Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-31 / 175. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 31. A sertésszervek alkalmasak emberbe való átültetésre Gének megrendelésre A magyarországi Rudabányán ismét szenzációs, minden korábbinál teljesebb ősmajomkoponyára bukkantak Megvan a lcétszázadik lelet is HÍRÖSSZEFOGLALÓ A nemrég kifejlesztett, úgyneve­zett géncélzó eljárást is alkalmaz­ták a két új kiónozott bárány, Cupid és Diana létrehozásakor. „Teremtőjük" a már világhírű Dolly bárány megalkotásában is segédkezett brit PPL Therapeutics bio-gyógyszeripari cég. A két leg­újabb klónbárány, Cupid és Diana létrehozásának újdonsága, hogy az állatok egy olyan gént is hor­doznak, amelyet a géncélzás nevű, forradalmi eljárással előzőleg ki­cseréltek. A bárányok „atyja", a brit PPL Therapeutics már kezde­ményezte a gének kicserélésére al­kalmas módszer levédését, amely­től a későbbiekben komoly licenc­bevételt remél. A géncélzás szám­talan helyen használható, igen csak nagy hasznot hozhat az era beri egészségügyben. A géncélzás fehérjegyártásra is használható, továbbra - ígéri a PPL - kicserélhe­tők vagy inaktiválhatók lesznek a hibás gének. Az új módszerrel akár a sertésszervek is alkalmassá tehe­tők emberbe való átültetésre, hi­szen azok már sokkal elfogadha­tóbbak lesznek az ember védekező (immun) rendszere számára. A cég egy kísérletben már ki is kap­csolta a sertéssejtek „nemkívána­tos" généit. Az állati szervek, szö­vetek emberekbe ültetését egyéb­ként is sokan javasoják az emberi donorok kis száma miatt. A két nagy akadály az emberi immun­rendszer tiltakozása és a sertésví­rusok esetleges átvitele. (VG) A kardfogú tigrisek nyomában jöttek az emberek? Maradékokon éltünk HÍRÖSSZEFOGLALÓ Spanyol őslénykutatók szerint tulaj­donképpen a kardfogú tigrisek egyengették elődeink útját Európa felé. Úgy vélik, az emberelődök éle­tében meghatározó volt, hogy a kardfogú tigris sok maradék húst hagyott áldozatai csontjain. A korai embereknek talán csak a hiénákkal kellett megküzdeniük ezért a kon­cért. Kelet-Afrikában 1,5 millió év­vel ezelőtt azonban kihalt a kardfo­gú tigris. Egy madridi múzeum ku­tatóinak olyan, eddig fel nem tárt bi­zonyítékaik vannak, amelyek sze­rint a kardfogú tigris észak felé tartó terjeszkedésével együtt a korai em­berek is északnak vették az irányt. Az említett leletek alátámasztják, hogy az európai maradékevő embe­rek ugyanolyan eszközöket használ­tak, mint az afrikaiak. Nincs rá bizo­nyíték, de joggal feltételezhetjük, hogy elődeink számára súlyos csa­pás volt, amikor az afrikai kihalás után egymillió éwel Európából is el­tűntek a kardfogú tigrisek. Robottal végzett by-pass műtétet hajtottak végre Újítás a szívsebészetben HÍRÖSSZEFOGLALÓ A zárt mellkason belüli mikro­sebészet csökkenti a műtét időtar­talmát és kockázatát. A robot hasz­nálata hozzájárul majd e technika fejlődéséhez, amely egyelőre kísér­leti szakaszban van. Július derekán robot segítségével hajtottak végre szívkoszorúér by-pass műtétet a párizsi La Pitié kórházban Gandj­bakhch professzor szívsebészeti osztályán. Ez újabb siker azoknak a szívszebészeti kutatóknak, akik a műtétek időtartalmának és kocká­zatának csökkentésén dolgoznak. A robot olyan mozdulatokra képes, amelyekre a sebész nem - például 4-5 centiméteres bevágásokra -, így a mikrosebész nélkülözhetetlen társává vált. A szívkoszorúér-sebé­szethez ma már jóval kevesebb vér­átömlesztést kel alkalmazni, mint korábban, és ha nincs