Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-27 / 171. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 27. KOMMENTÁR Az oklevél értéke PÁKOZDI GERTRÚD Szokatlan képsorokat sugárzott a minap a szlovák közszolgálati televízió. A nyár kellős közepén úgyszólván a fél kormány öltönyben, nyakkendősen kísérte azt a német beruházócsoportot, amely Észak-Szlovákiában kíván mintegy 500 embernek munkát adó gyárat építeni. A hír örvendetes, érthető a kormánytagok öröme is. A bökkenő az, hogy pillanatnyilag inkább ahhoz a bizonyos fecskéhez hasonlít, amely nem csinál nyarat. Nem az újabb rekordot elért munkanélküliség számottevő csökkentéséről van szó. Június végén alig négyezer fővel maradt félmillió alatt a nyilvántartott álláskeresők száma. Közülük harmincezer pályakezdő, akik közép- vagy felsőfokú tanulmányaikat befejezve voltak kénytelenek a munkaügyi hivatal felé venni útjukat. Miután bejelentik, hogy nem szándékoznak továbbtanulni, ellenkezőleg, mielőbb szeretnének képzettségüknek megfelelő munkahelyen dolgozni, jogosulttá válnak a létminimumnak megfelelő segélyre. Ezt lehet kifogásolni, lehet rajta élcelődni (fedezze az állam az utolsó vakáció költségeit!), de tény marad, hogy ahol 200 ezer körüli a tartósan, 50 ezret meghaladó pedig a több mint egy éve munkanélküliek száma, ott aligha a pályakezdők rontják a statisztikát. És aligha a pályakezdők azok, akiknek az esélyei a legjobbak a betöltendő állások elfoglalásakor. Már csak azért sem, mert iskolarendszerünk nem képes lépést tartani a kereslettel. A rekordot döntögető munkanélküliség ellenére az iparból egyre gyakrabban érkezik jelzés: kevés a szakképzett munkaerő. Jóllehet az iskolaügy a fordulat óta jelentősen növelte az oktatásba bekerült új szakmák arányát, az ipar igényeinek idejében történő előrejelzése híján nehéz tartani a lépést. Amíg a szakképzésért meg az iparfejlesztésért felelősök nem közösen keresik a megoldást a jövő szakmunkásainak, technikusainak, mérnökeinek kívánt irányú képzésére, addig a tanév végén mindig ugyanaz lesz a probléma: fiatalok ezreinek csak papírja lesz a végzettségről, munkájuk nem. Beállhatnak azok közé a volt munkavállalók közé, akik egykori munkahelyük csődje miatt kerültek utcára, s akik egy korszerű új gyár beindításakor nem biztos, hogy eséllyel pályázhatnák meg a kínálkozó munkalehetőséget. A strukturális munkanélküliségre az oktatási rendszernek is válaszolnia kell. JEGYZET mennyire tiltakoztak a gyógyászati rendtartás elfogadása ellen, mondván: az ország anyagi helyzete nem teszi lehetővé a „szocialista" egészségügyi ellátást. Akkoriban miért nem hallatta hangját? Miért nem bírálta a déeszemes minisztereket, miért nem tiltakozott az ellen, hogy az új tulajdonosok a „privatizált" gyógyintézetek alulértékelt árát sem fizették meg?! Netán nem tudta, hogy akkor az a néhány százmillió korona is segíthette volna az alulfinanszírozott tárcát? Arra miért nem emlékszik, hogy Soboňa és Javorský déeszemes miniszterek voltak azok, akik a költségvetési viták során megelégedtek a kormány által odavetett összeggel, s nem harcoltak azért, hogy az állam többet fizessen az általa biztosítottak betegellátásáért?! A múlt hibáinak orvoslása, sajnos, fájdalmas és hosszadalmas, s kezdetben radikális beavatkozásra is szükség van. A kormánynak tudatosítania kell(ene), nem elég csupán nevén nevezni a bajt, s az ágazat válsághelyzetére figyelmeztetni, kemény intézkedésekre van szükség. Tibor Šagát miniszter pontosan tudja, hogy néhány egészségügyi intézet bezárása, az ágazat átmeneti „fogyókúrája", illetve azonnali pénzforrások nélkül nem valósítható meg a reform. A baj csak az, hogy akadnak