Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-06 / 153. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 6. KOMMENTÁR Politikai lóláb? TÓTH MIHÁLY Figyelemre méltó az az elmélet, amely szerint a Palacka miniszter nevével fémjelzett távközlési skandalum mögött nincs is anyagi ter­mészetű, tehát koronában, dollárban kifejezhető visszaélés, hanem koalíción belüli politikai áramlatok vetélkedését fejezi ki az affér. Magyarán szólva: a botrányból kilóg a „politikai ló" mind a négy lá­ba. Két irányzat harcáról lenne szó: az egyik reprezentánsai életben óhajtják tartani a Szlovák Demokratikus Koalíció eredeti pártjait, a másikéi egyben kívánják marasztalni a Mečiar-féle választási tör­vény hatására kialakult nagy pártot. Kellemes meglepetés lenne, ha kiderülne, hogy a korrupcióról szóló hírek kitalációk. Felhőtlen örömre azonban így se lenne ok. Ugyanis egy mesterségesen konstruált affér a rendkívül heterogén kormány­koalícióban előrevetíti a politikai kultúra elvadulásának, balkánivá válásának árnyékát. A fordulat óta eltelt tíz esztendő nem volt ele­gendő ahhoz, hogy Szlovákiában a magukat demokratikusnak tekin­tő politikai pártok vezetői napirendre térjenek afölött, hogy egy nor­mális európai országban három fő áramlata van a politikának: kon­zervatív, szociáldemokrata és liberális. Nálunk még megtörténhe­tett, hogy az elnökválasztási kampány során koalíciós partnerek is Rudolf Schuster egykori KB-tagságát hozták fel fő ellenérvként. Van­nak DBP-funkcionáriusok, akik 1999-ben nem átallnak klerikaliz­mussal riogatni Čamogurský egy-egy megnyilvánulását követően. A teljesség kedvéért azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy vannak kiválóan képzett kereszténydemokraták, illetve baloldali de­mokraták, akik azt a kifejezést, hogy „liberális" csak szitokszóként használják. Az igazság az, hogy a három fő politikai áramlat pártjai közül még egyik sem nyugat-európai színvonalú. Kimondottan bal­káni stílusról árulkodna, ha beigazolódna, hogy a legnagyobb koalí­ciós párton belüli ellentétek feloldását mesterségesen kirobbantott botrányokkal igyekeznek gyorsítani. Ez azt jelentené, hogy Mečiar számára beérett, amit választási törvényével több mint egy esztende­je elvetett. A Čarnogurský-Dzurinda ellentét kifejezésre jutása azt je­lenti, hogy Mečiar ellenzékben is képes rajta tartani kezét a szlováki­ai politikai élet ütőerén. JEGYZET Testedzők kora MISLAY EDIT Tagadhatatlan, hogy a század­vég a test kultuszának jegyében zajlik. Szépnek kell lenni és ki­sportoltnak. Legalábbis mindig és mindenütt ezt sugallják ne­künk. S ha az alakunk nem ép­pen ideális, akkor a legjobb, ha azonnal hozzákezdünk átalakí­tásához. Az aerobic ugyan már kezd kimenni a divatból, de még mindig menő a testépítés, a fitness, s ha egyikhez sincs ked­vünk, akkor valami hagyomá­nyos sporttal is próbálkozha­tunk. Persze, vannak olyanok, akik nehezen szánják rá magu­kat az oly áldásos mozgásra, mert kényelmesek, meg elfoglal­tak, meg... megfelelő kifogás mindig akad, ha keres az ember. De szólít a kor szava, ez alól nincs kibúvó! S időnként nagyon furfangosan szólít. Az első pillanatban talán nem is sejtjük, miért is történnek ve­lünk különös dolgok. Egy idő után azonban mindenre fény de­rül, s e fénytől az elménk is meg­világosodik. Él például egyik vá­rosunkban egy fiatalember, aki ez ideig, úgy tűnik, elengedte a füle mellett a kor szavát, s nem sokat törődött a testedzéssel. Profán, hétköznapi dolgokkal foglalkozott. Például azzal, hogy ugyan miből tudna megélni. Mi­vel lakhelye nem bővelkedik a szabad és jól fizető munkahe­lyekben, ügyes kezű lévén úgy gondolta, nyit egy kis díszko­vácsműhelyt. Lakótelepi panel­ben, persze, nem igazán lehet kovácsolni és kopácsolni, eladó családi ház után nézett tehát, ahol berendezheti a kis műhelyt. Talált is egy házikót, amely meg­felelt az elképzeléseinek. Meg­egyezett az eladóval, a nagyme­nő