Új Szó, 1999. július (52. évfolyam, 149-175. szám)

1999-07-16 / 162. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. JÚLIUS 16. KOMMENTÁR Konkolyt érlelő nyár TÓTH MIHÁLY A nyári vakáció első két hetében megjelent politikai kommentárok címei ismét azt bizonyítják, amit az elmúlt 7-8 esztendőben néhányszor már megtapasztaltunk: Mečiar olyan „sakkozó", aki minden más hazai partnerénél jobban ki tudja számítani, hogy hány lépés után, és mekkora játékidő elteltével lesz remény számára kedvező döntés kicsikarására. Nem biztos, hogy Mečiar zsenialitása játssza ebben a főszerepet. Hogy úgy történhetnek a dolgok, ahogy történnek, abban az (eredetileg) tucatnyi kormánypárt politikusai is ludasak. A békesség kedvéért ne minősítsük őket tehetségteleneknek. Viszont csendben azért állapítsuk meg, az elemzőkészség és a koncepció hiánya vastagon közrejátszott abban, hogy a volt többszörös miniszterelnök 1998 nyarán közzétett „forgatókönyve" megvalósulóban van, és 1999júliusának közepén semmi másról nem írnak a hírmagyarázók annyit, . mint az idő előtti parlamenti választások lehetőségéről, a kormány átalakításának buktatóiról és egy Mečiar vezényletével megalakítandó új koalíció létrehozásának esélyeiről. Ha egy betű se lenne igaz mindabból, amit a volt kormányfő alvezéreivel együtt a kormány ingatagságáról állít, ha Mikuláš Dzurinda a leghatározottabban állítaná, hogy végre talált 20-25 politikai és gazdasági géniuszt a baklövésekért felelős miniszterek és államtitkárok lecserélésére, ha 100 ezres tömegtüntetések abcúgolnák Mečiart és környezetét, akkor is elmélyült lelkigyakorlatra a teendők újragondolására lenne szüksége ennek a végrehajtó hatalomnak. Ezzel szemben Dzurinda ha beismeri is, hogy kormányzásának vannak gyenge pontjai, azt nagyon óvatosan teszi. Nem is teheti másként. A négypárti (vagy ha úgy tetszik, tizenegy tagú) koalícióban annyi egyéni érdeket kell figyelembe vennie, hogy a minőség szem előtt tartására vajmi kevés lehetősége van. A kialakult helyzetet Mečiar betáplálta hírhedt választási törvényébe. Tudta, kikkel van dolga, biztosra vette, hogy a legyőzését követő 2 hét alatt nem kerül sor az eredeti pártstruktúra visszaállítására. Ha nemr, akkor mindkét egyesült párt vezetői „belakják magukat" a nagypárti viszonyok közé, elültetve ezzel a káderek mozdíthatatlanságának magvát. Dzurindának nincs lehetősége a kormány erélyes átalakítására. Az ilyen fellépés hallatlan sértődéseket eredményezne. Lenne még egy lehetőség a személyi feltételek gyökeres javítására. Lenne, ha ehhez a választási törvény hatására egyesült SZDK-ban és MKP-ben meglenne a politikai akarat. Ez - tragikus módon- hiányzik. E két pártban a vezetők bársonyszékrekedésben szenvednek. A miniszterelnök esetében a tekintély hiányzik, a két párt vezetőiből pedig az önzetlenség, (gy érlelődik a Mečiar által egy éve elvetett konkoly. JEGYZET Hit, remény és bizodalom VRABEC MARIA Mikuláš Dzurindát öröm volt hallgatni a választási kampány alatt. A kisemberben csak úgy dagadt az önérzet, ahogy töretlen hitéről, hatalmas elszántságáról és szilárd meggyőzédéséről biztosította az SZDK frontembere. A baj csak az, hogy a retorika azután sem változott, hogy Dzurinda a kormány élére került, sőt még blikkfangosabb és még semmitmondóbb. Legyen szó privatizációs botrányokról, adócsalásról, korrupcióról, koalíciós nézeteltérésekről, a polgár mást se hall, minthogy a kormányfő reménye töretlen, hite egyre mélyebb, elszántsága akkora, hogy hegyeket lehetne vele elmozdítani. Közben a mečiari vadprivatizáció főszereplői