komplikáció, két hét kórházi tartózkodásra sincs szükség. Továbbra is bonyolult azonban ez a beavatkozás (a mell­kast tágan ki kell nyitni, és le kell állítani a szívet) ezért folynak je­lenleg is kutatások. A mikro­sebészet lehetővé teszi a lüktető szíven végzett műtétet, és 5-6 nap­ra csökkenti a kórházi tartózko­dást. A műtét kezdeti szakaszához részben robot segítségét vették igénybe, hogy kivegyék az emlőar­téria egy darabját, amelyet a by­pass műtéthez használnak. Gandjbakhch professzor ezt a mű­tétet lelkesedéssel, de óvatossággal kommentálja: „Rendkívüli pillana­tot éltem át, mikor kivettek egy da­rabot az emlőartériából anélkül, hogy szükség lett volna műszer­adogató személyzetre. Ez a siker egy évig tartó állaton, majd holttes­ten végzett gondos kísérletek meg­koronázása." Még azonban sok tennivaló van, a robotnak meg kell tanulnia a sebészeti műveletek egyes szakaszait, az eret például még nem tudja bevarrni, a robottal végzett operáció jelenleg mindösz­sze egyetlen ér áthidalására alkal­mas. Mint minden új műtéti eljá­rásnak, ennek is hosszú távon kell majd életképességét bizonyítania. Akkor jó egy by-pass műtét, ha a varratok szilárdak. A szakértők ki­emelik a mikrosebészeti műtétek jelenlegi korlátait: 10 százaléka jár komplikációval, az arány viszont csak 5 százalék a hagyományos szívkoszorú-sebészeti eljárással. Nem szabad elfelejteni, hogy a szívsebészet hatalmas piac is. A tő­kekockázati társaságok között el­keseredett harc folyik, és minél több hasznot akarnak hajtani rész­vényeseiknek. (VG) A mindennapos kellemetlen injekcióknak vége lehet Cukorbetegek segítése HÍRÖSSZEFOGLALÓ Talán végleg megszabadulnak a cukorbetegek a mindennapos in­jekcióktól. A majomkísérletek na­gyon biztatóak, már több mint egy éve élnek beültetett inzulintermelő sejtekkel az állatok. Régi álom, hogy inzulintermelő sejtek beülte­tésével előzzék meg a cukorbeteg­ség szövődményeit, például a vak­ságot és a veseelégtelenséget. Ugyanakkor a kilökődést gátló, az immunrendszer működését mér­séklő úgynevezett immunszup­presszív szerek alkalmazásának sok hátránya van. Egy floridai orvo­si központban Norma Kenyon és munkatársai új módszerrel kísérle­teznek. Hat cukorbeteg rhesus ma­jomnak a sejtek beültetésével együtt antibiotikumot adtak, amely gátolja a fehérvérsejtek felszínén a CD 145 receptor működését. így megszakították annak a jelzőrend­szernek a működését, amely akkor aktiválódik, amikor idegen szövet jut a szervezetbe. A beültetés után mind a hat majomnak normális volt a vércukorszintje, a havonta adott antibiotikumoknak nem voltak mellékhatásai, és egy éwel a kísér­letek kezdete után el is hagyták az antibiotikumokat. Ha minden rendben megy, talán már nincs messze az idő, amikor a cukorbe­tegséget egy 25 perces infúzióval meg tudjuk majd gyógyítani. Az ember kialakulásának ál­lomásairól még nagyon ke­veset tudunk. A föld alól elő­kerülő csontmaradványok mindig újabb ablakot nyit­nak a múltra. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Rudabányán - a világ három leg­fontosabb antropológiai lelőhely­ének egyikén - egy-két hete egy minden korábbinál teljesebb ősmajomkoponyát találtak, amely bizonyára értékes darabja lesz az évtizedek óta készülő, harminc­millió esztendő fejlődését felrajzo­ló családfamozaiknak.A mind­össze hússzor harmincméteres rudabányai leletegyüttes szerve­zett feltárása három évtizede fo­lyik, ám ma még csak a terület har­madának átvizsgálásával végeztek - hiába, az évmilliók