pénzes vállalkozóval, és nyél­be is ütötték az üzletet. A házra ráment az összes megtakarított pénze, de sebaj, gondolta a fia­talember, hiszen meglesz a mű­helye, ahol dolgozhat, s a befek­tetés lassanként megtérül. Igen ám, de amikor be akarta vezet­tetni a frissen vásárolt családi házba a villanyt, kiderült, hogy nem téglából készült, amint azt neki a becsületes vállalkozó mondta - hanem vályogból. Vá­lyogházba pedig nem hajlandó bevezetni a villanyt senki sem, mert ilyenek az előírások. Fölke­reste hát a vállalkozót, és közöl­te vele: szeretné visszakapni a pénzét, mert nem azt adták érte, amit ígértek neki. A ház volt gaz­dájának azonban egy csöppet sem tetszett a fiú követelődzése, és esze ágában sem volt vissza­adni az ügyesen megkeresett pénzt. Elvégre nem bolondult meg! Jobb ötlete támadt. Verőle­gényeket küldött a fiúra. Este szépen megvárták a lakása előtt, és jól elagyabugyálták. A fiú mit tehetett? Beiratkozott egy karatetanfolyamra. Végül is jól jár. Végre az egészségével, a tes­tével is foglalkozik egy kicsit. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásén felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamim a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Elég kicsi ez a kocsi, különösen, ha a szlovákiai nemzetiségek gondjaihoz viszonyítjuk (Peter Gossányi karikatúrája) Daniel Kluvanec rektor egy önálló nemzetiségi vagy magyar kar létrehozását tervezi Régi, rossz alapokra A nyitrai Konstantin Egyetem élén bekövetkezett változá­sokhoz és az új rektor szemé­lyéhez a megválasztása utáni első nyilatkozatok alapján komoly reményeket fűz a ha­zai magyar közösség. VRABEC MÁRIA Megválasztásától a kinevezéséig el­telt két hónap során Dániel Klu­vanec találkozott Csáky Pállal, a kormány alelnökével, Szigeti Lász­ló oktatási államtitkárral, és felvá­zolta nekik a nemzetiségi pedagó­gusképzéssel kapcsolatos elképze­léseit. Ezek között szerepelt vala­mennyi szaktantárgy magyar nyel­vű oktatásának mielőbbi visszaállí­tása, a magyar pedagógusbázis erő­sítése, pótfelvételik hirdetése az ún. magyar csoportok kiegészítésére, távlatilag egy önálló nemzetiségi vagy magyar kar létrehozása is. Mi­vel a tanévkezdésig nincs sok idő, helyrehozni pedig bőven van mit, Szigeti László még ez év február 9­én azzal bízta meg az egyetem lekö­szönő rektorát, Peter Libát, készít­sen átfogó helyzetjelentést a ma­gyar pedagógusképzés helyzetéről a nyitrai Konstantin Egyetemen. Ebből a célból a rektor még egy öt­tagú bizottságot is kinevezett, de hogy ez működött-e valaha, azt nem lehet tudni, mert a jelentést ­valószínűleg az utolsó pillanatban, a pontos dátum helyett csak 1999 júniusa szerepel rajta - Peter Liba egyedül dolgozta ki. A komoly szakmai helyzetelemzésnek csak túlzással nevezhető háromoldalas dokumentum legfőbb mondaniva­lója az, hogy „az egyetem magyar nemzetiségű diákjai nem tudnak eléggé szlovákul, pedig a diplomá­juk arra jogosítja fel őket, hogy az ország bármelyik iskolájában tanít­hatnak." Liba szerint „a magyar pe­dagógusképzés nyitrai bilingvális modellje csak akkor vált problema­tikussá, amikor egyesek szélsőséges módszerekkel olyan megvalósítha­tatlan követelésekkel álltak elő, OLVASÓI LEVÉL Újoncok régi feltételek közt Néhány napja vonultak be az újoncok - egyesek eleve kopaszra nyírva, mások meghagyva régi, civil frizurájukat, de többségükre főként az voltjellemző, hogy már az állomásra részegen érkeztek, s a táskájuk is itallal volt tele, nem étellel. Ennek megfelelő volt a hangulat a pályaudvarokon. Hő­börögtek, szidták a rendszert ­miért is kell katonának menniük. mint pl. a szaktantárgyak magyar nyelvű oktatása, ami nagyon költ­séges és szakmailag is lehetetlen." Ami a jövőt illeti, a leköszönő rektor tapasztalataira hivatkozva ellenzi a kisebbségi kar létrehozását, mert mint úja „ezeket mindenhol szak­mai szempontok alapján hozzák létre, a kisebbségek oktatása pedig politikai és kulturális kérdés, nem egyetlen kar vagy egyetem ügye". Régi jó szokásához híven Liba felso­rol egy csomó, a kisebbségek jogai­ra vonatkozó nemzetközi egyez­ményt is, amelyekhez fontosnak tartja hozzáfűzni, hogy „nem vezet­hetnek elszigetelődéshez vagy konfrontációhoz, ... nem gyakorol­hatók olyan módon, hogy a kisebb­ségeket az államnyelv elsajátításá­ban gátolják, és az állam szuvereni­tását veszélyeztessék." Az anyag gyöngyszeme az a rész, amelyben Peter Liba arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyitrai egyetemen 1962 óta Peter Liba helyzetjelen­tése nem nevezhető átfogónak. alkalmazott modell effektív és elfo­gadható volt, hiszen ezt 1996-ban az államnyelvről szóló törvényre hi­vatkozva ő maga szüntette meg a szlovák nyelvű szakvizsgák és ál­lamvizsgák elrendelésével, ami a magyar tagozatok megszűnéséhez vezetett. De sebaj, a néhai rektor úr azonmód felkínálja a megoldást is, szerinte a nemzetiségi pedagógus­képzés szervezésével és irányításá­val az egyetemen működő Nemzeti­ségi és Kisebbségi Kultúrák Intéze­tét kell megbízni. Az ödet így első hallásra még akár előzékeny gesz­tusnak is tűnhet, de az összefüggé­sek ismerői jól tudják, hogy koránt­sem önzetlen szándék áll mögötte. A szóban forgó intézetet 1994-ben hozta létre Peter Liba, hogy elhall­gattassa azokat, akik már akkor is az önálló magyar kar létrehozását kö­vetelték, és előzékenységét de­monstrálja a Nyitrán akkoriban sű­Holott ma már választhatnak: aki nem akar fegyvert fogni a kezébe, elmehet civilszolgálatosnak. Igaz, ez már nem olyan egyszerű, mint néhány évvel ezelőtt volt, amikor bárki akárhonnan szerezhetett egy igazolást arról, hogy a cég nem tudja nélkülözni. Megértem azokat, akik lelkileg nem viselik el az egzecíroztatást, vagy annak a gondolatát, hogy puskát irányít­sanak valakire, akár védekezés­ből, akár támadó szándékkal. De azt sem tartom igazán helyénva­lónak, hogy egy irodában lebzsel­jenek életerős, egészséges fiatal­emberek. Tudom, hogy nehéz a rűn vizitelő ET-biztosok előtt. Az el­múlt években az intézet létrehozó­jához méltóan működött: a diákok nem érezték áldásos hatásait, és az egyetem vezetése sem törődött vele túlságosan. Csak az új kormány megalakulása után került újra a fi­gyelem középpontjába, s leginkább a bölcsészkar dékánját kezdte érde­kelni. Eva Tučná már februárban azt indítványozta az akadémiai sze­nátusnak, hogy az intézetet a rekto­rátusról sorolják a bölcsészkar irá­nyítása alá, júniusban pedig már az volt az elképzelése, hogy főleg a kulturológia szak oktatását szolgál­ja, de most már Nemzeti Kisebbségi Kultúrák Intézete néven. A június 14-i javaslat szerint az imigyen megreformált intézet a nemzet és a kisebbségek kulturális életének vizs­gálatával foglalkozna, előnyben ré­szesítve a jelent a múlt kutatásával szemben. A végső döntés az akadé­miai szenátusra tartozik, és egyelőre sejteni sem lehet, hogy a testület me­lyik koncepciót részesíti előnyben. Remélhetőleg mégsem az intézet irányítja majd a nemzetiségi peda­gógusképzést, azért is, mert a rekto­rátusról kiszivárgott információk szerint új vezetője épp Peter Liba lesz. Minden jószándék és ígéret el­lenére sem valószínű, hogy a nyitrai egyetemen már szeptembertől min­den tantárgyat magyarul oktatnak, a megfelelő szakképesítéssel rendel­kező pedagógusok felvétele és a ma­gyar diákok csoportjainak kialakítá­sa az egyes szakokon pedig egy-két évet igénybe vehet. De hogy a dolog milyen tempóban és irányban fog haladni, az épp a kezdeti lépésektől függ, ezért nem mindegy, hogy az egyetem új vezetése miből indul ki, és mit tart elérendő céljának. Ha csak nem a halogatás és a látszatte­remtés a célja, jobb ha elfelejti az előző rektor helyzetjelentését és az „intézményesített" nemzetiségi ok­tatás vízióját is, mert rossz alapokon nehezen jöhet létre a kisebbségi pe­dagógusképzésnek számunkra is el­fogadható modellje. Vagy ez - úgy mint a