Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-21 / 193. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 21 VENDEGKOMMENTAR A miniszter közbelép Néhány héttel, illetve néhány nappal ezelőtt a sajtóban közzé tettek olyan eseteket, amelyek a leghívebben tükrözik a bírók tisztességtelenségét és szakér­telmük hiányosságait. A pálmát annak a poprádi bírónak az ese­te vitte el, aki kezébe ragadta a törvényt, és saját vélt, kétségbe vonható igazságának nevében ölt. Furcsa módon éppen a fent nevezett bíró érte el, hogy Ján Čarnogurský igazsá­gügy-miniszterként a tettek mezejére lé­pett. Leváltotta a Po­zsonyi Kerületi Bíró­ság vezetőségét. Ez­zel a bírói testület tudomására hozta, hogy ahol képtelen a bírói önigazgatás, és ahol hamis szolida­ritás uralkodik, ott a miniszter - élve jog­körével - közbelép. Az utóbbi időben a bírók ügyeit gyanús rendőrségi ügyletek váltották fel: ezek közül is kiemelkedik az alvilágot szolgáló trencséni csuklyásokról szóló, valamint Ľubomír Š. roma állampolgár különös haláláról - aki a Poprá­di Kerületi Rendőrkapitánysá­gon lett lövöldözés áldozata ­tudósító hír. Mintha elátkozták volna Poprádot... Bár a nyomozó szervek még nem mondták ki a végső szót, az esetet még vizsgálják, úgy tűnik, mind a trencséni, mind a poprádi eset azt sejteti, a rend­őrség szénája sem áll jól. A rendőrségen lelőtt roma esete rendkívül kényes téma. Bár Finnország bejelentette: emig­rált roma polgártársaink hama­rosan visszatérnek Szlovákiába, Belgium pedig egyelőre hivata­losan nem engedi meg, hogy ví­zumkényszert vezessenek be Szlovákiával szemben, a nagy­követségek és a nemzetközi in­tézmények árgus szemmel figye­lik, hogy a más fajhoz, más nem­zetiséghez tartozók, a más bőrszínűek Szlová­kiában nem másodosz­tályú állampolgárok-e. (Egyes roma csoportok­nak, amelyeknek busá­sabb szociális segélyre fáj a foguk, a „megkü­lönböztetés", a rendőr­ségi önkényuralom eme bizonyítéka bizonyára jól jönne.) Megvert kínai diploma­ta, vitatható törvény a kisebbségek nyelvhasz­nálatáról, plusz egy roma rejté­lyes halála a rendőrségi kihallga­táson - érzékeny kérdések, ame­lyek nem a legjobb időben ve­tődtek fel. Ezek megoldásán is múlik - tehát azon, hogy az ügyeket alaposan kivizsgálják, és elutasítják a kisebbséggel szem­beni alkotmányellenes lépéseket mely nagykövetségek előtt kí­gyózik majd a vízumért folyamo­dók végtelen sora. Természete­sen nemcsak a vízumról van szó. A legfontosabb: Szlovákia olyan állam legyen, amelyben ember­hez méltóan élhetünk. A szerző a Domino fórum munkatársa. JEGYZET Mutassuk be Szlovákiát! SÓKI TIBOR Pozsonyban évek óta szerveznek szabadegyetemet olyan külföldi­ek számára, akiket érdekel a szlovák nyelv, a történelem, a szlovák kultúra - és általában az ország, az itt élők mindennapjai. Dicséretes dolog ez, mindkét oldalról. Hadd tanuljanak valamit az országról a világ más részein élő emberek. Elvégre milyen szép, hogy érdekli őket ez a kis közép-európai mennyországocska. Főleg akkor, ha megfelelő szellemben folynak az előadások. Akárhogy van is, aki idén ellátogatott hozzánk, az igazán nem pa­naszkodhatott. A szabadegyetem ez évi vendégei valóban mindent megtanulhattak kis szlovákiai mindennapjainkról. Azt is, amit a Szlovákia-mutogatók valószínűleg legszívesebben eltitkoltak volna előlük. A tanfolyamféleséghez ugyanis egy kisebb körút is hozzá­tartozik, melynek során a szlovakofil japánok, magyarok, olaszok, arabok, amerikaiak, ukránok stb. testközelből is megismerkedhet­nek az ország egy-két nevezetességével. Mondjuk