óta a föld alatt pihenő, részben elporladt maradványoknak nem lehet csá­kánnyal-markolóval nekiesni. - Az antropológiban nem az ásás a lé­nyeg. Még csak nem is a csontok megtalálása. A kutató, akár könyv­tárban, akár lelőhelyen dolgozik, tudományos kérdésekre keresi a választ - hansúlyozza Kordos Lász­ló professzor, az ásatás vezetője. ­Számunkra a fő kérdés: hogyan, milyen környezeti feltételek kö­zött zajlott az emberré válás folya­mata. A most megtalált koponya­töredék éppen a kétszázadik lele­tünk, s - bár jelentősen kiegészít­heti tudásunkat - ahhoz a bizo­nyos válaszhoz legfeljebb néhány újabb betűt tesz hozzá. A „betűkre" - egy utóbb Gabi névre keresztelt, tízmillió éwel ezelőtt élt ősmajomhölgy fejének darabja­ira Hernyák Gábor geológus buk­kant rá. A szakembernek kulcssze­repe volt a világhírű rudabányai lelet felfedezésében: 1967-ben a Az ásatás helyszíne, legfontosabb területe mindössze hússzor 30 méter. vasércbánya vezető geológusaként dolgozott itt, s egy különös formá­jú állkapocs került a kezébe. A csontról a Magyar Állami Földtani Intézet szakértői megállapították, hogy egy addig ismeretlen, ősi ma­jomfajta egyik példánya használ­hatta, amíg élt. A Rudapithecus Hungaricusnak elnevezett, tudo­mányos világszenzációt keltő ma­jomnak 1969-ben társa is akadt, akkor ugyanis egy újabb állkapocs került elő a föld alól. Az ígéretes területen 1971-ben kezdődtek meg a tervszerű ásatások Kretzoi Miklós antropológus-professzor vezetésével. 1978 óta a ma 92 éves tudós akkori asszisztense, Kordos László irányítja a munkát, amely az utóbbi hét esztendőben már nemzeközi csapattal - amerikai, A fogakat is megőrizte a 10 millió éves állkapocscsont. ausztrál, nyugat-európai közre­működéssel -, külföldi szaktekin­télyek és egyetemi hallgatók bevo­násával folyik. Az új szenzációnak számító leletet David Begun toron­tói professzor tisztította meg. Az eddigi legnagyobbnak és legtelje­sebbnek mondott koponyadarabot szétbontva látjuk viszont a pro­fesszor asztalán. Az állkapocs két részletben ázik az ecetes oldatban, a koponyatetőről leválasztva egy furcsa alakú darab. - Gabi és kor­társai körülbelül akkora - mintegy 330 köbcentiméteres - agyat hasz­náltak, mint egy ma élő csimpánz. A lenyomat alapján azonban nyil­vánvaló, hogy agyuk barázdáltsá­ga nem érte el azt a szintet, amivel egy mai rokon rendelkezik, s in­kább a páviánokéra hasonlított. Ebből nemcsak az következik, hogy az ősmajom - csimpánzszem­mel nézve is - „butácska" volt, de az is: az emberszabású majmok evolúciója az emberi ág elválása és rakétasebességű fejlődésének kez­dete után évmilliókkal is folyama­tos. - Az emberszabású majmok ­mai tudásunk szerint - úgy har­mincmillió éwel ezelőtt Afrikában alakultak ki. Akkoriban ez a föld­rész még sziget volt, szárazazföldi kapcsolat nélkül. Az első „híd" a kontinensvándorlás jóvoltából Arábia felé nyílt, 15 millió éve. Ek­kor megindult az afrikai állatok ki­vándorlása a mai Eurázsia felé. Biztosra vehetjük, hogy a Rudapithecus elődei is ezzel a hul­lámmal érkeztek, vagyis a mi maj­munk is afrikai eredetű - szögezi le (A Népszabadság felvétele) a professzor. A Rudapithecustól persze göröngyös út vezetett az emberig. Nyolcmillió éve ez a ma­jomfajta valószínűleg eltűnt Euró­pából és Ázsiából, s csak az Afriká­ba visszaszorult rokonság tudta ki­böjtölni azt az időt, amikor (úgy öt-hatmillió éve) az ember- és a majomág kettévált. A legújabb rudabányai koponya ennek ellené­re felbecsülhetetlen