Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-07 / 154. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 2. KULTÚRA Aki figyelt, előadásokra járt, majd beszélgetett, vitatkozott is a látottakról, az érezhette a fesztiválhangulatot, akkor is, ha le sem ment a fesztiválklubba Ezerarcú Jókai Napok egyetlen árva szempontból Ha valaki azt gondolná, hogy csupán egyetlen Jókai Napok voltak az idén, gyorsan felejtse el illúzióit, vagy vetkőzze le magabiztosságát, verje ki fejéből az önteltséget, de legalább kétszer egymás után nézzen tükörbe, és rá fog döbbenni: kétszer sem látja ugyanolyannak saját arcát, nemhogy ugyanazt a tükörképet. DUSZA ISTVÁN Márpedig azt igencsak ismerheti. Másként esnek be a fények, másképpen verődnek vissza, s a lélek is változó állapotaiban csodálkozik rá a látottakra. Még ugyanazt az előadást nézve sem ugyanazt látjuk, legfeljebb megközelítőleg azonosak a felkeltett érzéseink, a megszületett gondolataink. így sokszorozódnak a látottak kibenkiben az Istentől való képességek, a kimunkált tehetség, a megszerzett tudás és a kreatív gondolatok megismételhetetlen változatossága függvényében. Számomra a XXXVI. Jókai Napok több minden volt egyszerre. Mindenekelőtt pozitív válasz a fesztivál előtt zajos nyilvánosságban, sajtóbeli cikkeimben és csendes magányomban az amatőr színjátszás állapotáról kimondott, leírt vagy gondolt feltételezéseimre. A statisztikai mennyiség növekedése a diákszínpadok mezőnyében vitathatatlan minőségi gazdagodással járt együtt. Sajnos, pozitív választ kaptam arra a hipotézisemre is, mely szerint a felnőtt színjátszók mezőnyének előadásait - kevés kivételtől eltekintve - a produkción, a színpadon, a színházművészeten kívüli szempontok befolyásolták leginkább. Ezek alatt mindenekelőtt azt értem, hogy támogatás hiányában az önfenntartás érdekében állítólagos „közönségigények" nyomába eredve egyesek a kommersz színházi műfajokat választották. Jobbik esetben épSzínpad valamint az őrsújfalui ÉS Színpad. A két nógrádi szomszédvárévek óta rivalizál egymással, de leginkább azzal a dramaturgiai vonalvezetéssel teszik ezt, amelyet szinte már egy kisebbfajta regionális színház repertoárjával is vetekedve követnek. Fülek idén Eisemann Mihály örökzöld slágerekkel telített Fekete Péter című operettjét játszotta Komáromban. Nyitóelőadás, közönségsiker meg színészi ripacséria, csak a rendezői eltökéltség, a színészek és a nézők azonos szintű méltánylása hiányzott mindabból, amit Mázik István lemásolt. Szinte fölösleges szőrszálhasogatásnak tetszhet mindarról írni, hogy mennyiben lehet méltánylandó a saját színészeit, a mindenkori közönséget és a zsűrit is lekicsinylő rendező szemfényvesztő munkája. Manapság, némely előadásokat látva, egyre gyakrabban foglalkoztat az a kérdés: lehetne-e, megoldható lenne-e a rendezői ötletek, a kitalált színpadi formák, a kidolgozott helyzetek, a színészi akciók és reakciók, mozgássorok és dikciók szerzői jogvédelme. Sajnos, nem egyedi eset a fülekieké, amikor a rendező onnan lop, ahon... ez a fesztivál idén a színészi tehetségek sereglését hozta. nan tud, és ahol van mit ellopnia. Losoncon is játszanak zenés darabokat, jubileumukat is a Csókos kabaré című vidámkodással köszöntötték. Viszont a Jókai Napokra a Vlado Sadílek rendezte Csehovadaptációikat hozták el A kutya, az angyal és a többiek címmel. Ezúttal is az a bizonyos Sadílek-kézjegy ötvöződött a tehetséges színészi játékkal. Ennek aztán olyan végeredménye is lett, amely megmutatta a pontos színpadi forma, a lenyűgöző látvány összehangolatlanságát a színészi játékban hagyományos stílusjegyekkel dolgozó társulat kifejezőeszközeivel. Az előadás ennek ellenére is egy erős gondolati szálra van A diákoknál a legjobb női alakítás díját a komáromi Gimisz tagjának, Fél Nórának ítélte oda a zsűri (Varga Róbert felvétele) pen a Jókai Napok szervezőinek és a zsűri feltételezett elvárásainak megfelelni akarván a tarsolyból bármikor előhúzható, valamifajta gondolatokat azért mégiscsak megfogalmazó előadásokkal neveztek be. Pedig ezek a szinte minden esetben előítéletekre alapozott döntések sem igazolnak mást, mint hogy a Jókai Napokon elért siker ma is számít, most is