Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-28 / 172. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 28. A TÉMA: NYELVTÖRVÉNY |] Marián Andel (SZNP): „Ha a Szlovákiában élő háromezer vietnami Szenckirályfára költözne, a törvény szerint nemzetiségi kisebbséget alkotna." Szemelvények a sürgősségi eljárás vitájából Unió tagállamainak és a NATOnak köszönhetően lehet, hogy Koszovó etnikailag teljesen albánná válik. A szlovákiai magyar nemzetiségi kisebbség képviselői sohanem nyilváníthatják ki önrendelkezési törekvéseiket, mert a magyar nemzet a Magyar Köztársaságban már kinyilvánította. A Szlovák Köztársaságban minden esetben csak a nemzetiségi kisebbség képviselői lehetnek. Senki nem fosztja meg őket attól a joguktól, hogy a szlovák polgári társadalomban éljenek, hogy nemzetiségként mint államalkotó tényezővel számoljunk velük. Az alkotmány egyértelműen megállapítja, hogy a Szlovák Köztársasság elsősorban a szlovák nemzet állama. Vagyis a szlováknak, abban az esetben, ha nem ért egyet a hatalmon lévő kormánnyal, nincs lehetősége az anyaországhoz fordulni úgy, mint a magyar nemzetiségi kisebbség képviselőjének. Katarína Tóthová (DSZM): „Néhány nappal ezelőtt több napilap hírt adott a magyar lobby Vajdasággal kapcsolatos ténykedéséről. Ha megengedik, idéznék abból a levélből, amelyet a magyar lobby a svéd miniszterelnöknek címzett. Ez részlet a levélből, amelyet egy újságírónő egyenest Washingtonbóljelentetett meg az egyik szlovákiai napilapban. Idézem a svéd miniszterelnöknek írt levél részletét: »Azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy a koszovói béketerv részeként támogassa Észak-Vajdaság Magyarországhoz való békés viszszacsatolását a NATO védelme alatt.« A levélben az ilyen követelés indoka az, hogy a Vajdaság a trianoni egyezmény előtt ezer éven keresztül Magyarországhoz tartozott. És miért hozom ezt fel a kisebbségi nyelvhasználati törvénnyel összefüggésben? Úgy gondolom, az értelmes képviselőknek és állampolgároknak ezt nem kell hosszabban indokolnom. Az emlékezet felfrissítésére elég megemlíteni, amit 1997-ben az akkori magyar miniszterelnök mondott: "Magyarország ott van, ahol magyarok élnek.« Nem módosítják rövidesen ezt a kijelentést a következőképpen: Magyarország ott van, ahol magyarul beszélnek? Úgy vélem, ebből az okból kifolyólag sem lehet a kisebbségi nyelvhasználati törvényt az államnyelvről szóló fölé rendelni." Jozef Zlocha (DSZM): „Csak Tóthová képviselőasszonyt szeretném kiegészíteni: A Vajdaság sohasem volt Magyarország része. A Vajdaság Szerbia vagy Jugoszlávia része volt. Magyarország (Maďarsko) az első világháború után szürendkívüli körülmények és fontos okok - finoman szólva - a kormánykoalíció törékeny kapcsolatai vagy gyenge összetartása. És az MKP 15 szavazatára való ráutaltság. Színletett meg, mint más államok, ahogyan Csehszlovákia. Azelőtt Magyarország (Uhorsko) volt, vagy Ausztria-Magyarország (RakúskoUhorsko), úgyhogy nem kell a fogalmakat összekeverni." Anna Malíková (SZNP) a kisebbségek hivatali nyelvhasználati jogairól: „Úgy gondolom, az Európai Unió keretében e téren csúcstartók vagyunk. A nemzetiségi kisebbségeket és az etnikai csoportokat érintő ügyek megoldásában való részvétel joga is adott, erről tanúskodik a városi és községi képviselő-testületekben való képviseletük, sőt, a legfelsőbb törvényhozó szervben, a Nemzeti Tanácsban is vannak küldötteik. És annak a törvénynek köszönhetően, amit a városi és községi képviselő-testületekbe való választásokról