Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-12 / 185. szám, csuturtok

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 12. KOMMENTÁR Betegpénz nyugdíjra TUBA LAJOS A Szociális Biztosító alelnöke szerint az intézmény drámai helyzet elé néz. Bár évek óta nyilvánvaló, hogy jelenlegi nyugdíjrendszerünk hosszabb távon finanszírozhatatian, mégsem tettek semmit a megreformálására. A bevételek ugyanis jóval alatta maradnak a kiadásoknak, vagyis a nyugdíjként kifizetett összegnek. A korábbi évekből maradt tartalék tavaly merült ki véglegesen, amikor az előző kormány a választások előtt igyekezett viszonylag impozáns nyugdíjemelést produkálni. Az új kormány sem maradt adós, a megszorító intézkedésekre készülve szintén nyugdíjat emelt. Mivel azonban elődjei már kiürítették a kasszát, a betegbiztosító pénzéhez nyúlt, csökkentve egyben a táppénz összegét is Ezzel azonban vége a dalnak, jövőre már az efféle szemfényvesztésekhez sem marad pénz, a nyugdíjbiztosítás hiánya 8 milliárd korona lesz, amit még megfejel egy esetleges újabb nyugdíjemelés. De miközben várjuk a jelenlegi hatalom állásfoglalását a nyugdíjreform ügyében, ne feledkezzünk meg a betegbiztosítóról sem. Hosszú távon ugyanis az a helyzet sem tartható, hogy aki dolgozik, mértéktelenül magas biztosítást fizet, de ha megbetegszik, akkor annyira keveset kapna, hogy a lábadozásra inkább szabadságot vesz ki. Mert, ugye, a befizetett pénze kell azoknak, akik helyett az állam nem fizet évek óta rendesen, sőt júliustól még a nyugdíjakat is ebből egészítik ki. A minap ezzel kapcsolatban egy érdekes javaslat bukkant fel. Eszerint az állami betegbiztosítást egyszerűen megszüntetnék. A táppénzt a munkaadó folyósítaná, amely a biztonság kedvéért a mai elvonásoknak megfelelő összeg erejéig magán-betegbiztosítókkal szerződne. A beosztott a betegsége idején rendes betegbiztosítást kapna, a munkaadó pedig érdekeltté válna a táppénzcsalások leleplezésében. Márpedig a táppénzcsalás nemcsak nálunk, hanem a legtöbb posztszocialista országban a közpénzek gazdaságtalan kiáramlásának egyik legkomolyabb csatornája. Ez egy hamisítatlan jobboldali javaslat, vagyis napjaink Szlovákiájában nincs sok esély a megvalósítására. Persze lehet, hogy amikor majd az évek óta hanyagul kezelt gondok egyszer az illetékesek fejére omlanak, ezt is előhúzzák a fiókból. JEGYZET Kezdődik a zuhanás VOJTEK KATALIN A Sme napilap olvasói leveleket közlő oldalán egy mérnök kifejtette: a felsőoktatási intézmények oktatói számára a bér csupán zsebpénz. Valódi - nem csekély-jövedelmük abból a szakértői, tanácsadói, vállalkozói tevékenységükből származik, amelyet munkahelyük technikai berendezéseit, számítógépét használva végeznek. „Akad illetékes, aki képes megállapítani, mennyi időt töltenek ilyen tevékenységgel, és mennyit pedagógiai munkával és kutatással, ami pedig a főiskolák, egyetemek működésének alapját kellene hogy képezze?" - tette fel a kérdést. A levélírónak kétségkívül igaza van. De amíg az egyetemi tanárok bére a más úton szerzett jövedelemhez képest csupán zsebpénznyi lesz, hiábavaló minden rektori dörgedelem, tiltás, kilátásba helyezett büntetés. S mivel semmi sem utal arra, hogy bérük az eljövendő időszakban növekedne, maradnak ugyan a dörgedelmek, de a rezignált vagy megértő szemhunyás is a mellékjövedelmet biztosító munka fölött. A felháborodott levélírók pedig mutogathatnak a tanárokra, mondván, az ő más irányú elfoglaltságuk miatt nem megfelelő szintű a felsőoktatás. A tanárok meg azzal védekezhetnek, hogy a fizetésükből képtelenek megélni. Nem a tanárokban, hanem a rendszerben van a hiba. És nemcsak a felsőoktatás, hanem a gazdaság egészének a rendszerében. Az egyik csak tükörképe a másiknak. Milan Ftáčnik minisztériumának leggyakrabban azt vetik a szemére, hogy minden intézkedése csak tűzoltás, holott magán a rendszeren kellene változtatni. De miéit