Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-19 / 191. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 19 KOMMENTÁR Eladva külföldre TUBA LAJOS Képzeljük csak el azt a helyzetet, hogy a Slovnaft a magyar MOL kezébe kerül. Biztosra vehető a nemzeti gyász, az éhségsztrájk, a szlovákság árulóinak keresztre feszítése. Pedig ha belegondolunk, a vállalatot Mečiarék juttatnák magyar kézbe. Ők privatizálták annak idején a cégvezetők kezébe, akik azután sokmilliárdos kockázatos fejlesztésbe kezdtek. Pedig már akkor nyilvánvaló volt, hogy a Slovnaft egyedül legfeljebb néhány évig képes eljátszani, hogy rá nem érvényesek a versenyképesség szabályai. Ha ezt három éve vallják be, a Slovnaftot már akkor eladhatták volna külföldre, a bevételt felhasználva a sok tízmilliárdos köztartozás törlesztésére. De talán éppen ez volt a baj. A modell ugyanis nagyon egyszerűen működik. A szlovák újgazdagok rétegének reménybeli tagja az elmúlt években bagóért megkapta cégét, majd pedig szinte minden esetben hevesen árulni kezdte külföldön. Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a legtöbb esetben se szakértelme, se tőkéje nem volt ahhoz, hogy akár középtávon is működtetni tudja friss szerzeményét. Sikeres taktika esetén elégedettek lehetnek az alkalmazottak, hiszen nem vesztik el a munkájukat, sőt általában hamarosan egy normális cégben találják magukat. Jól jár a privatizőr is, a vételárból eléldegél, vagy jobb esetben olyasmibe fog, amihez ért. Egyedül a köz jár rosszul, hiszen a privatizációs bevételek kiesése miatt továbbra sem jut pénz semmire. Recept azonban erre is van, elég néhány szólam a nacionalizmus még mindig erős hazai piacán, és még meg is siratják a közvagyont zsebre vágókat. Ez azonban jottányit sem változtat a tényen, hogy a köztartozásokat rendezni kell. Ennek egy része épp a kisemmizett többség zsebéből történik. A másik lehetséges forrás a maradék privatizációja, még akkor is, ha már csak a természetes monopóliumok maradtak. Sajnos, a kormányon belül ezzel kapcsolatban is ellentétek alakultak ki, bár ezúttal a DBP egyedül maradt és a PEP sem támogatja azokat az ötleteket, amelyek végeredményben eladhatatlanná tennék a cégeket. A helyzet fonákságát érzi a DBP is, mert az elmúlt napokban lassanként kihátrálni igyekszik a néhány hete elfoglalt állásaiból. Csak az lenne kár, ha a végső elhatározásához egy olyan mértékű megrázkódtatásra lenne szükség, mint amilyen a reformprogram elfogadását meglódító májusi válság volt. A kisemberek szavazatait ugyanis sokkal inkább elveszthetők egy olyan gyakorlattal, ha a költségvetés szorulása miatt a pénzügyminiszterük jövőre sem biztosítja a személyi jövedelemadó csökkenését. JEGYZET Kár a gőzért, nincs benzin GAÁL LÁSZLÓ Előfordult már, hogy a rendőrök azért nem szállítottak el elítélteket a börtönbe, mert nem volt pénz benzinre. Akármennyire hihetetlen is az előbbi kijelentés, igaz, az országos rendőrfőkapitány szájából hangzott el. A rendőrség főparancsnoka arra a kérdésre válaszolt, mi az oka, hogy az országban mintegy 1400 jogerősen elítélt bűnöző még nem kezdte meg kiszabott börtönbüntetését. Szerinte még ez a szám sem egészen pontos, mert sok esetben az elítélt kérésére az illetékes bíró rendeli el a büntetésvégrehajtás elhalasztását, amit a főrendőr maga is felettébb furcsáll. Elmondta, hogy a rendőrök rendszeresen tartanak razziákat, amelyek során havonta mintegy ötven körözött személyt csípnek nyakon. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy tavaly sok rendőrőrs annyira rossz anyagi helyzetben volt, hogy benzinre sem jutott pénz. így aztán előfordult, hogy ha egyetlen elítéltet százhúsz kilométerre kellett volna gépkocsin börtönbe szállítani, azaz oda-vissza 240 kilométert kellett volna autózni, ezt nem tudták megtenni. Úgy oldották meg a problémát, hogy a felettes szerveknek azt jelentették: a keresett elítélt nem tartózkodik állandó lakhelyén. Az nem derült ki az elmondottakból, hogy gyilkosokat vagy zsebtolvajokat mentett-e meg a börtöntől a benzinhiány. De nemcsak a pénzhiány, hanem a bíróságok is felősek azért, hogy sok bűnöző szabadon mozoghat. Újságírói értesülések szerint gyilkosok és zsarolók is vannak szabadlábon csak azért, mert az ellenük lefolytatott vizsgálat után három-négy évig sem került sor a bírósági perre. Talán ennek is csak a pénzhiány lenne az oka? A társadalomnak nincs pénze elegendő bíróra? Meghökkentő, hogy valaki benzinhiány miatt kerüli el a börtönt, de ezért aligha csak a rendőrök hibáztathatok. Mert az mégsem lenne annyira furcsa, mint a leírtak, ha mondjuk két rendőr jegyet váltana magának meg egy megbilincselt tettesnek a menetrendszerű autóbuszjáratra, és így kísérné a legközelebbi börtönbe. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hirfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlaŕe. Košická 1. 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E mail: redakda@voxnova.sk Látom, végre te is felsorakoztál az új kormánykoalició mögé. Ellenzékből nem lehet vállalkozni (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NEUE:ZÜRCHER .ZEITUNG Mikuláš Dzurinda tavaly pártokból és pártszövetségből alakítón kormányának igen nehéz gazdasági örökséggel és a kabineten belüli nézeteltérésekkel kell megbirkóznia. Vladimír Mečiar ellenzékbe kényszerített mozgalma reménykedik, hogy hamar visszatérhet a hatalomba, s ennek érdekében nacionalista kártyákat is kijátszik. Ám a helyzetet és eseményeket jócskán dramatizálják is Szlovákiában - írja a svájci lap. Tény, hogy Dzurinda vitatott személyiség, és hogy egyre láthatóbb az ellentét közte és Ján Čarnogurský, a szintén kereszténydemokrata igazságügy-miniszter között. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az Európai Unió év végén esedékes helsinki csúcsértekezlete előtt - ahol a bővítésről döntenek, s ezen belül arról, bekerülhet-e Pozsony az első körbe - Szlovákiának kifelé politikai stabilitást kell mutatnia, márpedig egy kormányváltás az ellenkezőjét jelezné. Tagadhatatlanok a gazdasági nehézségek, s az is tény, hogy ezek jó része a Mečiar-kormány örökségéből adódik, ám erre nem lehet a végtelenségig hivatkozni - szögezi le az írás. India és Pakisztán viszálya teljesen értelmetlen, de annál veszélyesebb és a nagyhatalmak is belesodródhatnak Presztízsből marakodnak Újra a háborű szélére sodródott a két dél-ázsiai rivális, India és Pakisztán. Nemrég még a Kasmír indiai részébe behatoló fegyveres csoportok körül kialakult vita mérgezte a légkört kettőjük között, most egy pakisztáni tengerészeti repülőgép lelövése. ONDREJCSÁK RÓBERT Ha a két ország konfliktusa elmérgesedne és hagyományos fegyverekkel vívott háborúba torkollna, a pakisztáni hadseregnek éppen úgy nem lenne esélye az indiai haderő ellen, mint ahogy a tengerészeti felderítő gépnek sem volt a Migekkel szemben. India hadserege több mint 1,2 millió fős a nem egész 600 ezres pakisztánival szemben (felszereltségük nagyjából azonos szinten