például az Árvái várral, amely tényleg csodálatra méltó, ugyanott a víztárolóval, a valóban fenséges szlovák hegyekkel és a valóban szlovák zsolnai bőrfejűekkel - amint épp verik az egyik szlovakofil látogatót, csak mert annak a helyi „szabványokban megengedettnél" sötétebb a bőre... Nesze neked ország bemutatása! Egyetlen kopasz - a korábbi kor­mánypártok által is programszerűen felhergelt - zsolnai bunkó egyetlen ütésével tönkretette mindazt, amit az előadók korábbi esztendőkben is kifejtett szorgos munkájuk során felépítettek. El­végre beszélhetnek az orrbavert arabnak és társainak Stúrról, Štefánikról vagy éppen Dubčekrôl és a hűdemilyennagy szlovák vendégszeretetről, ha a zsolnaiasan nemzeti módon „megszere­tett" vendég társaival együtt a pofonnak is hírét viszi. Rosszabb esetben: csak annak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edil ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Poäta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Azért a világban mégsem olyan gyakoriak a földrengések, mint a szlovák gazdaságban! (Peter Gossányi karikatúrája) Sajnos, kisebbségi magyar nyomdafestékkel látott napvilágot az Auschwitz-vicc Barnuló radikálisaink Olyan vicc jelent meg nyom­tatásban a múlt héten, ami­lyet nosztalgiázó egykori SS­legények is pirulva, szigorú­an zártkörű rendezvénye­ken, úgy a hatodik liter árpáié elfogyasztása után engednek meg maguknak. A téma: szappanfőzés - zsidó­ból. A megjelentető: a ki­sebbségi Szabad Újság. TÓTH MIHÁLY Sokért nem adnám, ha Funar-, Zsirinovszkij-, esetleg Slota-közeli sajtóorgánumot kárhoztathatnék a találós kérdés formájában ki­nyomtatott vicc sajtó alá rendezé­séért. Az ilyen exporttermékről „bezzeg, nálunk ilyen azért nem fordul elő"-érveléssel könnyű tol­lal írható antifasiszta dolgozat. Lé­vén, hogy kisebbségi magyar nyomdafestékkel látott napvilágot az Auschwitz-vicc, „bezzegelésre" nincs lehetőségem. Viszont azt sem engedhetem meg magamnak, hogy akár kollégái szolidaritásra, akár nemzettársi viszonyra, akár bármi másra hivatkozva ki nem nyomtatottnak tekintsem a keret­ben is „kiugratott" találós kérdést. Megjelentetése egy folyamat köze­pétjelképezi. A Szabad Újság eddig megtapasztalt irányzatából kiin­dulva ez azzal vette kezdetét, hogy a lap évekkel ezelőtt a Jaross Andor volt belügyminisztert, háborús fő­bűnök elkövetése miatt halálra ítélt és kivégzett politikust magasztaló terjedelmes tanulmányt közölt. Szerzője: Popély Gyula gimnáziu­OLVASÓI LEVÉL Új kenyér ­a hódítóknak A kommunista rendszer augusztus 20-át az új kenyér ünnepének ne­vezte, csak azért, hogy el ne kell­jen ismernie a tényt: Magyaror­szág alapjait egy szent rakta le. A pompás, lélekemelő, Szent István király épségben maradt jobbját körülhordozó körmenetek helyett népviseletbe öltözött asszonyok óriástálcákon hatalmas, nemzeti színű szalaggal átkötött kenyerek­kel vonultak el az országot uraló legfőbb bolsevik vezetők tribünje előtt. Ezt a különben látványos rendezvényt az tette visszataszító­vá, hogy az új kenyeret a Rákosi, Gerő, Kádár és a többi vezető mel­mi tanár, történész, aki csak egy lapban publikált szaporábban a Szabad Újságnál: Csurka István Magyar Fórumában. Amely - hát ugye - minden másnak nevezhető, csak zsidóbarátnak nem. Azonban a MIÉP hetilapja máskép­pen antiszemita, mint az Ausch­witz-viccet megjelentető kisebbsé­gi újság. A tájékozatlanok, a zsidó­üldözés történetét kevésbé isme­rők nehezebben tudják rajtakapni a Magyar Fórumnak azokat a szer­zőit, akik rasszista viccek helyett, mondjuk, azt