Új Szó, 1999. augusztus (52. évfolyam, 176-201. szám)

1999-08-11 / 184. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. AUGUSZTUS 11. TÁRCA Mi, szemüvegesek KORPÁS ÁRPÁD A vége felé már árultak mindent. Ha a Nap fogy, fogyjon minden, ami raktáron van. Érdeklődtem a látszerésznél, lesz-e, kapnak-e még netán olyan igazit is. Mondta a srác kiszáradt torokkal, maga a sokadik érdeklődő, de magának megsúgom, lesz, egyenest Amerikából. És lőn, túl az au-pairenciáról sok papírokuláré. De figyelmeztetett, három percnél hosszabb ideig ne nézzek keresztül a pápaszemen, mert nem kezeskednek a szememért (sic!), látásomra garancia nincs. Próbálgattam a micsodát, s a szemüvegen keresztül - már a napfogyatkozás előtt - mattban láttam a szemfényvesztést, vagy naprakészebben: szemfényfogyatkozást. Tudtam, ha kérdem, vállalnake ilyen-olyan felelősséget, a napfogyatkozásból nagy fogadkozás lett volna. Odébbálltam, láttam, alkalmi Mekkák most a látszerészetek, s bennük Kába-kő az, ami éppen kő. Főtt a fejekben a Nap és fogyatkozása, és annak napja, a mai. A napszemüvegek árja nem, ára viszont sarokról sarokra apadt. Napszemüvegár-fogyatkozás. Jutányosán, mondta dobozát felügyelve egy ifjú vállalkozó, amúgy versenyképesen, optimális távolságra az optikától, sűrűn bökdösve feléje, hogy a mocskok, a bőn is lenyúzzák az emberről, olyan drágán adják, ennyivel meg amannyival többén, mint én, aki lekörözhetetlenül a legolcsóbb vagyok. A mocskok..., fulladt színlelt mérgébe a szó, vagyis: bekövetkezett szava fogyatkozása. Azért, mert a téveteg napfogyatkozás-fogyasztó percnyi töprengés után sűrűn bólogatva nyúlt bukszája szája felé, hogy olcsóbban bár, de így is drágán szemüveget vegyen, hogy a pénzfogyatkozás látványának tegye ki szemét, ami sóvárgással-szomorúsággal követte a pénz útját. Mit vettünk, és mit vetünk majd a szemünkre? Legutóbbi évtizedünk államkötvényei és vagyonjegyei jutottak eszembe, azoktól is gyarapodásunkat vártuk, mégis, az évezreddel és a mai Nappal (nappal) együtt mi is inkább fogyatkoztunk. Fogyatkoztunk, mi, szemüvegesek. Nem számítógép az ember, de a kérdés ugyanaz: ha jövőre kinullázódunk, működünk-e majd tovább? KOMMENTÁR Dagesztáni szőnyeg GÖRFÖL ZSUZSA Moszkva megint nincs szinkronban a történésekkel. Miközben Jelcin elnök a jó ég tudja, miért, ismét kormányválságot okozott, Oroszország a legjobb úton jár afelé, hogy a Kaukázusban tovább gyengüljön helyzete. Az a pozíciója, amely a műit század elején indított gyarmatosítás óta sosem volt kimondottan szilárd. Samil imám már 1813-ban szent háborút hirdetett az oroszok ellen, s csak 1859-ben adta meg magát. Most egy másik Samil vágyik imámságra, a csecsen Samil Bászájev. Hazájában csak másodhegedűs, három éve elbukott az elnökválasztáson, hát a szomszédban igyekszik prímet játszani: azzal hitegeti az egyszerű halandókat, hogy ő majd feltámasztja az egykor volt iszlám országot. Ehhez kapott segítséget a vahabitáktól, ettől a radikális iszlám mozgalomtól, amely ellen korábban maga is harcolt. Amikor azonban a vahabiták Dagesztánban összecsaptak a mérsékelt muszlimokkal, felismerte a nagy visszatérés lehetőségét. Főleg, hogy látta: Moszkva semmilyen jelentőséget sem tulajdonít ezeknek a villongásoknak. Hogy nem spontán akcióról, hanem Bászájev alaposan átgondolt tervéről van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint három „apróság": Bászájev nemcsak a nevét használta mintegy