Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-26 / 170. szám, hétfő

10 SPORTVILÁG ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 26. Paavo Nurmi, Jesse Owens, Emil Zátopek, Kipchoge Keino és Carl Lewis következik az évszázad 25 legjobb sportolóját bemutató sorozatunkban Utolsó állomásához érkezett az évszázad legjobb sportolóit bemutató sorozatunk. A névsort öt atléta - Nurmi, Owens, Zátopek, Keino és Lewis zárja. MAREK SVÁTEK PAAVO NURMI. Loimaaban, Turkutól nem messze született 1897. július 13-án. Három olimpián (1920-1928) kilenc arany- és három bronzérmet szerzett 1500 méteren, illetve 10 kilométeren. Huszonnégyszer javított világcsúcsot, ezért is tartják minden idők egyik legnagyszerűbb futójának. A „repülő finn" 12 éves korában kezdett megismerkedni az atlétikával. Honfitársa, Hales Kolehmainen volt a példaképe, aki a stockholmi játékokon szerzett olimpiai bajnoki címet. Több se kellett Paavonak, beszerezte első sportcipőjét és elment edzeni. Egy év múlva az Urheiluliitto klub neveltje lett - végül egész pályafutását itt töltötte el. Az első világcsúcsot 1920-ban állította föl: a 3 kilométeres távot 8:36,9 perc alatt teljesítette. Kövekezett a nyári olimpia, ahonnan három arany- és egy ezüstéremmel távozott. A következő ötkarikás játékokon, Párizsban hat nap alatt ötször diadalmaskodott; az igazán felejthetetlen ezek közül az 1500 és az 5000 méteres táv volt, mert a két győzelem között 40 perc jutott a pihenésre. Egy éwel az olimpia után amerikai körútra ment - 55-ször állt rajthoz, mindössze kétszer nem ő ért elsőként célba. Harmincegy évesen még részt vett az 1928-as amszterdami játékokon, 10 km-en győzött, 5 és 3 km-en egy hely választotta el az aranytól. Bejelentette viszszavonulását, de nem bírt ellenállni a csábításnak, szeretett volna benevezni a Los Angeles-i olimpiára is. A német szövetség közbenjárására azonban az IAAF kizárta, mert kiderült, hogy jogtalanul téríttette meg az útiköltséget. Aztán még egyszer felbukkant az ötkarika égisze alatt: legjobb formáját hozta. Ót kilométeren, tízen és a maratoni futásban ő volt az abszolút befutó. A családi éremgyűjteményt még Emil felesége, Dana is gazdagította, ő a női gerejhajítók között bizonyult a legjobbnak. Az ötkarikás játékoktól Emil 1956-ban, Melbourne-ben vett búcsút. A maratonin elért hatodik hely végleg meggyőzte, eljött a visszavonulás ideje. Pályafutása során 18 világcsúcsot döntött meg 5 és 30 kilométer között. Többszörös Európabajnok: Brüsszelben (1950) 5 és 10 km-en, Bernben (1954) 10 km-en (5 km-en bronz). Az első csehszlovák atléta, aki a 10 kilométert 29 percen belül teljesítette, és az első, aki 5 kilométeren 15, majd 14 perc alatt futott. Eredményeire nemcsak hazájában figyeltek föl, 1949-ben, 1951ben és 1952-ben a világ legjobb sportolója díjjal tüntették ki. Nyíltan tiltakozott az 1968-as szovjet megszállás ellen. A sporthoz fűződő viszonyát 1975-ben nemzetközi Fair play-díjjal ismerték el. Csehországban tavaly az Évszázad sportolójának választották. KIPCHOGE KEINO. Afrika legragyogóbb atlétikai csillaga 1940. január 17-én született. Szülőhelyétől elég messze volt az iskola, ezért az utat naponta gyalog kellett megtennie. így kezdett el rendszeresen futni. A sport bekerült a vérkeringésébe és komoly edzésbe fogott. Huszonnégy évesen abszolválta először az olimpiát; a kenyai „ismeretlen" Tokióban (1964) ötödik lett 5 kilométeren. Négy éwel később Mexikóvártos fogadta a világ legjobb sportolóit, s itt már Keinot az esélyesek között tartották számon. Mégis az utolsó pillanatban került be a kenyai válogatottba. A jelölést a lehető legjobb módon hálálta meg: 1500 méteren az első helyen végzett, több mint 20 másodperccel megelőzve a szám világcsúcstartóját, James Ruynt. Öt kilométeren ezüstérmes lett. Négy éwel később a 3 km-es akadályfutásban szerzett olimpiai bajnoki címet, 1500-on a második hellyel kellett beérnie. Az első kenyai olimpiai bajnok, és az első afrikai sportoló, aki világcsúcsot ért el. Jelenleg a Kenyai Olimpiai Bizottság elnöke. CARL LEWIS. „Carl King " 1961. július l-jén született az amerikai Birminghamben. Apja az amerikaifutballért, a mama az atlétikáért rajongott. Carlnak az utóbbi nőtt jobban a szívéhez, az ő paradicsoma a távolugró szektor volt. Tizenhárom évesen kezdett el kacérkodni az atlétika gondolatával; 551 centimétert ugrott távolba és komoly edzésbe kezdett. Pályafutását sérülése sem törte derékba, egyszerűen megállíthatatlan volt. Tizenhat évesen 813 centiméterre repült.. Helsinkiben (1983) világbajnoki címet szerzett 100 méteren és a 4x100-as váltó tagjaként. Egy évre rá a Los Angeles-i olimpián négyszer játszották el tiszteletére az amerikai himnuszt, miután 100, 200, 4x100 méteren és távolugrásban is bajnok lett. Négy éwel később Szöulban 100-on és a távolugrásban megvédte az olimpiai bajnoki címet. A távolugrás Barcelonában és Atlantában is az „ő száma" maradt. Lewis a második atléta a földön, aki egy számban négy olimpián nyert (előtte Alfred Oerter diszkoszvetőnek sikerült 19561968 között). Kilenc aranyérme van az ötkarikás játékokról, ezenkívül nyolcszoros világbajnok. A világ legjobb távolugrójának tartják. Ezt alátámasztja a tény, hogy 1981. február 28-ától 1991. augusztus 31-éig 65 alkalommal nem tudták legyőzni. Paradox módon azonban sohasem sikerült világcsúcsot fölállítania kedvenc számában. Bob Beámon megdönthetetlennek tartott 890 centiméterét (az 1968-as olimpián érte el) többször is megközelítette, de túlszárnyalni nem bírta. Tokióban ugyan 891-et ugrott (1991), de az erős szél miatt nem ismerték el a világcsúcsot, ráadásul honfitársa, Mike Powel 895 centivel megelőzte, így Lewis a világbajnokságról ezüstéremmel távozott. Két éwel ezelőtt, 36 évesen vonult vissza. Az amerikai Carl Lewis, az elmúlt tizenöt esztendő legjobb atlétája az 1952-es helsinki játékokon ő gyújtotta meg az olimpiai lángot. 1973. október 2-án halt meg. JESSE OWENS. 1913. szeptember 12-én jött a világra az Alabama állambeli Danville-ben. Első rekordját középiskolás diákként érte el: 1932-ben 100 yardon kerek 10 másodperc alatt ért célba. Egy évre rá az Egyesült Államok háromszoros főiskolai bajnoka. A Hírességek Csarnoka előtt az 1935. május 25-ei teljesítménye nyitotta veszély. Adolf Hitler nem volt elragadtatva a sötét bőrű atléta teljesítményétől, a verseny után nem is gratulált neki, durcásan elvonult. A Fehér Házban sem rajongtak érte; Franklin Roosevelt nem volt hajlandó fogadni. Egy éwel Berlin után Owens felhagyott az aktív sportolással, és az Illinoisi Atlétikai Bizottságban kezdett dolgozni. Phoenixben halt meg 1980. március 31-én. EMIL ZÁTOPEK. Koprivnicében Dana és Emil