lassan túladnak vagyonúkon és már rég tengerparti villáikban élvezik a nyarat meg a milliókat, amíg a kormánytagok azon marakodnak, ki tehet róla, hogy a kolbászosztogatás közben megszökött a malac, elmarad a disznótor. Hajdani párttestvérek ellenségekké válnak, és elhallgatott megvesztegetési kísérleteket vágnak egymás fejéhez. Rejtélyes magnófelvételek kerülnek elő, és lassan már mindenki mindenkit zsarol - elsősorban a kormány a választókat azzal, hogy tűrniük kell, mert nincs alternatívája. Ha akadna valaki, akinek az lenne az érzése, hogy kezd unalmassá válni ez a mi kis demokráciánk, annak hetente adnak műsort a nemzeti érzelműek, vagy a virtuális valóságban élő szakszervezetiek. Ezeken a show-parádékon olyan neves művészek is fellépnek, mint Koncoš miniszter, aki hangoztatta már, hogy társulatot változtat, ha nem emelik a gázsit. Izgalomra azonban nincs ok, elég az esti hírműsorban meghallgatnia Dzurinda változatlan nyilatkozatát. Lassan ez a néhány frázis marad az egyetlen biztos pont, amelyről felismerjük, ugyanarról a gárdáról van szó, amely a választások előtt átlátható politizálást, és a korrupció megszüntetését ígérte. Sebaj: az a fontos, hogy a kormányfő optimizmusa töretlen. Kilenc hónappal a választások után nem ártana, ha váltana, s arról beszélne, amit kormányfőként megtett vagy tenni fog, nem arról, amiben bízik. Egyébként könnyen megeshet, hamarosan ismét választási nagygyűléseken érvényesítheti szónoki adottságait, csak nem biztos, hogy még egyszer nyerő lesz ugyanaz a refrén. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), Bolemant Lilla - régió - (58238310), Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Szerkesztőségi titkárság: 58238341, 58238342, telefax: 58238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ E-mail: redakeia@voxnova.sk - Az államháztartás szempontjából nagyon érdekes a számításod (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Ha alkohol nem szerepelne az ügyben, bizonyára semmiségnek tűnne a kormányhivatal udvarán történt baleset: a hivatal egyik gépkocsivezetője alaposan behorpasztotta az Ivan Mikloš miniszterelnökhelyettest kísérő rendőrségi BMW oldalát. Az eset után azonnal elbocsátották, de akkor is elképesztő, hogy egy állami csúcshivatali dolgozó vérében mért alkoholszint elérte az 1,3 ezreléket. Nem az okozott kár mértékén van a hangsúly, hanem a sorfőr viselkedésén: talán nem tartotta fontosnak mérlegelni saját felelősségének súlyát - még szerencse, hogy nem okozott nagyobb balesetet. Tudvalevő, hogy az állami hivatalok dolgozóinak bármilyen szabálysértését élesen bírálja a közvélemény és a sajtó. Ha csökkenteni nem sikerül is az alkoholfogyasztás mértékét Szlovákiában, legalább a magas rangú kormányhivatalok figyeljenek néha alkalmazottaikra - saját érdekükben. A napilap egy másik szabálysértésre is felhívja a figyelmet: a terebesi járási rendőrkapitányság beosztottja engedély nélkül, szintén részegen használta a nyomozók szolgálati gépkocsiját. István király fiához, Imréhez írt levelében arra figyelmeztette a herceget, hogy az egynyelvű ország gyenge és esendő Great conflit de langue in der EU Tökéletesen ráillik Európára az osztrák Die Presse napilap állítása, mely szerint, ha földrészünk országainak éppen nincs okuk a vitára, még mindig veszekedhetnek azon, milyen nyelven fognak vitatkozni legközelebb. ONDREJCSÁK RÓBERT Azzal kapcsolatban írta ezt a tekintélyes újság, hogy Németország és Ausztria miniszterei nem vettek részt az európai uniós tagországok ipari minisztereinek nemhivatalos