Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-09 / 156. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 9. KOMMENTÁR Önérzeteslcedhetelc? TÓTH MIHÁLY Lehet, hogy 1999. július 7-e mérföldkőként szerepel majd polgári önérzeteskedési kurázsink alakulásának történetében. Egy nappal korábban még „kinek mi köze hozzá"-val válaszolok, ha hivatalos ember azt firtatja, miért éppen Bangkokban kívánom tölteni évi rendes szabadságomat, vagy netán azt kérdezi tőlem egy titkosszolgálati szerv, hogy miből futja nekem Rio de Janeiró-i repülőjegyre. A polgár egyebeken kívül arról ismerszik meg, hogy önérzetes; magánügyeiről csak akkor nyilatkozik, ha úri kedve úgy tartja jónak. Ezt tanultuk a jogállamiság kiskátéjából. Javában zajlik a roma polgártársak finnországi „kirándulása" miatti nemzetközi botrány, és ennek a szlovákiai magyar politizálást érintő vonatkozásai is vannak. Mind a törvényhozás, mind a kormány szintjén magyar gazdája van a kisebbségi és embeijogi problémakörnek. Bölcsen cselekedtek, akik ezt javasolták, majd meg is szavazták; valamennyi szlovákiai kisebbség közül a magyar a legszervezettebb, és szakemberekből, politikusokból is ez van a legjobban „eleresztve". Nincs még egy párt az országban, amelynek vezetői elméletileg olyan beleérzési készséggel rendelkeznének kisebbségi ügyben, mint a magyar pártéi. Hogy ez az empátia néha csak elméletileg működik, azt nagyon jól bizonyítja, hogy a magyar pártnak a roma exodus ügyében nyilatkozó politikusai ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a koalíció többi tagjának a vezetői: Valaki - nyilván a politikai ellenfelek közül - megszervezte az utaztatást. Nagyon valószínű, sőt szinte biztos, hogy valakik politikai hasznot remélnek az akciótól, s még az is lehet, hogy provízióként szép summa üti a fura „idegenforgalmú rok" markát. Ami miatt veszélyeztetve érzem az önérzeteskedési bátorságomat az az, hogy alig 10 esztendővel a pártállam titkosrendőrségének feloszlatása után a demokratikus kormánykoalícióban az elviselhetőnél több az olyan politikus, aki a titkosrendőrség, a SZISZ résen létének fogyatékosságaival magyarázza a nemzetközi botrányt. Boldogult ifjú koromban ezt pártzsargonban így nevezték: elvtársak, dühöng a szájtátiság. A szájtátiságnak, a SZISZ tétlenkedésének bírálatában a magyarok, sajnos, felülmúlhatatlanok voltak. Azt ugyan még egyikük sem mondta, hogy cigányaink jogai „nadštandardok", de arra sincs receptjük, hogy idegenforgalmi ügyben a jogállamiság miként egyeztethető össze a titkosrendőrség aktivizálásával. Meghallgattam néhány magyar politikus nyilatkozatát. Soha egyikük se volt a kommunista párt tagja, mégis összeesküvésről beszélnek, titkosrendőrért kiáltanak. Meijek még ezután önérzeteskedni? JEGYZET elnök-helyettes csupán részben fogadta el a névsort (például maga Danihel is a RIS jelöltje volt, s ő lett a romaügyi kormánybiztos), a konc nélkül maradónak acsarogni kezdtek. Pedig a szabály, az szabály. S eszerint nem a családi kötelékek, hanem a szakmai rátermettség dönt. Meg még egyebek is. Például, hogy nem lehet büntetett előéletű az, aki a kormánybiztosi székre áhítozik, márpedig Tibor Lorannak, a RIS állítólagos első alelnökének, aki komoly jelöltnek számított a kormánybiztosi posztra, már volt dolga a bírósággal, mert bizonyos helyzetben nem tudott uralkodni magán. Ezért most Csáky fejét követeli. Pedig a játékban veszteni is tudni kell. Közben a valódi játékosok tették a dolgukat. Soha annyit nem foglalkoztak a romákkal, mint az új kormány felállása óta. Viszont éppen a vádlóként fellépő roma „vezetők" nem voltak képesek még arra sem, hogy a romaprobléma megoldására egy projektumot tegyenek le az asztalra, ahogy azt más roma szervezetek megtették. A belügyminisztérium által tegnapelőtt kiadott állásfoglalásban az áll, a minisztérium sem tud egyértelmű választ adni arra, ki a RIS elnöke. Patkoló tehát félrevezeti az újságírókat, a romákat és az egész lakosságot. Pedig aki a játékban csal, ne csodálkozzék, ha kizáiják. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla -régió - (58238310), Tomi Vince -sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvélel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVKDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Tiszta lappal játszani KÓSIK ANDREA Aki be akar szállni a játékba, annak be kell tartania a játékszabályokat. Nem a legszerencsésebb megoldás, ha a csapatba bevett játékos rögtön azzal kezdi, hogy a saját elképzelései szerint próbálja megváltoztatni a szabályokat, s miután ezt a többiek elutasítják, le akarja cserélni őket. A magukat a romák vezetőivé kikiáltó önjelöltek valószínűleg nem értették vagy nem akarják megérteni a játék lényegét. Alexander Patkoló, aki a Roma Kezdeményezés az Együttélésért (RIS) elnökének mondja magát, felszólította Csáky Pál miniszterelnökhelyettest és Vincent Danihel kormánybiztost, hogy mondjanak le, mert nem tartják be a választások előtt kötött, választási időszakra szóló megállapodást a RIS-szel való együttműködésről. Egyesek az együttműködést úgy képzelték el, hogy a RIS által öszszeállított, az államigazgatásban betöltött posztokra készített listát - mely mellesleg a magukat roma vezetőknek mondók lemenő, felmenő és oldalági leszármazottaiból, sógoraiból, komáiból állt össze - Csáky egy az egyben elfogadja. Mivel a miniszterTALLÓZÓ Az MKP csődöt mondott választási programja egyik legfontosabb pontjának megvalósítása tekintetében NOVÝ ČAS Úgy tűnik, teljesül az a forgatókönyv, mely szerint a DSZM lassan kezébe veszi a szlovák médiákat. A tények azt mutatják, hogy a lapterjesztés és a nyomdák nagy része valóban egy bizonyos csoport kezében van. Jelenleg az a kérdés, hogy végül ki szerzi meg Szlovákiában a lapterjesztés döntő részét. Ehhez két út vezet. Vagy megszerezni az Első Laptetjesztő Társaságot (PNS), vagy megakadályozni, hogy a konkurencia kerekedjen fölül. Úgy tűnik, az utóbbi utat választották. Jelenleg ugyanis a PNS még annyit sem fizet a kiadóknak, mint a csődeljárás előtt. Az eljárásra egyébként az a R. Poslúch ügyelt, aki a Nafta Gbely-ügyben a Második Kereskedelmi Rt.-t képviselte. A jelenlegi helyzet arra kényszeríti a kiadókat, hogy a konkurens lapterjesztőhöz forduljanak. A kormánynak is komolyan kellene vennie a helyzetet, ha ugyanis a lapgyártást és a teijesztést egyaránt az ellenzék fogja irányítani, a jelenlegi kormány választási győzelme sem sokat segít. - Nemzeti és egyéb kisebbségekből nem vinne magával két példányt? (Peter Gossányi karikatúrája) Csak a tervezet hiányzott A kisebbségi nyelvtörvény sorsának irányítása, tartalmának, szellemének meghatározása - ha tetszik, ha nem - teljesen kicsúszott a Magyar Koalíció Pártja kezéből. Most már minden a szlovák kormánypártok kénye-kedve szerint alakul, és ezért teljes mértékben az MKP-t terheli a politikai felelősség. HOLOP ZSOLT A párt most már csak asszisztálhat, mind a tizenöt képviselője ott lesz a végső szavazásnál, hogy tartózkodjon. Megszavazni nem lehet, mert a párt teljesen elveszítené arcát, ellene sem szavazhatnak, mert akkor ki kellene vonulni a kormányból. Az államnyelvről szóló törvény évek óta keseríti a nemzetiségek életét, csorbítja jogait. A magyar pártok évek óta arra készültek, hogy ha majd egyszer a választók legyőzik a mečiarizmust, és kormánypozícióba juttatják a magyar politikusokat, a nyelvtörvény hatásait minden tekintetben kivédő kisebbségi nyelvtörvényt fogadtatnak el. A nagy készülődés közben viszont nem jutott idő a munkára. Kezdődött azzal, hogy a kormány törvény-előkészítő tanácsába, a Annyi jogunk lesz, amennyit az MKP-nak sikerül kiharcolnia. Fogaš-teambe nem került magyar nemzetiségű tag. Hogy miért, rejtély. Pedig tudtuk, hogy ez a tanács fogja elkészíteni, megvitatni a törvényjavaslatot. El is készítette - a kormányét, amely az MKP számára elfogadhatatlan. És nyilván a jövőben is lesznek még ilyen törvények. Magának az MKP-javaslatnak az elkészítését szinte balladai homály fedi. Az helyénvaló, sőt üdvözlendő, hogy a pártban élénk vita folyt tartalmáról, azonban arra még nem kaptunk magyarázatot, hogy Csáky Pál, a kormány alelnöke miért terjesztett be egy Csáky-féle javaslatot anélkül, hogy azt egyeztette volna a párttal. Az MKP sajtótájékoztatóján ezért „nyilvánosan és hivatalosan" megdorgálták, „ejnye-bejnye, hát azért erre nem volt felhatalmazása". Csákynak valószínűleg azért kellett lépnie, mert - szó szerint - valamit már orra alá kellett dugni az EBESZfőbiztos Max van der Stoelnak. Ezután (!) elkészült az MKP hivatalos tervezete is, csak azon volt még kisebb vita, hogy ki az „atyja". Hihetetlen és egyben jellemző. A párt semmiféle stratégiát nem dolgozott ki a törvény elkészítésére, elfogadtatására és Európában való prezentálására. A törvénytervezetet már októberre, a kormányalakítás idejére meg kellett volna alkotni. Az MKP az RMDSZ példájából kiindulva nagyon jól tudta, hogy a kormányváltás után minél később kerülnek terítékre a kisebbségek jogait rögzítő törvények, annál nehezebb lesz elfogadtatásuk. A legnagyobb hibát azonban azon a téren követte el a párt, amit a kormánykoalíció szlovák része tökéletesen megoldott ez pedig saját tervezete európai prezentálása. Még tavaly év végén, vagy legkésőbb az idei év elején nemzetközi konferenciát kellett volna szervezni az EBESZ, az EU és az ET bevonásával, és egyszerűen végigtárgyalni, mi az európai standard, mit szeretne a párt, és mivel lehet azt alátámasztani. Ehhez nem kellett volna más, csak maga a kidolgozott tervezet. Ehelyett Milan Kňažko kulturális miniszter, akinek az égvilágon semmi köze a kormány nyelvtörvénytervezetéhez, egyetlen alkalommal kiruccant Hágába, és tökéletes francia nyelvtudásával lehengerelte az összes főbiztost, európai képviselőt és a portásokat. Most akár még nehéz szívvel is gondolhatnánk „régi jó ismerősünkre és barátunkra", Max van der Stoelra, hogy bólogatott Kňažkónak. De ne feledjük, Stoel nem a szlovákiai magyarok érdekeit képviseli, hanem az európai biztonsági szerveA kisebbségi nyelvtörvény sorsa kicsúszott az MKP kezéből. zetekét, ő nem ismertetheti, fogadtathatja el Európában az MKP tervezetét. Főként akkor nem, ha csak a tervezet tervezetét sikerült neki odaadnunk. A szlovákiai magyarok érdekeit az MKP képviseli, és annyi jogunk lesz, amennyit sikerül kiharcolnia. Persze, sírhatunk azon is, hogy a szlovák demokraták csak áldemokraták, de nem fogjuk győzni zsebkendővel. Az MKP-nak elejétől kezdve kezdeményezőként kellett volna fellépnie, úgy nem tud törvényt elfogadtatni, hogy csak reagál a dolgokra. Saját tervezetét sikerült „szélsőségesként" feltüntetnie, holott ismerte a parlamenti milliót. Egyik oldalon ott van az ellenzék, amely ugyan mindkét tervezetet támadja, de íegmérgesebb nyilait a „másik szélsőség", az MKP felé lövöldözi. A kormánykoalíció pedig egy „európai szellemiségű" tervezetet fogad el, amelyre Hágában is rábólintottak. Ha