bűvös jelszóként, hanem a támadást is Samil imám 140 évvel ezelőtti kapitulációjának napjára és helyére időzítette, ráadásul 600-1000 főnyi zsoldos csapatát az „imám felkelő hadseregének" nevezteti. Úgy tűnik, a Kreml nem okult a csecsen háborúból, nem tanulta meg a leckét, hogy a Kaukázusban hatványozottan érvényes: a jelen a múltban gyökerezik. De ha már elbukott történelemből, legalább művészettörténetből javíthatna. Mert a Hegyek Országában pontosan olyan a helyzet, mint a híres-értékes dagesztánszőnyeg: sokszínű, mint a kis ország népe, amely harmincnál több nemzetiséget számlál. Vékony, mint az ottaniak pénztárcája, hiszen az életszínvonal csak harmada az oroszországi átlagnak, a munkanélküliség viszont csúcstartó. A dagesztán-szőnyeg mégis tartós, mint az itt élők oroszgyűlölete, s jellemzően kicsi, másfél-három négyzetméteres. Túl kicsi ahhoz, hogy alá lehessen söpörni mindazt, amit az orosz birodalom közel két évszázad alatt a kaukázusiak ellen vétett. Samil Baszájevből lehet, hogy nem lesz imám, de pontosan ráérzett arra, hogy mikor mit kell mondania és cselekednie. Dagesztán lehet, hogy nem lesz független iszlám köztársaság, de az iszlám attól még realitás, a függetlenség jogos kívánság. Oroszország lehet, hogy egyszer megtanulja: a demokrácia a nem oroszoknak is kijár. De ez még odébb van. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Iilla - régió- (58238310), Tomi Vince- .sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint n PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLF.R Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Koäická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Ha az előrehozott választáson rám szavaztok, megígérem, többé nem fordul elő az a szégyen, hogy Szlovákiában nincs teljes napfogyatkozás. Teljes és tartós lesz (Agócs Ernő karikatúrája) Az MKP csapdahelyzete az RMDSZ esete után már lassan „modellértékűvé" válik Kormányátalakítás magyar módra Az új kormány egyik legjobban működő reszortja a közhelygyártás. Dzurinda, Černák régóta viszi a prímet, mackós mozgásával lassan, de biztosan felzárkózik Pittner az ukrán maffia már-már bármely nap várható lebuktatásával. Szinte jóleső érzés látni (még inkább hallani), hogy ezt a sort, megkönnyebbülésünkre, a magyar kormányemberek zárják. JARÁBIK BALÁZS Mielőtt a sóhaj felszakadna a szlovákiai magyar szívekből, kénytelen vegyok felhívni a figyelmet, hogy a közhelyek reformja nem odja meg az ország gondjait, de még a hőn áhított európai integráció kapuja sem remeg meg a szlovák kormány aranyköpései hallatán, hacsak nem a röhögéstől. Magyar politikusaink meg lassan annak örülnek, ha nem zaklatja őket a sajtó. Mert hallgatni arany, a sok beszéd kifáraszt, meg egyébként is, mind számonkérhető a koalíciA kilépés az egyik legszerencsétlenebb megoldásnak látszik. ós tanácson, meg a párt elnökségén, nemde? Pedig a számonkérés ideje érkezett el, hallani a szlovák kormány kisebbségi oldaláról (hogy ne használjuk unos-untalan a magyar szót). Ami itten zajlik, az más, mint amit elképzeltünk, sót amire mélykoalíciós áldásunkat adtuk nyilatkoztatta ki Bugár Béla pártvezér. Szívemből beszélt. Ha kisebbségi oldalról azt nézzük meg, hogy a környezetvédelmi, az építésügyi minisztériumtól dotációkat, az oktatási főosztálytól engedményeket, a kulturális minisztériumtól pénzt, a regionális fejlesztéstől nagy pénzt lehetett várni, akkor az MKP