fic(k)ók, akik a gyors és gyakran fájdalmas lépések támogatása helyett csak nyilatkoznak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk Fico mindent tud PÉTERFI SZONYA Aki abban bízott, hogy a nyári uborkaszezon mentes lesz a politikától, nagyot tévedett. Az események zajlanak, a politikusok pedig ahelyett, hogy szinte ingyen élveznék a parlamenti üdülő nyújtotta lehetőségeket, nyilatkoznak. Egyes fic(k)ók olyan ügyesek, hogy lubickolnak is a papierničkai medencében, pingpongoznak is ugyanott, s közben mindenkit kioktatnak. Apait-anyait beleadva bírálnak, a nép nevében persze. A débégés fic(k)ó a leghangosabban. Ő ugyanis az, akik mindent tud. Pedig boldogult gyermekkoromban csak a budapesti rádióból ismert Bukfenc tudott mindent! Legújabban az egészségügyi minisztert szemelte ki célpontnak. Merthogy semmit sem tett az ágazat agóniájának megállításáért. Úgy, mint az ország lakosainak jelentős hányada, ez a fic(k)ó is - s még ez lenne a jobbik eset emlékezetvesztésben szenved. Nem jut eszébe ugyanis, hogy az eltelt kilenc hónap alatt nem lehetett orvosolni azokat a gazemberségeket, amelyek az előző kormány rablógazdálkodásának következményei. Hirtelen nem emlékszik arra, hogy a valaha ellenzéki képviselők TALLÓZÓ - Ne csináljon belőlem bolondot, mi az, hogy tönkrement a cég! (Peter Cossányi karikatúrája) Olyan információk is megjelentek, amelyek félremagyarázásként értékelhetők Mértéket tartani Azt hiszem, sokan vannak Szlovákiában, akik úgy érzik, erősen túlbeszéltük a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény megszületésének körülményeit, tartalmának hiányosságait. CSÁKY PÁL Valóban ideje lenne a továbblépés lehetőségeiről gondolkodni ám a honi magyar sajtóban az elmúlt napokban néhány olyan információ is megjelent, amely erős torzításként vagy szándékos félremagyarázásként értékelhető. Magam 1996 óta foglalkozom a kérdéssel, a legtöbbet vitáztam a részletekről, ezért is helytelennek tartom, ha a szlovákiai magyarok irányában hamis információkjelennek meg. Az első ilyen hamis információ az, hogy az MKP külpolitikai téren nem tett meg mindent azért, hogy nézeteit külföldi partnereivel ismertesse. Az igazság az, hogy a törvény alapelveinek kidolgozása 1997-től külföldi segédlettel készült, s partnereinknek minden új fejleményről tudomásuk volt. Hágában is, Brüsszelben is, Strasbourgban is tudtak az MKP idei januári tervezetéről is - ekkor még a kormány részéről én voltam felelős a törvény előkészítéséért. A folyamatban az idén három törés következett be. Januárban koalíciós partnereink megijedtek az MKP tervezetétől, s új tervezet elkészítését javasolták. Az előzetes tárgyalások után nyilvánvalóvá vált, hogy partnereink számára bizonyos megoldások elfogadhatatlanok. Ekkor én magam jelentettem be a kormányban, hogy egymás filozófiájú törvény elkészítését nem tudom vállalni - ekkortól felügyelték a folyamatot a kormány más tagjai. A másik törés március végén következett be, amikor koalíciós partnereink megijedtek az alapelvek tartalmától is. Ekkor került sor nyílt összetűzésre Fogaš alelnök úr és közöttem, ekkor jött el soron kívül Pozsonyba van der Stoel úr, ekkor nyilatkoztak a nemzetközi szakértők úgy, hogy az általam elkészített javaslat jobb, mint kollégámé. A végzetes törés májusban következett be, amikor is az EU, az EBESZ és az ET rájött, hogy ennek a törvénynek az elfogadása nagyon kemény politikai kérdés, amely veszélyeztetheti a szlovákiai kormánykoalíció létét. Ekkor az említett szervezetben poNem lenne jó, ha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk. litikai döntés született, amelynek lényege az, hogy bár az MKP európai