elfogadtak, a szlovákokat diszkriminálják, nem a nemzetiségi kisebbségeket. Ha szemet hunynak is felette, DélSzlovákiában már diszkrimináció van. Önöket nem érdekli, hogy az ott élő szlovákok a diszkrimináltak? De már bevett szokássá válik, vagy valamiféle szabállyá, hogy Önöket ez egyszerűen nem érinti. Önöknek ez nem számít." Malíková szerint a kormánytervezet nem indokolta elégségesen azt, miért van szükség a sürgősségi eljárásra: „De mondjuk meg az igazat, melyek azok a rendkívüli körülmények, melyek tehát a valós indokok. Nem az emberi jogok és szabadságok veszélyeztetettsége, nem a kisebbségi jogok elnyomása. Ezek a játék folyik itt. Most elosztották a feladatokat, néhányan rosszak lesznek, a kormány pedig a szlovák nemzet védelmezőjének és az emberi vagy szlovák jogok védelmezőjének szerepében fog tetszelegni. Már előre megegyeztek, hogy az MKP megjegyzéseivel fogadják el a törvényt - Szlovákia rovására. Tudják, ha az MKP követeléseinek engednek, az a 15 szavazat mindig biztosan meglesz. Mivel bizonyos szavazatokkal már nem biztos, hogy rendelkeznek. A kapcsolatok törékenységéről vall néhány ügy is. Például a Nemzeti Vagyonalap vezetőjének visszahívása...." Jozef Prokeš: (SZNP) „Kormányunk példaképe, az USA elvetette a kétnyelvűséget, a kiadásokra hivatkozva. Örülök annak, hogy kormányunk gazdagabb országnak tekinti a Szlovák Köztársaságot, mint az Egyesült Államokat, •ha mi megengedhetjük magunknak, ők meg nem. Hozzátenném még, hogy Kalifornia nemrégiben a nemzetiségi iskolákat is megszüntette. Vagyis világos, hogy a kérdések, amelyeket ez a törvény kíván megoldani, egyértelműen nem vonatkoznak az alapvető emberi jogokra. Vagy az Egyesült Államokban megsértik az emberi jogokat?" Eva Slavkovská (SZNP): „Ami az állam biztonságát illeti, az csak akkor lehetne veszélyben, ha ezt a törvényt nem fogadnák el, és a magyar nemzetiségi kisebbség olymódon követelné a jogait, mint az albánok Koszovóban. Remélem, hogy ez nálunk nem következhet be. A sürgősségi eljárásnak nincs semmi oka, ha azt vesszük alapul, hogy a törvény hiánya nem jelentett a magyar nemzetiségi kisebbség számára semmiféle hátrányt. Vagyis, ha szeptemberig kibírnák, (a törvény parlamenti megvitatásának időpontjáig, hiszen ismeretes, hogy voltak erre vonatkozó elképzelések is. - szerk. megj.) az sem érintené hátrányosan őket. A szlovákiai magyar nemzetiségi kisebbségnek több mint jól megy a sora, növekvő lélekszámuk is erről tanúskodik. Mindnyájan tudjuk, mi lesz annak a vége, ha a nyolcvan százaléknyi szlováknak kell a húsz százaléknyi magyar nemzetiségi kisebbséghez alkalmazkodnia. A magyarosítás ugyanis már most, törvény nélkül is folyik. Elég megtekinteni a dunaszerdahelyi és komáromi napilapokat(l), ahol sok esetben az állásajánlatok egyik legfőbb követelménye a magyar nyelv ismerete. Csak a szlovákiai magyar kisebbség képtelen megtanulni a szlovák nyelvet, nem hajlandó elsajátítani az államnyelvet, annak az országnak a nyelvét, amelyben él. A törvény elfogadása a magyar kisebbség számára lehetővé teszi, hogy méginkább semmibe vegye az államnyelvet. A törvény nagyvonalúságának köszönhetően végképp nem lesz szükségük a szlovák nyelv ismeretére. Ismétlem: nem csupán a vegyesen lakott területen, hanem a tiszta szlovák vidékeken is rendszeresen találkozni fognak a szlovákok a magyar nyelvvel. És hogy ez tüstént így lehessen, ezt szolgálja a sürgősségi eljárás. Más ok nem létezik. Hacsak nem az MKP aggodalma, hogy a magyar kisebbség mértéken felüli követeléseinek a