fontos. Még akkor is, ha az ennyire előre kiszámított, megtervezett szereplésnek megvan az a kockázata, hogy a zsűri feladatából adódóan másképpen látja, másképpen ítéli meg a színpadi végterméket. A véletlen vagy a csillagok kedvező állása hozta úgy, hogy a felnőttek mezőnyében végül öt amatőr színpadi „nagyágyú" mutatkozott be. A füleki Zsákszínház, a losonji Kármán Színkör, a nagymegyeri Poloska Színpad, a lévai Bárka felfűzve, amely megtartja a magasban akkor is, ha a szöveg színészi visszatükröztetése változó teljesítményekkel történik is. Nívódíj a felnőttek mezőnyében: szerintem elsősorban a hagyományos és a modern színpadi eszközök ötvözésére való törekvésért, s nem kevésbé az emberi gyarlóság sokféle tragikumának derűs felmutatásáért. Legjobb férfi alakítás díja megosztva Erdélyi Gábornak, a Kaméleonban látott Nyikita Ivanics Ocsumelov megformálásáért. Tisztes eredmény. Mind a lévaiak, mind a nagymegyeriek, mind az őrsújfalusiak esetében az előadások színpadi és dramaturgiai kiérleletlensége - ha más-más okokra visszavezethetően is - állt a sikertelenség hátterében. Az a tény azonban jövőre rendezői és dramaturgi feladatokat is ad, hogy a felnőttek mezőnyében mind a négy, a „futottak még" kategóriába került társulatból egy-egy tag Egy kiragadott pillanat a budapesti Szárnyak Színháza Aisa című előadásából színészi díjat kapott. A nagymegyeri Kardos Tünde (Grósz néni) a legjobb női alakításért, és az őrsújfalui Panyi Zoltán (Kalapos úr) megosztva a legjobb férfi alakításért vehetett át díjat. Tóth Mónika Fülekről, Zoller Viktória Léváról egy-egy színészi különdíjban részesült. Őket és társaikat a rendezőknek kellő mértékben a jövőben is foglalkoztatniuk kell. Máskülönben is: ez a fesztivál idén a színészi tehetségek sereglését hozta. Ez a kitételem egyben jó apropót kínál ahhoz, hogy a Jókai Napokra vetülő kritikusi optikám látószögébe vonjam a diákszínjátszók mezőnyét. Elvégre nem általános jelensége az elmúlt évtizednek, hogy ennyi tehetséges színészként bemutatkozó középiskolás tűnt volna fel egy-egy országos fesztiválon. Ezért is elgondolkodtató, hogy milyen eredményre vezetne, ha például a komáromi Gimisz Színpad A dzsungel könyve című zenés produkciójában látott színészi teljesítmények nem egy ilyen monstre zenés színpadi showban, saját play back felvételekre tátogva születnének meg. Éppen ezért tetszett kiemelkedőnek a legjobb női alakítás díjával jutalmazott Fél Nórának (Csil), a legjobb férfi alakításért díjat kapott Horváth Sándornak (Ká) és a legtehetségesebb fiatal színésznek átadott Ferenczy Anna-díj tulajdonosának, Lajos Andrásnak a teljesítménye. Egy-egy diákszínpad produkcióját látva szembesülhet a néző azzal a hatalmas lelki energiával, amivel egy-egy csapat színpadra lép. Más kérdés, s elsősorban a rendezők felelősségét vetíti elénk: mennyire a tudatos közösségi munka, az egymás iránti teljes bizalom hatja át a csapatot, és nem a fellengzős szólamokat hangoztató fanatizálás, avagy éppenséggel az iskola tanári karának elvárásaival szembeni mindenáron való megfelelés motiválja a csoportok tagjait? Ezeknek a zsűri általi negatív fogadtatása olykor viharszerűen bekövetkező csalódásokat is indukál. Tudni kell azonban azt, hogy a rendező, legyen szó éppen pedagógusról, vagy lelkesedésből, elkötelezettségből dolgozó rendezőről, mindennemű felelősséggel tartozik a diákoknak. Még akkor is, ha kapcsolatuk természetéből adódóan másfajta a kötődés egy tanárhoz vagy a barátjukká fogadott, az iskolán kívülről érkezett rendezőhöz. Az idei népes diákszínjátszói mezőnyben bizony akadt olyan együttes, amelynek tagjai a Jókai Napok teljes időtartama alatt nemcsak az összetartozásukat mutató pólók feliratai alapján, hanem viselkedésükkel is szinte fanatikusan igyekeztek kultuszt csinálni mindabból, ami valójában „csak játék". Játék a fogalom legnemesebb értelmében, ahogyan azt a Jókai Napok fődíját elnyert füleki Magyar Tannyelvű Gimnázium Apropó Kisszínpada és a nívódíjas kassai Magyar Tannyelvű Gimnázium KGSzT nevű csapata értelmezi. Szvorák Zsuzsa, a fülekiek legjobb rendezésért díjat kapott rendezője Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című meséjéből olyan