGEL A német és az amerikai kormány egyaránt túlzottnak tartja a náci korszak egykori kényszermunkása­it képviselő úgyvédek 20 milliárd dolláros követelését védenceik szá­mára - jelentette ki Ottó Lambsdorff. A liberális párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, akit a német kancellár az egykori kényszermun­kásoknak fizetendő kártérítésről fo­lyó tárgyalások vezetésével bízott meg, a berlini lapnak elmondta: Washingtonban folytatott megbe­szélésein „számítási példákat" vita­tott meg amerikai partnereivel. A tárgyalásokat holnap Bonnban folytatják; ekkor már konkrét szá­mok kerülnek terítékre. A washing­toni forduló kapcsán az egykori kényszermunkásokat képviselő ügyvédek összesen 20 milliárd dol­lárra rúgó követelést tártak az ame­rikai kormány elé. Lambsdorff sza­vai szerint „a német és az amerikai kormány egyetért abban, hogy az ügyvédek által vázolt modell nem képezheti a tárgyalások alapját". Mint hozzátette, a párbeszéd eset­leges kudarca súlyos megterhelést jelentene a német-amerikai vi­szonyra, ezért „arra vagyunk ítélve, hogy ésszerű eredményt éljünk el". SZEVODNYA Borisz Jelcin gerincbántalmai mi­att akupunktúrás kezelésre szorul­hat, s emiatt külföldi látogatásai­nak lemondására kényszerülhet ­írta kommentárjában az orosz na­pilap. A liberális újság megítélése szerint Jelcin így nem megy el a „sanghaji ötök" (a közép-ázsiai köztársaságok és Kína) csúcsérte­kezletére, amely augusztus 24-25­én lesz a kirgiz fővárosban. Erre utal a héten a Kremlhez hű tömeg­tájékoztatási eszközök által meg­szellőztetett értesülés, miszerint Jelcin gerincidegének gyulladását csak időlegesen sikerült enyhíteni, s hosszabb kezelésre, akupunktú­rára vagy elektroterápiára van szükség. A Szevodnya úgy látja, hogy a Kreml - amely különben ké­nyes kérdésként kezeli Jelcin egészségi állapotát - most arra ké­szíti fel a közvéleményt, hogy az orosz elnök nem utazik el a kirgiz fővárosba. DIE PRESSE A jugoszláviai ellenzék heterogén volta a Milosevics-rendszer túlélé­sének legfőbb garanciája. Az ellen­zék egyelőre nem tudja megbuktat­ni Milosevicset, a Nyugat kényte­len lesz tudomásul venni, hogy a koszovói háború után is együtt kell élni vele - írta az osztrák lap. Milosevics verhetetlen a nemzet és a tömegek érzelmi állapotának, hangulatának érzékelésében és ki­használásában; ilyen szempontból kézenfekvő az összehasonlítása Hitlerrel és Mussolinivei. Ám Milosevics bukása a Nyugatnak csak propagandagyőzelmet jelen­tene, ugyanis nem oldaná meg sem Bosznia, sem Koszovó problémá­ját, és nem vetne véget annak az el­szigeteltségnek, amelybe belevitte Szerbiát. Milosevics probléma, de sajnos nem az egyetlen, amellyel a Balkánon meg kell küzdeni. OLVASÓI LEVÉL Elmélyültebb elemzést! Elolvastam Bugár Béla pártelnök két részben közöltetett expozéját az Új Szóban, de csak panelinfor­mációkkal találkoztam, hiányzott a felvetett problémák elmélyül­tebb elemzése. Mintha ez a szöveg is igazolná az MKP vezetői részé­ről lassan már stratégiává alakí­tott taktikát, amelynek lényege: Ti csak legyetek türelemmel, mi majd képviselünk benneteket, s ha talán nem teljesítjük meghirde­tett programunkat (párt- és vá­lasztásit egyaránt) és az adott ígé­reteket - legfeljebb megmagya­rázzuk. Ámen! S közben dívik az öntömjénezés, a pótolhatatlanság állandó sugalmazása, pökhendi­ség, arrogancia. Nem állítom, hogy a kisebbségi nyelvhasználat­ról szóló törvény jóváhagyása után azonnal ki kellett lépni a kor­mányból (a dilemma akkor is itt van: meddig „illik" maradni egy cselekvésképtelen kormányban, de valaki(k)nek fel kellett állnia a bársony- vagy a parlamenti szék­ből! Mert akárhogy is szépítget­jük, a törvény elfogadása kudarc, és nem is akármilyen! Elsősorban a szlovákiai magyar politizálás ku­darca a szlovákiai magyar közös­séggel szemben, de kudarc a többi kisebbséggel szemben, sőt a több­ségi szlovák nemzettel szemben is. Hogy tovább ne folytassam. Három hónap híján tízéves a szlo­vákiai magyar politizálás. A tíz év értékelése kapcsán elmondható, hogy nemcsak a többségi nemzet politikusai herdálták el ezt a fon­tos történelmi időt sokszor a bű­nözés szintjére süllyedt politizálá­sukkal, egy integrációra esélye­sebb ország szétverésével és tö­mény nemzetieskedésükkel; az önálló szlovákiai magyar politizá­lás is sokban adósa maradt a ma­gyar közösségnek. Közéletünk (?), politikai, kulturális, oktatásügyi helyzete nem éppen szívderítő, megérdemelne egy elmélyültebb elemzést. A szlovákiai magyar po­litizálás egyedüli „sikere", hogy „örökös" posztokat teremtett, a párt- és csoportérdekeket a közös­ségi érdekek fölé helyezte, és ki­alakult egy megváltoztathatatlan­nak szánt szlovákiai magyar poli­tikai es képviseleti elit-arisztokrá­cia. Ők a bölcsek kövének hordo­zói, s ha éppen kifogynak az argu­mentációkból, akkor bennünket ­választóikat - kioktatnak. Itt az ideje kimondani, hogy a szlováki­ai magyar politizálás komoly szemléleti és személyi megújulást igényel. Véget kell vetni a csoport­érdekek mentén ránk erőltetett megosztottságnak, visszatérni a céltudatos közösségi önépítkezés­hez; a vezetők kiválasztásában pe­dig fő kritériumként alkalmazni a felkészültséget, jellembeli szilárd­ságot és a dolgaink érdekében vál­lalt bátor kiállást. Máté László Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents