Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-31 / 175. szám, szombat

12 PanoRámA ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 31. A főiskolai klubok az utóbbi években átalakultak, inkább szolgáltatókká váltak, mintsem tömörítőkké Nyári parti hölgyeknek-uraknak MOZI POZSONY HVIEZDA: Go (am.) szombat, vasárnap 15.30, 18, 20.30 Vissza­vágó (am.) sz., v. 21.15 TATRA: Plunkett és MacLeane (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Knockin'On Heaven's Door (ném.­am.) sz., v. 16, 18, 20 CHARLIE CENTRUM: Csak egy kis pánik (am.) 18, 20.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) 18.30, 21 Érkezés a múltból (am.) 18.30 Joe, az óriásgorilla (am.) 17, 19 Mezítelenül (ang.) 20.15 Ülök az ágon (szl.) 20 KASSA DRUŽBA: Go (am.) 17.45, 20 TATRA: Knockin'On Heaven's Door (am.) 17.45, 20 ÜSMEV: Asterix és Obelix (fra.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: Ronda ügy (am.) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: Álmaid nője (spa.) 21.30 GALÁNTA - SZA­BADTÉRI MOZI: EDtv (am.) sz., v. 21.30 ZSELÍZ-VÁROSI MOZI: Mint a hurrikán (am.) sz., v. 20 LÉVA-JUNIOR: Joe, az óriásgoril­la (am.) 18 AMFITEÁTRUM: Joe, az óriásgorilla (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A bamba nő (am.) 19 NAGYMEGYER ­SLOVAN: Apád-anyád idejöjjön! (am.) sz., v. 20 GYÖR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Elveszett zsaru 13.30, 15.45, 18, 20.15 Múmia 11.15, 13.30, 15.45,18, 20.15 Kegyetlen játékok 16, 18, 20 A csaj nem jár egyedül 14,16, 18, 20 Mint a hurrikán 13.30, 15.45, 18, 20.15 Taxi 14, 16, 18, 20 Briliáns csapda 13.30, 15.45, 18, 20.15 Kedvenc Marslakóm 14,16,18, 20 Tíz dolog, amit utálok benned 14, 16,18, 20 Mulan 14 Csak egy kis pánik 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Megszépült a síremlék a szabadságharc 150. évfordulójára A Kossuth-mauzóleum ünnepélyes átadása Megzenésített verseket adott elő a Kor-Zár zenekar (Dömötör Ede felvételei) MTI-HÍR Budapest. A magyar nemzet halot­tainak emelt síremlékek közül a leg­nagyobb Kossuth Lajos mauzóleu­ma, amelyet a tisztelet és a kegyelet állíttatott a század elején - mondta Gergely András történész pénteken, a Fiumei temetőben az ünnepélye­sen átadáson. A szónok kijelentette: Kossuth a modern magyar nemzet, a modern Magyarország megterem­tője. Mint mondta: napjainkban már háttérbe szorul az a tény, hogy az 1848/1849. évi jobbágyfelszaba­dítás előtt - amely az ő nevével for­rott egybe - milyen alávetettségben, kiszolgáltatottságban is élt a lakos­ság számszerű többsége. A történész szólt arról: az emigráci­ós évek alatt maga Kossuth is a sza­bad emberek országának létrejöttét tartotta a legfontosabbnak. Ám lé­vén következetes eszméihez, vagyis MTI-HÍR Moszkva. A japán Sindo Kaneto „Életvágy" című műve kapta az Arany Szent György-fődíjat, a leg­jobb filmért járó elismerést a XXI. moszkvai nemzetközi filmfesztivá­lon. Az ismert rendező évekkel ko­rábban Kopár sziget című filmjével már elnyerte a moszkvai fődíjat. A legjobb férfi színész a zsűri sze­rint a kazah Farhat Abdraimov volt a Fara című filmben nyújtott játé­kával. A film egy elhízott emberről szól. A francia Catherine Frot nyer­te el a legjobb színésznőnek járó dí­jat A dilettáns című filmben ját­szott szerepéért-jelentette az NTV orosz televízió, amely megkapta a fesztivál közvetítésének kizáróla­gosjogát. A Pascal Thomas rendez­te alkotás volt a fesztivál egyetlen francia versenyfilmje. A legjobb rendezői díj, az Ezüst Szent György-díj Agust Gudmund­son izlandi rendezőé lett Tánc cí­mű filmjéért. A Bátrak órája című filmmel a háború elítéléséért és a művészet örök erejének bemutatá­sáért a spanyol Antonio Mercero különdíjat kapott. A legjobb bemu­tatkozás a zsűri szerint Marius Balchunas amerikai rendező Nincs hely című filmje volt. Balchunas 10 ezer méternyi, következő művéhez felhasználható Kodak filmet kapott amíg azok nem valósulnak meg tel­jesen - az emigrációt választotta, nem akart hazatérni. Holttestét ha­zahozták, és 1894 áprilisában te­mették el Budapesten. Ráday Mihály, a Nemzeti Panteon Alapítvány társelnöke a „műszaki" átadás kapcsán azt a meggyőződé­sét fejezte ki, miszerint az egész or­szág örömére szolgál, hogy a forra­dalom és szabadságharc 150. jubile­uma évére megszépült a síremlék. Közölte: az alapítvány már elkészít­tette a Batthyány és a Deák-mauzó­leum felújításának tudományos do­kumentációját. Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke - amely szervezet pénz­gyűjtéseivel tevékenyen hozzájá­rult a munkálatokhoz - emléklap­pal köszönte meg a rekonstrukció­ban résztvevő támogatók, műsza­ki és művészeti szakemberek munkáját. !'f Alain Delon életműdíjat kapott (ČTK/AP-felvétel) jutalmul - jelentette az AFP. A csü­törtök esti záróünnepségen Nyiki­ta Mihalkov, világhírű orosz film­rendező, a fesztivál elnöke a jelen­lévők hatalmas tapsa közepette életműdíjat nyújtott át Alain Del­onnak. A francia filmsztár mellett a fesztivál másik díszvendége Klaus-Maria Brandauer volt. A fesztivál versenyprogramjában szerepelt Tímár Péter 6:3 című filmje. Nyaranta tájainkon is (némi túlzással) ifjúsági táborok so­kaságából válogathatnak az érdeklődők, némelyik lazább hangulatot ígér, van olyan, ahol a program gazdagabb, vannak sikerültebbek, van­nak olyanok, ahol érezni a zökkenőket. Ha jobban bele­gondolok, ebben az esetben egykor a kevesebb többnek bizonyult. LAKATOS KRISZTINA Hol vannak már azok az idők, ami­kor Őrsújfalu volt a nyári álmok ne­továbbja?! Jött a „big bang", az egy nagy tábor, ahol mindenki rábuk­kanhatott az érdeklődési körének megfelelő programokra, társaságra, több kisebbre hullott szét, s az egyes rendezvények szervezői megpró­bálták megtalálni, megszólítani a maguk potenciális törzsközönségét, tovább fokozva ezzel a rétegződést. Három dolgot rögtön le kell szögez­nem: a fiatalok egy bizonyos rétegét megcélzó táboroknak van létjogo­sultságuk, meg kell becsülni min­den egyes embert, aki időt és energi­át nem sajnálva táborszervezésre adja a fejét, s végül: aki akarja, bár­hol jól érezheti magát. De kérdés azért több is adódik: működnek-e az elképzelések a gyakorlatban, mi­lyen is egy jó nyári tábor, és egyálta­lán, mi az, hogy nyári tábor. Július 2 l-e és 26-a között Köbölkú­ton a Diákhálózat, valamint hat di­ákklub (a prágai AED, a nyitrai JUGYIK, a pozsonyi BÁDÓK, NEUJK, TEK, TESADIK) szervezett sátortábort, minden érdeklődőt szí­vesen láttak, de bevallottan elsősor­ban a főiskolások, illetve a jövő főis­MTI-PANORÁMA Ötvenöt éve, 1944. július 31-én tűnt el Antoine de Saint-Exupéry francia pilóta, világhírű író. Arisztokrata családban született 1900. június 29-én Lyonban. Édes­apját még gyermekkorában elvesz­tette, édesanyjához egész életében szoros szálak fűzték, kapcsolatuk plasztikus rajza bontakozik ki az író Levelek anyámhoz című gyűjtemé­nyéből. 1917-ben a Tengerészeti Főiskolára jelentkezett, de nem vet­ték fel, így a Képzőművészeti Főis­kola építész hallgatójaként kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1921­ben bevonult, és a katonai szolgála­ti idő alatt repülős kiképzést kapott. Gyerekkori vágya teljesült ezzel: tíz­éves korától, amikor néhány perces repülőútra vitték, ellenállhatatlanul vonzotta a repülés, s ez a szenvedély nem csillapult élete végéig. Gyorsan jutott előre, pilóta lett az akkor fran­cia gyarmat Marokkóban, később egy repülőezredben hadnagy Párizs mellett. Munkája és nyughatatlan természete veszélyes kalandokba sodorta: engedély nélkül vitt el egy gépet repülni, összetörte, amiért két hét fogdát kapott. 1927-ben az első francia légitársa­kolásainak összejövetelére számí­tottak. Pozsonyban működik a Kalligram Alapítvány, amely a kö­zépiskolásokat készíti fel szlovákiai egyetemi/főiskolai felvételikre, me­séli az egyik szervező, Kaprinay Zol­tán, s a tábor ennek valamiféle „light" verziója volt, ahol főiskolai hallgatók osztották meg tapasztala­taikat jövendő sorstársaikkal. A kommunikáció - azok között, akik eljöttek - működött, a helyszín, a köbölkúti kemping kielégítőnek bi­zonyult (az egyik oldalon ott van a csodálatos, modern szabadtéri szín­ság, a Latécoére pilótája lett a Toulouse-Dakar vonalon, ezután másfél évet töltött egy sivatagi repü­lőtéren, ahol közvetített a berber felkelők és a franciák között, és elfo­gott pilóták életét mentette meg. Később egy légitársaság igazgatója­ként Buenos Airesben dolgozott. 1931-ben megnősült. 1935-ben, amikor a Párizs-Saigon repülési re­kordot próbálta megdönteni, lezu­hant a bengázi sivatagban, és há­rom napig bolyongott víz nélkül. 1936-tól a spanyol polgárháborúból küldött haditudósításokat. 1939-ben - barátai segítségével - si­került elérnie, hogy 40 éves kora és repülőbalesetei ellenére felderítő piíótaként bevegyék a hadseregbe. Később Portugálián át kijutott az Egyesült Államokba, 1940 és 1943 között New Yorkban szervezte az el­lenállást a németekkel szemben. 1943 márciusában ismét Észak-Af­rikába ment, és annak ellenére, hogy magát de Gaulle-ellenesnek mondta, csatlakozott a politikus ve­zette haderőhöz. A szövetségesek normandiai partraszállása után ki­harcolta, hogy újra repülhessen. 1944. július 31-én Korzikáról felde­rítő repülésre indult és többé nem tért vissza. Gépét minden valószínű­pad, úgy hallom, Makovecz tervez­te, az árnyoldalat pedig legmarkán­sabban talán a medence képviseli: romokban, vizet csak a nagy esőzé­sek alkalmával látott, pedig ha vala­mi hiányzott, az éppen egy kis pan­csolás volt a tikkasztó melegben), a szokásos programok is megvoltak, fellépett a Kor-Zár zenekar, humori­zált Maksa Zoltán, eljött Egely György természettudós, volt Waszlavik Gazember és volt Jutott Neki, emellett előadások, sportver­senyek, vetélkedők, kézműves-fog­lalkozások, esténként koncert, tá­bortűz, „szolid parti hölgyeknek és uraknak" színesítette a kínálatot. El­jöttek a táborlakók is, megközelítő­leg hatvanan, ehhez még hozzászá­molandók azok, akik egy-két napra, illetve egy-egy programra szóródtak be, a végső, összevont számadatok szerint mintegy háromszázan vet­tek részt valamilyen formában a rendezvényeken. Az „advocatus diaboli" szerepére nem kizárólag Köbölkút példája ösztönöz, sokkal inkább az elmúlt évek tapasztalatai, amelyeket né­hány puszta-kórban szenvedő tá­borban szereztem, ahol alapvetően minden megvolt, csak az élet és az az elemi összetevőire lebonthatat­lan, pontosan meghatározhatadan, de nagyban a résztvevőktől függő ség szerint lelőtték a németek. A Lightning P-38-as roncsait többszöri kutatás során sem találták meg, így halálának körülményeit a mai napig legendák övezik. 