megpróbáljuk történelmi távlatból szemlélni és értékelni azt, ami az elmúlt hónapokban történt a kisebbségi nyelvtörvény ügyében, megállapíthatjuk, hogy az MKP csődöt mondott választási programja egyik legfontosabb pontjának megvalósítása tekintetében. Hogyan tovább? Nem állítom, hogy a pártnak mindenképpen ki kell vonulnia a kormányból, de az sem érv a maradásra, hogy „azért még nagyon sok mindent elintézhetünk". Egy kormánypozícióban levő pártnak nem „ezt-azt" kell elintéznie, hanem mindenekelőtt jövőképet felvázolnia a szlovákiai magyarság elé, és annak érdekében dolgozni. Ezt azonban nehéz megvalósítani egy olyan pártban, amely döcögve működik, nincs egységes és kidolgozott koncepciója és stratégiája. Hiszen ha a számunkra legfontosabbnak kikiáltott nyelvtörvény esetében így folytak le a dolgok, mi van más, ugyanilyen fontos ügyekben. Nem hinném ugyanis, hogy először vagyunk magyarok, és csak azután eszünk, öltözködünk, dolgozunk, lakunk, utazunk, hanem egyszerre. A dolgok jelenlegi állása szerint a nyelvtörvény úgy emelkedik majd jogerőre, hogy az MKP-nak nem volt érdemi beleszólása, hiszen nem tudja támogatni. Más dolgok meg mintha végképp a látószögén kívül esnének. A Nafta Gbelybotrányban már boldog-boldogtalan elmondta a véleményét, amikor a párt bejelentette, ragaszkodik a történtek alapos kivizsgálásához. Ehhez az állampolgárnak kell ragaszkodnia, aki kormányban van, annak cselekednie kell. Főként ha ilyen súlyos, korrupciógyanús ügyletekről van szó. Bár tudjuk, a nyelvtörvénnyel kapcsolatos dolgok most nagyon lekötik az egész pártot. OLVASÓI LEVELEK Neheztelnek ránk ők is? Az Alföld déli részéről, Szegedről és környékéről muzeológusok 15 tagú küldöttsége járt Zselízen. Színes programjuk keretében ellátogattak Szentbenedekre is, ahol megtekintették, illetve szerették volna megtekinteni a bencés apátságot. Becsengettek a paplakba, kijött egy fiatal diákembernek tűnő egyén, s megkérdezte, kell-e tolmács. A válasz negatív volt, hiszen a zselizi kísérő mellett ott volt dr. Tóth István történész-főmuzeológus, aki mellesleg a Szegedi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke is. Néhány perc elteltével jött egy pap, aki kinyitotta az apátság ajtaját, s a turisták az oltár elé vonultak. Az első mondat elhangzása után, amely így szólt: Itt van Koháry István sírhelye, kattant egy fényképezőgép. A pap igen erélyesen kijelentette: befejeztük, hagyják el a templomot. A résztvevők és kísérőjük szabadkozása ellenére eloltotta a villanyt és többször megismételte, hogy minden magyar csoporttal problémái vannak... Hát már mindenki haragszik ránk? Ábel Gábor, Zselíz Indiszlcrét nyelwédés Az első hétvégén Nyitrán még diszkrét nyelwédőtörvény-ellenes aláírásgyűjtésről szerezhettünk tudomást (Új Szó, június 25.). Érdekes, hogy e napon például Rózsahegy központjában csupán egyetlen személy méltatlankodott, akit rövid úton elvezettek. Nagyon meglepett és elkeserített, hogy a következő hétvégén a Zobor alatt táncos-dalos aláírásgyűjtéssel foglalkoztak a sovén gyűjtők - eredményük a duplájára nőtt (Új Szó, június 28.). A kezdeményező gyermekcsoport vezetője felbuzdulásában akár leendő autonómiánk székhelyére is elmerészkedne! Csak a szülők nem engedik csemetéiket a magyarok közé. Elgondolkodtató, mert szégyenszemre utóbb még a béketűrő, birka magyarok is aláírásukat adnák meghatódottságukban Komáromban. Még jó, hogy az északi szlovák fél a magyaroktól, s ez visszatartja, hogy gyerekeit közénk engedje! De meddig? Amíg meg nem bizonyosodnak a dr. Bordással megtámogatott Hunčík-féle önvédelmi reflextelenítésünkről (Új Szó június 25.)? Kovács János Pozsony