soului találkozóján. Mindezt azért, mert az EU soros elnöke és egyben a konferencia házigazdája, Finnország elutasította a német nyelvet a tárgyalás nyelvévé nyilvánítani. A finnek az eddigi szokásra hivatkoznak, amely szerint a nemhivatalos találkozók tárgyalási nyelve az angol és a francia,valamint a házigazda ország nyelve (jelen esetben a finn) volt. Az elmúlt évben az EU két hagyományos nyelve mellett harmadikként a németet használta, mivel a szevezet elnöke, Ausztria (1998 Finnország elutasította a német nyelvet a tárgyalás nyelvévé nyilvánítani. második fele), majd az idei év első felében Németország volt. Berlin és Bécs azt szeretné, ha ez a továbbiakban is így maradna, tehát ha a német tulajdonképpen az angol és a francia rangjára emelkedne. A kérés jelzi az egyesült Németország megnövekedett OLVASÓI LEVÉL Örökös kispályázatosdi A vezetők kiválasztásában - még a legalsóbb szinten is - képtelenek vagyunk átlépni saját árnyékunkat. Amíg az elmúlt rendszer piros könyvecskéhez kötötte a tisztségeket, a volt torz kormányzat a klientelizmust emelte kormányprogrammá. Aki pedig nem adta be a derekát, mehetett. Különösen akkor, ha ellenszegült az alternatív oktatásnak, vagy az egynyelvű bizonyítványoknak. önbizalmát, hiszen Európa legnagyobb gazdaságával rendelkezik, és népessége is a legnagyobb az Európai Unióban. Sőt, ha Németország több mint 80 milliós lakosságához hozzászámoljuk a hét és fél milliónyi osztrákot, az EU német anyanyelvű állampolgárának létszáma 90 millió lesz. Ez a 373 milliós összalakosságnak csaknem a negyede, ami elméletileg elég súlyos érv a német és osztrák elképzelések alátámasztására. Csakhogy a diplomácia minden más emberi tevékenységtől jobban őrzi hagyományait. Érvényes ez a tárgyalási nyelvekre is. Európában a legelső „univerzális" nyelv a latin volt. A Római Birodalom kulturális öröksége és az egyház domináns szerepe a középkorban lehetővé tette, hogy Cicero és Seneca nyelvét használják az államok közötti tárgyalások és szerződések során. Néhány latin szakmai kifejezés máig használatos, például a casus belli (háborús ok), status quo (jelenlegi állapot), conditio sine qua non (nélkülözhetetlen feltétel), nervus probandi (döntő érv). A hatalmi viszonyok változása azonban a latin szerepének drámai csökkenését hozta magával. Bármennyire is védték a Habsburgok pozícióikat és a latin kiváltságos helyzetét Európában, nem voltak képesek megakadályozni Franciaország, és vele együtt a francia nyelv felemelkedését. A harmincéves háborút lezáró, 1648-ban kötött vesztfáliai béke még latinul íródott, de az 1659ben megkötött pireneusi béke nyelve már a francia volt. Ettől a békétől vált Párizs Európa meghatározó nagyhatalmává, és akkor kezdődött a francia több mint Azért akadtak olyanok is, akik „szót értettek" a hatalommal. Persze, az utca embere mindig tudta, hogy a DSZM-ben „ki a legjobb MKP-s, vagy Együttélésesl..." Ők a változás után is a helyükön maradtak, másoknak új tortúrán kellett átesniük, amit én csak amolyan „kispályázatnak" (výberové konanie) nevezek. Azért kispályázat, mert majdnem olyan, mint egy igazi pályázat, csak mégsem az. Akik részt vettek rajta, tudják, hogy mennyire nem az! Lényege: az eredmény előzetes koalíciós alkudozások függvénye. Arról szó sem esik, hogy ki a legjobb, an200 éves diadalmenete is. A 18. század elejétől a diplomácia nyelve végérvényesen a francia lett. Még az olyan szerződések is, amelyek aláírói között hiába keresnénk Franciaországot (például Lengyelország hármas felosztása Ausztria, Poroszország és Oroszország