Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-16 / 188. szám, hétfő

SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUSA. Lindsey Davenport tálcán kínálta föl a koronát Martina Hingisnek, aki nem bírt beletörődni a Steffi Gráftól elszenvedett vereségbe; még édesanyját sem akarta látni Nem lehet nyolc annak, aki még csak tizennyolc hogy ők a skót futballválogatottra várnak ez Eb-selejtező miatt. Martina csendes magányban, egy hétig a nagymamájánál vigasztalódott, Rožňov nad Radhošťban. A French Open kész álom volt Wimbledonhoz képest. Londonban a kassai származású szupersztár élete legnagyobb baklövését produkálta. Már az első fordulóban csomagolhatott, mert a selejtezőből a főtáblára került jugoszláv származású ausztrál Jelena Dokic egyszerűen lekaszálta a fűről (6:2, 6:0). Igaz, a két Grand Slam-torna között Hingis csak párosban lépett pályára, de ez nem mentség. A több mint százéves hagyományokra visszatekintő wimbledoni tornán eddig egyszer sem fordult elő, hogy az első számú kiemelt rögtön az elején szedje a sátorfáját. Hingis azonnal lemondta a párost, amelyben a szépséges Kurnyikovával kellett volna hódítania. Cipruson bújt elő, ahová nyaralni ment a barátjával, a svájci teniszezővel, Ivo Heubergerrel. Már jóval szívélyesebb volt a médiákkal szemben, azt a benyomást keltette, hogy a tenisz pillanatnyilag csöppet sem nyomja a lelkét. De hogy is került Martina a fehér sporthoz? Állítólag kétévesen fogott először ütőt a kezébe, és ekkor kezdték el síelni tanítani. Két évvel később részt vett élete első tenisztornáján. Amikor édesanyjával Svájcba költözött, derékba tört a karrierje, majd 1993-ban tűnt föl. Tizenkét évesen, a juniorok közt ekkor nyert a Roland Garros-n. Minden idők legfiatalabb Grand Slam-tornagyőztese lett. Egy évvel később az egyéni mellett párosban is aratott, majd Wimbledonban megnyerte a korosztályos döntőt (ő lett Wimbledon legfiatalabb bajnoka). 1994 végén a WTA-ranglista 87. helyén tanyázott. A következő esztendőt már a 16. helyen zárta és tovább nyomult előre. Tizennégy éves és négy hónapos korában mérkőzést nyert az Ha nem megy a játék, az arcára van írva az elkeseredettség Australian Openen (újabb csúcs). Aztán bejutott a French Open harmadik, a US Open negyedik fordulójába. Pontosan 15 éves és 282 napos korában győzött életében először a felnőttek között. Wimbledonban (1996) Helena Sukovával nyerte a páros döntőt (addig Charlotte „Lottie" Dod tartotta a csúcsot, aki 1887-ben három nappal volt idősebb). Első egyéni diadalára még abban az évben került sor Filderstadban. Három játékost kiütött a Top Tenből, SanchezVicariot, Hubert és Davenportot. Beverekedte magát a tíz legjobb hölgy társaságába; 1996-ban a világranglista negyedik helyén karácsonyozott. A következő esztendőben zsinórban 37 mérkőzésen nem győzték le (többet csak Steffi Graf ért el, 45-öt). Abban az idényében összesen 75 találkozót nyert, 12 tornagyőzelemmel a zsebében, s az Australian Openen elért első helyével minden idők legfiatalabb Grand Slam-tornagyőztese. A teljes Grand Slam-győzelemhez csak a French Open hiányzott (a döntőben a horvát Majolitól kapott ki). Ekkor már rég világelső volt. A legfiatalabb a WrA történetében. Megvédte filderstadi győzelmét, s ezzel második Porschéjét vihette haza. Egész évben több mint hárommillió dollárt keresett. Ő volt az első hölgy, aki a GQ című férfi magazin címlapjára került. Viaszfigurája Madam Thussaud lodoni múzeumában díszeleg. Nagykorúvá válása előtt többet ért el, mint amennyiről sokan álmodni se mernek. Híres, sikeres, gazdag... Soha nem ismerte, milyen érzés másodiknak lenni. A Steffitől elszenvedett vereség teljesen kiborította. Olyannyira, hogy még az édesanyját sem kívánta látni. így esett meg, hogy Melánie Molitrová nem kísérte el Wimbledonba. Életében először. Martina szíve, láss csodát, most másért dobog. Még csak tizennyolc éves (1980. szeptember 30-án született), van ideje a trónon ücsörögni. Nem az a fajta, aki a sült galambra várna