Zátopek; ketten öt olimpiai aranyérmet szereztek. Emil Helsinkiben három számban győzött (5000 és 10 00 m, maratoni) meg a kaput: 45 perc leforgása alatt öt világcsúcsot javított, egyet pedig beállított. Ezek közül a távolugrásban elért 813 centiméteres rekodját 25 évig senki sem tudta megdöntetlen. O volt a berlini olimpia egyik előre beharangozott favoritja, valamennyi számában (100 méter, 200 m, 4x100 m, távolugrás) aranyérmet nyert. Távolugrásban a német Luz Longtól kellett igazán tartania, de az első helyét nem fenyegette különösebb született 1922. szeptember 19én. Többé-kevésbé véletlenül adta futásra a fejét: az iskola nevelője választotta ki Zlínben a városi futóversenyre. „Csak" másodikként ért célba, de a sport örökre megpecsételte a sorsát. Először a londoni olimpián villant föl, 1948-ban. Tíz kilométeren első, öt kilométeren második lett - a rövidebbik távon a belga Gaston Raiffal vívott drámai csatát. Négy éwel később Helsinkiben élete Az oroszok először nem akartak hinni a szemüknek, aztán az utolsó pillanatban mégis ők jutottak a Davis Kupa négy legjobb válogatottja közé Miloš Mečíŕ védencei csak Moszkváig váltottak jegyet Karol Kučera 2:2-re egyenlített, ekkor még volt remény a végső sikerre JÁN HUDOK Szlovákiához nem volt túl kegyes Fortuna istenasszony - legalábbis ha a férfi válogatottak legnagyobb becsben tartott tenisztornájára, a Davis Kupára gondolunk. Á sorsolás után a napnál is világosabb volt, hogy Miloš Mečíŕ védencei hazai pályán biztosan nem lépnek pályára. Minden kezdet nehéz alapon az első fordulóban szinte nem is juthatott volna méltóbb ellenfél a szlovák csapatnak, mint a címvédő Svédország. Az irányított sorsolás szerint ezután a negyeddöntőben Oroszországnak vagy Németországnak kellett következnie, az elődöntőben pedig az ausztrál-amerikai párharc győztese várt volna a szlovákokra. Egy kis túlzott optimizmus mellett. A finálé aztán könnyebb dió lett volna Kučera és Hrbatý számára. így képzelték ezt el a legoptimistábbak. Az első forduló jelesre sikerült: Trollhatanban Szlovákia leigázta a vikingeket. Hageskog, a svéd csapat kapitánya elismerését fejezte ki Kučerának és Hrbatýnak, mondván: ez a páros a döntőt is megnyerheti. Persze ebbe egy csipetnyi magyarázkodás is belefért, hadd értsék a skandináv szurkolók, miért Szlovákia jutott tovább, de kétség kívül az elismerés elsősorban a fiúk teljesítményét illette. Április óta sok minden történt a teniszvilágban - a két szlovák teniszező játékán azonban nem fogott ki az idő vasfoga. Dominik Hrbatý bejutott a French Open elődöntőjébe, amelyben (mint később kiderült) a tornagyőztes Andre Agassi fektette két vállra. Karol Kučera Wimbledonban a nyolcaddöntőig menetelt, ahol öt játszma után a fracia Pioline bizonyult jobbnak. Ezek az eredmények szinte sokkolták a szlovák válogatott negyeddöntőbeli ellenfelét. Az oroszok a németek egyőzése után nagy önbizalommal a salakot választották. Aztán Hrbatý a Roland Garros-n három játszmában legyőzte Kafelnyikovot, majd négy játszmában Szafint, s az oroszok rögtön elkezdtek spekulálni, talán mégsem olyan tökéletes az a salak. Kérvényt nyújtottak be a Nemzetközi Tenisz Szövetséghez, hogy változtathassák meg a pálya borítását, mert a Svédországból rendelt anyag állítólag radioaktív, gondok lehetnek vele. A szlovák szövetség nem értett egyet az érveléssel, a nemzetközi szövetség dettó, így az oroszok „házi gyártmányú" salakon voltak kénytelenek játszani. A pálya jó minőségű volt, nem következett be az, amitől féltek, hogy szántófölddé válik a a meccsek során. A szlovák küldöttség a párizsi Roland Garros salakját látták benne, de Miloš Mečíŕnek valami mégsem tetszett. Dominik Hrbatý sérülése még mindig nem múlt el igazán, ezért eleinte az is kérdéses volt, pályára léphet-e egyáltalán. Az oroszoknál sem volt kifejezetten rózsás a helyzet. Marat Szafin könyöksérülése miatt a French Open óta nem mutatkozott a nemzetközi porondon, de az edzésen kiderült: most már kutya baja, retteghet az ellenfél. Kafelnyikov Wimbledonban feladta a versenyt, sérült lába miatt lépett vissza. Ázóta rendbejött, ám a jelek szerint nincs igazán csúcsformában. Az ATP-ranglista negyedik helyéről vágott neki a szlovákok elleni találkozónak, korábban viszont világelső is volt már. Hozzá kell tenni, amikor a ő ült trónon, ahol játszott, kiesett (négyszer egymás után az első fordulóban). Idén azon kilenc játékos közé tartozik, aki két tornagyőzelmet tudhat maga mögött (Australian Open, Rotterdam) . A Davis Kupában sem adja olcsón a bőrét. És hogy eltökélt szándéka orosz színekben versenyezni, saját zsebéből fizetett 5000 dollárt az új salakért.. A szlovák tábor két lehetőséggel számolt az első nap után: Mečíŕ védencei vagy kétpontos előnyt szereznek, vagy 1:1 lesz az állás. Mint tudjuk, nem így alakultak a dolgok. Kučerát mindia elkábította volna a kánikula: hiában nyerte meg az első játszmát, életében először kikapott Szafintól. Hrbatý ugyanígy járt Kafelnyikovval, pedig korábban erre sem volt példa. Ha figyelembe vesszük, hogy Kafelnyikov párosban is az élmezőnyhöz tartozik, akkor az oroszok már szombaton biztosíthatták volna továbbjutásukat. Partnere, Andrej Olhovszkij 33 éves kora miatt egyéniben már nem is szerepel. Az oroszok mellett szólt a ranglistahelyezés is: párosban Kafelnyikov 20., Olhovszkij 47., míg Hrbatý a 155., Kučera pedig csak a 217. a sorban. Ráadásul szlovák kettős még soha nem nyert a Davis Kupában. A moszkvai Olimpiai Csarnokban azonban fölborult a papírforma. Miloš Mečíŕ a találkozó után beismerte, többször is azt hitte, káprázik a szeme. Az egyértelmű és magabiztos szlovák győzelemmel Kučerának megnőtt az önbizalma. (Ehhez még az is hozzájárulhatott, hogy a mérkőzés előtti éjszakát Kučera és Hrbatý közös szobában töltötték, ahová Igor Moška, a szövetség elnöke légkondicionálót vett...) Vasárnap Kučera lesöpörte a pályáról a volt világelsőt, Jevgenyij Kafelnyikovot. A Hrbatý-Szafin összecsapáson már nem babra ment a játék. Itt kellett eldőlnie, sikerül-e megfordítania az állást a szlovák csapatnak, és győztesként elhagynia Moszkvát, vagy a házigazdák játszanak az ausztrálok ellen. Bár Hrbatý remek erőnlétnek örvend, a nála két éwel fiatalabb Szafin jobban bírta idegileg az ötjátszmás drámát. Nem jött be a svéd szövetségi kapitány jóslata. Ez azonban semmit sem von le Kučera és Hrbatý érdemeiből. A kétjátékos teljesítménye évről évre javul, s attól, hogy a jubileumi 100. Davis Kupa-tornán nem jutottak tovább, még nem jelenti azt, hogy ez legközelebb nem sikerül. Dominik Hrbatý drámai mérkőzést vivőt Szafin ellen a mindent eldöntő ötödik összecsapáson, végül az orosz fiú bizonyult jobbnak (TA SR-felv.)