között), francia nyelven íródtak. A 19. század 60as éveiig még porosz követek is franciául írták jelentéseiket Berlinbe a porosz külügyminisztériumnak. Ezt a szokást Ótto von Bismarck kancellár szüntette A soknyelvűség azonban számtalan problémával járhat. meg. A legalacsonyabb porosz király, II. Frigyes nem tartotta képesnek a németet komoly és fennkölt gondolatok kifejezésére, ezért ő maga is franciául írt. A francia nyelv egyeduralma az első világháború utáni versaillesi békekonferencián szűnt meg. Akkor a francia miniszterelnök, Georges Clemenceau, bár elfogadta az angolt és az olaszt tárgyalási nyelvként, egyedül a francia szöveget akarta autentikusnak elismerni. Nem járt sikerrel, így a versailles-i szerződés angol és francia verziója egyenértékű. A második világháború után általánossá vált a soknyelvűség. Az ENSZ-ben az angol, a francia, a spanyol, az orosz, az arab és a kínai egyenrangú tárgyalási nyelvek, bár az angol és a francia kiváltságos helyzetben van. Az első világháború előtt a diplomáciában az európai országok csak akkor vették igénybe a tolnál többet arról, hogy melyik párt van soron a posztállításban... Például az oktatásban: általában a baloldal. De akkor mi a különbség a Slavkovskáés a Ftáčnik-féle minisztérium között? Csak annyi, hogy az előbbinél az „eszeneszesség", az utóbbinál a „demokratikus baloldaliság" a döntő, néha még a szakvégzettséget is mellőzve! És mindehhez a méltatlan komédiához - ahol már a meghallgatás előtt ismert az eredmény! rezzenetlen arccal statisztálnak minisztériumi, kerületi és járási korifeusok, s hogy hangsúlyt adjanak a „szakszerűségnek", még mácsok szolgálatát, ha valamilyen „egzotikus" országgal, például Kínával, Japánnal, Sziámmal vagy Törökországgal tárgyaltak. Mára tolmácsok nélkül gyakorlatilag egyetlen nemzetközi konferencia sem képzelhető el. Ez a soknyelvűség azonban számtalan problémával járhat, például ha a különböző nyelvű szövegekben eltérések mutatkoznak, ezért ezek különbözőképpen is értelmezhetők. Gyakran emlegetett példa az ENSZ 247-es számú határozata 1967-ből, amelyben visszavonulásra szólítja Izraelt a hatnapos háborúban elfoglalt területekről. A francia „retrait des territories occujjés lors du récent conflict" és az angol „Withdrawal from territorios occupied in the recent conflict" között jelentős eltérés mutatkozik. Az első a teljes elfoglalt terület kiürítését szorgalmazza, míg a második alapján a részleges kivonulás is elképzelhető. Jelenleg az angol egyértelműen az első számú világnyelv, amellyel nem veheti fel a versenyt sem a francia, sem más nyelv. A német Európában, különösen annak középső részén nagyonjelentős kulturális, tudományos szerepet tölt be, de nem világnyelv. Ennek ellenére az Európai Unió legnagyobb lélekszámú népének anyanyelve, amit semmiképen sem lehet figyelmen kívül hagyni. A nyelvi és kulturális sokszínűség gazdagítja egész Európát. Emlékezzünk István király szavaira, aki a fiához, Imréhez írt levelében arra figyelmeztette a herceget, hogy „az egynyelvű ország gyenge és esendő". A szerző állandó munkatársunk pszichológusokat is felvonultatnak... Hja, a huszadik század kifogyhatatlan az ember megalázásában. Ez az utóbbi is a legnemtelenebbek közül való! Mi a különbség a pályázat és a kispályázat között? Sok! Ugyanannyi, mint a demokraták és az áldemokraták között. Nem csoda, hogy az utóbbival aligha cserélne lelkiismeretet egy előbbi. És mi még csodálkozunk, hogy a szeptemberi reménykedés után megfagyott az emberek hite, s csak marazmus van mindenfelé...?! Máté László Kassa