színpadi játékot rendezett, amelyben a különböző színészi képességű diákok megtalálták a legteljesebb harmóniát. Egymással nem versenyezve, a szövegből kitetsző egyéni másságoknak a szinte puritán játékkal történő elfogadtatásával, a színjáték alkotóelemeiben sorozatosan felvillanó pedagógusi tapintat és rendezői következetesség nyomán teljesítették ki a színházművészet legszebb gondolatát: valami szépet mindenki tud a világról. Ez igazi csapatmunka volt. Ahogyan az volt a kassai KGSzT Weöres Sándor A holdbéli csónakosa is. Petrik Szilárd m.v. színészként rendezte és tanította a csapatot. Elsősorban arra, hogy a játszott figura soha ne legyen különlegesebb annál, mint amit a diákszínész már megérthet, megformálhat. Fecsó Szilárd bábszínpadokat idéző díszlettere és a pedagógusi szervezőmunkát is ellátó Šírilo Eszter munkája nagyban hozzájárult ehhez a sikerhez. Más-más okokból, de mindenképpen a rendezői motivációk, attitűdök és felkészültségek előadásokon belüli változó mértékű hiányosságai miatt nem kapott díjat a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad, a komáromi Gimisz, a gútai Rizsegők, a galántai Abakusz Diákszínpad, a pozsonyi Forrás, az érsekújvári Maszk. Erősen vitatható azonban, hogy ezt a hat csoportot méltányos volt-e ily módon azonos szintre helyezni. Különösen akkor kérdéses a szervezők és a zsűri ilyen előjelű döntése, amikor tudatosítjuk, milyen jó dramaturgiai beavatkozások nyomán született meg a dunaszerdahelyiek Örkény István Pisti a vérzivatarban című produkciója, vagy a legnagyobb közönségsikert arató Gimisz szereplése. Az is hosszabb eszmefuttatást igényelne, hogy az olyan tévedések, mint amilyenek a mozgásszínházi eszközök keresésére alapozódott Maszk előadásában a Vladimír Holan cseh költő Mese című szövegével végzett munka során bekövetkeztek, felhasználhatók-e a továbblépéshez. Elgondolkodtató, mennyire a presztízst jelentő győzelem, a minA színház nem az a terep, ahol a pénz és az ügyeskedés sikert hozna. den áron elérendő siker motiválja a fiatalokat. Aligha véletlenül, hiszen sikerorientált világban élünk. Csakhát a színház nem az a terep, ahol a vállalkozó szellem, a pénz és az ügyeskedés sikert hozna. Ez sajnos elsősorban az áldásként kapott adottság, elszánt pedagógusok által fejlesztett tehetség és tudatos művelődés eredményeként lehet - de csak olykor - siker. Mint ahogyan siker volt a budapesti Szárnyak Színháza három előadása is. Ezeket a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete hathatós támogatása és a fesztivál szervezőinek jóvoltából láthattuk. Példa és tanulság volt arra, hogy milyen messziről, a zene felől, a belső lelki utak felől, a rítus és a mozgás felől (Tóth Lehel felvétele) indulva lehet stílust, formát találva érzelmeket, gondolatokat indukálni a nézőben. Még abban a nézőben is, aki a mozgásszínháznak egy groteszkebb, de semmivel sem sekélyesebb változatát szereti. Azt, amit az ostravai Bílé divadlo mutatott be a Te, aki síelsz című előadásában. Kevésbé szerencsés kézzel válogattak a szervezők a pozsonyi Színház- és Fiiművészeti Akadémia diákjai és a budapesti Wataridori Színkör esetében. A röpke öt napig tartó fesztiválnak ezt a műsorkoncentrációját meg kellene tartani, mivel így a résztvevő csoportok tagjainak többsége láthatta is egymás előadásait, de leginkább a vendégegyüttesekét. Ez sok szempontból elejét vette azoknak a meddő vitáknak, amelyek a színjátszó mozgalom helyzetét a kialakulatlan fesztiválhangulatból vezették le. Valakik hangulatosnak érezték a XXXVI. Jókai Napokat, valakik nem. Jómagamnak fesztiválklub sem kellett ahhoz, hogy élvezzem a pergő események hangulatát. Igaz, számomra már csak akkor fesztivál egy-egy fesztivál, ha naponta legalább négy előadást láthatok. A hangulatom meg rendszerint a látott előadások színvonalának a függvénye, de sokszor még annak sem, hiszen egy-egy felszabadul tan, a saját és a mások örömére komédiázó társaság jókedve kivédhetetlenül átragad rám. Szerencsére ez többször is megtörtént velem az idei Jókai Napokon. A létrán Puss Veronika, a dunaszerdahelyi Fókusz tagja, aki a Magyar Színjátszók Szövetségének színészi különdíját vehette át (Varga Róbert felvétele)