kincs, hiszen ­a korábbi leletekkel együtt - azt bi­zonyítja: az emberré válás előjáté­kának néhány epizódja Európában zajlott. A csontoknak pénzben ki­fejezett értékük nincs, a vizsgálat befejezése után mégis a földtani intézet páncélszekrénybe kerül­nek, a többi őskori maradvány mellé. - A világon mindenütt a leg­nagyobb értékek között tartják számon az efféle ősleleteket ­mondja Kordos László. - A földtani intézet vezetését azzal az érvelés­sel sikerült rávennem egy páncél­szekrény megvásárlására, hogy a kutatások során elköltött milliókat alapul véve az ősleletek minden grammja tízszer drágább az arany­nál. Ez az argumentum arra azon­ban nem elég, hogy a világ három legfontosabb antropológai lelőhe­lyeként nyilvántartott rudabányai ősmajomtemető végleges védel­mének költségeit is kifizesse vala­ki. A terület bekerítésére, letakará­sára, a szenzációnak számító látni­valók méltó bemutatására 50-60 millió forint kellene, ennyit vi­szont sem az Aggteleki Nemzeti Park, sem más nem tud a lelőhely infrastruktúrájára költeni. (N-g) Az Egyesült Államokban a laboratóriumi patkányok képesek agyimpulzusokkal működtetni egy robotkart A gondolat komoly ereje HÍRÖSSZEFOGLALÓ Bármennyire hihetetlenül hangzik is, amerikai kutatóknak sikerült hat laboratóriumi patkányt megtaníta­niuk arra, hogy pusztán gondolata­ik erejével működtessenek egy ro­botkart. A felfedezést, amely idővel a gondolattal vezérelt emberi mű­végtagokhoz is elvezethet, a phila­delphiai Hahnemann Egyetem or­vosi karán dolgozó John Chapin és munkatársai jelentették be. A patkányokat először hagyomá­nyos módon arra tanították meg, hogy úgy juthatnak vízhez, ha mancsukkal megnyomnak egy emeltyűt, amely megfelelő rugós áttétellel lenyomja a vizet adagoló robotkart. A kísérletekben először behatárolták, hogy az agy mely te­rületeinek melyik sejtcsoportjai vesznek részt a feladat végrehajtá­sában. Majd az izmok mozgatásá­ban érintett területekre elektródo­kat ültettek be, és egyidejűleg egyenként rögzítették a több tu­catnyi idegsejt működését. Ennek során sikerült részletesen feltérké­pezniük, hogy az emeltyű megnyo­másához Szükséges mozdulatsoro­zat végrehajtásában az idegsejtek milyen sorrendben és miként vesz­nek részt. A kutatók több száz kísérletben határozzák meg a látszólag egy­szerű mozdulatot kísérő agytevé­kenységben részt vevő idegsejtek „tüzelési szórásterületeit", majd az adatokat statisztikailag feldol­gozva azonosították a mozdulat­sor minden egyes apró mozzana­táért - a mancs felemelésétől az emeltyű megnyomásáig - „fele­lős" idegsejteket, és azok tevé­kenységét. Végül az egyes idegsejtekhez tar­tozó elektródákat működési rend­jüknek megfelelően „sorba kap­csolták", és alkalmas áttétellel a robotkarhoz csatlakoztatták úgy, hogy az idegsejtek tüzelése immár az emeltyű közbeiktatása nélkül, az elektródokon megjelenő elekt­romos jelsorozattal működtette a robotkart. Az új helyzetben a patkányok meg­lepően hamar megtanulták, hogy Laboratóriumi patkányokkal és egerekkel már rendkívül sok kísérletet el­végeztek, legújabban az agyimpulzusaikat is felhasználják. Számunkra azonban a rideg laboratórium helyett mindennél többet ér a természetes környezet. (Illusztrációs felvétel) most már nem kell az emeltyűt megnyomniuk, ha vízhez akarnak jutni. Azonban alig néhány próbál­kozás után agyműködésüket máris ahhoz igazították, hogy elegendő csak gondolniuk az éltető vízre, és a kis robotkar máris működésbe lép. (É. T.)

Next

/
Thumbnails
Contents