sejtetik a sorok kö­zött, hogy Hitlernek nem is voltak koncentrációs táborai, hanem a 600 ezer magyar zsidó ágyban, párnák között hunyt el. Némely Megjelentetése egy folyamatnak a közepét jelképezi. lapszerkesztők hajlamosak a szél­járás állandó tanulmányozására. Értsd ezen: a laptulajdonos politi­kai ízlése fejlődésének nyomon kö­vetésére. A lap kiadója, a Madách­Posonium Ktf., amely tulajdonosa­inak Dobos László vezette névsorát nem nehéz kinyomoztatni a cég­nyilvántartás segítségével. Meg mernék rá esküdni, hogy a kft. va­lamennyi tulajdonosa annyira jó magyar, hogy nagyon közel áll a Magyarok Világszövetségéhez. Ennyit a széljárás irányáról és az antiszemita viccelődés általi öröm­szerzés gyökereiről. A széljárás-tanulmányozás pillanat­nyi állapotát annak az otromba talá­lett helyet foglaló szovjet tisztek elé helyezték. A tányérsapkás, mázsányi érdemrenddel felcico­mázott hadfiak kegyes fejbólintás­saljutalmazták a nép kedvessé­gét. Ehhez hasonló gyalázat nem fordult elő ezeréves történel­münkben! A tatárjárás idején Batu kánt nyíl, kard és kőfalak fogad­ták, nem pedig magyar földben termett búzából, a magyar nép szorgalmából készült kenyér. Az ország meghódítására érkező szultánokat és nagyvezíreket sem népviseletbe öltözött nők várták, hanem páncélos hadseregek. Az 1848-49-es szabadságharc leveré­se után Magyarországra látogató I. Ferenc József császárt Arany Já­nos nem volt hajlandó üdvözlő verssel köszönteni, hanem megír­ta legnagyszerűbb balladáját, A walesi bárdokat. A moszkvai lós kérdésnek a közzététele jelenti, amelyért számos európai ország­ban, még több mint 50 évvel a kon­centrációs táborok felszabadítása után is kigolyózzák a felelőseket a tisztességes emberek közül. A folyamat zárószakaszának ala­kulására is következtethetünk né­hányjelenség alapján. Szinte biz­tos, hogy az antiszemita vicc meg­jelentetése nem öncélú, hanem a rasszista radikalizmusnak azt a határát próbálja kitapogatni, ameddig a kútmérgezésben elme­hetnek anélkül, hogy a fejükre koppintanának. Sokat sejtet pél­dául, hogy Duray Mikósnak terje­delmes tanulmánya jelent meg az Irodalmi Szemlében a nemzeti ra­dikalizmusról. Mit mondjak, a ta­nulmánynak nem lett tömegsike­re. Hogy mégis tudomást szerez­zen róla a világ, találja ki a tisztelt olvasó, ki és hol írt az eszmefutta­tásról jelentős terjedelmű ismer­tetést. Ne találgassunk kétszer se: Popély Gyula történelemtanár, a Szabad Újság háziszerzője Csurka sajtóorgánumában, a Magyar Fó­rumban recenzálta a művet, ame­lyet ha alaposan elolvas az ember, csak arra a következtetésre jut­hat, hogy: ez az egypártrendszer alapvetése. Súlyos dolgok jutnak az ember eszébe még a rasszizmus enyhébb megnyilvánulása láttán is. Különö­sen elszomorító, ha kisebbségi em­berek az értelmi szerzők. Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a sumé­rok, akik így okoskodtak: Ha egy madár úgy repül, mint a kacsa, és úgy hápog, mint a kacsa, akkor az a madár minden bizonnyal kacsa. emigrációból hazatért kommunis­ta vezetésnek azonban nem szá­mított, hogy kinek a csahosai, a fontos csak a hatalom megszerzé­se volt, még ha ezeréves történel­mi hagyományt csúfoltak is meg. Ez napjainkban is hasonlóképpen van. Á bolsevik utódpártok - ne­vezzék magukat demokratikus baloldalnak vagy szocialista párt­nak - minden eszközt válogatás nélkül felhasználnak, hogy a ha­talmat magukhoz ragadhassák. Túlélnek minden társadalmi rend­szert, mert pártállásukat minden gond nélkül váltogatják akár évente is. Felelősségre soha nem vonja őket senki, így