koalíción belül több olyan ellenzője is akad, mint Koncoš miniszter úr. Talán csak ez vezeti az MKP-t arra, hogy a Szlovák Köztársaság kormányát a sürgősségi eljárásra kényszerítse." A kisebbségi nyelvhasználati törvény parlamenti vitája a közelmúltban lezárult. Az elfogadott törvény azóta politikai és sajtóviták tárgyát képezi. A jogszabállyal kapcsolatban nem érdektelen kérdés, miként hat a szlovákiai belpolitikára és az ország külhoni megítélésére. ÖSSZEÁLLÍTÁS Még fontosabbnak tűnik az, hogy az érintett állampolgárok mennyire élnek majd tudatosan a törvény nyújtotta, nemegyszer már a gyakorlatban is alkalmazott jogokkal. Összeállításunk a parlamenti vita első szakaszából idéz képviselői véleményeket. Bár a vita tárgya ebben a szakaszban az volt, sürgősséggel tárgyalják-e a kormány tervezetét, az ellenzék már itt megelőlegezte, miként közelít a kérdéshez. A kijelentések magukért beszélnek, ahogyan a képviselők is, akiktől származnak. Marián Andel (SZNP): „Én most azt kérdem, kik a romák? Nemzetiségi kisebbség? Etnikum? Ha azt mondjuk, hogy nemzetiségi kisebbség és nem etnikum, az antihumánusság valamiféle bázisára kerülünk. Ők nagyon ügyesek és kihasználják ezt. Romák az egész ország területén élnek, tehát ennek alapján egész Szlovákia vegyesen lakott terület lenne. Tulajdonképpen az egész ország kétnyelvű lenne. Keleten léteznek falvacskák, 500-1000 lakossal, ahol szlovákok, magyarok, ruszinok, ukránok, romák is élnek. Akadnak tehát olyan falvak, ahol a háromnégy nemzetiség és a többségi nemzet képviselői húsz-húsz százalékot alkotnak. Vagyis a községben négy nyelven vezetnek majd hivatalt. Továbbá azt is szeretném megkérdezni, a kisebbség milyen nyelvét fogják használni? Az irodalmi magyar nyelvet vagy annak nyelvjárásait, dialektusait? (Andel ezt a ruszinokkal és romákkal kapcsolatban is elmondta - a szerk. megj.) Ki bírálja el, hogy irodalmi nyelvről vagy valamilyen halandzsáról van-e szó? Ez feszültségek esetleges forrásává válhat. Mindenki azt fogja állítani magáról, hogy a roma vagy cigány nyelvet, vagy a magyart használja, s közben a keleti roma nem érti meg magát a hegyentúlival, és a Királyhelmec környéki magyar dialektussal beszélőt nem értik meg Budapesten. Élnek itt oroszok, ukránok, szerbek, horvátok. Él itt körülbelül ezerháromszáz arab és háromezer vietnami. Ha a vietnamiak, mondjuk, Szenckirályfára költöznének, nemzetiségi kisebbséget alkotnának. Húsz százalékot, így a hivatali érintkezésben ezen törvény alapján a vietnami nyelvet fogják használni. Németországban a törököknek és kurdoknak már második nemzedéke él, és vannak helyek, ahol húsz, némely régiókban negyven százalékot alkotnak, de a hivatalokban nem használhatják sem a török, sem pedig az arab nyelvet." Ján Cuper (DSZM): „Ha valaki teljesértékűen szeretne integrálódni a Szlovák Köztársaságba, annak nem csupán jogai kell, hogy legyenek, hanem kötelességei is, ahogyan ezt számára a nemzetközi dokumentumok előírják. Dél-Szlovákiában ez a szükséglet szerintem nem abból adódik, hogy a magyar nemzetiségű állampolgárokat integrálják a szlovák társadalomba, hanem éppen ellenkezőleg. Úgy vélem, egyértelmű igyekezetről van szó, kizárólagosságról, méghozzá nem csupán nyelvi kizárólagosságról, hanem adminisztratívról és területiről is. Vagyis a Szlovák Köztársaság önállóságával és területi épségével összefüggőről, amelynek a dél-szlovákiai autonomista és irredenta törekvések támogatásához kellene vezetnie. A szlovák nemzetiségű hivatalnokok asszimilációjához és