Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-23 / 194. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 23 KOMMENTÁR A szürke árnyalatai TÓTH MIHÁLY Pikáns meglepetése lehet a közelgő ősznek, ha kénytelenek leszünk beismerni: igazat mondott Vladimír Mečiar, amikor országlásának utolsó évében váltig állította, fogalma sincs, ki tulajdonolja a Nafta Gbely vállalatot. Immár több mint háromnegyed éve a Dzurindakormány van hatalmon, és a miniszterelnök fogcsikorgatva kénytelen tudomásul venni, hogy Vladimír Poór eredményesen űzi a macskaegérjátékot, mégpedig olyan szereposztásban, amelyben kormányunk nem a kandúr szerepét játssza. I logyan fordulhatott ez elő? Kizárólag úgy, hogy érvényesülnek (igaz, speciálisan, szlovák módra) a tőkés rendszer alaptörvényei. Ezek egyikének lényege az, hogy a tőke expanzióra törekszik. A másik törvény arról szól, hogy a tulajdonosoknak elsőrendű érdeke az államtól és a politikától való függőség minimalizálása. Erre való tekintettel reménykedtünk öt-hat évvel ezelőtt abban, hogy a mesterségesen előállított nemzeti kapitalisták nem maradnak örökké Mečiar vazallusai. Nagyon valószínű, arról van szó, hogy a Nafta Gbely már önállósította magát és tulajdonosai, noha nagyon sokat köszönhettek Mečiarnak, annyira nem szerették, hogy a vagyonkezelésről mindent elárultak volna neki. Az orránál fogva vezetett kormány elnökének halántékán újabb ősz hajtincseket vélek felfedezni. A nyomozások eredménye a nullával egyenlő, és ez felveti a miniszterek alkalmasságának kérdését. Nálunk is kiderült, amit az 1989 utáni „újdemokráciákban" már mindenütt megtapasztaltak. Dzurinda csapatának nem állt módjában a gyakorlatban elsajátítania a kormányzás fogásait. Ez nem enyhítő körülmény, de kétségtelen, a miniszterek közül többen kénytelenek keserűen tapasztalni, hogy egy nemzetgazdasági ágazat irányítása nem téveszthető össze egy egykori hatalmas szövetkezet, vállalat vagy más szervezetek irányításával. A tapasztalat, a tudás és a „szellemi eleresztettség" együttesen befolyásolja az olyan kétség kívül intellektuális tevékenység eredményességét, mint amilyen a kormányzás. Kicsi ez az ország, úgyszólván mindenki mindenkit ismer, így egy héten belül kiderül, hogy a korábbiakban melyik főhivatalnok hány pénzt ért a posztján. A miniszterkedési, államtitkárkodási oroszlánkörmök élesítéséről azonban keveset tudunk, menet közben tapasztaljuk meg. Mindazonáltal a tapasztalatlanság nem lehet enyhítő körülmény, különösen ha az is kiderül, hogy némely kormánytagok agyának szürkeállománya erősen feketébe hajlóan szürke és kevéssé barázdált. JEGYZET Na most, a vevők dolga az, hogy kitalálják: e három meghatározás közül melyik a kakukktojás. Igaz, nem kell hozzá túl sok agymunka, elég, ha párszor itt vásárol az ember, s egyértelművé válik, hogy mind a három. Ajánlhatom viszont a boltot azoknak, akik szeretik megoldani a rejtélyeket. Eltart ugyanis egy darabig, amíg néhány élelmiszer árát kinyomozza az ember. A napokban egy idős néni az iránt érdeklődött, mennyibe kerül a szilva. Az eladó hölgy egyetlen szó nélkül a magasban lógó táblára mutatott. Eszébe sem jutott, hogy nyugdíjas korban az ember ritkán sasszemű. A magasban egy másik tábla is függött: „Ha kérdése van, forduljon hozzánk bizalommal. Önért vagyunk itt." Egy „szabadpiacos" CD-boltból való a másik élményem. A párommal szerettünk volna meghallgatni egy CD-t, amelyről csupán egyetlen számot ismertünk. A középkorú eladóhölgy közölte: csak akkor hallgatjuk meg, ha komolyak a szándékaink. Mármint a vásárlási. Honnan tudhatnánk, hogy komolyak-e a szándékaink, ha egyszer nem ismerjük a teljes lemezt, kérdeztünk vissza. Végül is belehallgathattunk a CD-be, bár úgy tűnt, érvünkkel nem igazán győztük meg. Egy dologba azért ezek a kereskedők sem szólhatnak bele: hogy legközelebb melyik boltot választjuk. Szerencsére. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant I .illa - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetöiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Flőfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Tetjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Mindent a vevőért? MISLAY EDIT Érik még az embert, illetve a vevőt meglepetések. Azt hihetnénk ugyanis, hogy a fogyasztói társadalom (ábránd)képével kecsegtetett (vagy riogatott - kinek-kinek a tetszése szerint) polgárok kegyeiért szinte versenyt futnak a kereskedők. Ugyanis hajói tudom, a szabad piac beköszöntével nekik az a legfőbb érdekük, hogy minél több vásárlót csalogassanak boltjukba, s azok náluk költsék a pénzt. Minél többet és minél gyakrabban. Tévedni persze emberi dolog, jut eszembe, valahányszor a lakóhelyem közelében levő élelmiszerboltba visz az utam. Nem is olyan régen családi körben nemes egyszerűséggel „az idő kapujának" becéztük ajtaját, mert amikor beléptünk -jó pár évvel a rendszerváltás után -, mintha az átkosba tértünk volna vissza. Üresen ásítozó polcok, undok eladónők, akik sértődötten szapulták az olykor kritikus megjegyzésre vetemedő vevőt. A bolt aztán végre gazdát cserélt, de most sem felhőtlen az öröm. Az új tulajdonos érdekes társasjátékot játszik a vevőkkel. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt így hirdeti magát: gyorsan, olcsón, kényelmesen. Ne hozzon elhamarkodott döntést a népszavazás ügyében, elnök úr. Inkább írjon ki népszavazást arról, hogy legyen-e népszavazás, így biztos nem hibázik. (Agócs Ernő karikatúrája) A kulisszák mögött folyik a harc a zsíros falatokért, miközben a konc egyre rágósabb Kinek jut sikerdíj? A múlt héten a kormánykoalíción belül fellobbant a két hónapja szunnyadó parázs, az elodázott vita a nagyprivatizációs törvény körül. TUBA LAJOS A harc a természetes monopóliumokért és az állami befolyás alatt álló bankokért folyik. Ennek részleteit és következményeit hagyjuk a következő hetek témájául. Egyelőre elégedjünk meg azzal az újdonsággal, hogy az úgyben a DBP magára maradt, vagyis ezúttal nem a már nagyon unalmas baljobb ellentét megnyilvánulásának vagyunk tanúi. A DBP magatartása védelmében egyetlen érvet lehet felhozni: a nagy üzletek környékén bizony manapság is sokszor bűzlik az eredmény. Ennek kezelésére viszont megvannak a hagyományos módszerek. Bár az elmúlt hónapokban ebben a témában volt néhány lehangoló botrány, de azt is elmondhatjuk, hogy ezeknek köszönhetően sok minden megváltozott. Sőt, lassan bízni kezdhetünk abban, hogy a legmagasabb szinten már kialakul egy európai pályáztatási kultúra. Erre ezen a héten várhatóan éppen a DBP fizet rá, hiszen ha minden igaz, érvénytelenítenek egy olyan tendert, amelyet gyanúsan a baloldali párthoz közel állónak tartott bank testére szabtak. Márpedig az orosz államadósság energiahordozókkal történő deblokációjához kötődő jutalék nagyságát egymilliárd koronára becsülik. Úgy tűnik, állami vonalon napjainkban a sikerdíjak a pénzes bulik. Talán a héten kiderül, ki lesz ebben a pozícióban a kassai vasmű esetében. A hírek szerint itt a másik oldalról van egy ügyeletes kedvezményezett, ami nyilván nem marad visszhang nélkül. A nagyprivatizációs törvény és a transzparens döntéshozatal körüli viták valós kiváltó okát, a befolyási szférákért folyó harcot jó lenne minél hamarabb lezárni, mert közben éppen a „menyasszonyok" lesznek egyre ráncosabbak. A múlt héten tették közzé: az Általános Hitelbank (VÚB) és a Szlovák Takarékpénztár egyaránt olyan helyzetbe került, hogy az idei év első félévében már működési nyereséget sem volt képes produkálni. A VÚB már a kockázati alapba sem tudott elvezetni semmit, a másfél milliárd koronás veszteséget tisztán a banki tevékenységből hozta össze. A takarékpénztár helyzete