Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-17 / 189. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 17. KOMMENTÁR A vasmű mentése PAKOZDI GERTRÚD Nyolcezer alkalmazott hamaros elbocsátásáról is érkeztek hírek a mi­nap a Kelet-szlovákiai Vasműből. A hírt Gabriel Eichler, a társaság el­nöke határozottan cáfolta. Ha lesznek is elbocsátások - mondta a tele­víziós kamerába lényegesen kisebb mértékűek. Pillanatnyilag ugyanis a legfontosabb az lenne, hogy mielőbb tető alá hozzák a rég várt stabilizációs egyezményeket, melyek elsődleges célja a vasmű pénzügyi helyzetének megnyugtató rendezése, magyarán: az adósság­állomány szerkezetének megváltoztatása. Annak ismeretében, hogy az elnök az ügyben érdekelt bankok és a kormány bizalmát is bírja, lát­szólag könnyen teljesíthető szándékról van szó. Látszólag... A vasmű lassan megoldódni látszó helyzetét ugyanis a múlt héten valakik ismét alaposan összekuszálták. Ezek a „valakik" a felügyelőbizottság néhány tagja által megfogalmazott nyilatkozatban adtak hangot elutasító vé­leményüknek, mely szerint a részvényesek egy részének nem tetszik, amit a vállalatvezetés csinál. Elutasítják az előkészített stabilizációs egyezményeket éppúgy, mint a külföldi menedzsment működését. A szerintük elengedhetetlen személycserék végrehajtását szorgalmaz­zák. Noha a múlt pénteken a vasműben járt pénzügyminiszter és a tár­saság elnöke egyaránt magabiztosan és megnyugtatóan próbált nyilat­kozni a történtekről és a várható eseményekről, nyilvánvaló, hogy ez esetben sincs szó másról, mint a régi és az új vezetés közötti harcról. Arról, hogy a háttérben még mindig ott munkálkodnak Rezes emberei, ott munkálkodnak a DSZM emberei, akiknek nagyon is jól jönne a vas­mű csődje. Mint ahogy jól jött számukra a Nafta Gbely körüli botrány, és ahogy jól jön számukra minden a jelenlegi kormány által elodázott reformlépés. Az teljesen mellékes, hogy kinek a hibájából, milyen ok­ból késnek a reformokhoz elengedhetetlen törvények, törvénymódosí­tások előkészítésében. A vasmű több mint 25 000 alkalmazottja szá­mára is teljesen mindegy, kinek a hibájából késik az óriásvállalat gaz­dasági gondjainak rendezése. Csak egyet akarnak: olyan gazdasági környezetet, amelyben holnap is biztosan számíthatnak munkára. Olyan gazdasági környezetet, amelynek résztvevői nem a másik fél át­verésén munkálkodnak szorgalmasan, hanem azon, hogy az ölükbe hullott, vagy éppen rájuk bízott tulajdont végre a piacgazdaság feltét­eleinek megfelelően működtessék. Olyan gazdasági környezetet akar­nak a választópolgárok millióival együtt, amelyben végre biztos lesz, ki a tulajdonos, akitől számon kérhető az állammal és az alkalmazotta­ival szembeni kötelezettségeinek teljesítése. JEGYZET Ne a bútorokat... SÓKI TIBOR A bútorokat néha nem árt kicse­rélni. Kiöregednek, szétrágja őket a szú, vagy egyszerűen csak megunjuk a színüket. Új bútor kell. Igen ám, csakhogy a csere nem megy olyan egyszerűen. Három nagyon fontos dolog kell hozzá: pénz, pénz és megint csak pénz. Márpedig, mint tudjuk, manapság abból van a legkeve­sebb. Most, amikor gazdaságilag olyan alaposan becsomagoltak bennünket, kevesen engedhetik meg maguknak az effajta luxust. Azért, persze, szerencsések min­dig akadnak. Például Pavel Koncošék. A földművelésügyi tárca mindenható ura, aki immár hagyományt teremtett abból, hogy mindent másképp tesz, mint a kormány programja alap­ján kellene, újra sikeresen betett a kabinetnek. Meg nekünk is. Míg ugyanis Mikuláš Dzurinda miniszterelnök és Brigita Schmögnerová pénzügyminisz­ter takarékosságra szólította fel az egyes minisztereket, ő költsé­ges vállalkozásba kezd. Kicseréli a minisztérium irodáiban