várják el ezt éppen Ftáčniktól, ha a kormány sem képes rá? Ahogyan a kormány is hónapokig ódzkodott a gazdasági megszorítások bevezetésétől, ugyanúgy Ftáčnik sem szívesen tesz olyan lépéseket, amelyek népszerűségét - és persze a pártjáét - veszélyeztethetik. Nem szünteti meg például az előző kormányzat alatt létesített három új egyetemet, amelyek több gondot jelentenek, mint hasznot. Ugyanígy szemére vetik, hogy a minisztérium személyi állományában nem tett jelentősebb változásokat. Márpedig a szocializmus oktatáspolitikájával átitatott hivatalnokgárdától aligha várható mélyreható reform kidolgozása. De, ugye, a kormány sem túl szerencsés a személyek kiválasztásában, ami meg is látszik gazdaságpolitikánkon. A párhuzamokat tovább lehetne folytatni. A zuhanás már elkezdődött. A 21 milliós adóssággal küszködő Komenský Egyetem idén csaknem 7 százalékkal kevesebb diákot vett fel anyagi okokra hivatkozva. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Moln;ír Norberl (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax; 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) I lirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 81 Bratislava. Újságkiildemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ladislav Pittner: A belügyminisztériumnak egyszerű terve van az alvilág felszámolására. Megvárjuk, míg az orosz és ukrán maffia elintézi a hazait, aztán felszólítjuk őket, hogy hagyják el az országot. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME A vasutasok bíztak abban, hogy a 200 millió eurós hitellel megoldódik a vasutak helyzete, és a vezetés fellélegezhet. Csakhogy a terveket a szakszervezetek keresztülhúzhatják. Az Európai Beruházási Bank ugyanis a vasutas érdekképviselet számára elfogadhatatlan feltételeket szabott. 32 regionális vasútvonal beszüntetését, a teherállomások 25 százalékának bezárását, a személyi forgalom korlátozását és a vasúti dolgozók számának 18 ezerrel való csökkentését 2007-ig. Imrich Sládeček, a vasúti dolgozók szakszervezetének vezetője úgy véli, hogy az Európai Beruházási Bank feltételein alapuló program nem más, mint a vasutak felszámolása. A tömeges elbocsátás elkerülésének érdekében mindent megtesznek, ha kell sztrájkolni fognak - mondta Sládeček. A vállalat a hitelt a legforgalmasabb pályák felújítására és új vagonok vásárlására fordítja. Az egyezmény nem a hadviselést szabályozza, hanem az „áldozatok" oldaláról közelíti meg a problémát A „genfi jog", az áldozatok jogai Ötven éwel ezelőtt, a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezésére a genfi világkonferencián írták alá azt a hadicselekmények által veszélyeztetett ember védelmét célzó négy egyezményt, amely „genfi jog" elnevezéssel és „nemzetközi emberiességijog" minősítéssel került bele a jogtörténetbe. PIRITYI SÁNDOR - MTI A konferencia 1949. április 21-én kezdődött és augusztus 12-én zárult, 59 állam vett részt rajta, további öt államot és hét nemzetközi szervezetet megfigyelői küldöttségek képviseltek. A négy okmány a következő: - a hadrakelt fegyveres erők sebesültjei és betegei helyzetének javításáról szóló egyezmény; - a tengeri haderők sebesültjei, betegei és hajótöröttéi helyzetének javításáról szóló egyezmény; - a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló egyezmény; - a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló egyezmény. Az egyezményeket, amely 64, 63, 143 illetve 159 cikket tartalmaznak, jónéhány melléklettel írták alá, de az aláírók számos fenntartást fűztek hozzá. Ilyenek voltak a Német Demokratikus Köztársaság különleges helyzetéből eredő, vagy a hadifoglyokkal kapcsolatos fenntartások. A szocialista államcsoport elvetette a kedvezményezett elbánást olyan hadifoglyokkal szemben, akiket a nürnbergi törvényszék elveinek megfelelően háborús bűnök vagy az emberiesség elleni bűncselekmények miatt jogerősen elítéltek. Az emberiességi hadijog előzményei 1864-gyel kezdődnek, amikor ugyancsak Genfben egy nemzetközi értekezlet megalkotta a háborús sebesültek és betegek védelméről szóló első egyezményt. Ezt továbbfejlesztették és bővítették az 1906-os és 1929-es genfi egyezmények. A „háború törvényeiről és szokásaiOLVASOI