van), lakossága, területe és gazdasága sokkal nagyobb. Saját Újdelhivel szembeni sebezhetősége miatt Iszlámábád szorosan együttműködik Kínával, az egyetlen hatalommal Ázsiában, amely képes ellensúlyozni Indiát. India DélÁzsia regionális hatalma, az indiai szubkontinens és a térség „csendőrének" szerepére pályázik (példaként a Sri Lanka-i beavatkozása említhető). Újdelhi Kína ázsiai hatalmának egyik legfontosabb gátja, a jövőben komoly játékossá válhat az eurázsiai játéktéren". Egyes vélemények szerint hamarosan a föld nagyhatalmainak sorába léphet, az ÚSA, Európa, Kína, Oroszország és Japán mellett. India - Japán és Németország után - az egyik legkomolyabb jelölt az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandói helyére, hogyha a világszervezet reformja megvalósul. Nagyhatalmi ambíciOLVASÓI LEVÉL Borravaló a gyógyszerésznek A napfogyatkozás napján történt meg ez a két szokatlan eset. Csúcsidőben, körülbelül 11 óra tájban voltam Párkányban, mert az otthoni gyógyszertár szabadság miatt zárva volt. A gyógyszerkiváltást nem úsztam meg egy kis sorbanállás nélkül. Néhányszor ói és a Kínával szembeni rivalizálásjelentették a fő okokat, melyek miatt a múlt évben atomrobbantási kísérleteket hajtott végre a radzsasztáni sivatagban. Az atomhatalmak közé kerülésben India nemzetközi helyzetének és presztízsének megerősödését látták Újdelhiben. Ezenkívül a rakétafejlesztés eredményeképpen az indiai hadsereg már képes atomcsapást mérni Kínára. A legújabb hírek szerint az indiai tudósok atommeghajtású tengeralattjáró kifejlesztésén fáradoznak, a hadsereg felállította csendes-óceáni parancsnokságát. Mindezek közül a legnagyobb kül- és belföldi visszhangja az atomrobbantásnak volt. Ennek ellenére felmerül a kérdés, megérte-e Indiának a hindu nacionalista kormányzat által szorgalmazott lépés? A presztízsnövekedés, a csapásmérő képesség növelése és Kína sakkban tartása az érem egyik, indiai részről pozitív oldala. A negatív oldal, hogy válaszképpen az örök rivális, Pakisztán is felrobbantotta saKína nem nézné tétlenül szövetségese, Pakisztán pusztulását. ját atombombáját. Még ha figyelembe vesszük is a két atomarzenál közötti mennyiségbeli különbséget, akkor is visszavonhatatlan tény marad: a történelemben először Pakisztán már képes súlyos, pusztító erejű csapást mérni Indiára. Az atomhatalmak által már ismert kölcsönös pusztulás veszélye visszatarthatja Indiát és Pakisztánt a háborútól. Ha viszont mégis háborúra kerülne sor, óriási a veszélye az atomrakéták használatának. Nem beszélve arról, hogy aki az első atomcsajártam már korábban is abban a patikában, ahol egy színes bőrű férfi dolgozik, és mondhatom, mindig elégedetten távoztam. Mielőtt még sorra kerülhettem volna, egy asszonyt vezettek be néhányan, aki eldőlt a biciklijével, amikor egy autó vezetője éppen rá nyitotta a kocsi ajtaját. Szóval, egy kis koccanás, az asszony karja megsérült. Jól megüthette, mert fájdalmasan szipogott. A gyógyszerész úr azonban nem küldte el, nem utasította át a rendelőintépást megindítja, szinte biztos győztes, ezért háború esetén nagy lehet a kísértés. Egy India és Pakisztán közötti atomháborúba belesodródhat a többi atomhatalom is. Nem valószínű, hogy Kína eltűrné egyik legfontosabb szövetségesének, Pakisztánnak a pusztulását, ezért fennáll beavatkozásának veszélye. Az USA nem nézhetné tétlenül Peking ilyen irányú lépéseit, érdekei és tekintélye védelmében lépnie kellene. Ebben már az európai atomhatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia is érdekeltek lennének. És hogy mi lenne a vége, arra nem nehéz rájönni. Ez a lehetőség egyelőre távolinak tűnik, de érdemes belegondolni, mivé fejlődhet egy regionális konfliktus nagyon rövid idő alatt, ha résztvevői atomfegyverekkel rendelkeznek. A két ország viszálya megoldhatatlannak látszik, pedig egyik fél sem nyerhet még teljes győzelem esetén sem semmi különösebben értékeset vagy kézzelfoghatót. A kasmíri hegyvidék ellenőrzéséért folytatott vita sem igazi ok, hiszen a vitás területeknek sem nagy stratégiai jelentősége, sem jelentős ásványkincsei, sem gazdasági haszna nincs. A két ország szinte kizárólag presztízsokokból és a régi sérelmek miatt marakodik. A magát nagyhatalomnak tartó India úgy gondolja, nem enegedheti meg, hogy bármilyen vitás kérdésben is engedjen, mert az ártana nemzetközi tekintélyének. Pakisztán szintén elutasít bármilyen engedményt, mert el akarja kerülni még a gyengeség látszatát is (bár a két ország nincs egy súlycsoportban). így az álláspontok nem közelednek és a kompromisszumos megoldás lehetetlen olyan légkörben, ahol mindkét fél bármilyen engedményt meghátrálásnak, saját verségének és az zetbe, hanem maga végezte el az elsősegélynyújtást. A sorbanállók is mind megértően viselkedtek, belenyugodtak a néhány perces várakozásba. Aztán én is sorra kerültem. Három receptet kellett kiváltanom. Míg a papírok bekerültek a számítógépbe, én a pénztárcámat szorongattam. A gyógyszerész egy kis akcentussal valami húszat mondott, még a hátam mögött levők is felfigyeltek, és láttam, hogy megmosolyogják az egészet. Nyújtom a 20 koronát, ellenfél győzelmének fog fel. Régi sérelmekből pedig van éppen elég a muzulmán többségű Pakisztán és a hindu India között, már a vallási ellentétek miatt is. A 8. század elején kezdődő muzulmán hódítás, majd a Mogul birodalom a hindukat többnyire diszkrimináló belpolitikája régen elmérgesítette Mohamed és a iiindu istenek követőinek viszonyát. A brit hódítók igyekeztek kihasználni az ellentéteket saját hatalmuk megszilárdítására, az 1947-ben kikiáltott függetlenség után vallási alapon szét kellett választani az addig London irányítása alatt álló Kasmír mind gazdasági, mind stratégiai szempontból jelentéktelen. szubkontinenst. Azóta Újdelhi és Iszlámábád többször háborúzott, látszólag mindig a kasmíri határok miatt, a megoldáshoz azonban nem kerültek közelebb. 1998 májusáig csak regionális konfliktus volt kettejük tnarakodása, de azóta az atomfegyverek miatt már globálissá vált. Vannak országok, amelyeknek nem érdekük a rendezés. Ilyen Kína, hiszen ha végérvényesen megszűnne az ellentét, Pakisztán nem lenne ráutalva Peking segítségére. Ennek következtében Iszlámábád kikerülne a kínai befolyás övezetéből, így Kína elvesztené egyik legfontosab „ászát" Indiával szemben. Sajnos, ettől egyhamar nem kell tartaniuk a pekingi vezetőknek. A probléma a két ország jelenlegi hozzáállása mellett belátható időn belül nem oldódik meg. Legfeljebb egy időre elszunnyad, hogy aztán újult erővel robbanjon ki. Remélhetőleg nem „atomgomba" formájában. de a férfi kedvesen ismétli, 20 fillér. Hát ez meg mi? Hirtelen azt gondoltam, nem ebben a században vagyok. Nem is találtam 20 fillért. Ellenben a bukszám mélyén ott lapult egy 50 filléres. Odaadtam és megköszöntem, gondoltam, a maradék jó lesz borravalónak. Hát a mai világban még ilyen is létezik? Ez a nap(fogyatkozás) úgy látszik, szerencsés volt. Ondró Ernő Kéménd