a be­rendezést. A mulatság kb. két­millió koronácskánkba kerül majd. Pedig a miniszter pár hete még azon siránkozott, hogy tár­cája túlságosan kevés pénzt ka­pott, s hogy ennyiből ő nem tud ga(rá)zdálkodni, inkább lemond. Ez a mérhetetlen szemtelenség ­vagy ostobaság? - annyira szem­beszökő s annyira káros lehet, hogy nem szabadna szó nélkül hagyni. Az egyszerű adófizető polgár eddig hajlandó volt tűrni a gazdasági csomag minden kelle­metlenségét, hiszen tudatosítot­ta, hogy a megszorító intézkedé­sek elkerülhetetlenek. Arról volt szó, hogy a spórolásból a minisz­terek is kiveszik a részüket. Nos, ha az egyes tárcák így képzelik el a takarékosságot, akkor régen rossz. Az emberek fogyadozó bi­zalma az egyetlen, ami ezt a kor­mányt még a helyén tartja. Ha néhány ostoba miniszter ezt a bi­zalmat is eljátssza jöhet majd megint a nagy bokszbajnok kor­mánya, s kezdődhet megint elöl­ről a mulatság. Ezt legalább a kormányfőnek vagy a koalíciós tanácsnak tudatosítania kellene, ha már egyszer a minisztere - aki hol földesúrként, hol meg vörös­csillagos apparátcsikként viselke­dik- nem képes józanul gondol­kodni. S mivel Koncoš esetében nem ez az első durva baklövés, Dzurindának és a koalíciónak azt is fontolóra kellene vennie, hogy mit, vagy inkább kit kell kicserél­ni a bútorok helyett. A régi igaz­ság szerint ugyanis, ha nem megy a kupi, nem a bútorokat kell ki­cserélni, hanem a... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemani Lilla - régió- (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322. fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Te legalább olyan passzív vagy, mint az ország külkereskedelmi mérlege (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA A szakértők szerint az idegen­forgalom további fejlődése elkép­zelhetetlen a hazai turizmus fel­lendítése nélkül. Eddig a szlovákok inkább a határokon túl töltötték sza­badságukat. 1989 óta az idén elő­ször nőtt a hazai üdülés iránti ér­deklődés. Egyesek úgy vélik, ennek oka a romló gazdasági helyzet. Né­hány utazási iroda egyetért a véle­ménnyel, szerintük az emberek ke­vesebbet költhetnek utazásra. A Rodo irodában az idén 20-25%-kal kevesebben érdeklődtek a hazai utak iránt, holott az árak nem emel­kedtek jelentősen. A Limba utazási iroda tulajdonosa szerint a kisebb érdeklődés oka nem a lakosság rom­ló anyagi helyzete. Hiszen Szlováki­ában is lehet luxus körülmények kö­zött nyaralni. Legtöbben a Szepes­séget és a Szlovák Paradicsomot ke­resték fel. Az ügyfelek többsége po­zsonyi, míg a külföldi turisták közül a csehek vannak túlsúlyban, emel­lett magyarok és lengyelek is szíve­sen üdülnek Szlovákiában. Ismét civakodástól hangos a kassai Kelet-szlovákiai Vasmű. A lemondások új kérdéseket vetnek fel. Ide nekünk Gabriel Eichler fejét! A Hutník társaság, amely a Kelet-szlovákiai Vasmű rész­vényeinek tíz százalékát bir­tokolja, az utóbbi időben a fontosabb döntések alkal­mával előszeretettel tetsze­leg a mérleg nyelvének sze­repében. JUHÁSZ KATALIN A társaság választmányi elnöke, Jaroslav Gruber, a sokat megélt, és sok mindent túlélő öreg harcos a na­pokban nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a vasmű összeomlás előtt áll, bár a termelés zavartalan és a mutatók is biztatóak. Minden­ről a hitelező bankok tehetnek, amelyek csak akkor hajlandóak tü­relemmel lenni, ha a vasmű jelenle­gi elnöke, Gabriel Eichler a helyén marad. Gruber szerint a nemrég le­mondott három választmányi tag, Ladislav Drabik, Ján Valenčík és Sergej Zápotocký azért dobta be a törülközőt, mert nem dönthettek az egyébként kompetenciájukba tarto­zó ügyekben. A különböző találga­tásokra az adhat okot, hogy az ille­tékesek mindmáig