nyelvtörvény esetében - itt is mellőzhető szempont marad? szolgálat a kórházban, az idősek otthonában, de ott legalább segí­tenek valakinek, valakiknek - a rászorulóknak, s számíthatnak rá, ha egyszer ők is ilyen sorsra jut­nak, lesz, aki gondoskodjon róluk. Feltételezem, sokan nyugodtan bevonulnának, ha nem várna rá­juk a folyosó felmosása fogkefé­vel, a fölösleges ugráltatás, éb­resztők sora, és a - tisztelet a kivé­telnek - alkoholista tisztek ember­telen módszerei. Nem hiszem azonban, hogy aki bevonul, az azt teszi jól, ha búcsúképpen és lelki fölkészülés ürügyén ittasan lépi át a kaszárnya kapuját. Főként, ha TALLÓZÓ KURIER Az Európai Unió soros elnökségét betöltő Finnország miniszterelnö­ke, Paavo Lipponen a bécsi lap tegnapi számában megjelent in­terjújában a várható második bő­vítési kör kapcsán kifejtette: az országokat egyénileg kell értékel­ni. Kiemelte a kisebbségi és embe­ri jogi kérdések fontosságát is. A felvétel időpontját azért nem tart­ja célszerűnek megnevezni, mert szerinte több országban látható olyan tendencia, hogy halogatni akarják a reformokat a csatlako­zásig. A finn elnökség fontosabb tartalmi céljaiként a balkáni sta­bilitás elérését, valamint az Oroszországgal az energiaügy és a környezetvédelem területén ki­építendő partneri kapcsolatot ne­vezte meg. Az EU belső gondjait illetően a bizottság válságának megoldását, valamint a bizottság és a parlament együttműködésé­nek javítását említette. Ugyan­csak célként nevezte meg a kis tagállamok pozíciójának erősíté­sét. Ha ugyanis a nagyobb orszá­gok jobban tudják érvényesíteni érdekeiket, akkor nincs egyenlő­ség sem a polgárok, sem a gazda­sági társaságok számára, márpe­dig az egyenlőség az EU egyik alapeszméje. DER STANDARD Az Európai Unióban folyó nyelv­vita arra világít rá, hogy milyen sürgőssé vált a kérdés általános rendezése, különös tekintettel a közeledő bővítésre és arra, mi­csoda többletköltséget és bürok­ráciát eredményez, ha a jelenlegi 11 mellé további 3-5 nyelvet be­vezetnek hivatalos nyelvként a szervezetben - írta tegnap a bécsi lap. A soros finn elnökség egy nem hivatalos miniszteri értekez­leten csak a finnt, az angolt és a franciát engedélyezte használni, s ezért Németország és Ausztria bojkottálta a tanácskozást. A lap rámutat: az angol már régen nemzetközi munkanyelvvé lépett elő, s a legtöbb európai már az óvodában kezdi tanulni. Elkerül­hetetlen, hogy Európában is álta­lánossá váljék az angol a nemzet­közi kapcsolatokban. „Az ellenál­lás értelmetlen és csak árt az európai ügynek, mert új naciona­lizmusnak ad talajt." MAGYAR NEMZET Verőfényes csütörtök reggel volt 1989. július 6-a. A Legfelsőbb Bí­róság hűvös, tiszteletet parancso­ló épületében a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján a 31 esztendővel ezelőtti szégyenletes Nagy Imre-per felülvizsgálata vet­te kezdetét. Ajogi rehabilitáció, a történelmi igazságtétel kivételes pillanatai közé tartozott minden egyes másodperc, amit kellő oda­adással, figyelemmel kísért a hall­gatóság. De a tizenhat percben történt valami, amire senki sem számított. Este a Magyar Televí­zió Híradója imígyen kommentál­ta a történteket napi beszámoló­jában: „A történelmi események sorsszerű összecsúszása, hogy mi­közben a teremben ülők a törvé­nyességi óvás részleteit hallgat­ták, egy kézről-kézre járó cédula adta hírül számukra Kádár János halálhírét". ebben még a szülők is támogatják őket. Egykor azt mondták, nem is lesz ember abból, aki nem volt ka­tona. Ez így természetesen nem igaz. Úgy gondolom, a katonai szolgálatról szóló törvényt kellene megváltoztatni, és a hadseregben uralkodó áldatlan körülményeket. S akkor - ha emberhez méltó kö­rülmények közt szolgálhatnák le az évet - sokkal kevesebb lenne az öngyilkosság is. (Amiről persze nem beszélnek, általában úgy tün­tetik föl, hogy gyakorlat közben hősi halált halt...) Szabó Istvánné Rozsnyó

Next

/
Thumbnails
Contents