így tálcán kínálta föl a koronát. Hingisnek ez volt a 24. tornagyőzelme, idén pedig már az ötödik. Williams ellen presztízscsatát vívott: a tét az volt, melyikük tud többedszer diadalmaskodni. Akkor hát miért beszélünk nagy visszatérésről? Nos, a csodálatos kezdés után (győzelem az Australian Openen) következett a French Open és beütött a csőd. Bár a fináléig vígan leiskolázta ellenfeleit, az utolsó mérkőzésre elfogyott az ereje. Graf németes bulldog szívóssága őt is váratlanul érte. Csak a bánat és az irigység könnyei maradtak. Nem bírta megemészteni a történteket. A sajtó elől elmenekült, a prágai repülőtéren durcásan visszautasította a cseh tollforgatókat, akikkel egyébként nagyon jó a viszonya. A rafinált sajtóvadászok azzal vágtak vissza, A múlt héten újra a női tenisz-világranglista élén landolt Martina Hingis. Hat hétig tartott, amíg elűzte a pályafutását eltakaró esőfelhőket. JÁN HUDOK Jól kezdte tehát az amerikai „betonszezont" a nagy visszatérő, San Diegóban a hazai Venus Williamst múlta fölül a döntőben, bezsebelt 80 ezer dollárt és máris a WTA-lista trónján találta magát. Hogy így lesz, az már az elődöntő után világossá vált, s paradox módon, az első helyet épp a negyedikként kiemelt Venus Williams biztosította a svájci tinédzser számára, miután kiütötte Lindsey Davenportot. A wimbledoni bajnok San Diegóban nem tudta megvédeni tavalyi tornagyőzclmét, Ben Johnsonnal kezdődött az 1988-as szöuli olimpia 100 méteres futása után; azóta szinte nincs viadal, hogy valakit ne érnének doppinghasználaton Mit tesz a szer a szervezettel, ha rajt előtt a vérükben a szteroid Siessünk Ben, hatkor be kell venni a gyógyszert MAREK SVÁTEK Már a küszöb előtt az atlétikai világbajnokság. Augusztus 20.-tól Sevilla látja vendégül a sportág legkiválóbb képviselőit. Tényleg ők lesznek ott? A legjobbak, a legméltóbbak? Sérülésre hivatkozva többen lemondták a részvétek. A francia futókirálynő, Marie-Jose Pérec nemrég hevert ki egy mononukleózist. Több mint két évig maradt távol a versenyektől. Bár a közelmúltban, a belga Hechtelben rendezett viadal 200 méteres sprintjén ő volt a befutó, 23,45 másodperces ideje őt is meggyőzhette, ez még nem az optimális Istenem, csak rajta ne kapjanak! (TA SR) forma. Ezért is inkább a Sydneyre való felkészülés mellett döntött. Szergej Bubka orvosa tanácsára nem lép föl Sevillában, mert a ránehezedő nyomást vélhetően az Achilles-ina bánná. A gerelyhajítók táborában a brit Steve Backleynak „veszett nyoma" - őt is betegség köti ágyhoz. Szöul, 1988. Az olimpiai játékok egyik csúcspontja az atlétikai viadal. Minden tekintet a férfi 100 méteres sprintre szegeződik. Mintha ágyúból lőtték volna ki Ben Johnsont, úgy elhúzott a rajt után. Lewis csak az első 50 méter után tért magához, de a kanadai ekkor már árkon-bokron túl járt. Végül 9,79-cel Johnson az első, Lewis 9,92-vel követi. Micsoda csoda! Aközvélemény csak a sportok királynőjének bókolt. Lement a nap. Másnap kiderült: Johnson doppingolt! Leadta az aranyérmet, búcsút vett a világcsúcstól és komótosan hazaballagott. Két évi „szobafogságra" ítélte a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség. A büntetés letöltése után újra szerencsét próbált, de az 1993-as montreali fedettpályás viadalon megint tetten érték. Ezúttal életfogytiglant kapott. Közben a jónép meg volt róla győződve, hogy Johnson kivételes esetnek számít, a többi atléta messziről kerüli a tiltott szereket. Jó vicc. Ami az utóbbi években zajlik, az a hétköznapi ember számára is sokkoló. Máig nem teljesen világos, miért halt meg Florence GriffithJoyner - egy változat szerint pályafutása csúcsán rég nem a kóstolgatásnál tartott. A jelen bajnokai is besározódtak: Dennis Mitchell, a világbajnoki seljtezők győztese floridai lakásában vetette alá magát a doppingvizsgálatnak. A diagnózis döbbenetesen nagy menynyiségű tesztoszterint mutatott ki a szervezetében. Sajtó, közvélemény, jogászok tömkelege foglalkozott az üggyel, majd az amerikai szövetség ártatlannak találta. Nem úgy az IAAF, amely ragaszkodott az újratárgyaláshoz a legfelsőbb szervezetnél. A monte-carlói bíróság kimondta: az amerikai szövetség hibás ítéletet hozott. Mitchellre 2000. márciHiába vártok a teszttel, engem nem lehet utolérni us 31.