azért még nem Úgy tűnik, állami vonalon napjainkban a sikerdíjak a pénzes bulik. ennyire zilált, a veszteségéből 1,3 milliárd korona a kockázatos hitelek fedezéséül szolgáló alapba vándorolt. Egyébként „csak" 105 millió korona mínusszal zárt. Mindkét cég vezetői hangsúlyozták, hogy a kormány a deklarációkon kívül semmit sem tett bankjuk konszolidációja érdekében. Azt már néhány hónapja tudjuk, hogy a közösből 96 milliárd koronát kell áldoznunk az állami bankokban korábbi években folytatott politikai hitelezések fedezésére. Arról azonban egyre kevésbé lehetünk meggyőződve, hogy a mostani hatalmasok képesek lesznek lemondani erről a kényelmes pénzforrásról és erőt véve magukon lehetővé teszik a bankok privtizációját. Viszont nagyon vékony jégen mozognak, mert amióta a privatizáció előkészítése miatt őszintén feltárták az állami bankok valós helyzetét, a lakossági betétek jelentősen csökkentek. Ha nagyon hosszúra nyúlik az átmeneti időszak, az könnyen a padlóra küldheti ezeket a pénzintézeteket. Egy másik tétel, amire a közösből a tervezettnél jóval többet kell kiadnunk, az államadósság törlesztése. A tavaly májusban kibocsátott államkötvények kamataira az idei költségvetés 2,9 milliárd koronával számolt. A korona leértékelődése miatt viszont erre a célra 3,3 milliárd koronát kellett kifizetni. A különbözetet a pénzügyminisztériumnak kell kigazgdálkodnia, megtalálnia, de 253 millió korona még a mai napig fedezetlen. Kiderült az is, hogy a kormány továbbra sem enged nagyobb teret a vállalati hiteleknek. Az ING Barings elemzése szerint az első félévben a hazai hitelforrások 68 százalékát használta fel, ilyen rossz arány csak 1997-ben volt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hazai bruttó össztermék 85 százalékát produkáló magánszektor csak a hitellehetőségek egyharmadával rendelkezhetett. Végezetül egy múlt héten megjelent interjúról, amely Brigita Schmögnerová pénzügyminiszterrel készült az ősz első számú politikai konfliktusforrásával, a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Ebből kiderült, hogy az egyes minisztériumok eddig csak a kereteik csökkentései elleni tiltakozásra szorítkoztak, de még senki sem terjesztette be a leépítéssel kapcsolatos elképzeléseit. Az adórendszerrel kapcsolatban a pénzügyminiszter először utalt a tervezett csökkentés konkrét összegére, ezek szerint jövőre ez öt százalék lesz, kiegészítve a beruházásokhoz kötődő előnyösebb leírási politikával. TALLÓZÓ DER TAGESSPIEGEL A német és az amerikai kormány egyaránt túlzottnak tartja a náci korszak egykori kényszermunkásait képviselő úgyvédek 20 milliárd dolláros követelését védenceik számára - jelentette ki Ottó Lambsdorff. A liberális párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, akit a német kancellár az egykori kényszermunkásoknak fizetendő kártérítésről folyó tárgyalások vezetésével bízott meg, a berlini lapnak elmondta: Washingtonban folytatott megbeszélésein „számítási példákat" vitatott meg amerikai partnereivel. A tárgyalásokat holnap Bonnban folytatják; ekkor már konkrét számok kerülnek terítékre. A washingtoni forduló kapcsán az egykori kényszermunkásokat képviselő ügyvédek összesen 20 milliárd dollárra rúgó követelést tártak az amerikai kormány elé. Lambsdorff szavai szerint „a német és az amerikai kormány egyetért abban, hogy az ügyvédek által vázolt modell nem képezheti a tárgyalások alapját". Mint hozzátette, a párbeszéd esetleges kudarca súlyos megterhelést jelentene a német-amerikai viszonyra, ezért „arra vagyunk ítélve, hogy ésszerű eredményt éljünk el". SZEVODNYA Borisz Jelcin gerincbántalmai miatt akupunktúrás kezelésre szorulhat, s emiatt külföldi látogatásainak lemondására kényszerülhet írta kommentárjában az orosz napilap. A liberális újság megítélése szerint Jelcin így nem megy el a „sanghaji ötök" (a közép-ázsiai