nem kommen­tálták a választmány felének távo­zását, Eichler pénteken csak annyit nyilatkozott az üggyel kapcsolat­ban, hogy felnőtt emberekről van szó, akik szabadon dönthetnek, mennek vagy maradnak. Eichler el­ismerte a Metalurg szakszervezet ál­tal szétkürtölt hírt, mely szerint a vasműn belül új társaság formáló­dik. Ezt az egyik lehetséges módo­zatnak nevezte, ám hangsúlyozta, hogy szó sincs nyolcezer ember el­bocsátásáról az átszervezések után. Ne feledjük, hogy a Metalurg veze­tésében a nyilvánosan fellépő Ro­bert Kulik mellett Jaroslav Gruber is érdekelt, aki állandó vészharang­kongató az elbocsátásokat illetően. A Metalurg kezdeményezni fogja a rendkívüli közgyűlés összehívását, ahol indítványozni szeretnék Eich­ler leváltását, mivel szerintük a vas­mű elnöke a hitelező bankok koor­dinációs tanácsának bérence. Elége­detlenek a külföldi menedzserek munkájával is, valamint követelik a tanácsadó és közvetítő cégekkel kö­tött szerződések felbontását, mivel szerintük ezek mintegy 500 millió koronát szippantottak el a vasmű­től. Gruber úr tagja az óriásvállalat felügyelő tanácsának is, ahol szin­tén sikerült lázadást szítani. A ki­lenctagú testületből hatan aláírták azt a felhívást, melyben rendkívüli közgyűlés összehívását sürgetik, egyebek közt a személyi kérdések eldöntése érdekében. A sokat emle­getett stand still egyezmény aláírá­sát a jelenlegi formában nem támo­gatják, és a három választmányi tag lemondását a vasmű kritikus hely­zetével hozzák összefüggésbe. Más véleményen van Brigita Schmög­nerová pénzügyminiszter, aki kas­sai látogatása alkalmával a követke­zőt nyilatkozta: „Olyan megoldást kell elfogadni, amely által megvál­tozik a tulajdonosi struktúra, és amely gátat szab a felelőtlen tulaj­donosok eddigi politikai praktikái­nak a vállalaton belül. Természetes, hogy azok a tulajdonosok, akik vég­re tudatosítják a vasműn belüli vál­tozások következményeit, más uta­kat keresnek. Köztük olyanokat is, amelyeket ha most ismertetnének, a munkások talán be sem engednék őket a gyárba." Gruber lázongásá­nak e kommentárja azt mutatja, hogy az állam nem nézi jó szemmel a legújabb fejleményeket. Ne feled­jük, hogy Vladimír Repčákot maga Mikuláš Dzurinda nevezte ki a vá­lasztmány elnökévé (Ladislav Dra­bik helyére), a jelenlegi vezetés te­hát a kormány bizalmát élvezi. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mind Ladislav Drabik, mind pedig Ján Valenčík töltött már be felelős funkciókat a Rezeš-féle ve­zetésben is. Mostani labdához jutá­sukat Gabriel Eichler szakértelmük­kel indokolta, mondván, náluk ala­posabban kevesen ismerik a vállala­tot, ezért ott a helyük a vezetésben. Az Litóbbi időben egyre-másra röp­pentek fel a hírek a vállalaton belül egymással érdekellentétbe került két csoportról, mely híreket az ille­tékesek igyekeztek vehemensen cá­folni. A mostani hármas távozás azonban önmagáért beszél. A kér­dés már az, kinek mekkora a befo­lyása, ki kit tud meggyőzni saját igazáról. A tét pedig Szlovákia leg­nagyobb ipari kolosszusa, a Kelet­szlovákiai Vasmű. Az éppen aktuális szlovákiai politikai játék neve: Vajon ki fogja végre megtalálni az új alkotmánybírákat? Akár zavart is okozhat a megüresedett hely JARABIK BALAZS Új játék kezdődött a Szlovákia nevű úri kaszinóban a múlt héten „Ki ta­lálja meg az új alkotmánybírákat" címmel. A kaszinó törvényei szerint csak professzionális szervezetek, politikai pártok, alkotmánybírák s a többi vehetnek részt a játékban, a nép meg csak néz. Bár a jelek sze­rint az istenadta nép jár jól, mert lesz mit nézni a néhány hetes keres­gélés során. Nem hivatalos értesülések szerint az MKP is beszállt a játékba: Rózsa Er­nőt és egy igazi