LEVEL Roma gondok Az kétségtelen tény, hogy napjainkban Szlovákiában az egyik legkényesebb kérdés a roma etnikum problémája, a cigány kisebbség viselkedése. De vajon mi az, ami kiváltja ezt a viselkedési formát, ezt a módot, amivel felhívják magukra a közfigyelmet itthon és külföldön egyaránt? Nem tudom, hogy az illetékesek - a minisztérium, a parlament, a szociológusok - elgondolkodtak-e már ezen a kérdésen. ról" szóló 1899-es és 1907-es hágai egyezményekhez csatolt szabályzatok már érintették a hadifoglyokkal való bánásmódot, de erről a kérdésről önálló egyezmény 1929-ben Genfben született. Az 1949-es egyezménycsomag az emberiesség alapvető elveinek nemcsak a részes államok közötti és viszonosságtól függő alkalmazását írta elő, hanem azokat olyan abszolút kötelezettséggé emelte, amely mindenütt és minden körülmények között érvényes. Ezeket az elveket belviszály esetén is, el nem ismert ellenféllel szemben is tiszteletben kell tartani. Az egyezmények nem tesznek említést tehát „hadiállapotról" és „hadviselő felekről", helyettük az átfogóbb „összeütközés" és „összeütköző felek" fogalmakat használják. Kötelezik a részes államokat, hogy belső törvényhozásukban megfelelő büntető jogkövetkezményeket állapítsanak meg a súlyos emberiességi jogsértéseket elkövető vagy azok elkövetésére utasítást A hadifoglyokkal való bánásmódnak emberségesnek kell lennie. adó személyekkel szemben. Már az 1864-es genfi egyezmény előírta, hogy az ellenséges hadsereghez tartozó betegeket, sebesülteket ugyanolyan gondozásban kell részesíteni, mint a saját haderőhöz tartozókat. Az 1949-es egyezmények mindenekelőtt szélesebben határozták meg, hogy kit lehet a szó igazi értelmében hadviselőnek tekinteni. Ide tartoznak az „összeütköző felek" fegyveres erőinek, milíciájának és önkéntes csapattesteinek tagjai, továbbá például a szervezett ellenállási mozgalmak tagjai, a partizánok, ha élükön olyan személy áll, aki alárendeltjeiért felelős, ha meghatározott és messziről felismerhető megkülönböztető jelvényt viselnek, ha fegyvereiket nyíltan viselik, végül ha harccselekményeikben „a háború törvényeihez és szokásaihoz" alPedig érdemes lenne, mert az öszszes többi hazánkban élő etnikumnak, kisebbségnek nincsenek ilyen irányú megnyilvánulásai: kivándorlás, nagyfokú munkanélküliség, túlméretezett szociális gondok, nagyfokú műveletlenség stb. A többi etnikumnak megvan a társadalmi együttéléshez szükséges műveltsége, beilleszkedő-, alkalmazkodóképessége. Ott, ahol hiányzik a műveltség, ott kiütközik az emberből az arrogancia, a másik iránti tiszteletlenség, a nagyfokú elégedetlenség, a folytonos követelőzés, gyűlölködés. Ezek az emberi gyenkalmazkodnak. Még béke idején vagy az ellenségeskedések megkezdése után a hadviselők kijelölhetnek közös megállapodással saját területükön vagy megszállt területeken bizonyos zónákat vagy biztonsági helyiségeket, ahol biztonságba helyezhetik a sebesülteket, a betegeket, a rokkantakat, az öregeket, a 15 éven aluli gyermekeket, a terhes nőket és azokat az anyákat, akiknek gyermeke vagy gyermekei hét éven aluliak. E területek vagy nem lehetnek semmiféle háborús cselekmények színhelyei, viszont ott csak a védeni szándékozott és az azok ellátására hivatott személyek, valamint ottani állandó lakosok tartózkodhatnak. A hadifoglyokkal foglalkozó 1949es egyezmény leszögezte: a hadifoglyokkal való bánásmódnak mindenekelőtt emberségesnek kell lennie. Nem szabad a hadifoglyokat becsületükben vagy emberi méltóságukban megsérteni. A sebesült vagy beteg hadifoglyokat megfelelő ingyenes orvosi, szükség esetén kórházi kezelésben