Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-26 / 170. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 26. KOMMENTÁR Patkószög a kalácsban TÓTH MIHÁLY Sokan megjósolták tavaly nyáron: ősszel majd kimondottan jót tesz a Dzurinda vezette ellenzéknek is, hogy Mečiar Rezest nevezete ki mozgalma kampányfőnökévé. Aki világéletében nem olvasott aranyköpés-gyűjteményt, az is tisztában van vele, hogy egy multimilliárdos szájából könnyen kipottyan a „ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot". Kisebb hányavetiségekre is fölöttébb érzékenyen reagál a plebsz; miniszterelnök korábban Klaus nagypolgári teniszezésből származó bokaficamának sztoriját - népszerűsítése reményében - fényképes riportban örökítették meg. Az eredmény: a következő dekádban több mint 5%-al csökkent népszerűsége. Kormányunk megalakulása előtt az elemzők talán elmélyültebben foglalkozhattak volna a 4 (korábban 11) politikai erő miniszterjelöltjei adottságaival. Szinte kínálta magát, hogy levonják a Rezeš-jelenség tanulságait. Magyarán: olyan tevékenységi területeknek a tájékára se lett volna szabad engedni jobboldali politikust, amelynél fennáll a hiányzó kenyér „kaláccsal helyettesítésének" a veszélye. A jelenlegi sanyarú viszonyok között egy legbaloldalibb szocdem miniszter se tud többet juttatni a szociálisügyi bársonyszékből, mint a legmegrögzöttebb jobboldali politikus, akinek lúdbőrös lesz a háta, ha hallja, hogy a piacgazdaságot szociálissá akarják tenni. Ilyen helyzetben kerül főszerepbe a miniszter beleérzési képessége, szolidaritás iránti érzéke. Sem a kormánykoalíciónak, sem a par excellence szociális érzéknélküli MKP-vezetésnek nem tesz jót, hogy a népjóléti szféra keretében két magyar is angazsált a cigánykérdés megoldásában. Persze, elképzelhetetlen az olyan „mazsolázás", hogy „vállalom az államtitkárságot, a miniszeterelnök-helyetteséget, cle a roma problematika nélkül". Az viszont elképzelhető, hogy jól meggondolja a miniszter, „kalács" kínálgatásával nem sérti-e meg a kilátástalan helyzetben lévő romát. Ilyen gesztus volt, amikor Csáky Pál cigány kovácsműhelyek létrehozásával vélte enyhíteni a roma nyomort. Ha nem lennék szomorú, így vidámkodnék: patkószöggyártásban világelsők leszünk. Rossz nyelvek JARÁBIK BALÁZS Csak sajnálni lehet azt a szlovák polgárt, aki politikai túltelítettségre hivatkozva gondolt egyet, s vakációzni ment - s ha mindez egy politikussal történt! Mert ha szegény külföldre utazott, s mostanábanjött haza, csóválhatja a fejét, hogy miről is maradt Le. Lexa szabadlábon, Černák meg a helyén. Márpedig az ellenzék nem figyel oda, mikor tölti fel energiáit az igazságügy-miniszter vagy a miniszterelnök, cselekszik, és igaza van. Sokan biztos röhögőgörcsöt kaptak a szlovák kormányhivatalnokok bakija láttán, amikor tátott szájjal, de csukott szemmel nézték Lexa szabadon bocsátását. Van azonban a Lexa-ügynek meg az ellenzék friss nyomulásának egy másik háttere, ami magyarázatot adna a Mečiar-emberkék általános „kormányváltáslesznemsokára" szajkózására. Az ugyanis, amit a DSZM politikusai három hete folytatnak az előrehozott választásokról meg a kormány tehetetlenségéről, már-már politikai kampány. Érvként felhozhatom Szlovákia leghíresebb politikai hullájának, Mečiarnak a feltámasztását. Éppen ő közölte a médiával: formálódik a PEP-DBP-DSZM-koalícíó, amely az SZNP támogatásával alkotmányos többséggel rendelkezne a kormányban. Márpedig Mečiar politikai nyugalmát csak fajsúlyos dolgokban illik megzavarni, mint köztársaságielnök-választás, meg ilyesmi. A DSZMretorika legfontosabb eleme, hogy a kormánykoalíció egyes képviselőijelezték tárgyalási szándékaikat. Sokan azonban elfelejtették, hogy a PEP exelnöke - aki immáron pártját köztársaságra cserélte - tárgyalt zárt ajtók mögött a DSZM kabalamacijával. Az elnöki iroda bejelentése alapján akár pókerpartit is játszhattak volna, épp megvoltak hozzá. Rossz nyelvek szerint azonban szó eshetett a DSZM és a PEP közötti megállapodásról. A megállapodás lényege tulajdonképpen a PEP parlamenti felduzzasztása, mégpedig a DSZM egy-két tucat képviselője által. Ennél fogva a PEP mint az egyik legerősebb parlamenti párt méltán kérhetné kormányszerepének felértékelését, ami elvezethetne - legalább - a kormányválsághoz. Már hallom is, ugyan, Schuster elérte, amit akart, mire lenne ez neki jó. Az első hallásra valóban komoly érv azonban Schuster félreismerésén is alapulhat. Az az ember, aki nyugodtan kockáztatta a választások során a demokratikus erők győzelmét saját párt alakításával, aki mindenre képes volt, hogy köztársasági elnök legyen, miért elégedne meg a szimpla elnöki jogkörök nyugodt használásával, amikor kihasználva a szlovák politika veszedelmes viszonyait, akár a nagy politikai manipulátor címet is kiérdemelheti az államfői mellé? A rossz nyelvek sok mindenre képesek, ezért sokan inkább ignorálják véleményüket. Van abban azonban valami jó is, hogy néha képtelenségnek ható dolgokat is kimondanak. A címzettek ugyanis csak nagy ritkán hajlandók véghezvinni a nyilvánosságra hozott gyanús terveiket. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra- (58238313), Urbán Gabriella-panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnélj valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakcia@voxnova.sk - Miniszter úr, tényleg nincs pénzünk benzinrg? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE A brüsszeli hetilap arról ír, hogy a koszovói események nyomán a bővítés iránti politikai akarat az EUban erősebb, mint valaha. Megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy a balkáni történések gyorsítani vagy lassítani fogják-e a bővítést. A lap elemzése szerint várható a tagjelöltek széthúzása is. Magyarország és Lengyelország arra fog törekedni, hogy tovább nőjön a távolság köztük és a többi belépésre váró között. Sok EU-vezető úgy érzi, nagyvonalú ajánlatot kell tenniük a felkészülésben hátrébb, de a válságövezethez közelebb lévő Romániának és Bulgáriának is, miközben a bővítés jelenlegi második sorának éllovasai hamarosan csatlakozhatnak az élcsoporthoz. Nikolaus van der Past, az Európai Bizottság főtárgyalója elmondta, sem az unió, sem a tagjelöltek részéről nem gyorsítható a tempó. A lap valószínűtlennek tartja, hogy a tárgyalások befejezésére 2001 második fele előtt sor kerül. De még ha ekkorra sikerül is befejezni a tárgyalásokat, számolni kell 12-18 hónapnyi ratifikációs időszükséglettel. A lap úgy véli, nem valószínű, hogy az első új tag 2004 előtt csatlakozik. Üldözöttekből és mártírokból sok van, olyanokból, akiket nem akart megérteni a kor és mindenki ellenük fordult Az emberek gyarlók, a politikusok nem kevésbé A mečiari titkosszolgálatnak, az akkori szlovák ellenzéknek és az MSZPSZDSZ kormánynak az volt az érdeke, hogy Duray Miklóst eltüntesse a politikai életből. Később