-ig szóló eltiltás várt. Hiába várjuk a maratoni táv favoritját, a spanyol Julio Reyt. Vizeletmintájában nagy mennyiségű muszterolont találtak. A Reyen végzett vérvizsgálat már márciusban doppingolásról árulkodott, aztán áprilisban, a rotterdami maratoni versenyen szerzett bronzérem után megint pozitív lett a teszt. A női maratoniban a német Uto Pippig fog hiányozni, az ő büntetése 2000. április 22-én jár le. Gary Cadogan, a 400 méteres gátfutás brit képviselője tavaly novemberben bukott le - nála nandrolont találtak. Persze vehemensen tiltakozott, ügyvédje unszolására a nemzetkőzi szövetség elnökétől, Primo Nebiolótól követelte, kérjen bocsánatot. De miért? Egy másik brit is fönnakadt a hálón. Doug Walker vizelete is kimutatta a nandrolont. Áldhatja az égieket, hogy 26. születésnapján a brit szövetség fölmentette. Rá minden bizonnyal számíthatunk a 200 méteres futók mezőnyében. Ne hagyjuk ki a sorból a magasugrás világklasszisának számító kubai Javier Sotomayort. A dominikai Juana Arrendell után ő volt a második, aki a winnipegi Pánamerikai Játékokon horogra akadt. Mario Vazquez Rana, a Pánamerikai Sportszövetség elnöke először arról számolt be, hogy a kubai sportoló valószínűleg kokaint fogyasztott. Ekkor még úgy tűnt, Sotomayor megússza az aranyérem visszaszolgáltatásával, de rövidesen kemény büntetés kiszabását kezdte fontolgatni az IAAF'. Gyulai István, a nemzetközi szervezet főtitkára különösen serkentő hatásúnak minősítette a kokaint, ezért ebben az esetben is két év várhat a vétkesre. A magasugró sértve érzi magát, tagad minden vádat és azt hangoztatja, hogy az egész ügy ellene, sőt, a kubai kommunista rendszer, maga Fidel Castro ellen irányul. A kokaint pedig csak a tévéből ismeri. Hasonló véleményen van az egész kubai nemzet, amely a CIA-t vádolja. Tudni vélik, hogy a titkosszolgálat emberei Sotomayor ételébe keverték bele a drogot. Havannában tömeg gyűlt össze az utcákon, és a magasugró becenevét skandálva („Soto, Soto...") azt is kiabálta: „Továbbra is a példaképünk vagy! Hosszú életet a sportolónknak! Nem veszítetted el az aranyérmet, 11 millió kubai a szívében hordja". Sotomayor meghatottan azzal érvelt, hogy idén nyolc, összesen mintegy hatvan vizsgálatnak vetette már alá magát pályafutása során, és egyszer sem találtak nála tiltott szert. Azt a 230 centiméter, amellyel megnyerte (volna) a Pánamerikai Játékokat, bármikor képes megugorni. Linford Christie, a becsületes sprinter megtestesítője, a barcelonai 100 méteres futás olimpiai bajnoka, aki mindig a tiszta küzdelmek mellett szavazott és szigorúan fellépett a tiltott szerek használata ellen, két éve vonult vissza. Tisztán, botrány nélkül. Most Dortmundban mégis elcsípték. A fedettpályás viadal 60 mes versenyén negyedikként ért célba. Tőle is vettek mintát, majd a francia L'Équipe című sportlap közzétette: Christie vizelete anabolikus szteroidot mutatott ki. A normális adag százszorosát. Wilhem Schanzer német szakértő kizártnak tartja, hogy természetes úton képződött volna. Ki nem találnák, milyen szteroidot találtak a szervezetében. Nandrolont. Christie, aki már nem tartozik az aktív sportolók közé, kérte, kerüljön rá a „fekete listára". Vallja, minden vétkest meg kell büntetni, bár a másik oldalon tagadja, hogy tudatosan doppingolt volna. Szerinte az anyag természetes úton alakult ki a szervezetében. Quo vadis, sportok királynője? Botrányok, félreértések, vádaskodások, tiltott szerek, módszerek... Mi vár még ránk? Csak reménykedni lehet, hogy Sevilla egyszer és mindenkorra fátylat borít e nagyszert sportág megtépázott hírnevére, és az atléták sportszerűen szolgálnak rá a világbajnoki címre. Mert a lelátókon és a tévékészülékek előtt ülő szurkolókat nem lehet az orruknál fogva vezetni.