továbbra is elfoglalják a legfontosabb pozíció­kat, ők a legnagyobb vállalatok tu­lajdonosai, s miként hazánkban is - kormányzati szerephez jutnak. Mi, felvidéki magyarok már bő­TALLOZO PRAVDA A lap az Agócs-ügy legújabb fejle­ményeiről közöl írást Szilvássy Jó­zsef tollából. A cikkíró vázolja az eddig történteket, majd Juhos Fe­renc nádszegi polgármestert szó­laltatja meg, aki elmondja, a nád­szegi iskola fejlesztése érdekében tett lépéseit a kerületi és járási szervek is nagyban segítik. „Ám kénytelen vagyok naponta Agócs folytonos vádaskodásaival rontani az idegeimet, aki nemcsak a közsé­gi hivatalban, hanem egyes szlová­kiai magyar médiumokban is gya­láz. És már nemcsak engem, ha­nem Bugár Bélát is, aki állítólag az én pártomat fogja, csak nem tu­dom, miben." Juhos a választási kampányt említi, amelynek során Agócs - mint a polgármesteri posztra pályázó vetélytárs - sze­rint a községi hivatal megsértette a választási törvényt. „Agócsból egyes nemzetiségi médiumaink csináltak hőst. Minden nyílt leve­lét megjelentették, a válaszainkat viszont nem, vagy csak értelmetle­nül lerövidítve" - vélekedik Gútai Árpád, a képviselő-testület tagja. Szilvássy Agócsnak is teret ad, aki reméli, az ügyben pert nyer, és to­vábbra is követeli visszahelyezé­sét. Ellenkező esetben újabb jogi eszközökkel kíván élni. SME A népszavazásról készített össze­állításban Juraj Hrabko, a kor­mányhivatal kisebbségi szakértője a referendum alkotmányjogi kér­déseit boncolgatva a politikai hát­térről is ismerteti véleményét. „A politikai összefüggésekhez hozzá­tehetjük azt a tényt is, hogy míg a DSZM fennen hirdeti a két kérdés összhangját az alkotmánnyal, a KDM pedig éppen ennek ellenke­zőjét, a Schuster-féle PF.P, de a DBP és - figyelemre méltó módon - az SZDK is „elővigyázatosan" nem nyilatkozik. Vannak bár szak­embereik, ám talán nincs vélemé­nyük. Másrészt felmerül a kérdés, miért nem fordult a KDM az ügyészséghez, hogy az megvizs­gálja, a népszavazást kezdemé­nyező aláírásgyűjtés összhangban van-e a törvénnyel, és nem az alapvető emberi jogok és szabad­ságok megsértésére szólít-e fel." NÁRODNÁ OBRODA A Ján Čarnogurský vezette keresz­ténydemokraták kezdeményezé­séről, a kommunizmus tetteit nyil­vántartó hivatal felállításáról el­mélkedik Juraj Drozd. „Társadal­munknak 1989 óta elegendő ideje volt arra, hogy a múlt törvénysze­gőit bíróság elé állítsa. Nem isme­rek Szlovákiában ilyen pert. Nyu­godtan éldegél itt Vasiľ Biľak, Alojz Lorenc, Gejza Šlapka és tu­catszám mások... Volt ügyészsé­günk és bíróságunk, ahol bárki vá­dat emelhetett volna konkrét funk­cionáriusok ellen. A kommuniz­mus mindig konkrét személy képé­ben voltjelen, aki lehallgatásodra, leveleid felbontására adott paran­csot. A lusztrációs törvény követ­kezetes be nem tartásával is neve­zetessé tettük magunkat..." rünkön érezzük ennek a hatását. A kormánykoalíción belül, s főleg az MKP által beterjesztett, demok­ratikus fejlődést szorgalmazó ja­vaslatok többnyire a baloldal gán­csoskodásai miatt hiúsulnak meg. Az új kenyérnek már csak mi örü­lünk, mert tudjuk, hogy népünk szorgalma és Isten áldása nélkül nem lenne meg a mindennapi be­tevő falat. Hódítók elé nem kell helyeznünk, mert a kommuniz­mus bukása őket is magával so­dorta. Azóta ismét minden év au­gusztus 20-án az államalapító Szent István királyra emlékezve, díszes körmenetben hordozzák körül első szent uralkodónk ép­ségben megmaradt jobb kezét, amely örökké őrködni fog népünk és országunk felett. Sárközi János, Szentpéter

Next

/
Thumbnails
Contents