Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-17 / 163. szám, szombat

10 tévé és rádió - vasárnap ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 17. Olaszországban Makoveczről Milánó. Makovecz Imre életmű­véből, filozófiájából mutattak be doktori disszertációt a milá­nói Műszaki Egyetem Építészeti Karán. A magyar származású Parádi Ildikó Cristina sikerrel védte meg az ötszáz oldalas disszertációt az egyórás, diave­títéssel gazdagított előadás so­rán. A neves magyar építész fia­tal és felnőtt kori terveiről ké­szült doktori munka kivonatát valószínűleg egy építészeti szak­folyóirat is leközli. (MTI) Nádszegi zenei fesztivál Nádszeg. Harmadik alkalom­mal rendezi meg a helyi ifjúsági klub a nádszegi zenei fesztivált, amelyet ezúttal július 30-án, il­letve 31-én tartanak a Szőlős szabadtéri színpadon. Az amatőr zenekarok (Three Kings, Raisin' Blues, Rómeó Vérzik, Fagifor) mellett fellépnek olyan neves együttesek, mint a Hobo Blues Band, Auróra, Irish Rovers, Ladánybene 27, Tártai Tibor és a Magyar atom. A rendezők ezút­tal a gyerekekre is gondoltak. Őket a Bojtorján, valamint Lin­da, azaz Görbe Nóra szórakoz­tatja majd, illetve Vitéz László kalandjai című előadásával a pé­csi Márkus Színház, (tb) A legújabb Ifi tartalmából Az Ifi júliui számának központi témája a nyári vakáció. Táborok szinte minden mennyiségben. Ezek közül felhívjuk a figyelmet az első közös EDDA-IFI tábor­ra. Az utazás szerelmeseinek a ciprusi és bajkonuri helyszíni ri­portunkat ajánljuk, a sportked­velők közelebbről is megismer­kedhetnek Kokóval, a profi boksz magyar királyával. Képes összeállítást találhatunk az év legnagyobb filmcsemegéjéről, a Csillagok háborújának első ré­széről, de találkozhatunk Esmeraldával és társával is. A könnyűzene kedvelői számára a POPSZIGET mellékletet ajánl­juk. A lapban továbbá interjút olvashatunk Patrik Hermannal, a Markíza televízió népszerű ri­porterével, és riportot a bátorkeszi Pomádéról. Termé­szetesen nem hiányoznak a népszerű társkereső-, intim-, di­vat- és irodalmi rovatok sem. A sok tréfa, anekdota mellett megismerhetjük Petőfi Sándort: mint a magyar irodalom kiváló és könyörtelen humoristáját. Az Ifi rendkívüli nyári nyeremé­nyek lehetőségével is előrukkol. Az olvasók Gabriela Sabatini parfümjét nyerhetik meg, vagy akár tetőtől talpig fellöltöz­hetnek - ingyen. Szórakozás, játék, rejtvény, hasznos ismere­tek 48 oldalon - mindez az Ifi júliusi számában. MOZI POZSONY HVIEZDA: Knockin'on Heaven's Door (ném.-am.) szombat, vasár­nap 20.30 Joe, az óriásgorilla (am.) sz., v. 16, 18 Briliáns csapda (am.) sz., v. 21.15 TATRA: Brian élete (ang.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Az élet szép (ol.) sz., v. 18, 20.30 Joe, az óri­ásgorilla (am.) sz., v. 15.30,18, 20.30 Lolita (am.) sz., v. 17.30,20 MLADOSŤ: Mondd, mi a szerelem! (svéd) sz., v. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Analizálj... (am.) sz., v. 18, 20.30 Édesekés mostohák (am.) sz., v. 17.30 Taxi (fr.) sz., v. 17, 21 Álmaid nője (sp.) sz., v. 18.30 Ai no Korrida (jap.-fr.) sz., v. 20.15 KASSA DRUZBA: Karakter (hol.) sz., v. 17.45, 20 TATRA: Joe, az óriásgo­rilla (am.) sz., v. 17.45, 20 CAPITOL: Joe, az óriásgorilla (am.) sz., v. 18, 20.15 IMPULZ: Sling Blade (am.) sz., v. 19.15 DEL-SZLOVAKIA VÁGSELLYE - MŰVELŐDÉSI HÁZ: Klub 54 (am.) sz., v. 21.30 GALÁNTA - SZABADTÉRI MOZI: Carla új élete (am.) sz., v. 21.30 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: A szerelem hálójában (am.) sz., v. 20 LÉ­VA - JUNIOR: Üzenet a palackban (am.) sz., v. 18 SZABADTÉRI MOZI: Ryan közlegény megmentése (am.) sz. 21.30 Üzenet a pa­lackban (am.) v. 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Carla új élete (am.) sz., v. 19 GYOR CINEMA CITY - GYŐR PLAZA: Elveszett zsaru 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30; Múmia 13.30, 15.45, 18, 20.15, 22.30; Kegyetlen já­tékok 14, 16, 18, 20, 22; A csaj nem jár egyedül 14, 16, 18, 20, 22; Mint a hurrikán 13.30,15.45, 18, 20.15, 22.30; Taxi 14,16,18,20, 22; Briliáns csapda 13.31, 15.45, 18, 20.15, 22.30; Kedvenc Mars­lakóm 14, 16, 18, 20, 22; 10 dolog... 14, 16, 18, 20, 22; Kísértetha­jó 16,18, 20, 22; Mulan 14. Amerikai megemlékezés George Cukor rendezőről Munkássága fotókon is MTI-HÍR Los Angeles. Az amerikai Film­akadémia, Los Angeles megye Mű­vészeti Múzeuma és a Magyar Mozgókép Közalapítvány szerve­zésében rendezvénysorozat kez­dődött George Cukor, a magyar származású híres hollywoodi ren­dező születésének 100. évforduló­ja alkalmából. Az amerikai Filmakadémia emlék­ünnepséget szervezett, amelyen számos neves hollywoodi színész, rendező, operatőr vett részt. A Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumátvárhegyi Attila politi­Nem fogadta el a pénzt és sikert ígérő külföldi meghívást, inkább vállalta az itthoni gondokat és mellőzést A kórusmuzsika hazai apostola Ha megérte volna, ma lenne nyolcvanéves Szíjjártó Jenő zeneszerző, a szlovákiai ma­gyar kórusmozgalom fanati­kusan lelkes szervezője. Olyan korban élt, amikor minden jelszó a tömegekre hivatkozott, de gyanús volt minden tömeges akció. VOJTEK KATALIN Márpedig az általa feltámasztott kórusmozgalom ilyen volt: töme­geket mozgatott meg és emelt fel a dal erejével. Életéről, pályájáról özvegyével, Nagy Ilonával beszél­gettünk. Milyen ember volt Szíjjártó Je­nő? Csodálatos férj és csodálatos apa, rengeteget foglalkozott a gyere­kekkel. De zenészként nem ismert kompromisszumot. Maximalista volt, mindig a tökéletes megszólal­tatásra törekedett, nem tűrte a di­lettantizmust. Karnagyként rend­kívül szigorú volt, addig kínozta a kórust, amíg el nem érte a tiszta hangzást. A zene szent volt számá­ra. Persze, akadtak, akiknek ez a szigorú igényesség nem tetszett. Ebből kifolyólag nagyon sok kelle­metlenségben volt része. A Szlovák Rádió zenei rendezőjeként csak tö­kéletes produkciót fogadott el. Ezért gyűlt meg a baja egy dirigens­sel, akit pontatlanságai miatt számtalan ismétlésre kénysze­rített, de a végeredményt így sem tartotta elfogadhatónak. A karmes­ter a rezsim egyik kedvence volt, így elérte, hogy a központi pártbi­zottság foglalkozzon az üggyel, be­hívassa és kérdőre vonja Jenőt. De a hallatlan precizitásra való törek­vésének volt eredménye. Több fel­vételt, amelyet a rádió zenei rende­zőjeként készített, a rádiós zenei felvételek nemzetközi zsűrije díjjal jutalmazott. így vált ismertté a ne­ve külföldi zenei körökben. Hívták Bécsbe, hatalmas fizetést ígérve, de annyira kötődött Szlovákiához, hogy nem fogadta el az ajánlatot. Igaz, hogy csak illegálisan mehe­tett volna ki, erre meg nem volt haj­landó, noha tökéletesen beszélt né­metül, és nem lettek volna érvé­nyesülési gondjai. A sorozatos nemzetközi elismerés felkeltette a kollégák irigységét. Egyiküknek meggyőződése volt, hogy azért si­kerülnek olyan remekül a felvéte­lei, mert a legjobb akusztikájú te­remben készültek. Ezért elintézte, hogy többé ne készíthessen felvéte­A zene számára szent volt leket abban a teremben. Hihetetlen dolgokat élt át, rengeteg negatív él­ménye volt. Tudott bánni az emberekkel? Tudott. Ha leállította a felvételt, mindig türelmesen elmagyarázta, miért igényel más zenei megoldást. Lejátszotta a problematikus részle­tet, és a valóban jó muzsikusok be­ismerték, hogy igaza van. A kevés­bé jók, akik nem tudták felfogni, mit szeretne elérni, elhíresztelték, hogy szőrszálhasogató, és kelle­metlenkedéssel álltak bosszút. Családi vonás volt náluk a zenei tehetség? Az édesanyja rendkívül muzikális volt, szépen zongorázott. Édesap­juk is szerette a zenét, de nem mű­velte. Ö Gölnicbányán a város fő­mérnöke volt, tehetséges szakem­ber, aki az első világháború idején átvezette a vízvezetéket a folyó alatt, ami akkor nagy dolog volt. 1919-ben azonban eltávolította a cseh zászlót, ezért feketelistára ke­rült, és ennek súlyos következmé­nyei lettek az egész családra néz­ve. Nagy volt a család, az egyik lányból remek énekesnő lehetett (Archívumi felvétel) volna, de nem volt pénzük, nem tanulhatott. Később Nyitrára köl­töztek. Jenőt felvették a pozsonyi Konzervatóriumba, ahol Alexan­der Moyzes kedvenc növendéke lett. De anyira csodálta Kodályt, hogy úgy döntött, Budapestre megy tanulni. Ott rögtön felvették a főiskolára, nem kellett elvégez­nie a konzervatóriumot, sőt zon­gora szakon azonnal a második év­folyamba léphetett. De közbejött a háború. Nem volt pénze, majdnem éhen halt, mert semmit el nem fo­gadott, nagyon szerény volt. A há­ború után csontig soványodva, tel­jesen legyengülve jött haza. Visz­szament a pozsonyi Konzervatóri­umba, de Moyzes nem tudta neki megbocsátani, hogy elment Ko­dályhoz. Soha nem engedte meg, hogy befejezze a zeneművészeti főiskolát. Gáncsolta, ahol csak te­hette, és ezért szlovák zenei körök­ben, ahol Moyzes nagy befolyással bírt, mindig problémái voltak. Úgy tudom, Kodály iránti csodá­lata miatt is voltak problémái. A kultuszminisztérium illetékesei­nek nem tetszett, hogy Kodály­műveket tanított be a magyar taní­tók énekkarának. Ő viszont azt vallotta, hogy Kodály nélkül nem létezhet magyar énekkar. Ezért menesztették őt a kórus éléről. Ez nagyon fájt neki, mert szívügye volt ez az énekkar, amelyért any­nyit küzdött. 1959-ben találkozó­kat szervezett, amelyeken vezé­nyelni tanította a tanítókat. Szor­galmazta egy központi kórus létre­hozását, ahol zeneileg fejlődhet­nek és magasabb szintet érhetnek el. Ennek köszönhetően alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkara, amelytől aztán meg kellett válnia. Nem ez volt az egyetlen kórus, amelytől búcsúznia kellett. Az ötvenes évek elején a SĽUK, a szlovák népi együttes magyar meg­felelőjét, az amatőr Népest olyan szintre emelte, hogy a magyaror­szági szakemberek is elismeréssel szóltak róla. A szlovák illetékesek mégis azt állították, hogy nincs megfelelő művészi színvonalon, és ezért fel kell oszlatni. Pedig csupán arról volt szó, hogy nem jó szemmel nézték a magyar együttest. Jenő vi­szont a rádió zenei rendezőjeként szinte minden szakmabelit ismert, s amikor összeült a Népes feloszlatá­sáról dönteni hivatott bizottság, fel­kért több nem soviniszta szlovák szakembert, mondjon véleményt a Népesről. Ezek tárgyilagosak vol­tak, jó véleményt mondtak, így az együttes megmenekült. Két hónap­ra rá mégis minden indoklás nélkül megszüntették. Ez nagy törést je­lentett számára. De annyira szere­tett kórussal dolgozni, hogy létre­hozott egy gyermekkart a pozsonyi Duna utcai iskola tanulóiból. Azt is feloszlatták. Ahogy sikerült bizo­nyos szintre emelnie egy kórust, megszüntették. A hatvanas évek közepétől enyhült a légkör, a Re­dutban volt egy nagy sikerű hang­versenye, amelyet ő dirigált. De az­tánjött a normalizáció és visszajöt­tek a tiltások. Megkeseredett amiatt, hogy folyton akadályokba ütközött? Nem mondhatnám, hogy megke­seredett volna, csak nehezen visel­te. Nem volt harcos típus. Voltak bizonyos elképzelései, amelyek­hez szilárdan ragaszkodott, s mi­vel ezeket nem valósíthatta meg, inkább lemondott a vezénylésről. Sohasem panaszkodott, de láttam, hogy gyötrődik, noha otthon, a gyerekek előtt igyekezett ezt nem mutatni. A művei változtak meg. Azok hangvétele lett borongósabb, szomorúbb. Lampl Zsuzsanna arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyenek vagyunk. Hogy milyen a szlovákiai magyar. Nem kevés tanulsággal szolgáló könyv kai államtitkár képviselte, s rövid beszédében emlékeztetett arra, hogy Hollywoodnak már harminc­négy magyar származású Oscar­díjasa van. Az emlékünnepség-sorozat kereté­ben levetítik George Cukor har­minckét