Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-08 / 155. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS KULTÚRA - OKTATÁS FL Sidó Zoltán: „A nálunk szerzett oklevél több mint egyenértékű az itthon szerzett tanítói oklevéllel." Retrospektív vetítéssorozat július huszonkettedikétől A józanság a megegyezést diktálja Szerencsére már távozott az a garnitúra, amely nemkívána­tosnak minősítette a hazai magyar nyelvű városi egyete­mek működését. Az általa ho­zott törvények azonban még mindig érvényesek. Vajon mi­lyen hatással vannak a Schola Comaromiensis további mű­ködésére? - kérdeztük Sidó Zoltántól, a komáromi városi egyetem igazgatójától. VOJTEK KATALIN A Slavkovská-érában kidolgozott és jóváhagyott felsőoktatási tör­vény egyértelműen leszögezi, hogy a külföldi felsőoktatási intézmé­nyek által a Szlovák Köztársaság területén létesített konzultációs központokat akkreditáltatni kell. Itt két problémával találkozunk. Az egyik: a városi egyetem nem önálló felsőoktatási intézmény. Nem ad ki diplomát, hanem csak szervezi az oktatást, illetve biztosítja az okta­táshoz szükséges infrastruktúrát. A városi egyetem három magyaror­szági felsőoktatási intézménnyel karöltve szervezi a magyar nyelvű levelező tagozatos felsőoktatást. Azokat már akkreditálták Magyar­országon. Számomra érthetetlen, miért kellene ismételten akkre­ditáltatni őket. Szeretném remélni, hogy a választások után menesz­tett akkreditációs bizottság utódja nem tart igényt egy ismételt akkreditációs folyamatra. A máso­dik probléma a magyarországi fel­sőoktatási intézmények által ki­adott főiskolai diplomák honosítá­sa. 1989. októberében a két ország aláírta az ekvivalencia-egyez­ményt, amely azonban csak az egyetemi oklevelekre vonatkozik. Magyarországon a felsőoktatás kétszintű: tudományegyetemeken és főiskolákon folyik. Nálunk a fő­iskolai rendszer mint olyan meg­szűnt, még a tanítóképzést is egye­temi szintre emelte a felsőoktatási törvény. A nyitrai Konstantin Egye­tem ragaszkodik ahhoz, hogy a ná­lunk szerzett tanítói oklevelet meg kell fejelni egy nyitrai oklevéllel. Van lényeges különbség a két oktatás között? Ha megvizsgáljuk a Győrben és a Nyitrán folyó tanítóképzést, meg kell állapítani, hogy tulajdonkép­pen nincs köztük különbség, s ha mégis, az Győr javára billenti a „A leköszönt akkreditációs bizottság véleményével nem értek egyet." (Somogyi Tibor felvétele) mérleget. Győr ugyanis valóban gyakorlati képzést végez, ahol a műveltségi tantárgyakon kívül a legnagyobb hangsúlyt a tantárgy­pedagógiára, tehát a módszertan elsajátítására fekteti. Igaz, hogy van még egy jelentős különbség: nálunk a leendő magyar tanítók teljes magyar nyelvű képzésben részesülnek, míg a Nyitrán végzet­tek az előadások és vizsgák több mint 30 százalékát nem magyar nyelven abszolválják. Azt gondo­lom, hogy a két ország közti javuló kapcsolat, a két oktatási tárca rendszeres tárgyalása eredménye­ként hamarosan megegyezés szü­letik a magyarországi oklevelek el­ismerésének kérdésében. Annál is inkább, mert nálunk a győri tan­terven kívül a hallgatók szlovák fo­netikából, morfológiából, szinta­xisból, gyermekirodalomból, illet­ve szlovák tantárgypedagógiából is vizsgáznak. Tehát a nálunk szer­zett oklevél több mint egyenértékű a hazai tanítói oklevéllel. Milan Ftáčnik oktatási miniszter továbbra is a komáromi városi egyetem akkreditálása körüli gondokról beszél. Feltételezem, hogy a miniszter úr nem rendelkezik pontos informá­ciókkal. Mert mit akar itt akkredi­tálni a hazai akkreditációs bizott­ság? A komáromi városi egyete­met? Nem, hiszen az ilyen kér­vényt nem nyújtott be a miniszté­riumnak. A győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolát, a kecskeméti Kertészeti Főiskolai Kart, vagy a soproni Benedek Elek Pedagógiai Főiskolát? Ezeket Ma­gyarországon akkreditálták. A probléma az oklevelek elismerésé­ben van, nem pedig az akkreditá­cióban. A Slavkovskáék által ki­dolgozott felsőoktatási törvény akkreditációval kapcsolatos része politikai indíttatású, ezért módo­sításra szorul. Az oktatási minisztérium egyik sajtótájékoztatóján elhangzott: nem kétséges, hogy az előző akkreditációs bizottság politikai okokból döntött úgy, hogy a Schola Comaromiensist nem akkreditálja. De, úgymond, vol­tak tisztán szakmai jellegű kifo­gásai is, s a feltárt hibákat ki kell küszöbölni. Akkor konkrétan meg kell monda­ni, milyen hibákról van szó. Az ok­tatási minisztérium ilyesmiről minket nem tájékoztatott. A lekö­szönt akkreditációs bizottság írt egy véleményezést, de azzal nem lehet egyetérteni. Kifogásolta például, hogy a konzultációk pén­teken és szombaton folynak. „Ez azt jelenti, hogy a pedagógiai gya­korlatot is szombaton szervez­zük?" - tette fel a kérdést, hozzá­téve, hogy hiszen Szlovákiában szombaton nincs tanítás. Hasonló típusú volt a többi kifogás is. Ön reagált az akkreditációs bi­zottság kifogásaira? Megírta, hogy a konzultációk ugyan hét­végeken vannak, de a gyakorla­tok hétfőtől pénteldg? Nem reagáltam, mert akkor elis­mertem volna az akkreditációs bi­zottság fellépésének létjogosult­ságát. Csupán azt írtam meg, hogy nem veszek részt az akkreditációs bizottság tárgyalá­sán. Mert ha valóban akkreditálni akart volna, akkor a kérvényt be­adó Apáczai Csere János Tanító­képző Főiskolát látogatta volna meg, nem pedig Komáromot. Mert nem tantermekre, segédesz­közökre volt kíváncsi, érdeklődé­se tartalmi vonatkozású volt. Milyen tartalmi kifogások me­rültek fel? Lényegi kifogások nem voltak. Nem is lehettek, hiszen a győri fő­iskola színvonalas, elismert intéz­mény. Ami pedig a szlovák nyelv oktatását illeti, tulajdonképpen egy az egyben átvettük a nyitrai programot. Nem félő, hogy a magyar nyelvű városi egyetemek vonatkozásá­ban a jelenlegi kormányzat Slav­kovskáék gyakorlatát kívánja folytatni? Nem hiszem. Az új kormány már gyakorlati lépésekkel is bizonyítot­ta, hogy komolyan gondolja az eu­rópai demokráciához való közele­dést. Ez nálunk lassú folyamat, és egyik lépése a magyarországi okle­velek elismerése. Nem látom aka­dályát annak, hogy erről idén ősz­szel létrejöjjön a megegyezés. Ajó­zan ész ezt diktálja. Mészáros Márta filmjei New Yorkban MTI-HIR Washington. Mészáros Márta munkásságának elismeréseként a New York-i Modern Művészet Mú­zeuma retrospektív vetítéssoroza­tot tart a rendezőnő filmjeiből. A huszadik századi - különböző műfajokban fogant - műalkotások megőrzésére létrehozott páratlan intézmény Mészáros Márta tizen­egy filmjével kívánja megismertet­ni a széles amerikai nézőközönsé­get július huszonkettedike és au­gusztus harmadika között. A mű­vek a vetítés sorrendjében: Napló szerelmeimnek, Napló gyermeke­imnek, Örökbefogadás, Olyan, mint otthon, Cory scescie (A sze­rencse lányai - 1999; a legújabb film), Eltávozott nap, Kilenc hó­nap, Napló apámnak, anyámnak, Piroska és a farkas, Ők ketten, Sza­bad lélegzet. A retrospektív vetítéssorozatban látható filmek nagy része a hetve­nes években készült. Nem vélet­lenül, hiszen ezek az alkotásai ran­gos díjakat nyertek különböző nemzetközi filmfesztiválokon, s ennek következtében Mészáros Márta egyike lett a külföldön leg­inkább számon tartott magyar filmalkotóknak. Mészáros Márta (Archívumi felvétel) A The Museum of Modern Art meg­ítélése szerint Mészáros Márta pá­lyafutásának utóbbi három évti­zedében Kelet-Európa egyik vezető filmkészítőjévé vált, az egyeden nővé, akinek a művei ebből a tér­ségből nemzetközi elismertségre tettek szert. Nevét, vitathatatlan rangját azzal vívta ki, hogy alkotá­saiban mesterien ötvözi az önélet­rajzi ihletésű és a művészi képzelet szülte elemeket, és összetetten, mély beleérzéssel tudja ábrázolni a női lét legapróbb rezdüléseit is. PÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar Folklórszö­vetség és a Fonó Records pályáza­tot hirdet a X. Szlovákiai Tánc­háztalálkozó kazettáján való köz­reműködésre. A pályázati felhívás­ra jelentkezhetnek: • énekes szólisták • táncházzenekarok • ének-hangszeres vegyes együt­tesek • éneklőcsoportok (6 főig), nem hagyományőrző folklórcsoportok Feltételek: Előnyben részesítjük azokat a hagyományhű feldolgo­zásokat, melyek elsősorban a szlo­vákiai magyarság hagyományos zenei kultúráját ölelik feí. A hangzóanyag egyik felét hagyo­mányőrző zenészek és énekesek műsorából állítjuk össze, akik meghívott előadói a kiadványnak. A beérkező zenei anyagot szakmai bírálóbizottság válogatja ki. A felvételek a Fonó Budai Zeneház stúdiójában készülnek. A kiválasztott előadók utazási költségeit és ellátását a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség téríti. A pályázat nyertesei lehetőséget kapnak a X. Szlovákiai Táncház­találkozón (1999. október 2.) való szereplésre. A kazettán való közreműködésért nem áll módunkban tiszteletdíjat fizetni! A pályázatnak tartalmaznia kell a szerzők és az előadók nevét (ze­nekar, együttes esetében a cso­port nevét), a benevezett zenei vagy énekes szám címét és a táj­egység megnevezését, valamint a műsorszám teljes időtartamát. A pályázathoz mellékelni kell egy demokazettát is, melyet a pályá­zatok elbírálása után visszaszol­gáltatunk. Jelentkezési határidő: 1999. július 25. Részletesebb felvilágosítás a 0903/209 615-ös telefonszámon. Jelentkezni írásban lehet a követ­kező címen: Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, Nám. 1. mája 10-12, 815 57 Bratislava Műfaji megkötöttség nélküli, igen termékeny művész volt, irodalmi átültetésekkel, vígjátékokkal, romantikus drámákkal egyaránt bizonyította felkészültségét Száz éwel ezelőtt született George Cukor MTI-PANORAMA Száz éve, 1899. július 7-én született New Yorkban George Cukor, aki a leghíresebb magyar származású amerikai filmesek egyike. Szülei magyar bevándorlók voltak. Művé­szi pályáját 1918-ban Chicagóban kezdte, színházi segédrendező­ként. 1929-ben, a hangosfilm-kor­szak kezdetén került a filmhez Hol­lywoodba, először mint dialógus­rendező, majd asszisztens, később rendező. A színészek és főleg a szí­nésznők irányításának minden csínját-bínját ismerte, a részletek mestere volt, színházi tapasztalata­it sikerrel alkalmazta a felvevőgép­nél is. Biztos kezű, jó ízlésű rendező lett, aki különösen a színészek beál­lításával remekelt. Műfaji megkö­töttség nélküli, igen termékeny mű­vész volt, irodalmi átültetésekkel, vígjátékokkal, romantikus drámák­kal egyaránt bizonyította felké­szültségét. Kitűnt klasszikus irodal­mi és a lélektani drámák filmre­vitelében. Szívesen dolgozott fel klasszikus regényeket, mint a Gáz­láng vagy a Philadelphiai történet. Ö rendezte Greta Garbó utolsó két filmjét, a Camille, a végzet asszo­nyát és a Kétarcú asszonyt. Cukor vonzódott a romantikus felfogás­hoz, e témakörben mélyreható ér­zelmi hatásokra törekedett. Legna­gyobb sikereit is e stílusban készült műveivel - Shakespeare Rómeó és Júliájának, Dickens Copperfield Davidjának megfilmesítésével ­aratta. Ez utóbbi vetette meg Cukor „irodalomrendezői" hírnevének alapját. Ide sorolható A kaméliás hölgy, az ifjabb Alexander Dumas regényéből készült film, amelynek címszerepében Greta Garbó egyik Audrey Hepburn az Oscar-díjas My Fair Lady főszerepében legjobb alakítását nyújtotta. Cukor nem vetette meg a biztos közönség­sikertjelentő bestsellereket sem. Az asszonyok című filmje New York-i társaságbeli hölgyekről szól, külön­legessége, hogy nincsenek férfi sze­replői. Művészi termékenységére jellemző, hogy 1930-tól majd min­den évre jut egy-egy filmje, s ezek között több nagyszabású zenés pro­dukció is szerepel. A láng őrzője szokatlanul komoly témájú: egy rejtélyes körülmények közt meghalt politikusról a történ­tek után nyomozó újságíró megál­lapítja, hogy annak felesége sem ár­tatlan halálában, mivel a férj a fa­siszta ideológia megszállottja volt, s a kormány megdöntésén munkál­kodott. Híres filmje a Gázláng című pszichotriller, melyben a főszerepet Ingrid Bergman játszotta. Cukor a II. világháború alatt a had­seregben szolgált. 1947-ben készí­tette el a Kettős élet című filmjét, amelyet az Othello inspirált, s amelyben összekapcsolódik a játék és a valóság. Az Ádám oldalbordája című társasági komédia (1949) és a Pat és Mike (1952) a nemek harcá­val foglakozik Katherine Hepburn és Spencer Tracy főszereplésével. A Tegnap született (1952) Pygmali­on-szerű ironikus történet, melyben Cukor a nőkről alkotott sztereotip nézeteket leplezi le. A Csillag szüle­tett (1954) jellegzetes hollywoodi karriertörténet, Judy Garland fősze­replésével. 1957-ben rendezte a Vad a szél című filmet, ez ismét ér­zelmi, lélektani kérdéseket feszeget. Marilyn Monroe-val is forgatott, de a Szeressünk című darabot csak a főszereplő mentette meg a bukástól. 1960-ban Befejezetlen dal címmel Liszt Ferencről készített filmet. Az Oscar-díjat 1964-ben G. B. Shaw Pygmalion című művének musical változatáért, a My Fair Lady-ért kap­ta. Ez a film nagy kasszasikert is ho­zott, nem kis mértékben Audrey Hepburn remek alakításának kö­szönhetően. 1975-ben ő forgatta az első orosz-amerikai koprodukciót, Maurice Maeterlinck A kék madár című mesedarabját, Elizabeth Taylorral és Jane Fondával. A kö­zönség azonban elavultnak találta, s a darab megbukott. Cukor televíziós megbízásokat is vállalt, szinte élete utolsó pillanatá­ban is dolgozott. 1983-ban halt meg Los Angelesben. Születésének 100. évfordulója alkalmából az idén júli­us 15-től augusztus 20-ig nagysza­bású rendezvénysorozattal emléke­zik meg róla Los Angelesben az Amerikai Filmművészeti Akadémia. A kaméliás hölgy Cukor-féle filmváltozatát Greta Garbó vitte sikerre (Archív felvételek)

Next

/
Thumbnails
Contents