köztársaságok és Kína) csúcsértekezletére, amely augusztus 24-25én lesz a kirgiz fővárosban. Erre utal a héten a Kremlhez hű tömegtájékoztatási eszközök által megszellőztetett értesülés, miszerint Jelcin gerincidegének gyulladását csak időlegesen sikerült enyhíteni, s hosszabb kezelésre, akupunktúrára vagy elektroterápiára van szükség. A Szevodnya úgy látja, hogy a Kreml - amely különben kényes kérdésként kezeli Jelcin egészségi állapotát - most arra készíti fel a közvéleményt, hogy az orosz elnök nem utazik el a kirgiz fővárosba. DIE PRESSE A jugoszláviai ellenzék heterogén volta a Milosevics-rendszer túlélésének legfőbb garanciája. Az ellenzék egyelőre nem tudja megbuktatni Milosevicset, a Nyugat kénytelen lesz tudomásul venni, hogy a koszovói háború után is együtt kell élni vele - írta az osztrák lap. Milosevics verhetetlen a nemzet és a tömegek érzelmi állapotának, hangulatának érzékelésében és kihasználásában; ilyen szempontból kézenfekvő az összehasonlítása Hitlerrel és Mussolinivei. Ám Milosevics bukása a Nyugatnak csak propagandagyőzelmet jelentene, ugyanis nem oldaná meg sem Bosznia, sem Koszovó problémáját, és nem vetne véget annak az elszigeteltségnek, amelybe belevitte Szerbiát. Milosevics probléma, de sajnos nem az egyetlen, amellyel a Balkánon meg kell küzdeni. OLVASÓI LEVÉL Elmélyültebb elemzést! Elolvastam Bugár Béla pártelnök két részben közöltetett expozéját az Új Szóban, de csak panelinformációkkal találkoztam, hiányzott a felvetett problémák elmélyültebb elemzése. Mintha ez a szöveg is igazolná az MKP vezetői részéről lassan már stratégiává alakított taktikát, amelynek lényege: Ti csak legyetek türelemmel, mi majd képviselünk benneteket, s ha talán nem teljesítjük meghirdetett programunkat (párt- és választásit egyaránt) és az adott ígéreteket - legfeljebb megmagyarázzuk. Ámen! S közben dívik az öntömjénezés, a pótolhatatlanság állandó sugalmazása, pökhendiség, arrogancia. Nem állítom, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény jóváhagyása után azonnal ki kellett lépni a kormányból (a dilemma akkor is itt van: meddig „illik" maradni egy cselekvésképtelen kormányban, de valaki(k)nek fel kellett állnia a bársony- vagy a parlamenti székből! Mert akárhogy is szépítgetjük, a törvény elfogadása kudarc, és nem is akármilyen! Elsősorban a szlovákiai magyar politizálás kudarca a szlovákiai magyar közösséggel szemben, de kudarc a többi kisebbséggel szemben, sőt a többségi szlovák nemzettel szemben is. Hogy tovább ne folytassam. Három hónap híján tízéves a szlovákiai magyar politizálás. A tíz év értékelése kapcsán elmondható, hogy nemcsak a többségi nemzet politikusai herdálták el ezt a fontos történelmi időt sokszor a bűnözés szintjére süllyedt politizálásukkal, egy integrációra esélyesebb ország szétverésével és tömény nemzetieskedésükkel; az önálló szlovákiai magyar politizálás is sokban adósa maradt a magyar közösségnek. Közéletünk (?), politikai, kulturális, oktatásügyi helyzete nem éppen szívderítő, megérdemelne egy elmélyültebb elemzést. A szlovákiai magyar politizálás egyedüli „sikere", hogy „örökös" posztokat teremtett, a párt- és csoportérdekeket a közösségi érdekek fölé helyezte, és kialakult egy megváltoztathatatlannak szánt szlovákiai magyar politikai es képviseleti elit-arisztokrácia. Ők a bölcsek kövének hordozói, s ha éppen kifogynak az argumentációkból, akkor bennünket választóikat - kioktatnak. Itt az ideje kimondani, hogy a szlovákiai magyar politizálás komoly szemléleti és személyi megújulást igényel. Véget kell vetni a csoportérdekek mentén ránk erőltetett megosztottságnak, visszatérni a céltudatos közösségi önépítkezéshez; a vezetők kiválasztásában pedig fő kritériumként alkalmazni a felkészültséget, jellembeli szilárdságot és a dolgaink érdekében vállalt bátor kiállást. Máté László Kassa