filmjét, tevékenységét be­mutató fotókiállítást rendeznek, és munkásságáról szimpóziumot is tartanak, amelynek elnökségében ott lesz Szabó István Oscar-díjas filmrendező. Cukor 1930-ban állt először a fel­vevőgép mögött. Legnagyobb sike­rei az RKO, illetve az MGM stúdió­iban születtek. KOCSIS ARANKA Az eddigi szociológiai, demográfiai munkák, elsősorban Gyönyör Ist­ván és Gyurgyík László tanulmá­nyai után, amelyek főleg azt vizs­gálták, hogy hányan vagyunk, most az újdonság erejével hat Lampl Zsu­zsanna könyve, A saját útját járó gyermek. Lampl Zsuzsanna ugyanis arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyenek vagyunk. Milyen a szlovákiai magyar? Találó a kötet címe. Tömören ma­gában foglalja a szerző válaszát is a feltett kérdésre: olyan, mint a saját útját járó gyermek. Kérdés persze, hogy a szerző sze­rint e mondatban hol a hangsúly, a saját úton vagy a gyermeken. Gyermekcipőben járna még a szlo­vákiai magyar társadalom szerve­ződése? Vagy lényegesebb az, hogy a saját útját járja? Elszakadt az anyanemzettől, de az államal­kotó nemzettel szemben is igyek­szik megőrizni saját arculatát. Nos, ha az olvasó igazán elmélyül a tetszetős grafikonok, ábrák, sta­tisztikai adatok rengetegében, ta­lán erre a kérdésre is megtalálja a választ. A szerző mindenesetre, jó kutatóhoz illőn, a legmesszebbme­nőkig igyekszik tárgyilagos marad­ni. Eredményeit nem magyarázza fölöslegesen, beszéljenek önma­gukért a számok. Számokból ebben a könyvben tény­leg van elég. Mert mit tesz manap­ság egy felkérésre dolgozó szocio­lógus? (Márpedig manapság, pénz­szűkében levő világunkban a szoci­LAMPL ZSUZSANNA A saját útját Három iaro tmMéaM J u tanulmány n szlovákiai OVP 1!* muharokról CLj gyermek ológus szinte kizárólag csak felké­résre, azaz támogatókkal a háta mögött dolgozhat.) Összeállítja a kérdőívet, aztán kérdezőbiztoso­kat keres, lehetőleg megbízható­kat, akik becsülettel végigveszik/ kérdezik a kérdőívet, lehetőleg mi­nél több interjúalannyal. A kitöltött ívek befutnak a szociológushoz, aki a százas vagy ezres nagyságrendű „igen", „nem", „egy kicsit", „talán" válaszból összeállítja a statisztikát: a szlovákiai magyarok 5,1 százalé­ka úgy érzi, nincs igazi hazája, 2,9 százalékunk Európát tartja annak, 2,5 százalékunk Magyarországot, 4,9 százalékunk a teljes magyar nyelvterületet, 12,5 százalékunk Szlovákiát, 16,2 százalékunk a Fel­vidéket, 56 százalékunk a szülő­földjét. S a statisztikák összevetése alapján felállítható a képlet: társa­dalmunk x százaléka keresztény­konzervatív beállítottságú, x nem­zeti-konzervatív, modernizált vagy fogyasztói értékrend szerint igaz­gatja az életét, y százalék érett identitású, z pedig szlovák identi­tású szülő köztünk, a bajban össze­tartunk, vagy éppen fordítva, értel­miségünk szétzilált réteg, keresi a helyét, nem képes érdekeink védel­mére, vagy fordítva, eredménye­sen képviseli a szlovákiai magyar­ság ügyét. A Madách-Posonium Kiadónál a könyvhétre megjelent kötet három szociológiai tanulmányt foglal ma­gában. Mindhárom a nevezett mó­don, szociológiai adatfelvétellel, kérdőívekkel készült felmérésen alapszik. Melyek a szlovákiai ma­gyarság alapvető jellemzői, milyen a szlovákiai magyar értelmiségi, hogyan, milyen körülmények kö­zött használjuk vagy nem használ­juk anyanyelvünket, milyen szem­pontok szerint választunk gyerme­keinknek iskolát, azaz mennyire előrehaladott köreinkben a nyelvi asszimiláció folyamata - ezek a fő témakörök, amelyeket a szerző adatai és statisztikái segítségével körbejár. Hallatlanul izgalmas és nem kevés tanulsággal szolgáló kérdés valamennyi, valószínűleg nemcsak a közélet irányítói, a poli­tikusok, újságírók, közéleti embe­rek számára, hanem mindannyi­unknak, akik itt, Szlovákiában ma­gyarként élünk, s azoknak is, akik esetleg kíváncsiak ránk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents