Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-08 / 155. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 8. KOMMENTÁR Dzurinda dilemmája TUBA LAJOS Egy kormányfő legfőbb devizája az imidzse. Mikuláš Dzurinda ilyen szempontból június végéig egészen jól állt. Az utolsó, hosszú távon is támadási felületet nyújtó, bölcsnek nem nevezhető megnyilvánulását még reményteljes kormányfőaspiráns korában követte el, amikor egy pillanatra azt hitte, hogy demagógiában versenyeznie kell nagy ellen­felével. A dupla fizetésekről, lakásokról és hasonlókról szóló ígéretei azóta is rendszeresen rezonálnak az ellenzéki retorikában és a meg­szorító intézkedések idején biztosan több embert fordítanak el az SZDK-tól, mint amennyit annak idején megnyertek. Egy morálisan és gazdaságilag is leromlott ország kormányfőjeként Dzurindának na­gyon nehéz dolga van, de ami az imidzsét illeti, eddig egészen jól ke­rülgette a buktatókat. Ezért is állunk értetlenül a Nafta-ügyben tanú­sított magatartása előtt. A vita már oda fajult, hogy lassan mellékessé válik az alapkonfliktus, ki miatt húzódott hónapokig az ügy lezárása. A kormányfő álláspontja az első pillanattól egyértelmű volt, még az sem ingatta meg, hogy a kezében lévő bizonyítékok sem a kormányt, sem saját parlamenti klubját nem győzték meg. A külső szemlélő ér­tetlenül nézi, miért fordult szembe Dzurinda korábbi társaival és áll ki Černák mellett, akinél eddig a gazdasági miniszterek közül talán csak Koncoš tett kevesebbet a kormányprogram megvalósításáéit. Az első látásra furcsa viselkedés oka sajnos nem a gazdaságban, hanem a po­litikában keresendő. Erre jó bizonyíték Palacka esete a távközlési pri­vatizációval. Palacka utólag nyúlt bele egy pályázatba, amelyet be­osztottjai hibásan írtak ki. Ha nem teszi, akkor az államot komoly anyagi kár éri, ráadásul a pályázat lefolyását végül az ezzel foglalko­zó nemzetközi szervezet is tisztának ítélte. Ennek ellenére Čarnogur­skýék leváltását követelik. Nyilvánvaló, hogy a Kereszténydemokrata Mozgalmon belül a kongresszusuk után sincs béke. Pedig azt Čamo­gurský és Palkó is tudja, hogy a lakossági bizalom miatt az SZDK már rég nem választási párt. Márpedig ha üldözni kezdik, az SZDK önálló élete érdekében Dzurinda Černák felé szorul, még akkor is, ha emiatt nemcsak a KDM-mel, hanem még a Demokrata Párttal is konfliktusba kerül. Ez nem jó, hiszen az eddigi történések miatt lassan odajutunk, hogy Ivan Mikloš számára már erkölcsi problémaként vetődik fel a kormányban való maradás. Az ő lemondása viszont a reform jövőjébe vetett bizalom szempontjából jelentene nehezen felmérhető megráz­kódtatást: ez pedig az SZDK-nak sem jó üzlet. Ezt a dilemmát kell megoldania Dzurindának, úgy, hogy ősszel a jövő évi költségvetési vi­tába a kormánykoalíció már a túlélés esélyével vághasson bele. JEGYZET Kuriózum és tanulság JARÁBIK BALÁZS A kilencvenes évek szlovák poli­tikai színterét meghatározó üres nacionalista frázisok, a képtelen­ség határát messze meghaladó kifejezések határozzák meg a ki­sebbségi nyelvtörvény parlamen­ti vitáját - is. Nincs új a nap alatt. A hofbaueri és slobodníki szótár egy pontosan meghatározható célt követ: nehogy má' a szlovák „ellenfelek" jottányit is engedje­nek a magyaroknAk. Valljuk meg, jól csinálják, de mit sem ér­nének a szlovák kormányt alkotó „többségi" pártok nélkül. A ki­sebbségi nyelvtörvény majdani formája pedig sokáig kuriózum­ként fog szerepelni az európai annalesekben. Szerepelhet a „Ki­sebbségi nyelvtörvény ä la több­ség!", „Koalíciós pártok rémál­mai" címszók alatt, de nem fe­ledkezhetnek meg róla a „Ho­gyan ne csináljunk támogató kampányt ügyünk elfogadása mellett" címszó összeállítói sem. Tanulságot levonni jócskán le­het, kérdés, lesz-e, aki megteszi. A magyar változat európai „bará­tai", sőt az MKP európai bírálói elsősorban azt hangsúlyozzák: nincs tudomásuk arról, hogy az MKP változatA egyeztetve lett volna a többi kisebbség (politi­kai) képviselőivel. Hiába igaz a magyarázat, hogy a 10 százalé­kos küszöböt éppen a többi ki­sebbség miatt védelmezik ily ve­hemensen, a külföld nemigen tud előzetes egyeztetésről. Mint ahogy nemigen tud a magyarok követeléseinek jogosságáról sem többet, mert az MKP huzamo­sabb ideje elfelejti tájékoztatni európai partnereit, a potenciális szövetségeseit. A Dzurinda által bevezetett médiamoratórium be­tartása szép dolog, csak éppen a legfontosabb fegyverétől fosztot­ta meg a pártot. Könnyen csap­hatott a hasára Slobodník a fő el­lenzéki pártlap hasábjain, mert a szlovák közvéleménynek (de a magyarnak sem) álltak rendelke­zésére konkrétumok az MKP el­képzelésének mibenlétéről. Ha ehhez hozzávesszük az MKP-n belüli több javaslat sorsának né­ha követhetetlen bonyodalmait, nem csoda a közvélemény türel­metlensége. A kormányjavaslat minősége - szlovák jogászok sze­rint! - csapnivaló. Nem tartal­maz konkrétumokat, első olva­satra csak egy keretnek tűnik, szinte semmit sem szabályoz. Ki­sebbség legyen a talpán, amely a gyakorlatban alkalmazni akarja. Inkább a legutolsó európai köve­telipény kipipálása a cél, még Helsinki előtt. Utána meg lehet száguldani tovább - a befejezet­len szlovák autópályákon. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla-régió-(58238310), Tomi Vince-sport-(58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. -Kolárska8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS F.S-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Uraim, most jöttem egy európai körútról. Képzeljék, London - szitáló eső, Brüsszel - verőfényes napsütés, Helsinki - hűsítő északi szél. És mindenütt szlovákiai etnoturisták a repülőtéri várótermekben. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az Emberi Jogok Nemzeti Köz­pontjának és az Európai Emberjo­gi Bíróság szlovákiai képviseleté­nek döntése értelmében augusz­tusban nyílik meg az a tanácsadó központ Pozsonyban, melyhez a bűncselekmények áldozatai for­dulhatnak segítségért. A központ tájékoztatni kívánja az áldozato­kat arról, hogyan kell feljelentést tenni, segít átmeneti szállást ta­lálni, és a rászorulók megtudhat­ják, hogyan kaphatnak elégtételt vagy kártérítést. Minderről Ro­bert Fico tájékoztatta Strasbourg­ban az Európai Emberjogi Bírósá­got. A központban egyetemistá­kat alkalmaznak majd, akik nem­csak a bűncselekmények áldoza­tainak nyújtanak ingyenes segít­séget, hanem mindenkinek, aki úgy érzi, hogy korlátozzák, eset­leg megsértik jogait. A napokban megjelent kiadvány útmutatást ad ahhoz, hogyan lehet az Em­berjogi Bírósághoz fordulni. Ezt mindenki megteheti, aki elége­detlen a szlovákiai bírósági dön­téssel. Eddig 600-an éltek a lehe­tőséggel, a bíróság 20 esetben kezdte meg az eljárást. Szárnyakat adtak a romák vágyainak - az újabb „menekülthullámnak" politikai és gazdasági okai is vannak Finn ötlet: nyári vízum és télvíz A szlovákiai közvéleményt va­lószínűleg nem érte váratla­nul az újabb roma exodus hí­re. Menekülő honfitársaink ezúttal Finnországot vették célba. Angliában már beve­zettették a vízumkényszert minden szlovákiai utas, turis­ta számára, ugyanezt kishíján Belgiumban is elérték, s most a rokonszenves finnek kény­szerültek ilyen intézkedésre. SÓKI TIBOR Nem is tehettek mást. Mivel me­nekülttáboraik nem képesek több jövevény befogadására, draszti­kus lépéshez kellett folyamodni­uk. Persze, a finn állami mentali­tás azért így is megmutatkozott, mert míg Nagy-Britannia azonnal a korlátlan vízumkényszer eszkö­zéhez nyúlt, Helsinki előbb négy hónapos átmeneti korlátozást ve­zetett be - időt adva ezzel a szlo­vák kormánynak, hogy tegyen va­lamit a roma etnoturizmus ügyé­ben. Aztán meg úgyis jön a hideg sarkköri tél. A finnek sarkkörön tűli táborokban helyezik el a menekülteket. Csak az a kérdés, hogy tehet-e egyáltalán valaki valamit a világ­utazás e legújabb fajtája ellen. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a romák ügye megoldhatatlan ­Tehet-e egyáltalán vala­ki valamit a világutazás e legújabb fajtája ellen. mert ők maguk nem akarják, hogy megoldódjék. Nekik (most csak azokról van szó, akik kiutaz­tak) a jelenlegi állapotok tökéle­tesen megfelelnek. Elvégre míg vissza nem toloncolják őket Szlo­vákiába, csinos összeget kapnak. OLVASOI LEVEL Gombaszögi dudva Ilyentájt - június és július fordu­lóján - közel fél évszázad óta ze­nétől volt hangos, és lacipecse­nyétől illatozott a gombaszögi völgy. A valamikori messianiszti­kus fiatalok találkozójának (Sar­ló) folytatása egy országos ma­gyar kulturális ünnepség lett. Igaz - az utóbb bölcsek szerint! A menekülteknek a szálláson és az élelmen kívül ugyanis havi 1500 finn márkányi segély (több mint 11 ezer korona) jár, s mivel a kérvény elbírálása egy évig is eltarthat, szép summát lehet ösz­szegyűjteni. Az összeg, melyet ott kapnak, jóval meghaladja az itt­honi átlagbért, s lakásra, élelem­re nem kell költeni. És dolgozni sem kell. A hazatoloncoltaknak pedig lesz hova visszatérniük, hi­szen nem mind adták fel otthonu­kat. Az álmenekültek ugyanis lát­szólag két csoportra oszthatók. Vannak, akik nagyon jól tudják, mit akarnak, s csak a segélyért mennek ki. Akadnak azonban szép számmal olyanok is, akik ko­rábban talán azt sem tudták, hogy Finnország létezik, s akiket mások szedtek rá a távozásra mindenféle ígéretekkel. Jól szitu­ált emberek (is) távoztak az or­szágból, akik tudták, hogy vissza fognakjönni. Az etnoturista tehát jól jár. Meg az is, aki felvásárolta a repülőjegyeket Prágában és Bu­dapesten, s jó pénzért eladta a „menekülteknek". A cseh és a magyar fővárosban hetekre lefoglaltak minden Hel­sinkibe induló járatot. És bizo­nyára az sem jár rosszul, aki az egészet megszervezi. A menekü­lők ugyanis olyan információkkal rendelkeznek, amelyeket maguk aligha szerezhettek meg. Ráadá­sul nem egyenként távoznak Szlovákiából, hanem szervezett csoportokban. Az etnoturizmus tehát jövedelmező üzletág. És egyben rettentően ártalmas. London (és Dublin) után most Helsinki is bezárta kapuit az átla­gos szlovákiai utazó előtt, aki pi­henni, tapasztalni, esetleg tanul­ni ment volna az északi országba. S a finn intézkedés láncreakció­hoz is vezethet, hiszen a skandi­náv országok közti közös határ­politika miatt esetleg Svédor­az a „szocialista búcsú" erősen megideologizált volt, mindenféle forradalmi évfordulók jegyében zajlott a mindenkori párt- és álla­mi vezetők kirajzása mellett. Va­lóban ez volt a felszín, de az tény, hogy Péter-Pál tájékán ezrek, tí­zezrekjöttek Gombaszögre, s a hely a (cseh)szlovákiai magyarok találkozóhelye lett, lehetőséget adva csoportjainak és együttesei­nek is a bemutatkozásra. A ren­dezvény előtt minden évben ka­szásokjöttek Szalócról, Szilicéről és Borzováról, lekaszálni a völgy szág, Norvégia és Dánia is hason­ló lépésre kényszerülhet. Ezután már az sem lenne meglepő, ha a schengeni egyezményt aláíró ösz­szes ország bevezetné a vízum­kényszert Szlovákiával szemben. Vagyis Európa nagy része lezárul­na előttünk. Nehogy előforduljon, hogy a hel­sinki csúcson Szlovákiát csak az az ezervalahány roma fogja kép­viselni. A romák vándorlásukkal a valódi menekülteknek is ártanak. Finn­ország - és több más állam - me­nekültpolitikája eddig azért volt liberális, mert akadtak olyanok, akik valóban segítségre szorul­Nehogy a helsinki csú­cson Szlovákiát csak a romák képviseljék. tak. A finn menekülttörvény pél­dául a korábbi Szovjetunióból menekülők életét volt hivatott megkönnyíteni. Most a roma in­váziónak köszönhetően egyre több állam kénytelen szigorítani menekültpolitikáján, s ennek a valódi földönfutók isszák meg a levét, nem azok, akik az etnotúra végeztével, tömött zsebbel érkez­nek haza. Mindezek után felmerül a kérdés, miért nem tesz valamit a szlovák rendőrség és a titkosszolgálat. Sőt, miért nem tettek rég valamit modern korunk e legújabb politi­kai betegsége ellen? Anglia, vagy legalább Belgium után rájöhettek volna, hogy itt szervezett akció­ról van szó, melynek mi, adófize­tő polgárok isszuk meg a levét. Ennek ellenére, amikor Csáky Pál miniszterelnök-helyettes meg­említette, hogy az exodus szerve­zett akció jeleit mutatja, a titkos­szolgálat azzal reagált, hogy ők erre utaló nyomot nem találtak. tarka rétjét. Jómagam is néhány­szor ott voltam közöttük. Most kaszálatlan a gombaszögi rét, a pódium környékén burjánzik a dudva. Pedig már kaszásokra sincs szükség, mert van kaszáló­gép, csak nincs, aki beindítsa. Nincs, mert már Gombaszög sem kell! A múlt évben még kellett, igaz, akkor választások voltak. Kellett a képviselőjelölteknek a hírverés - Lagzi Lajcsival! Most nincsenek választások, hát nem kell. Talán majd akkor lesz újra Gombaszög, ha ismét választások Ma, alig pár nap elteltével már mindenki tudja, hogy jól előké­szített „vállalkozásról" van szó. Ezt Ján Figeľ is igazolta, aki láto­gatást tett az etnoturisták között, Finnországban. Elmondása szerint valaki könnyű kereseti lehetőséget ígérve szedte rá a romákat a távozásra, akik megérkezésük után azonnal lát­ták, hogy becsapták őket, ám ak­kor már késő volt. Ha valaki me­nekültként érkezik valahova, el­veszik iratait, s csak akkor kap újakat, ha az ügyében folytatott eljárás lezárul. Ezek az emberek tehát hiába akarnak visszajönni. Csak akkor jöhetnek haza, ha majd küldik őket. A Finnország felé irányuló hul­lámnak egy másik érdekes, politi­kai oldala is van. Az időzítés. Ro­máink épp akkor, indultak el Suomi felé, amikor az északi or­szág átvette az EU elnökségét. Ha valaki ártani akar Szlovákia euroatlanti csatlakozási érdekei­nek, ennél hatásosabb eszközt nem is találhatna. Az exodus könnyen becsaphatja előttünk az EU-ajtót, hiszen pont Helsinkiben lesz az a csúcstalál­kozó, amelyhez Pozsony oly vér­mes reményeket fűz. Igaz ugyan, hogy egy Pozsonyban járó hol­land diplomata szerint nem a probléma léte döntő, hanem az, hogy egy ország hogyan kezeli azt, de azért az sem valószínű, hogy Európa szívesen fogadna be egy álmenekülteket eregető or­szágocskát. Nem valószínű, hogy maguk a ki­vándorló cigányok mindennek tu­datában lennének. Ha politikai já­tékról van szó, ők csak eszközök. Bábok, akiket valaki saját szándé­kainak megfelelően mozgat. Hogy ki, az még kérdés. Olyan kérdés, amelyre minél előbb meg kell kap­nunk a választ, különben messzi­ről integethetünk Európának. lesznek...?! A gombaszögi rét el­hagyott, benőtte a dudva. Jelkép és mementó is egyben, mert kö­zéletünkben - a politikaiban és kulturálisban egyaránt - is szapo­rodik a gaz. Valaki(k)nek így len­ne jó? Senki nem veszi észre, hogy lassan bennünket is be­fon...?! A gombaszögi rét romlá­sát látva feltehetjük a könnyen megválaszolható kérdést: Ki is árt közösségünknek a legtöbbet? Mi - önmagunk! Máté László Kassa

Next

/
Thumbnails
Contents