Jokert, Mészáros La­jost „dobta be" a pakliba. Míg az első néven nevezett ügyleteiről bárkit meg lehet kérdezni a Galántai járás­OLVASÓI LEVÉL Ketyegő inflációbomba Tavaly Szlovákiában az emberek­nek összesen 90 százaléka enged­hetett meg magának külföldi uta­zást. Ebből 12 százaléknak volt elegendő a szomszédos országok meglátogatása. Meglehetősen rémisztő a tény, hogy a szlovák munkásoknak csak a 14 százaléka ban, az utóbbi igazi jogi nagyágyú, akinek megválasztásában személy szerint nem kételkedem, s gondo­lom, a Szlovák Parlament képviselői sem tesznek majd másként a jelen­legi alkotmányjogi bizottság alel­nökének jelölését látván. Ráadásul az alkotmánybíróságnak évek óta nincs magyar tagja, tehát egy kis nyomással, figyelemmel sem a par­lamentnek, sem a köztársasági el­nöknek (ők ketten döntenek ugyan­is a jelöltek sorsáról: először a parla­ment szavaz, majd az elnök hagyja jóvá) nincs oka nem kinevezni ma­gyar tagot. Az még hagyján, hogy ha az egyet­len - szakmailag is - megfelelő je­lölt, Mészáros Lajos bekerül a talá­tehet kisebb-nagyobb kiruccaná­sokat. A maradék 10 százalék még azt sem engedheti meg magának, hogy legalább a Magas-Tátrába utazzon egy hétre. Szlovákiában egynapos ellátásért - beleértve az éjszakát - a kisebb szállókban is 600 koronát, vagy annak többszö­rösét kérik. A szakmunkások fize­tése a legjobb helyeken is csak 10 000 korona körül mozog. Viszont ez az összeg sem ilyen szép kerek, mint amilyennek látszik, hiszen jócskán lefaragják a különböző ros testületbe, ki lesz az MKP parla­menti frakciójában, aki a törvénye­ket jogilag előkészíti majd. A na­gyobbik baj az, hogy elég nagy a za­var, ki kerülne egyáltalán Mészáros helyére a parlamentbe. A zavart az az alkotmánybírósági határozat kel­ti, amely kimondja, hogy a pótkép­viselői választásokon a karikázást, vagyis a preferenciaszavazatokat kell előnyben részesíteni. Márpedig a parlament padsoraiba - hangsú­lyozom, ebben az esetben - a 21 391 karikával rendelkező Petőcz Kál­mán kerülne, aki jelenleg Szlovákia ENSZ mellé akkreditált genfi nagy­követe. Abban az esetben, ha Petőcz Genf mellett dönt, a soron követke­zőjelölt az a Popély Gyula lenne, aki adóterhek, a kötelező biztosítá­sok, ráadásul az infláció növeke­désével egyre csak veszít vásárló­értékéből. Ezután jön a víz-, a gáz­, a villanyszámla, amely megint csak egy-kétezer korona mínuszl jelent. Es akkor még nincs is meg­állapítva a lakbér és a melegvíz­fogyasztás nagysága, a lakótelepi ajtók, csengők, illetve felvonók megjavítása, ami túlzás nélkül szintén mínusz 1000 koronát je­lent. S jön még az iskoláztatás, a velejáró gondok, a gyerekek öl­8956 szavazatát végig az MKP ellen kampányolva szerezte a választások során. Nehezíti a helyzetet, hogy a pa'rla­ment szeptemberi ülésszakán - az alkotmánybírák megválasztása mellett - második olvasatban szere­pel a kormánykoalíciós javaslat a választási törvény változtatásáról, amely éppen a fent említett alkot­mánybírósági határozatot hivatott a gyakorlatba átültetni. A kaszinó­ban az ember nagyon könnyen és gyakran leéghet. Éppen ezért a gon­dosjátékos alaposan mérlegel, mie­lőtt játszani kezd. Csak remélni le­het, hogy ezt az MKP is megtette, s nyeremény helyett nem üres zseb­bel tér haza. töztetése, a mi ruházkodásunk. Ezek megintcsak ezrekbe kerül­nek. S bár még marad egy-kétezer korona a bankszámlán, de abból egy hónapig enni is kell. Van, aki­nek kitart, de arra már semmi­képp sem marad, hogy egy szak­munkás elvigye a családját leg­alább egy hétre a Tátrába. Kár ezen vitatkozni, mert a ketyegő inflációbomba elől úgysem tud senki elfutni, elmenekülni. Matyelka Zoltán Dunaszerdahely

Next

/
Thumbnails
Contents