kormányszereplése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hisz a dotációkból pénzszűke miatt nincs semmi, az oktatási minisztériumban először a falak fülét kellett betapasztani, a kulturális támogatások összege nem éri el a várt mennyiséget, a nagy pénz helyett meg mindenki pontosan tudja, mit kaptunk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása körüli politikai csatározásokat a politikai tudományok elnevezésű tanegység helyett a politikai kabarék ragozzák, józan ésszel csak a kilépés lehet az egyetlen szó, amely a koalíciós tanácson elhangozhat. Bármilyen furcsa azonban, a kilépés jelen esetben az egyik legszerencsétlenebb megoldásnak látszik, amelyre az MKP a fejét adhatja. Ami pedig az igazi röhej, akár profitálhat is szerencsétlennek látszó helyzetéből. Bugárék régen rájöttek, hogy „a kormánykoalíció legstabilabb ereje", a „nyugodt erő"-jellegű régi MDF-es szlogenen alapuló közhelyekjelen esetben takarnak is valamit. Mégpedig azt a tényt, hogy az MKP valóban megbízható politikai partner, ezért a „nagy kormányválság" címszóval bármikor zsarolható, hátrálásra késztethető, a magyar kártyával szája befogható, egyszóval ő az ideális partner. Mielőtt bárki a zsebkendője után kotorászna szegény magyaijaink siratása végett, azért - valljuk be bizonyos fajta tehetetlenség is kell a kudarc eléréséhez. A magyarok legfontosabb célja, az európai integráció, azonban ott tartja őket a koalícióban, ráadásul mindhalálig. Amióta meg Clinton az RMDSZ kormányszerepét moIrány a kormány, viseljük is a kormánydresszt halál megvetően. dellértékűnek tartotta, s követendő példaként állította a térség elé, azóta nincs megállás nekünk, magyaroknak - irány a kormány, viseljük is a kormánydresszt halálmegvetően. Egy dolgot azonban nem ártana szem előtt tartani - attól, hogy a probléma megoldása nem igazán felel meg a vélt vagy valós magyar érdekeknek, még nem kellene palira venni a választókat. Az MKP azonban még ezt is megengedheti magának, hiszen nincs az az épeszű magyar, aki a Palacka és Černák fémjelezte SZDK-ra szavazna egy előrehozott választásokon. Isten segedelmével pedig előbb-utóbb csak elűzi Koncoš és Fico a baloldal erős magyar választói rétegét. Mi meg a következő alkalommal megint pártunk és népünk méltó képviseletét választhatjuk. A szerző a Márai Sándor Alapítvány munkatársa TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A lapnak Bauer Edit munka-, szociális és családügyi államtitkár arról nyilatkozik, hogy a szociális juttatások folyósításának július elsejével bevezetett szigorúbb rendszere munkavállalásra, munkahely keresésére ösztönzi a munkanélkülieket. „Másrészt viszont azt is látni kell -jegyzi meg az MKP-s államtitkár -, hogy nem teremtődik elegendő munkahely, és némely régióban a betöltetlen munkahelyek száma rendkívül korlátozott. Ahol egy munkahelyre 600, sót 2800 munkanélküli jut, ott ez a rendszer asszimetrikusan működik. A szociális segéllyel kapcsolatos visszaélésekre tekintettel viszont szükséges volt lépéseket tenni." OROSZ LAPOK Az orosz lapok kommentárjaikban teljesen indokolatlannak tartják a Szergej Sztyepasin vezette kormányt leváltását, de emlékeztetnek arra, hogy „egy ideje várt és elkerülhetetlen" esemény történt az orosz belpolitikában. Borisz Jelcin korábbi ígéreteit teljesítve végre megnevezte azt az embert, akit utódjának szeretne látni az elnöki székben, s a „viharos hétfő" kétségtelenül pozitív eredményt is hozott: az államfő december 19-re kiírta a parlamenti választásokat. Az Izvesztyija szerint „sokkoló" a kormányváltás, különösen azt követően, hogy a Sztyepasin-kabinetnek sikerült megálíapodnia a Párizsi Klubbal az adósság átütemezéséről, s a volt kormányfő jól szerepelt a szarajevói konferencián is. .Jelcinnek látomása volt - felfedezte utódját" - sommázta véleményét a tekintélyes napilap. A Szevodnya azt emelte ki, hogy a Jelcin elnök által államfőnek jelölt Vlagyimir Putyin az orosz belpolitika központi szereplőjévé lépett elő, de az orosz elnök népszerűtlenségének árnyéka komolyan csökkenti esélyeit. Vonatkozott ez a korábbi utódjelöltekre is, akikhez hasonlóan Putyin sem rendelkezik igazi csapattal, a hívek széles táborával. „A kormányváltásra családi okok miatt került sor - utódját megnevezve Jelcin a Családot Dinasztiává változtatta" - hangsúlyozta szalagcímében a Szevodnya, arra utalva, hogy a Kreml befolyásos személyeinek csoportját - Tatyjana Gyjacsenkóval, az elnök leányával az élen - nevezi „családnak" az orosz sajtó. A lap szerint Jelcin akár leányát, Tatyjánát is jelölhette volna kormányfőnek, hiszen a választásokra készülődő duma most bárkire rábólintana, s így a családban maradna a hatalom Jelcin mandátumának lejárta után is. Több lap párhuzamot vél felfedezni az utóbbi másfél év megszaporodott kormányváltásai, s a századeleji Oroszország 1914-1917 közötti történései között, amikor is ugyanilyen sűrűséggel adták egymásnak a kilincset a különböző cári kabinetek. A Kreml most kijátszotta utolsó aduját, de kérdéses, hogy Jelcin „áldása" segít-e Putyinnak a duma jóváhagyásának megszerzésében, illetve az elnökválasztási kampányban - írta a Kommerszant Daily, emlékeztetve arra, hogy az orosz alsóház most vagy megszavazza az új kormányfőt, vagy szélnek eresztik a dumát, ami viszont komoly nehézségeket teremt a jelenlegi képviselőknek választási kampányuk szervezésében. OLVASÓI LEVÉL Egyszerű emberek Azokról az egyszerű emberekről szeretnék írni, akikről az utóbbi időben egyre ritkábban esik említés. Azokról, akiknek szántás, favágás, építés, gépjavítás, kapá lás és egyéb munka közben verejtéktől fénylik a homloka. Bányászokról, akik naponta leszáll nak a sötétbe, azért, hogy nekünk idefenn legyen elegendő világosság. Azokról, akiknek kérges a tenyere és portól, széntől, olajtól fekete a körme. Ezekről most nem divat írni. Mintha az Európába vezető úton ezek számára nem lenne hely. Ezen az elég keskeny és akadályokkal teli úton elöl mennek a politikusok (ők vezetnek), aztán a pártvezérek, akik egymást igyekeznek az út szélére letaszítani, aztán az értelmiségiek egy bizonyos csoportja, akik eddig büszkén írták életrajzukba a munkás, paraszt szülőket, most meg egyre ritkábban látogatják őket, jön az úgynevezett középosztály, majd az újgazdagok, a vállalkozók, és legvégén leszakadva a tülekedő tömegtől ballagnak a fizikai munkások, már akik még dolgoznak. A munkanélküliek nem jönnek sehol, ők már csak papíron léteznek. Pedig hiába szónokolnak a politikusok, hiába szőnek különféle terveket a politikai és gazdasági élet javítására, hogy a jelenlegi helyzet valóban megváltozzon, ahhoz nem elég az úgynevezett elit réteg akarata, vagy mondjuk tudása, a tervek megvalósításához tömegek kellenek. Azért nagyon vigyázzanak, akik ezt az európai utazást szervezik, hogy a munkások valahol egy kanyarban le ne maradjanak. Petri Józsefné Garamsalló