1998 októberében egy halász Mar­seilles közelében kifogta a tengerből ezüst karkötőjét, amelybe belevés­ték Saint-Exupéry és felesége, az ar­gentin származású Conzuelo asz­szony nevét, valamint az író New York-i kiadójának címét. Találtak a közelben két repülőgép-roncsdara­bot is, és akkoriban biztosnak tűnt, „táborhangulat" hiányzott. Magya­rázat persze több is akad. Egy ta­pasztalt táborjáró szerint a viszony­lag gyér érdeklődés oka az, hogy akik nem egyik helyszínről a másik­ra vándorlással kívánják eltölteni a nyarat, kénytelenek szelektálni. El­mennek mondjuk az első kellemes­nek ígérkező bulira, aztán minden fennmaradó energiájukat a Szigetre tartogatják. Pocok, polgári nevén Lajos János, a tábor főszervezője a DH részéről szintén logikusan, téte­lesen meg tudja magyarázni a jelen­séget. A klubok az utóbbi években átalakultak, inkább szolgáltatókká váltak, mintsem tömörítőkké, mondja. Minden diáklubban van jó esetben 10-15 ember, aki megszer­vezi a programokat, a többiek eset­leg kihasználják (vagy nem) a tag­ság nyújtotta lehetőségeket. Azaz Köbölkút esetében: volt hat rendező klub, eljött ezek szervezői törzsgár­dája, szóltak még néhány barátnak, barátnőnek, rokonnak, ismerősnek - s kész a leltár. Gond egy szál se: aki ott volt, élvezhette a programo­kat, beszélgetéseket... Csak azon mélázom, miért hívtuk mi mindig a hasonlójellegű baráti összejövetele­ket „elmegyek egyet bulizni a haverokkaľ'-nak, hiszen a diáktá­bor, ifjúsági tábor sokkal jobban hangzik. hogy ezek a keresett gép darabjai, de azóta ezt kétségbe vonták. Kalan­dos munkája, hivatásának rajongó szeretete bőséges élményanyagot nyújtott irodalmi műveihez. Számá­ra az írás elsősorban saját élményei­nek naplószerű rögzítését jelentet­te, megörökítését annak a különle­ges, átfogó nézőpontnak, amelyet a repülés nyújtott. Regényei főképp önvallomások és elvont reflexiók lejegyzései. Nem követi a történetre épülő hagyomá­nyos regényírói módszereket, írásai lazán egymásba kapcsolódó medi­tációk, melyek a repülés adta sza­badság élményét, a bajtársiasság tisztaságát, a nehézségek leküzdé­sének szépségét méltat ják: A déli fu­tárgép (1929), Éjszakai repülés (1931), Az ember földje (1939), Egyedül a felhők felett (1940), A ha­direpülő (1942). A világhírnevet „gyermekeknek és felnőtteknek szánt" meséje, A kis herceg hozta meg, amelyhez ő ma­ga készített bájos és egyedi illusztrá­cióikat. A varázslatos szépségű tör­ténet 1943-ban jelent meg, és mély embersége, nyelvének tiszta egysze­rűsége a XX. század egyik legnép­szerűbb és maradandó értékű iro­dalmi meséjévé avatta. Befejeződött a XXI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál Japán alkotásé a fődíj Medenceparti a'la Köbölkút A világhírnevet „gyermekeknek és felnőtteknek szánt" varázslatos meséje, A kis herceg hozta meg számára Ötvenöt éve halt meg Saint-Exupéry Antoine de Saint-Exupéry (Archív)

Next

/
Thumbnails
Contents