kell részesíteni, nem szabad velük szemben kényszert vagy megfélemlítést alkalmazni katonai értesülések kicsikarása végett. Csupán fegyvereiket, katonai irataikat lehet elvenni tőlük, személyes használati tárgyaikat nem. Élelmezésükről és ruházkodásukról úgy kell gondoskodni, hogy egészségük kárt ne szenvedjen. A tiszteket csak akkor lehet munkára alkalmazni, ha önként vállalkoznak rá. A hadifoglyok számára biztosítani kell az otthonukkal való érintkezést, levelezést. Szökés miatt hadifoglyokra, még ismételt esetben is, csak fegyelmi büntetés szabható ki. Büntetésük általában nem lehet súlyosabb, mint amit hasonló cselekmény elkövetése miatt a fogolytartó állam fegyveres erőihez tartozó személyekkel szemben szabnak ki. Az ellenségeskedések befejeztével a hadifoglyokat haza kell szállítani, a büntetőeljárás alá vont foglyokat az eljárás befejeztéig, illetőleg a büntetés kitöltéséig vissza lehet tartani. Mind a négy genfi egyezmény közös geségek megnyilvánulnak más, keleti, afrikai népeknél is, és többségükben ebből adódnak az állandó törzsi harcok és háborúk. Mivel kell, s mivel lehet tehát gátat vetni ennek a nemkívánatos és sajnálatos folyamatnak, amely politikailag és gazdaságilag is megingathatja az ország belső rendjét? Azt hiszem, a válasz magától adódik: érdemben kell emelni a műveltség szintjét, hogy ők maguk - a cigányság - tudjanak dönteni arról, melyik a helyes út a boldoguláshoz. Hogy ez az etnikum az átlagosnál is nagyobb hátrányban van a mű3. cikke kitér arra, hogy mindazokat, akik az ellenségeskedésben közvetlenül nem vesznek részt, ideértve a fegyveres erők harcképtelenné vált tagjait, és azokat, akik letették a fegyvert, mindenfajta hátrányos megkülönböztetés nélkül, emberséges bánásmódban kell részesíteni. Tilos az emberölés, csonkítás, kínzás és a kínvallatás, túszok szedése, a megalázó bánásmód. Az 1949-es egyezmények végrehajtása és érvényesítése „védő hatalmak" közreműködésével és ellenőrzésével történik, az erre a célra felkért semleges államok képviselik a felek érdekeit az ellenségeskedések tartama alatt. Utóbbiak megegyezhetnek abban is, hogy a „védő hatalom" helyett valamely pártatlan szervezetre, például a Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságra bízzák a védői feladatok ellátását. A „genfi jog" alapvetően nem a hadviselést szabályozza, hanem a békétlenségben veszélyeztetetteket védi, vagyis az „áldozatok" oldaláról közelíti meg a problémát. A hadviselés szabályainak foglalata a „hágai jog", amely az 1899-es és 1907es hágai egyezményekre épül, jóllehet azok is zömmel a háború áldozatainak védelmével foglalkoztak. Ma a „hágai joghoz" sorolhatók a katonai vonatkozásban vett hadviselés nemzetközi szabályai, amelyek a háború okozta „rossz" közvetlen csökkentésére, illetve e „rossz" bizonyos mértékű túlterjedésének megelőzésére irányulnak, a felhasználható fegyverek, valamint a katonai célpontok korlátozása útján. Ebbe a csoportba tartoznak a semlegesség nemzetközi jogi szabályai is. Időszerű emlékeztetni a „hágai jognak" arra az alapmegállapítására, hogy az összeütköző feleknek nincs korlátlan joguk az ellenfélnek ártó eszközök megválasztásában, valamint az 1977. évi I. genfi jegyzőkönyvnek arra a rendelkezésére, hogy tilos szükségtelen bajokat okozó, valamint olyan fegyverek, lövedékek és anyagok alkalmazása, amelyeknek hatása térben és időben nem korlátozható. veltségét illetően, az nemcsak az ő hibájuk - sőt elsősorban nem az övék-, hanem a mindenkori szociálpolitikai vezetésé is. Ezekután csak az a radikális megoldás lehetséges, hogy szigorúan ellenőrizni kell az iskolába járást, és következetesen szankcionálni a folytonos hiányzást. A gyerekeket iskolába járató szülőknek szociálpolitikai előadásokat kell tartani, akár havonta is. A boldoguláshoz vezető út, persze, rögös, de kell áldozni rá időt, pénzt, türelmes jóakaratot. Deminger Béla Párkány