elveken alapuló megoldást akar, ez nem támogatható, ha a kormánykoalíció három pártja számára elfogadhatatlan. Magyarán az EU, az EBESZ és az ET visszatáncolt, visszatáncolt van der Stoel is, mondván, nem támogathatják egy jobb törvény elfogadását. Ezt nagyon nyíltan elmondták nekünk - többek közt azon a találkozón, ahol az MKP vezetői találkoztak az összes Szlovákiában tevékenykedő EU-nagykövettel. Ezért üdvözölte az EU is, van der Stoel is a törvény elfogadásának tényét, s ezért kínálják nekünk azt a lehetőséget, fogadjuk el az eddigi törvényt, s a jövőben támogatni fogják újabb törvény elfogadását a nyelvi jogok bővítésére. Durva félremagyarázás az, hogy az önkormányzatok általános érvényű rendeletekkel hatékonyabb nyelvi jogokat voltak képesek biztosítani a község területén, mint ez a tövény. Először is egy községi szintű rendelet és egy törvény jogi ereje között óriási a különbség - a törvény javára. Másodszor az elfogadott törvény hivatalos érvényű anyanyelvű írásos válasz kidolgozására is kötelezi a hivatalokat ez pedig, akárhogy is nézzük, a magyar nyelv hivatalos státusának elismerése községi szinten. Ez az írás nem védeni akarja a törvény tökéletlenségeit, hanem arra akar figyelmeztetni, ne öntsiik ki a fürdővízzel a gyereket is. A hivatal akkor ad anyanyelvű választ, ha a polgár anyanyelven fordul hozzá. Az önkormányzati hivatalokban akkor jelennek meg a kétnyelvű nyomtatványok, ha arra igényt támasztunk. A feliratok, hirdetmények akkor lesznek kétnyelvűek, ha a polgárok kérik őket. Az önkormányzatok tárgyalásai akkor folynak majd a kisebbség nyelvén vagy lesznek kétnyelvűek, ha a helyi képviselők használni fogják anyanyelvüket. Ha már a törvény tökéletlen, legalább mi ne rontsuk tovább kiaknázható lehetőségeit. A szerző a szlovák kormány kisebbségi és emberjogi, illetve regionális fejlesztésért felelős alelnöke. SME A vizsgálati fogságból nemrég szabadult Ivan Lexa, aki kerülve az újságírókat, szabadonengedése óta nem állt a nyilvánosság elé, pazar hét végi házában, a szenei tavaknál tölti nyári vakációját. Megfigyelők korábban úgy vélték, a titkosszolgálat volt igazgatója Vladimír Mečiar trencsénteplici panziójában múlatja majd idejét. Szomszédai elmondása szerint a DSZM képviselőjének családja a ház urának távolléte alatt is rendszeresen Szencen tartózkodott. „Fiai az Algida cég furgonjáról jégkrémet árultak, míg Lexa rács mögött ült" - állítják szemtanúk. A lap fotósa készített néhány felvételt is, ahogy a komoly súlyfelesleggel küszködő gyanúsított a tóban lubickolt. Lexa hozzátartozói amint észrevették a lesifotóst, ráförmedtek: „Kopj le, mert gépeddel együtt a tóban kötsz ki!" DIE PRESSE A Mikuláš Dzurinda vezette szlovák koalíciós kormány eddigi legmélyebb válságában van - írta hétfőn az osztrák napilap. Emlékeztetett rá: múlt héten az MKP bejelentette, hogy fontolóra vette a koalícióból való kilépést, és augusztus 5-én dönt a kérdésről. Tény, hogy a kormánynak még a magyar párt távozásával is megmarad a többsége, de így a háromötödös alkotmányos többséget elveszítené. Az MKP főleg a nyelvtörvény miatt csalódott, amelyet koalíciós partnere az ellenzék és az MKP ellenzése dacára fogadott el. A koalíción belül már megszokott, hogy Dzurindát az utóbbi időben többször is cserben hagyják miniszterei. Most újabb rossz hírek érkeznek a kormányfő címére: a munkanélküliség 18,6 százalékkal rekord szintet ért el, s a legújabb felmérések szerint Mečiar volt miniszterelnök pártja, a DSZM közel 30 százalékkal újra a népszerűségi lista élén áll. Míg Dzurinda pártja 20 százaléknál tart, s ezzel elérte eddigi mélypontját. COTIDIANUL Magyarországnak nem kell sugalmaznia