etnikailag tiszta, magyarul beszélő terület kialakításához. Nem fogok arról beszélni, hogy ez a koszovói út. Koszovóban 1945-ben a szerbek még a lakosság 56 százalékát tették ki, most 4 százalékot. És a legutóbbi tragikomikus háború után az Egyesült Államoknak, az Európai Ladislav Orosznak, a DBP vezérszónokának elmarasztaló véleménye a Magyar Koalíció Pártja önálló nyelvhasználati törvénytervezetének beterjesztéséről Üres, politikailag elhibázott gesztus Az ellenzék mellett a nyelvhasználati törvény vitájában a szlovák koalíciós pártok jobbára csak vezérszónokaik által ismertették álláspontjukat. Felszólalásaik az ellenzék fellépéséhez viszonyítva konstruktívabbak, bár az MKP önálló képviselői tervezetét, illetve annak elvetését követően a magyar képviselők módosító javaslatait illetően szintén elutasítóak voltak. Példaként álljon itt egy rövid idézet a Demokratikus Baloldal Pártja egy részének álláspontját ismertető Ladislav Orosz képviselő felszólalásából, amely még a két tervezetről folyó első olvasató vitában hangzott el. „A kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadásának szükségességéről folyó vita hosszú távú és maradandó traumát jelent társadalmunkban. Erre a vitára mindennél jobban érvényes, hogy emotív kérdés, ahol általában nem érvényesülnek az észérvek. Olyan téma tehát, amelyből egyfelől azok a pártok igyekeznek hasznot húzni, amelyek arra törekednek, hogy a kisebbségekből államiságunk ellenségképét faragják. Másrészt azok a politikai tényezők, amelyek a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok érdekvédelmét tekintik alapvető politikai céljuknak. Olyan téma ez, amely elmélyíti a társadalom megosztottságát, és negatívan befolyásolja az ország külpolitikai megítélését is, amely szintén nagyon fontos állampolgáraink mindennapi életének javítása szempontjából. Ezen alapvető okokból a DBP frakciója azt szorgalmazza, az ügyet véglegesen és méltóképpen zárjuk le." Orosz véleménye az MKP-tervezetről: „Ez a tervezet maximalista követelésekből indul ki, amelyek társadalmilag elfogadhatatlanok, és nyilván a jövőben is azok lesznek. Ennek az előterjesztők, az MKP képviselői is tudatában vannak. Azok közé tartozom, akik mély megértéssel viseltetnek a kisebbségek követelései iránt, beleértve a nemzetiségi kisebbségeket is. Számomra ez természetes, mivel kétnyelvű vidéken születtem és töltöttem gyermekkoromat, ismerem a magyar nyelvet és a magyar kisebbség körében sok barátom van. Számomra ez normális volt és az is, hogy két nyelven társalogjak velük. Megértem a magyar nyelvet de szlovákul válaszolok, mivel a magyar szókincsem nem elég gazdag. Élettapasztalataim alapján megengedhetem magamnak, hogy határozottan, de mindamellett nyíltan és barátilag közöljem, az önálló tervezet beterjesztése üres és politikailag nem szerencsés gesztus, amely magának a kormánytervezetnek az elfogadását is veszélyezteti. Ezért azok érdekei ellenében hat, akiknek az igazát az igen tisztelt MKP-s kollégák képviselni szeretnék. Ugyanis ha önök, kedves kollégák, arra az álláspontra helyezkednek, hogy a jelenlegi és az államnyelvről szóló törvény elfogadása előtti helyzethez képest a kormánytervezet nem jelent előrelépést, félrevezetik és megosztják a nyilvánosságot. E körülmények közepette örülnék, ha az előterjesztő MKP-s képviselők még a szavazás előtt visszavonnák tervezetüket." Tárgyaltak, de nem egyeztek meg... (Pavol Hrušovský, Bugár Béla és Ľubomír Fogaš) (TA SR-felvétel) Az oldal anyagát összeállította: Korpás Árpád