a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnökét a titkosszolgálat fizikailag likvidálni akarta - állítja maga Duray. MOLNÁR NORBERT Ad: Új Szó, július 21., interjú Duray Miklóssal Az állítás csak jelzésszerű, konkrétumokat Duray nem mondott el. Nem tudjuk meg, Magyarországról ki jelezte neki, hogy kényelmetlen, nem tudjuk meg, kivel tartott kapcsolatot a mečiari titkosszolgálatból, hova tűnt a likvidálásáról szóló dokumentum, s milyen más eszközökhöz folyamodtak még ezek a bizonyos csoportok. Szavaiból úgy tűnik, szinte mindenki egyetlen politikust akar eltüntetni az útból. (Azért akad még egy, aki rendszeresen bejelent egy merényletelképzelést saját maga ellen.) Vajon Duray évekkel ezelőtt, amikor megtudta a likvidálási terveket, miért nem hozta azokat nyilvánosságra? A fizikai megsemmisítés kivédésére ez a legjobb megoldás, legalábbis eddig többnyire bevált. Az MKP tiszteletbeli elnöke szerint az emberek gyarlók. Teljesen igaza van. „Ha valakinek elmagyarázzák, hogy ő az alkalmas és nem a másik, akkor ezt szívesen elhiszi" - állítja. Ebben is igaza van. És azt se vegyük el tőle, hogy ő a szlovákiai magyarság politikai, szellemi és erkölcsi erejének meghatározója. Nem lehet rossz néven venni, ha valaki tisztában van önmagával, és ezt nem magyarázták el neki. S valószínűleg azért nem lehetett anno az MKP elnöke, mert a párt most a DSZMmel és az SZNP-vel ellenzékben ülne. S talán azért sem, mert a három egyesülni kívánó párt tagsága nem érzett elég bizalmat iránta, hiszen már az Együttélésen belül is voltak olyan hangok, hogy elnököt kellene váltani. Duray Miklós olyan személyiség, aki mindig is megosztotta a szlovákiai közvéleményt és konkrétan a szlovákiai magyarságot. 1989 előtt a rendszer kiszolgálói nem szerették, a többiek tisztelték. A fordulat után a politikai tagozódás, valamint a radikalizmus mint politikai eszköz elismerése illetve elvetése mentén osztódott a magyarság "Durayszeretőkre" és „Duraynemszeretőkre". Ebben nem volt középút. De így volt ez másokkal is. Aki politikai pályára lép, az csak elvétve válik semlegessé a választók szemében, s egy A '89-es fordulat után csak Budapest viszonyult Durayhoz egységesen. politikusnak talán ez soha nem is lehet az érdeke és erénye sem. Duray Miklóst 1989 után legalább annyian nem szerették, mint szerették. Akkor is a titkosszolgálat és politikai ellenfelei vagy éppen partnerei tehettek erről? Akkor is egy propaganda áldozatává vált? Vagy csak egyszerűen politikus lett és bizonyos nézeteket képviselt, amit - természetszerűleg - egyesek elfogadtak,mások pedig nem. A '89-es fordulat után egyedül Magyarország viszonyult Durayhoz egységesen. És mindegy volt, hogy éppen ki a kormányfő. 1994-ben a Horn-kormány hivatalba lépésekor az új elit Duray Miklóst tekintette szlovákiai partnerének. A különbség a korábbi időszakkal szemben az volt, hogy a kabinet megszüntette a szlovákiai magyar pártok diszkriminálását. A „tárgyalópartner" azonban nem változott. A szeretnem szeret játékot inkább Duray folytatta: ő volt az, aki nem szeretett valakit, s ezt többször is hangsúlyozta. Az pedig teljesen érthetetlen, miért állítja, hogy az akkori budapesti vezetésnek érdekében állt „a szlovákiai magyarság gyengítése, hogy ne rendelkezzék olyan politikai, szellemi és erkölcsi erővel, mellyel egységesen kinyilváníthatja igényeit". A magyarországi médiákban Duray tíz éve a leghitelesebb szlovákiai magyar, így a magyarországi sajtótermékekben - állításai ellenére - gyakorlatilag egyetlen támadást sem indítottak ellene. Kivétel a Magyar Fórum, amelyben Popély Gyula az egész MKP-t egy erkölcstelen, köpönyegforgató bandának állította be, miközben a párt listáján előkelő helyen indult. Duray állítja, hogy az Új Szó is része volt annak a gépezetnek, amely a szlovákiai magyarság gyengítésén dolgozott. Ezt az egész szerkesztőség nevében a leghatározottabban visszautasítom. Lapunk nem üldözött senkit, még ha valaki - és nem csak rólunk - ezt gondolja is. Duray Miklós mindig elmondhatta véleményét az Új Szó hasábjain és a jövőben is teret kap a lapban. Üldözöttekből és mártírokból sok van, olyanokból, akiket nem akart megértem a kor és mindenki ellenük fordult. És főleg olyanokból, akik azt hitték, hogy ilyenek. Marat is akkor lett azzá, amikor már elvesztette befolyását. Végül megölték. Egy nő, aki szerelmes volt politikai ellenfelébe. De ki beszél itt szerelemről? Ad: Vasárnap, július 21., interjú Duray Miklóssal A kisebbségi nyelvtörvény elfogadása után az MKP önvizsgálatot gyakorolt, de igazából csak egyetlen hibát ismert el: Nyugaton nem prezentálta kellőképpen saját tervezetét. Az interjúban Duray ezt a kérdést bagatellizálja. Nem véletlenül. A párt tiszteA tettek, a nyilatkozatok és a tények nincsenek összhangban egymással. letbeli elnökeként ugyanis egyedül ő felel a külkapcsolatokért. A koalíciós partnerek elküldték képviselőiket Nyugatra (Milan Kňažko és Ján Figeľ társaságából azonban hiányzott Csáky Pál, akinek mint a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesnek ott lett volna a helye, no de ez nem Duray hibája). A Nyugat bólogatott, Max van der Stoel elégedett volt, az MKP pedig idehaza kesergett. És lám, a magyar párt elnöke és tiszteletbeli elnöke a törvény elfogadása után pár héttel tárgyalt az EBESZ főbiztosával, aki egyszeriben nem volt elégedett. Sőt, Szlovákiába látogat, hogy meggyőzze a kormányt a szükséges módosításokról. Mindez enyhén ellentmond Duray múlt heti állításainak, hogy a külföldi megítélés elhanyagolható. Mintha a tettek, a nyilatkozatok és a tények nem lennének összhangban. OLVASÓI LEVÉL Lábilc János barangolásai Lábik János párkányi festőművész barangolásainak útja ez alkalommal Dunaszerdahelyre vezetett. Barátai, ismerősei is elkísérték őt a Csallóközi Múzeum kiállítótermébe, ahol áttekinthetőbbekjobban beláthatok a kiállított képek, melyek között az olajfestmények mellett több akvarell is látható. Külföldi barangolásai - Magyarország, Csehország, Olaszország - és a környékbeli kiállításai után megtisztelő Lábik úr számára a dunaszerdahelyi tárlat lehetősége. A kiállítás ünnepi megnyitóján július kilencedikén dr. Nagy Kornélia művészettörténész ismertette Lábik János egyszerű, de egyenes életvitelét, ami kiállított képein is tükröződik. A csendes tájak szépségében a festő sorsa is benne van. Festészete mellett közvetlen ismerősei nagyra értékelik a városhoz való hűségét, a segítséget. Az ő ötlete, érdeme, hogy Párkányban van ma galéria. Bízunk abban, hogy barango lásainak térképe egyre bővül, és több városba is meghívást kap régiónk szülöttje. Dunaszerdahely és környéke, e magyarlakta térség már közelebbről megismerheti Lábik János párkányi festőművész alkotásait. Ezenkívül illene támogatni azt az elvet is, hogy otthonainkba, közintézményeinkbe a saját vidékünket megörökítő művészi alkotások kerüljenek. Hajtman Kornélia Nána