semmiféle követelményt a vajdasági kisebbségek számára mondta Kovács László, az MSZP elnöke a bukaresti napilapnak adott nyilatkozatában. Kifejtette: a koszovói helyzet különbözik a vajdaságitól, mert Koszovóban a lakosság túlnyomó része, 90 százaléka albán. Ott a területi autonómia etnikai autonómiát jelent, de más a helyzet a Vajdaságban, ahol a lakosságnak csak 16 százaléka magyar. A volt külügyminiszter úgy véli, a vajdasági magyar közösség képviselőinek Belgráddal kell tárgyalniuk. Ami pedig Magyarországot illeti, abban kell segítenie őket, hogy jobban éljenek egy demokratikus Jugoszláviában. Kovács nem ért egyet Orbán Viktor kormányfővel abban, hogy a vajdasági lehet az újabb válság. Mint ismeretes, az én pártom nincs hatalmon - szögezte le. OLVASÓI LEVÉL Ne ítéljünk elhamarkodottan Alaposan meglepett, amit egy ógyallai levélíró egy 80 éves nagyapa részére írt. Természetesen elolvastam a nagyapa levelét is, és átértékeltem a magam módján. Merem állítani, hogy én nem találtam abban az írásban annyi kivetnivalót, mint az Ön kioktató válaszában! Nem értem, honnan vette a bátorságot, hogy egy koros embert kioktasson. Minek alapján szól bele abba, hogy valakinek mikor és miért kell szeretnie valakit, anélkül hogy ismerné az illető ellenérveit? Értékelem azt is, amilyen odaadóan védelmezi azt a kislányt, aki azóta már az unoka felesége lett, és a nagyapa is ott volt az esküvőn. De mi győzte meg arról, hogy az a kislány valóban annak a magyar fiatalembernek az oldalán akarja leélni az életét? Én a szívem legmélyéből kívánom, hogy úgy legyen! Hogy legyen Önnek e téren 5-15 év múlva is igaza! Ám mi van akkor, ha az a kislány a fiún keresztül autót, lakóházat vagy könnyű megélhetést lát? Ezt csak az évek múlása igazolja vagy cáfolja! Ön jól leteremti azt az idős embert, aki saját házában sem érzi jól magát, mert úgy érzi, hazátlan! Miből gondolja, hogy ennek az embernek nem lehetnek olyan élményei, melyek az óvatosságát valaki vagy valakik ellen még ma is éberségre intik. Szerintem az az ember a megéltek tapasztalata _ alapján fél, de nem hazaáruló! Ő nem adta el a hazáját, ő itt él ma is, 80 évesen, fáradtan, megtörten, lehet, hogy megsebzetten, de itt él! Erre Ön azt írja, hogy ez az ember eljátszotta a becsületét. Az az ember 35 éwel jár Ön előtt. Gondolt már arra, hogy 35 évbe mennyi minden fér bele? A felfrissítés kedvéért: Hullott már az Ön közelében német, orosz bomba, vagy látott-hallott már nehéztüzérségi lövedékrobbantást? Látott már szétzúzott ablakot, mögötte három muszkát élesre töltött puskával, ahogy biztosítják egymást egy 17 éves kislány megerőszakolásakor? Evett már desztillált mosogatóvízből főzött, vagy cukorrépával édesített ételeket, vitt melaszos kenyeret az iskolába? Én ezt megéltem, pedig csak 16 éwel születtem Ön előtt. Ugyanott, ahol Ön, mégis Magyarországon. A háborút pedig Nádudvaron és Debrecenben vészeltem át, ott tanultam a betűvetés titkait, majd Nyíregyházán és Győrött, dolgozni mégis Vágbesztercén kezdtem. Hazám ismeretével elégedett lehetnék, mert Bártfától Kassáig - České Budejovice, Ostrava, Pozsony, Komárom, Léva: csak néhány a több mint másfél tucatból városból, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodtak. Az Ön által említett négy várost is ismerem, kettőt közelről. Ám mindez és még megannyi érv nem ad jogot arra, hogy másokat rendre utasítsak, megszabjam, hol, mikor, kivel kell, hogy boldog legyen. Semmi szín alatt nem ítélkeznék egy 80 éves férfi felett, csak azért, mert szegény panaszkodni mert. Meglehet, otthon nincs is kivel beszélgetnie. Ön is lehet még 80 éves János bácsi, csak türelem! Szabó Vilmos Verebély